Szekszárdi Vasárnap 1992 (2. évfolyam, 1-52. szám)

1992-04-05 / 14. szám

9 1992. ÁPRILIS 12. , SZEKSZÁRDI VASARNAP Megvártuk, míg Kossuth-díjat kap? A „Kavicsok" hányattatásai • Neil Simon: Az utolsó hősszerelmes Kellemes tavaszi este, szórakozást ígérő vígjáték, a főszereplő Mikó István, tehát telt ház. A darab szerzője, a Broadway koronázatlan királya, a kitűnő konfekcióiparos pontosan ismeri a színpadot, a közönség igényeit s az átlagos nyakbőséget: darabjain - bárhol adják őket •- alig van szükség fazonigazításra. Ne firtassuk Neil Simon titkát. Nincs neki. Arra ügyel nagyon, hogy a szellemes alapötletből induló cselekményt ne cicomázza fel túlságosan, de azért fordulatos legyen, s a vígjátéki hanghordozásból ki ne essen. Az utolsó hősszerelmest 1969ben mutatta be, saját darabjait játszó saját színházában - más a művészet és más az üzlet -, s 72-re, nem kímélve a szocialista színjátszást, már itt volt nálunk is, méghozzá a Nemzetiben (Bessenyei Ferenc, Váradi Hédi, Dániel Vali, Kohut Magda). Na bumm, a sikerszéria idejére - jellemző ez a többi darabjára is: Furcsa pár. Mezítláb a parkban, Hotel Plaza, A napsugár fiúk - szünetelt a kulturális forradalom. A most látott műalkotás főszereplője az első „kapuzárásra" riadó, középkorú halvendéglős férfiú, aki megszokott házasságából kikacsintgatna egy kicsit, s ezért néhány délutánon 3—5-ig édesanyja lakásán alkalmi randevúkon szeretné megkaparintani ama bizonyos kék madarat. Terve szerint kicsit még sajnáltatja is magát, ezért majd pátyolgatják, azaz nyert ügye lesz. Szegénynek csalódnia kell, pedig nem kevés áldozatot hozott: az üveg whiskyken kívül kellő körültekintéssel két poharat is vett, nehogy édesanyja a nyomokból következtetni tudjon bármire, s nekilát kitörni. Az első nőtől, aki az érzékiség örömeit faló gátlástalan liba, megijed, utána a nem éppen válogatós, kábítószeres, idegbeteg sztárjelölt megy az agyára, végül pedig a pszichoanalitikushoz járó elegáns úriasszony - történelesen a legjobb barátja felesége - hatalmas lelke készíti ki. Ennyi. Három felvonás, négy helyett most két szereplő. Mikó István - mestere hivatásának - fix pont. Sztárek Andrea egymaga a három nő. Spórolás, koncepció, vagy minősítés? Mindenesetre a végén - miközben 600 ember édesdeden vagy kényszeredetten mosolyog - ez a kis kék öltönyös, halvendéglős, illatosított, de mégis halszagú yjjaiba temetkezve így sóhajt fel: „Ha valaki hallaná a beszélgetéseinket...". NÉMETH JUDIT Foló: - kapfinger Bencsik István, Pécsett élő szobrászművész március 15-én Kossuth-díjat kapott. Számunkra a hír aktualitását az adja, hogy az önkormányzat legutóbbi, márciusi döntése alapján a művész „Kavicsok" szobrát (amely már közel húsz éve a város tulajdona!) hazaszállítják és felállítják Szekszárdon. - Bencsik úr, a Szekszárdi Vasárnap olvasói nevében gratulálok kitüntetéséhez. Kérem, ne vegye ünneprontásnak, de úgy tudom, az Ön alkotásait korábban nem fogadta ilyen egyértelmű állami elismerés... •- A gratulációt köszönöm: ami a hivatalos elismerést, munkáim fogadtatását illeti, annak érzékeltetésére jó példa az Önök városa számára készült szobrom is. Fiatal művészként még a hatvanas évek közepén kaptam a megbízást, hogy készítsek szobrot egy szekszárdi lakótelepre. A helyszín közben többször változott, de a munka elkészült. - Korábban minden köztéri szobor elhelyezését kötelező szakmai zsűri előzte meg. Ma is, bár a képviselő-testületek döntenek egy-egy szobor közterületen való felállításáról, ehhez változatlanul szükséges a szakmai vélemény. - Nos, ez a bizonyos szakmai zsűri négy változatát látta a szekszárdi munkának. Az első változatot - egy fekvő aktot - erkölcstelenségre hivatkozva utasította el. Amikor a második változat is elkészült, egyenesen a Lektorátus igazgatója közölte velem, hogy ilyen köztéri szobrot Magyarországon nem lehet felállítani. Azt is hozzátette, hogy ha egy teljesen egyszerű aktot készítek, azt minden gond nélkül lezsürizik. Ki akartam próbálni. Készítettem egy teljesen egyszerű figurát, amelyet elfogadtak, de a zsűri után azonnal összetörtem a szobrot. - S hogyan lett a női aktból „Kavicsok"? - Múltak az évek, s Szekszárd várta a szobrot. Közben én is változtam, más kezdett érdekelni. Létrehoztuk a villányi alkotótelepet, s a „Kavicsok" már itt készült 1974-ben. Az idő a Lektorátust sem hagyta érintetlenül. A zsűrivel nem volt semmi gond, már a szállítást latolgattuk. Aztán elaludt a dolog. Néha felmelegítették, helyszíneket jelöltek ki, de nem történt semmi... - Ma hol van ez a szobor? - A pécsi természetvédelmi területre, a Pintérkertbe kértek néhány szobrot a villányiaktól, s ez is közte volt. Mivel Szekszárdról senki nem jelentkezett érte, tetszett, elvitték, s most ott látható. - Ön szerint vajon mikor kerül végleges helyére, Szekszárdra? - Most ismét megkerestek az önkormányzattól, hogy közel húsz év után végre elvinnék, s felállítanák a városban a szobrot. - Bencsik úr, akkor viszontlátásra Szekszárdon! -njtt