Szekszárdi Vasárnap 1992 (2. évfolyam, 1-52. szám)

1992-03-22 / 12. szám

1992. MÁRCIUS 22. - SZEKSZÁRDI fASARNAP 13 A tavasz beköszöntével Kivel[ hol, mikor, miért kössünk házasságot!? A tavasz hirtelen ám annál erőtel­jesebb betörése minden újságban aszerint mérhető, hogy hány esetben írnak a legnagyobb és legfertőzőbb tavaszi betegségről, a házasságkötés­ről. Miután híreket már szó szerint az egész világból olvastunk, sőt sta­tisztikai adatok birtokában vagyunk pl. a japánok házasulókedvéről, illő lenne körülnéznünk házunk táján. Itt van mindjárt a címben az első kérdés. Kivel? Egyelőre a jogszabály még úgy rendelkezik, hogy fiúk a lá­nyokkal és fordítva. Mindenesetre egy dolgot a fiúknak tudniuk kell, az édesanyák.jókedvét a legkedvesebb tündérrel is el lehet venni. Kivel? Ki­vel? Jótanácsokat lehet adni, de sza­bály az nincs rá. Lehetőleg házias le­gyen, kedves, okos, szép, ne szeres­sen túlzottan öltözködni, viszont mindig csinos legyen, tudja beosztani I a pénzt, csak egy bálvány legyen a fámára, és főleg ne azért menjen Perjhez mert pénzre, gazdagságra vá­gyik. (Ez a fiúk álma.) Legyen jóképű, magabiztos, jó anyagiakkal, lehetőleg félárva, min­den nő imádja, ő viszont csak a vá­lasztottját, ne igyon, ne dohányoz­zon, ne kártyázzon, ne lóversenyez­zen, egyáltalán azonkívül, hogy pénzt keres és imádja kis feleségét semmit se csináljon. (Ez a lányok álma.) A helyzet az, hogy az álmok rit­kán válnak valóra (a rémálmok gyak­rabban), ha mégis, akkor hirtelen egy egész más álomkép lenne az ideális. Ezért aztán marad a jó öreg ki- és be­számíthatatlan szerelem, a szülők, a barátok és sokszor maguk a házasu­lók nem kis megdöbbenésére. Ezt abból a kétségbeesett pillan­tásból látom, amikor az igen előtt pár ^pillanattal, egymásra néznek és a kér­Fdés a szemükben szinte megder­meszti őket; ki ez az ember itt mel­lettem? Amennyiben vigasztaló el­mondom, hogy ez az amire nincs re­cept. Legkedvesebb párom, akiket es­kettem szombaton, 1/2 9-kor ismer­kedtek meg a diszkóban, 1/2 11-kor már tudták, hogy ő a nagy 0, és hét­főn reggel 1/2 9-kor házasok voltak. Ennek bizony már 18 éve. Azóta is boldogan élnek, ha el nem váltak. El­lenpéldát nem mondok mert ahhoz kicsit kevés az újság teijedelme. Ta­nulság; fiatalok (és kevésbé fiatalok) bízzák magukat a bölcs sorsra, aki ha Ámor nyilának kiszemelte Önöket, így is úgy is igent kell mondani. Hol? Mármint hogy hol köttessék meg a frigy. Újabban egyre többen mondják ki a boldogító igent a temp­lomban is. Bár ez visszatartaná őket attól, hogy rövid idő múlva a boldo­gító nemet is kimondják. Elterjedt a kéttanús, hagy csak a tanúk és a szülők jelenlétében kötött házasság. (Kedves házasulok! Ne re­ménykedjenek, ez is törvényes, és három napon belül úgyis megtudja a világ.) Általában a Művészetek Háza a tetthely. Talán masszív építészeti stí­lusa, jó akusztikája teszi leginkább al­kalmassá, hogy a sokkal jobb sorsra érdemesek mindezt saját igenjükkel próbálják ki. Mikor? Amikor itt az Murphy házasságkötési törvénykönyvéből 1. Ha menyasszonyodba azért szerettél bele halálosan, mert csillogó, melegbarna h^ja van, számíthatsz rá, hogy a Te csodálatodat kivívandó, pont az esküvőtökre fogja szőkére festetni. 2. Ha soha életedben nem volt még herpeszed, biztos lehetsz benne, hogy az esküvöd napján kettő is virít majd a szádon. 3. Ha azért neih mered magad kisminkelni (pedig mennyivel gyönyörűbb lehetnél) mert félsz, hogy sírni fogsz és a festék elkenődik az arcodon, biztos lehetsz benne, hogy egy nyamvadt könnycseppet sem sikerül magadból kipréselned még a legmeghatóbb pillanatban sem. 4. Ha úgy érzed magad a vasalt, vadonatúj spenceredben mint egy amerikai világfi, biztos lehetsz benne, hogy a cipőd fog kibírhatatlanul szorítani. 5. Ha levetted a kesztyűdet és nem tetted azonnal a zsebedbe, vagy leejted (legalább kétszer) vagy ott felejted a menyasszony csokrán. Ha mégis zsebre tetted, úgy kidudorodik, hogy az összes haver azon röhög. 6. Ha a gratulációkor a legjobb barátod kerül sorra, ne aggódj, mert elérzékenyülését úgy fogja levezetni, hogy hátba vág és ezzel a nem éppen eredeti hülyeséggel gratulál: neked se legyen jobb haver. 7. Ha körbenézel a teremben, egyetlen emberben sem látsz epgyüttérzést. Még imádott Édesanyád szeme is arra ösztönöz, hogy ki kell mondanod! Vigasztaljon az a tudat, hogy a melletted álló ugyanezt érzi. 8. Ha barátod vagy barátnőd esküvőjére vagy hivatalos, feleslegesnek, giccsesnek találod az egész ceremóniát. Mikor benne vagy, úgy érzed egyszerre katasztrofális és felemelő a pillanat, amin túl kell jutnod. 9. Ha egy éjszaka azt álmodod, hogy egy fátyolba és egy hosszú fehér ruhába belegabalyodsz, ne izgulj, ez csak azt jelenti, hogy másnap estére feleség lesz a neved. 10. Ha esik az eső, szomorú lesz a házasságod, ha süt a nap vidám. Ha 50 évig ezt ugyanazzal az emberrel figyelgeted, elviselhető. Sas Erzsébet ideje. Leginkább májusban valame­lyik szombaton 4-6-ig. Ez a sláger, csatlakozások, összeütközések a séta­kertben vagy a Gemenc-parkoloban. Hiába no, a május a szerelem hónap­ja, a megújulásé, a rügyfakadásé, a tömény virágillaté és bizony sokan vannak az ötödik hónapban. Az idő­pontra vonatkozóan nagyon furcsál­lottam, hogy olyan kevesen éltek a lehetőséggel és használták ki az idei szökőévet, pedig így csak négyéven­ként kellene évfordulót tartani. Igaz ugyan, ha már nyolc éve szenvedtek együtt és ezt csak kétszer ünnepelhe­tik meg, nem egy jó ötlet. Miért? Miért ne! A lányoknak vál­tozatlanul a legfontosabb az életben a férjhez menés, gyermekszülés. (Hiába dolgoztak évtizedekig a femi­nista mozgalmak. Különben is csak azok terjesztették ezeket az eszmé­ket, akiknek nem sikerült férjet talál­ni.) ­A fiúk? Azonkívül, hogy azt hi­szik, rajtuk múlik a dolog, jobb ha belátják, egy házasságkötéshez nélkü­lözhetetlenek ugyan, de a döntés... Ezt már évekkel ezelőtt - számomra igazságtalanul és érthetetlen módon - úgy legalizálta a jogszabály, hogy az igent elsőnek a menyasszonyok mondják ki. Nem győzöm hangsú­lyozni mint gyakorló anyakönyvveze­tő, hogy helytelennek tartom, mert számomra a két igen a következőket jelenti: elveszlek, hozzád megyek. Hát ilyen megfordult most az egész világ, mint ez a kérdés. Közeledik a május, a szerelem, a házasságkötések igazi hónapja. Kedves fiatalok (és kevésbé fiata­lok)! Tessék jól körülnézni, választa­ni, mindent átgondolni, megfontolni! (Ha ez megvan, akkor remélem nem találkozunk, mert az igazi szerelem kizárja a fentieket.) Sas Erzsébet Az érem két oldala A kialakulóban lévő új piaci körülmé­nyek közepette minden vállalkozás - köz­tük az OTP Bank is - új típusú kapcsola­tokat kell, hogy kialakítson ügyfeleivel. Ez a változó gazdasági, gazdálkodási helyzet függvényében csak fokozatosan valósulhat meg. Ennek igen sok feltétele van, mind a bank, mind az ügyfelek részéről. Mindkét félnek tanulnia, szoknia kell az új piaci mechanizmusokat. Ebből fakadóan kelet­kezhetnek olyan problémák, melyek abból erednek, hogy valamelyik-fél - esetleg mindkettő - még nem tud teljesen alkal­mazkodni az új követelményekhez. Ezt bi­zonyos mértékig természetesnek is kell tartani, hiszen a bankok, de az ügyfelek is most tanulják az új piaci magatartási sza­bályokat. Sajnos, a Szekszárdi Vasárnap 1992. március 8-i számában megjelent „Ki tarto­zik kinek?" c. cikk több pontban nem felel meg a valóságnak, sérti az OTP Bank ér­dekeit, és többnyire ok nélkül az OTP Bankról kialakult kép rombolásához járul hozzá. Az általunk elkövetett hibákat készséggel elismerjük, ha azokra felhívjók a figyelmünket. Köszönettel vesszük, hi­szen ezzel is hozzásegítenek bennünket ahhoz, hogy a jövőben még jobban odafi­gyeljünk, és a piaci követelményeknek megfelelően még pontosabban tudjuk ki­szolgálni ügyfeleinket. Ehhez az ügyfelek részéről is korrekt, a szerződésben megkö­tött feltételek szerinti magatartást kell el­várnunk. A cikk két - egymással nem összefüg­gő - témakörrel foglalkozik: 1. Lakásvásárlási kölcsöntörlesztés. Úgy véljük, méltányosan jártunk el, amikor 1991. szeptemberében hozzájárul­tunk ahhoz, hogy H. I. - januári döntését megváltoztatva - mégis kölcsöneinek meg­felezése mellett dönthessen. Ügyfeleink java része erről csak 1991. januárjában dönthetett! (Itt jegyezzük meg, hogy az 1990. évi CIV. törvény 64-68-ig §-a alapján nem „büntetőkamatok" kivetése, hanem a hitelek kamatainak piaci szintre való eme­lése történt meg. Ugyanennek a törvény­nek az alapján nem a hosszú lejáratú köl­csön 50%-ának visszafizetéséről kellett dönteni, hanem a fennálló kölcsöntarto­zás felezéséről, illetve harmadolásáról pia­ci kamattal, vagy a teljes összeg fenntartá­sa 15% kamattal.) • Az, hogy a tartozás 1992. január elején történt teljes kifizetése után ügyfelünk két alkalommal kapott még csekket és felszó­lítást törlesztőrészletek befizetésére, a központi (budapesti) feldolgozás tömeg­szerű nehézségeiből, hosszú átfutási idejé­től ered. Sajnos, ezen a területen a köny­velés még nem naprakész, a januári befi­zetést csak februárban rögzítették. 2. Az átutalási betétszámla felmondá­sa. Az OTP Bank Tolna Megyei Igazgató­sága az utóbbi hónapokban sokat tett az ügyfelek jobb kiszolgálása, időbeosztásá­nak, ügyintézésének megkönnyítése érde­kében. Közvetlen lekérdező rendszert hoztunk létre 1991. decemberében a SZÜV és az OTP Bank között. A nyilván­tartott 25 ezer db átutalási betétszámla túlnyomó többségén zökkenőmentesen bonyolódott a forgalom. Sajnos - amel­lett, hogy elismerjük saját hibáinkat - azt is észleljük, hogy ügyfeleink egy kis része ilyen szempontból nem támogatja zavarta­lan tevékenységünket. Ennek ellenére bankunk a végsőkig igyekszik lojálisán vi­selkedni, és - ismerve az ügyfelek többsé­gének nehéz anyagi helyzetét - kölcsönös­ségi alapon segítséget nyújtani. Az újságíró' szerint H. I. „Nem abból a fajtából való ál­lampolgár, aki fizetési kötelezettségei alól keresi a kibúvókat, próbálja másra testálni, elodázni a fizetnivalót." Ennek illusztrálásá­ra csak annyit, hogy H. 1. már hiánnyal kezdte számláján az 1991. évet, majd az év 12 hónapjából 9-ben nem biztosította rajta tartozásainak fedezetét, egyenlegei nagy­mértékű tartozást mutattak. Ezekben az esetekben minden egyes alkalommal az OTP hitelezett az ügyfélnek. A decemberben befizetett 5000 Ft saj­nos - géphiba miatt - valóban később ke­rült könyvelésre, de ügyfelünk számlája ezzel együtt is hiányt mutatott. S a számla felmondására ekkor, hosszas mérlegelés után került sor. Ügyfelünk a számla fel­mondása után fizette be az újabb 10000 Ft-ot, amiből tulajdonképpen a túlfizetése keletkezett, ezzel tudtuk rendezni negatív számlaegyenlegét. Az ezáltal jelentkező többletbefizetést részére - kamatostól ­visszautaltuk. Az egyhónapos késésnek az az oka, hogy januártól - a folyószámla­rendszerre való átállás miatt - munkánk megsokszorozódott. Ezért a tisztelt ügyfél­től elnézést kérünk. Szekszárd, 1992. március 12. Kovács Béla OTP Bank megyei igazgatója

Next

/
Oldalképek
Tartalom