Szekszárdi Vasárnap 1992 (2. évfolyam, 1-52. szám)

1992-04-12 / 15. szám

1992. ÁPRILIS 12. , SZEKSZÁRDI VASARNAP 5 Székely anekdoták Vasárnap délután a kapu előtti ülőszéken üldögéltek és beszélgettek az öregek, többségben férfiak. A vita hevében egy nyolcvanesztendős öreg így kiáltott fel: - Tudjátok, amikor én húszesztendős legény voltam és megláttam egy jóképű fejérnépet, akkor úgy, de úgy elfogott a kévánság, hogy majd meghótam belé. - Nono, Balázs bá, kied akkor nem vetette meg a fejérnépet! - Nem hát, minek tagadjam? folytatta elbeszélését zavartalanul az öreg atyafi. - Most pedig akár^milyen szép fejérnép mellett elme^B'fcÁ. még ha olyan szép es, mint az írott kép, akkor sem veszem észre a szépségét egynek sem. - Akkor Balázs, baj van a szemeddel - jegyezte meg egy hasonló korú atyafi huncut mosolygással. Alighanem megromlott a látásod. * Ment az országúton egy szegény ember két ökörrel, találkozott egy úrral. Megszólította az úr: - Hallja, barátom, maga nem jól fogta az ökröket, mert mind a kettő szélről van! - Álljon az úr közből, akkor ott es lesz egy! - felette a szegény ember. t * Két székely beszélget. Megkérdezi az egyik: - Te már láttál telefont? - Látni láttam. Majd csendesen hozzáteszi: - De az nem a vót. Végre-valahára gyarapodott a hazai lexikonok siralmasan szegényes sora. Én a milleniumi Nagy Pallasnak és a szekszárdi Babits Kiadó által újranyomott eddigi Révai-köteteknek vagyok boldog birtokosa. Természetesen emlékszem még a Tolnaira, az Új Idők Lexikonára, sőt a háború után megjelent, minden gyatrasági rekordot verő. Új Magyar Lexikonra is. Nos, itt a híres francia Larousse Enciklopédia magyar változata, melynek 1. kötete jóval több mint ezer oldalon az A-Gy betűk közti ismereteket tartalmazza. A francia szerkesztőket már az eredeti változatban sem gyötörhette elfogultság. Hiszen az olyan elütő egyéniségeknek, mint Biscmarck, Ceau^escu, Gierek, Gomulka vagy Engels, bő teret szenteltek. A magyar nagyságok közül nem hiányoznak az olyan sportolók, mint Balc7Ó vagv Gcrevich cs számos f-MAGYAR Lamusse ENCIKLOPÉDIA • 1 Van ugyan nagyon kedves ismerősöm Ocsényben, de a falu régi jelesebb szereplőiről nem sokat tudok. Az idősebb helyiek közül bizonyára sokan emlékeznek Asztalos Dánielre, aki a háború végén a Rákóczi-filmszínház tulajdonosa volt. Akkori telefonszáma: 16. Mindezt a saját bélyegzőjéről tudom. A bélyegző egy nagyon szép kiállítású könyv második kötetének elején díszlik. A könyvet nem akárki, hanem Beöthy Zsolt szerkesztette és a művészetek történetének a középkorra vonatkozó részét tartalmazza. Eredeti tulajdonosa a szekszárdi múzeum volt. Most ismét az. A könyvet Marczali Ferencnek, a Dombóváron és Szekszárdon egyaránt jól ismert focista. Az Árpád-házi uralkodók mind benne vannak, Bottyán János szintén, Bartók bőségesen. A mai politikusok közül a már 1944-ben is tevékeny ellenálló Göncz Árpád 39 sor erejéig. Antall József 31 sort kapott, a fiatal, mindössze 1951-ben született Bod Péter Ákos 14-et. A szerkesztők a mai miniszterelnök 56-os szereplésének és 1963-tól kezdődő főigazgatói karrierjének éppúgy figyelmet szenteltek, mint annak, hogy Csurka István 7 fő műve közül 6 jelent meg 1970 és 1983 között. Helybéli elfogultsággal azonban keressük először Tolna megyét a lapokon. Az első kötetben említést nyer Alsónána. Alsónyék, Báta, Bátaszék, Bogyiszló, Bonyhád, Bölcske, Dalmand, Diósberény, Dunafóldvár, Dunaszentgyörgy, Felsőnána, Felsőnyék, Geijen, Györköny és Gyulaj. Bonyhádról nem az tudható meg, amit évekig sejteni véltem, miszerint „a Völgység fővárosa", hanem hogy már a XIX. században „a magyarországi németség fővárosának" emlegették. Legnagyobb teret Dunafoldvárnak biztosítottak. Dombóvár esetében még olyan részletek se maradtak ki, hogy kútjainak vízhőmérséklete 32 és 55 °C-os. A személyek közül a hitleristák által meggyilkolt, dunafóldvári születésű Alpári Gyulának 13 sor jutott. Balassa János orvosprofesszornak, akinek neve viselésére még most se érzi magát méltónak a szekszárdi kórház, 8, Babitsnak érthető módon 65. A nemrég elhunyt Csengey Dénesnek mind az 5 kötetét felsorolják 23 sorban. MDF-es társa, Csoóri Sándor esetében ez az arány 16 mű, 21 sor... Nagyon okos volt a bukovinai székelyek megkülönböztetése a csángóktól, akikhez sose tartoztak. Egy megyénkre vonatkozó firenzei festmény színes mása is meglelhető az enciklopédiában: Andrea del Castagno képe Ozorai Pipóról. Érdekes karrierrel szerepel a kötetben dr. Gálszécsy András volt tárcanélküli miniszter, aki 1933-ban Szekszárdon született. Rákosiék családostól kitelepítették a Hortobágyra, majd munkaszolgálatos katonaság után végezhette el az egyetemet, lett jogász és 1979-től 1990-ig a Semmelweis Orvostudományi Egyetem gazdasági főigazgatója. Legutóbb pedig a hírszerzést és kémelhárítást felügyelő kormánytag. A pompás és cseppet sem olcsó kötet (részletekben fizethető 2000 Ft) átböngészése után, jobb ha az olvasó eloszlat egy benne esetleg lábra kélő illúziót. Ez a „magyar" Larousse és szó sincs arról, mintha a hazánkra vonatkozó adatok az eredeti, „igazi" francia változatban is ilyen bőséggel lennének lelhetők. Feltehető, hogy ezek egyikmásik részlete a franciákat aligha érdekelné... ' (ORDAS) Az őcsényi mozis végakarata antikváriusnak ajánlották megvételre. A jó szemű könyvszakembernek már sok érdekesség megfordult a kezén, de az ebben olvasható ceruzaírásos bejegyzéshez hasonló még soha. Idézzük az eredeti helyesírás szerint: „Ezt a könyvet ifjú Asztalos Dániel az 1944-es Világháború alatt a megszálló Oroszhadsereg által feldúlt és szét szórt Szekszárdi múzeum könyvtárából mentette meg azzal a jóindulatú tudattal, hogy amikor a helyzet megengedi az utókor adja vissza a rendeltetési helyére. Ócsény, 1945.1.1. P. H." Visszaadta. A hosszú utat megjárt könyvet a múzeum könyvtárosa újra katalógusba vette. (ORDAS) Evangélium „Amikor az ünnepre érkező nagy sokaság meghallotta, hogy Jézus Jeruzsálembe jön, pálmaágakat fogtak, kivonultak a fogadására és így kiáltottak: Hozsánna! Áldott, aki az Úr nevében jön, az Izráel Királya!" A mintegy 100 évvel ezelőtti, Szekszárdon megjelenő újság virágvasárnapi számában a református lelkipásztor arra a kérdésre kereste a választ: Mit találna Virágvasárnap a hozzánk érkező Krisztus - Szekszárdon? - „Drágaságot és emberi értetlenséget" - válaszolta. Úgy látszik, a hétköznapok súlyos kérdései nem múlnak el a múló századokkal, és ugyanaz a veszély: a hétköznapok gondjai befeketítik az ünnepet. Milyen jó volna ünnepelni, megszabadulva a hétköznapok gondjaitól! Ma tehát ne azt vizsgáljuk, mit talál nálunk Jézus, hanem azt, hogy mi mit találhatunk meg Benne? - Valami minden problémát megoldó vezérlő ejv, netán csodatevő varázsló Ö? Nem, nem ilyesmit kínál fel benne Isten, aki előtt virágvasárnap királynak járó hódolattal ujjonganak, akit Izráel népe vezetői ilyen alapon vádolnak és utasítanak el, akinek a király voltára kérdez rá Pilátus, a helytartó: „Akkor mégis király vagy te?" (Jn 18,37), hanem Jézust a maga személyében ajánlja elfogadásra Isten. - (E valóban isteni ajánlattal szemben mégis hány és hány istentelen-embertelen ajánlat nyer elfogadást!) „Elfogadom-e Öt királyomnak?" - tették fel és teszik fel sokan egyénileg a kérdést. Virágvasárnap kérdése azonban nem szűkíthető le az egyén hatókörére, mert azt messze meghaladja. Elfogadjuk-e az Ö személyét, az Ö országát — uralmát, vagy igazában mindent meghagyunk a régi módon saját mindennapi imánk: „Jöjjön el a te országod!" kérésével is ellentétben. Merjük-e kimondani, hogy Aki a legdrágább árat értünk kifizette, Ő ne tucfna „fizetőképessé" tenni? 0 ne tudna az embertelen értetlenségből a kiútra rávezetni? Helyes döntéseink által adjon Urunk virágvasárnap után boldog húsvétot! Szilvássy Géza református lelkész