Szekszárdi Vasárnap 1992 (2. évfolyam, 1-52. szám)

1992-04-05 / 14. szám

4 SZEKSZÁRDI 1992. ÁPRILIS 5. Kalapács és szög - Hódolat Örkénynek ­„Abból indultam ki, hogy két ember, akinek szöget vernek a fejébe, feltehetően ugyanazt érzi és gondolja, ha meghallja ezt a szót: kalapács. Én ezzel a szöggel a fejemben írok olvasóimnak, akiknek fejében szintén ott a szög." (O. I.) Mindennapi tárgyaink: tudjuk, melyik mire való. A kalapács ugyebár a szög beve­résére szolgál, a szög pedig arra, hogy a kalapács által elnyerje azt a létállapotát, amelyben nélküle - nem - lehetséges viszonylatok keletkeznek. Egy szöget beverni fá­ba, falba vagy egyéb más helyre nem nagy kunszt ugyan, de némi gyakorlatot igényel, mire minden ütésnél fején találjuk a szöget. Ha már birtokában vagyunk eme képes­ségnek, jó okkal érezhetünk büszkeséget. Önbizalmunk ettől kezdve szilárd és megin­gathatatlan. Úgy állunk a világban, mint a szög: erősen, egyenesen. Aztán egyszer csak szöget üt a fejünkbe valami. Először csak ez: Vajon mi teszi a paprikakoszorút azzá, ami? Ügyelünk arra, hogy gondolataink ne kalandozzanak összevissza, hanem helyes irányban haladjanak, mégsem jövünk az igazság nyomára. Majd zavarni kezd bennünket, hogy sokszor a legbonyolultabb dolgokban is jól megértjük egymást, de előfordul, hogy egészen egy­szerű kérdésekben nem. Már-már kezd aggasztóvá válni a dolog, amikor szokásos testedzésünk során egy napon, terpeszállásban, a lábunk közt hátratekintve új, eddig még nem ismert perspektívában látjuk a világot. Csodálkozva szemlélődünk, miköz­ben váratlan és meghökkentő dimenziók nyílnak meg előttünk. Izgatottan nyomulunk beljebb az ismeretlen ösvényeken. Kis idő múltán már sokkal bizakodóbban nézünk a jövőbe. Tudni véljük, hogy ha­marosan véget ér az ezeréves pechszéria, hogy Visegrádon - a leendő Dunai Magyar Köztársaság Központjában - felépül az egykori királyi palota, és a „ magyar" szó igé­vé változik, felszívódik minden élő nyelvbe - méghozzá kellemes jelentéstartalommal. Ekkor már teljességgel természetes, hogy legszebb álmaink is megvalósíthatók, hogy mindnyájan tudunk valamit, és azt senki sem képes utánunk csinálni: és egy szép ve­rőfényes napon, pontban tíz órakor - megpróbálunk a vízen járni. A kísérlet eredményét nem kürtöljük világgá. Ettől kezdve azonban valahogy újra nyugtalanabbak leszünk. Jártunkban-keltünk­ben egy meghasonlott tulipánba botlunk, egy pocsolya lehangoló emlékiratait olvas­suk, majd összefutunk egy panaszkodó rizsszemmel. Aggódását megértjük, de minket is megnyugtat rövid időre, hogy a szomszédunk szappanbuborékja kicsivel hamarébb pukkan el, mint a miénk. Lám, mégsem vagyunk teljesen egyformák! Az a bizonyos szerdai nap azonban vészesen közeleg. Hiába tudjuk, hogy míg testet nem ér, nincs semmi különbség egy kiköpött cseresz­nyemag és egy kilőtt puskagolyó között, - de vajon mi az, ami felénk röpül? Most még szabadok vagyunk, mint a víz színén láncoló parafadugó, - de mi tesz, ha süly­lyedni kezdünk? Es minden kérdés újabbal szül: Mi tehet ez a kő, mi ez a rönk, mi ez a harangvirág, és mi lehet igazándiból az egész világ... ? Magyarázat nincs. i Csak a szög sajog kissé a fejünkben. Meglehet, változik az idő. Közeledő, nehéz kalapácsok üzenetét hozza a feltámadó szél... . BRUNNJÁNOS Írásunkkal a 90 éve született Örkény Istvánra emlékezünk. Belső béke, harmónia „Jóga" a speciális iskolában A természetgyógyászattal három évvel ezelőtt kezdtem komolyabban foglalkozni. Ezzel egy időben több jógatanfolyamon vettem részt. Rövidesen egy felnőttcsoportban ad­hattam tovább megszerzett ismereteim. Februárban több kedvező tényező járult hozzá, hogy elméleti és gyakorlati tudá­som megpróbáljam kamatoztatni a speciá­lis iskolában. A januárban megépült tor­natermünk, az új felszerelések - ideális . tárgyi feltételeket biztosítottak. A második félévtől tanítom 4., 5., 6. osztályokban a testnevelést. A tanulókkal együtt végzem a hathajóga (test jógája) olyan gyakorlatait, amellyel megtanítom, hogy az egész testet egyszerre, egyidejűleg és teljesen harmonikusan kell működtetni. A látszólag igen könnyűnek tűnő lazító és feszítő gyakorlatokkal, a test összes izmait és ízületeit szeretném élővé és rugalmassá tenni. A tanulók nemcsak szeretik ezeket az órákat, de igen aktívan „dolgoznak" velem ^együtt. Meglepődve tapasztaltam, hogy a 4. osztályban van néhány tanuló, aki a fel­emelt lótuszülést is meg tudja csinálni. Sajnos azt is látom, hogy sok gyermeknél kötöttek az ízületek, nagyon merevek, nem hajlékonyak. Szeretném tanítványaimmal megérez­tetni és megértetni azt, hogy a mozgás öröm. Tudatosan lehet irányítani a lég­zést, fokozni a vérkeringést, koncentrá­ciót, önismeretet. Tervezem az önlazítás megtanítását is. Bízom, ha egy belső békét, nyugalmat, harmóniát sikerül tanítványaimban kiat kítani, akkor az pozitívan hat, nem csaí' testi fejlődésükre és energiájukra, de szí lemi tevékenységükre is. Elmondta: DR. VEJKEYNÉ SUDÁR SAROLTA I Panoráma-jövő Egy hétig mozi nélkül marad Szekszárd, hiszen április 3. és 9. között befejezik a fel­újítást a Panorámában. Hozzátehetjük, mindezt már az Intercom, az új üzemeltető égi­szén belül, hiszen a közelmúltban nyerte el a rangos filmforgalmazó cég ezt a jogot a városi önkormányzattól. A városlakót persze nem ez érdekli, sokkal inkább az, hogy mi fogadja, mit kap ezek után a moziban? Nos, a tervek szerint 2,5 millió forintért teljesen átszerelik a gépházat, befejezik a félig kész villanyszerelési munkákat, egészen más külsőt kap az előtér és a mellékhelyi­ségek, és megújhodik a huszonéve érintetlen vetítővászon. Az elképzelés szerint napi három előadásra, valamint a kamarateremben naponta kétszer várják a szekszárdiakat. Azonkívül, hogy Intercom premier mozivá vált most már a Panoráma, a többi film­forgalmazó filmjeit is bemutatják. Ősztől mindenesetre a főiskolásoknak filmklubot szeretnének indítani, megpróbálkoznak a nyugdíjas havijeggyel, illetve az iskolások szá­mára a kötelező olvasmányok bemutatásával. Nyáron éjszakai vetítéseken gondolkod­nak. De ami már most egészen biztos: április 10-én újra nyit a Panoráma, mégpedig a Hook premierjével. . ( Z S _ Pro és kontra a lakásszövetkezetről A semmit eladni a legjobb üzlet..? Wesselényi utca. A szekszárdi Bábel-tornyok, melyek méltóságteljesen ostromolják az eget, komoran tornyosul­nak a város fölé. Azt márcsak kevesen tudják, hogy a házakkal együtt ugy anakkora gondok is árnyékot vetnek, ha­sonló bábeli zűrzavar uralkodik a falak között Mondják, a baj okozója: a lakásszövetkezet A történethez tartozik egy személy - aki egyelőre nem kívánja magát megnevezni - is, évek óta bezárt kapukat dönget Ha lakást akarsz, lépj be! Az ügy 1985-ben kezdődött. A Wesselé­nyi utca 7-9. számú lakótömb lakásaihoz az OTP nem adta át a lakásvásárlási szerződést és a kulcsokat, amíg az új tulajdonosok be nem léptek az Alisca Lakásszövetkezetbe. A legtöbben nem tudván milyen kötelezett­séggel jár ez - és mert lakáshoz szerettek volna jutni - beléptek. Az illetékesek nem tartották fontosnak a részletes felvilágosí­tást, mondja visszaemlékezve a kálváriát megjárt lakó. így - az általuk nem ismert alapszabályra hivatkozva - bármit el lehet hitetni. És elindult a lavina... Az első a legszembetűnőbb jelenség a lakásszövetkezet berkein belül az volt, hogy bármilyen javítás a tényleges ár háromszo­rosába kerül. Itt van előttem egy munkalap - számla. A rajta szereplő adatok leegysze­rűsítve: 1. anyagköltség: 100 Ft, 2. bérköltség: 100 Ft, 3. SZTK-járulék: 30%: 30 Ft, 4. közvetlen költség (1+2+3): 230 Ft, 5. 141%! üzemi általános költség (2. pontra): 141 Ft, 6. szűkített önköltség (4+5): 371 Ft, 7. szövetkezeti általános költség (6. pontra) 20%: 74,20 Ft, 8. 1% jótállási alap (4. pontra): 2,30 Ft, 9. 5% fejlesztési alap (4. pontra): 11,50 Ft. Önköltség összesen: 459 Ft! Nem cse­kély tejjesítmény! Ha valaki kevesli az egyébként is magas szolgáltatási díjakat és a kétszeresét szeret­né fizetni az javíttasson a lakásszövetkezet­tel. Tagoknak külön kedvezmény, ők a há­romszorosát és fizethetik, folytatja cseppet sem derűsen az „értetlen" szekszárdi polgár. Az állítólagos alapszabály előírja, hogy minden elvégzett munkát - legyen az bár­milyen - a munkalapon a lakóbizottsági tagnak igazolni kell. A lakásszövetkezet több olyan számlát fizettetett ki, amit isme­retlen személy vagy senki nem igazolt. A ténylegesen bejelentett panaszok orvoslásá­ra is csak hónapok múltán vagy egyáltalán nem kerül sor. Pedig ezek nem is kis dol­gok, amit kellemetlenség jelzővel lehetne il­letni. Adott esetben például: a szennyvízel­vezető-cső dugulását... Sokan bizonyára nem értik, hogyan le­hetséges, hogy valakik nem tudják egy javí­tást elvégeztek-e a lépcsőházukban vagy sem? Mi a házmester dolga? A lakásszövetkezetnek minden tag úgy­nevezett közös költséget fizet. A szövetke­zet ebből vonja le az esetleges karbantartási munkák díját, amit az év végén a közös képviselőnek a számlákkal igazol. A megbí­zott ekkor nem nagyon emlékezhet az év korábbi szakaszában történtekre. Ha mégis. akkor rosszul emlékszik. Mert itt van bizo­nyítéknak a számla. Szóba kerül a házmesterek kérdése is. Ezzel a munkakörrel természetesen lakás is jár. Az viszont közel sem ilyen magától ér­tetődő, hogy létezik egy munkaköri leírás, ami pontról pontra tartalmazza a házmester kötelességét. A lakók panaszkodnak, hogy házfelügyelőjük a legkisebb kötelezettségé­nek sem tesz eleget, bár fizetését folyama­tosan kapja. A kiégett izzókat nem cseréli ki, na netán mégis akkor villanyszerelővel, ami újabb borsos számlákat eredményez. A takarítást hanyagolja, a negyedéves nagyta­karításról nem is beszélve. A kaput a meg­adott időpontban nem zárja be, ennek kö­szönhetően benépesül a lépcsőház. A ház környékének tisztántartását kikéri magának. A lakásszövetkezet vezetői ígéretet tet­tek a panaszok kivizsgálására, de hosszú ideig nem történt semmi. Nem lehetett kilépni Küldöttgyűlést hívtak össze 1989-ben. Az alapszabály szerint a küldöttek száma 52 fő. 38 meghívót küldtek ki, 27-en jelentek meg. Igy állt elő az a helyzet, hogy a 27 meg­jelent ember valóban a meghívott 38 71%-a. De nem az 52-nek. A jelenlevőknek kinyil­vánították, hogy a kétharmados többség je­len van és a közgyűlés határozatképes. A valójában határozatképtelen közgyűlés elfo­gadta az éves beszámolót, a vezetőknek „tiszteletdíjat" és prémiumot szavazott meg. Az igazgatóság elnöke részére csak a 89-es évben kifizetett tiszteletdíj húszezer forint

Next

/
Oldalképek
Tartalom