Szekszárdi Vasárnap 1992 (2. évfolyam, 1-52. szám)
1992-03-29 / 13. szám
1992. MÁRCIUS 9. , SZEKSZÁRDI USARNAP 15 „Örök id őkre" szánt dö ntések Utcák, terek, nevek - a régi Szekszárdon in Képeslap a 20-as évekből A századfordulón 14 ezer lakosú Szekszárd 55 utcájában 1-től 2206-ig folyamatosan számozták a házakat. Néhány akkor használatos név már csak helytörténeti munkákban fordul elő, pl. a Bátaszéki utca ma Béri Balogh Ádám utca, a Budai út Rákócziról, a Szarka utca Vörösmartyról, az Orvos utca Augusz Imréről, majd Beloianniszról lett elnevezve. Volt Mussolini utca, Sztálin tér... 1923-ban a képviselő-testület egy átfogó utcarendezési tervet fogadott el. Névjegyzékbe került 89 utca és • r, közülük 39 kapott új nevet, öbbségük a terjeszkedő város új utf 'i voltak, így a Bercsényi, a Kinizsi, iisfaludy, a Tompa, a Toldi utca. ehány helyen a régi név is változott. A Gimnázium utca Jókai, a Vásártér Mikes Kelemen, a Kisvásártér Csokonai, a Selyemgyár utca Kölcsey, a Duna utca Mátyás király, a Csendes utca Damjanich nevét kapta. Közvetlenül 1945 után csak néhány változtatásra került sor. Babits Mihályról nevezték el a költő szülőházának utcáját, a korábbi Szent László utcát. Felmerült, hogy apátságalapító királyunk fiáról egy másik utcát kellene elnevezni, de a javaslatokat akkor é a Bezerédj utca helyett - a városi tület nem fogadta el. Lakossági sürgetésre és politikai megfontolásból változtattak a Horthy Miklós és a Mussolini utca nevén. Horthyról nemcsak a vasúti fasor névadásával emlékeztek „örök időkre", hanem az ő nevét kapta a kórház is, az udvarán pedig szobrot állítottak neki. Az alispán a szekszárdi fiatalok javaslatára engedélyezte a szobor eltávolítását, - anyagát egy Babits-emlék készítéséhez kívánták felhasználni. Politikai döntésnek tekinthető, amikor 1949-ben szerte az országban és Szekszárdon is a 70. születésnap alkalmából teret neveztek el Sztálinról. Ne veszítsünk értéket... Óvatosan kell bánni az „örök időkre" szánt döntésekkel, mert az utókor hamar felülbírálhatja, mint arra napjainkban is számos példa van. És arra is vigyázni kell, hogy a változtatással ne értékeket veszítsünk, hanem nyerjünk. Már a móddal is, ahogy a változtatás történik. Ma 231 utca, tér és lakótelep nevét tartjuk számon. Ebből 74 a történelmi személyiség, vagy valamilyen történelmi esemény résztvevője, 47 az irodalom, a művészetek és a tudományok területéről való, 100 a helyi vonatkozású földrajzi név és a virágnév, 10 pedig szimbolikus elnevezésnek tekinthető. A dűlő- és pusztanevek száma 64. Az utcanevek szaporodása is jelzi, hogy az 1960-as évektől felgyorsult városfejlődés új elnevezésekkel járt. A ma vitatott nevek többségének nem volt régi szekszárdi előzménye. Egy-egy névadás helyességén természetes lehet és kell is vitatkozni, de azt nem felejthetjük, hogy akiről valamit elneveztek, az erről nem tehet és védekezni sem tud. Mint ahogy pl. Bertók Róbertné született Dezső Mária sem tehet róla, és azért sem őt kell elmarasztalni, amiért 1919. augusztus 17-én a gyermeket váró fiatalasszonyt kivégezték. Ezért még nem kell feltétlenül utcát elnevezni róla, de ha már így történt, nevét tiszteletben kell tartani. Emlékükhöz méltóan Más példákat is lehetne hozni, hadd idézzem inkább városunk képviselő-testületének egyik 1922-ben hozott határozatát. A világháborúban elesettek emlékének megőrzéséről volt szó. Úgy döntöttek, hogy „a közelmúlt háborúban elesett és elhalt hőseink iránti kegyeletes kötelességeinket teljesíteni véljük, amidőn... az itteni temetőben a háború folyamán elhantolt katonák sírhelyeit - tartozzanak légyen akár saját, vagy szövetséges, akár az ellenséges hadsereghez - emlékükhöz méltóan, maradandóan... kőbe vésve, minden sírban nyugvó nevét a síron megörökítjük." így is történt. Az alsóvárosi temetőben lévő emlékmű ma is szép példája a valóban európai gondolkodásnak. KACZIÁN JÁNOS •Hol lakjunk...? Nem voltam ott a közelmúltban a Művészetek Házában azon a fórumon, ahol módom lett volna véleményt mondani a megyeszékhelyen tervezett utcanév-változtatásokról. Már régóta nem megyek olyan helyekre, ahol sokan sokat beszélnek, ez alighanem az én hibám. Hibámban azonban sokan osztozhatnak, mert jelen volt barátomtól tudom, hogy a nem hivatalból, tehát „lakossági szinten" résztvevők száma nagyjából Szekszárd lakosságának egy ezrelékére rúgott, ami még a legreprezentatívabb statisztikában se magas arány. A változtatási tervek jelentős részével egyébként egyetértek. Szamuelly Tibor mindenhogyan gyilkos volt, utcanévvel felesleges egy gyilkos emlékének adózni. Azt, hogy a görögök számára Nikosz Beloiannisz személye, emléke fontos, minden további nélkül megértem. Magyarországi, ezen belül Tolna megyei, még közelebbről szekszárdi fontosságáról már nem vagyok meggyőződve. Beloiannisz egyébként a hitleristákkal szemben harcolt, amiként nekik, vagy csatlósaiknak esett áldozatul nem egy magyar utcanév eredeti viselője is. Hitlerékkel szembehelyezkedni ma se minősíthető szégyennek, még akkor se, ha az illető kommunista volt. Én sose voltam, meg bizonyára nem is leszek, de a pártbéli hovatartozást ilyen téren felhánytorgatni nem tartom a legszerencsésebbnek. A helyi direktórium 19-es tagjaira is lehet bárki kedve szerint emlékezni, de az aligha vitatható, hogy terror áldozatául estek, márpedig a terror semmilyen színben se rokonszenves. Mindez azonban csak érintőleges eszmefuttatás, amit még sokáig lehetne folytatni. Például azzal is, hogy Vak Bottyánnak semmi köze a róla elnevezett hegyhez, Kinizsinek és Toldinak pedig Szekszárdhoz. Ugyanúgy se Pázmány Péternek, se Kálvin Jánosnak, mégse haragszom a velük kapcsolatos térelnevezésekre. Teljességgel el tudnám fogadni a Luther teret is, aki végtére egyiküknél se volt kisebb. Sőt a vele kapcsolatos névadás még a túlnyomó többségben evangélikus lakosságú testvérvárosok, Bittingheim-Bissingen és Chemnitz iránti gesztusnak is felfoghatóak lennének... Magán közvélemény-kutatásom szerint egyébként a lakók túlnyomó többsége fütyül arra, hogy kiről elnevezett utcában lakik, a név eredetijét többnyire azonosítani se tudja. Az adminisztrációs komplikációklót, a cserélendő névtáblák költségeitől viszont már tart, főleg, ha erre kellő alapossággal fel is hívják a figyelmét. Bartina, Bakta, Előhegy, Szőlőhegy, Muskotály, Ezerjó, Kadarka, Bakony utca, vagy éppenséggel Vincellér, ezek garantáltan biztonságos nevek. A Rákóczi, Széchenyi. ,\t*nkácsy, Babits, Ady Endre, Garay szintúgy. Es annak a Kossuth Lajosnak a neve, aki minden hazai megyeszékhelyek között valószínűleg minálunk kapta a legelhanyagoltabb, legjelentéktelenebb mellékutcát. Habsburg tér, vagy utca megteremtését még időszerűtlennek tartom. A fővárosban is legszerencsésebb a Váci, Kecskeméti, Fehérvári, Szentendrei, Fóti utcanevek, vagy éppenséggel a Budafoki, ahol a lányom lakik. Ez utóbbi ugyanis minden politikai rendszerben Budafokra veze t (Ordas) t i
