Szekszárdi Vasárnap 1992 (2. évfolyam, 1-52. szám)

1992-03-15 / 11. szám

12 SZEKSZÁRDI 1992. MÁRCIUS 15. Bal felső sarok „Lubó"... Vannak olyan esetek - a sportban különösen -, amikor egy-egy ember megszólításakor, nevének emlí­tésekor a vezetéknév, illetve a kereszt­I név teljesen elhanyagolható - százak, ezrek tudják, kit takar a becenév. Per­sze, hogy a Dózsa utolsó (NB I. B-s) aranycsapatának csupaszív játékosá­ról, a fegyelmezett, mindig megbízható bal bekkjéről, Lubastyik Istvánról van szó, aki... Aki a játékos-pályafulásá­nak befejezése után (1977) a sportág­ban maradt ugyan, de vagy másfél év­tized elteltével a közelmúltban produ­kált olyat, hogy a sportoldalakon újra - nem, mint volt egykori szekszárdi futballista - némileg reflektorfénybe kerüljön. Az „Év legjobb megyei játékvezető­je" lett... Persze, hogy örült a késői elisme­résnek, de boldogsága akkor lenne fel­hőtlen, ha mindez legalább egy évti­zeddel korábban következik be. Kár érte na!... Mert ilyen adottságokkal, érzékkel, affinitással, amelyeknek bir­tokában van, egyszerűen luxus, hogy NB Ill-as bíróként zárja majd fekete­ruhás pályafutását. Pedig így - jóval túl a negyvenen - ez vár rá, ennyi, nem több kínálkozó perspektíva. (A FIFA a játékvezetői előmenetelt illetően szigo­rú korhatárt ír elő. íróasztal melletti szabályismerete nem avatja - még a megyeiek között sem - a legjobbak közé, de kísértetie­sen arra az autóvezetőre emlékeztet, aki a KRESZ-vizsgán éppenhogy a szükséges pontot szerzi meg, de a pesti vagy éppen a párizsi forgalomban na­gyon magabiztosan, bonyolult helyze­teket átlátva vezet. Erzi a durva és a kemény játék közötti különbséget, a játék szellemének, az átlagnéző szá­mára nem érzékelhető, de a vegytiszta igazság szempontjából perdöntő apró­ságok figyelembevétel ítél. A tanítha­tatlant tudja... Amivel tekintélyt szerzett magának a pályán és a nézőtéren egyaránt. Szevasz-kupa Folytatódik a Szekszárdi Vasárnap szerkesztőségének értékelése. 1-től -6-ig fordulóról-fordulóra értékeljük a Dózsa já­tékosainak a teljesítményét, majd a baj­nokság végén a legjobb átlagteljesítményt elért játékosnak átadjuk a Szevasz-kupát. Emlékeztetőül az érdemjegyek: 0 (minden kritikán aluli, NB Il-höz méltatlan pro­dukció), 1 (kirívóan gyenge), 2 (gyenge já­ték), 3 (átlagos, se ilyen, se olyan), 4 (egyértelműen jó), 5 (kiváló, mezőnyből kiemelkedő), 6 (extra teljesítmény, NB I­es, nemzetközi szint). A Nagykanizsa el­len tudósítónk a következőképpen érté­kelt: Mausz (4) - Koller (3), Dzsinovics (4), Kalmár (3), Nagyfalusi (3) - Horváth P. (3), Agapov (3). Kvanduk (4), Mészáros (3) - Pilisi (2), Bóka (2). Csere: Jelusics (-), Dienes (-). Sportműsor Szombat: Asztalitenisz NB I.: Szekszárdi Húsipa­ri SE-KSI (11 óra). Vasárnap Labdarúgó NB II.: Szekszárdi Dózsa­Mohács (14.30 óra). Nyárig ma[d meglát/ják/juk" gólokat Naumkin ígér Könnyebben megteheti, mert még nőtlen, CSZKA Moszkvát is megjárt, volt ifjúsági válogatott, Agapov vi­szont már családos, beszélgetésünk után érkezett Szekszárdra a felesége és a gyereke. Az Arany János utcai lakásba be­rendezkedhetnek... Hogy hosszabb távra-e? „Nyárig majd meglátják" ­mondják. „Meglátjuk" - teszik hozzá a Dózsánál. Nem lehet már tovább csigázni az érdeklődést, a két orosz vendégjáté­kosra -, mert előkészületi meccseken szinte alig lehetett látni őket - na­gyon kíváncsi már a közönség. A pa­pírok rendben, így - ha csak nem jön valami komolyabb sérülés közbe ­aligha fosztja meg Teszler edző a publikumot ettől a lehetőségtől. A „nagy" Mihail Agapov már túl van a debütáláson, Nagykanizsán játszott. A hogy sikerült(?) kérdésre a maga halvérűségében mormog is valamit a nyurga játékos..., mert - véleménye szerint - a sportlap tudósítója a né­gyes osztályzattal (1-től 10-ig terjed), kissé leértékelte. Némi gyógyír szá­mára, hogy a csapat vezetői, nem így látták, így ottmaradhat a kezdőcsapat­ban. A „pici" Naumkin - úgy mutatnak egymás mellett, mint hajdanán Li­povszky mellett a Bajáról igazolt „to­jás" néven ismertté vált kis Kovács ­nagyon fogadkozik, nagyon készül: „Ha vasárnap (ma - szerk.) betesz az edző a csapatba, góllal akarok bemu­tatkozni a szekszárdi közönségnek", Naumkin optimizmusát minden bi­zonnyal az táplálja, hogy a Szverd­lovszk csapatában - ma már nem így hívják - bajnokságonként átlagban tíz gólra volt képes a másodligában. Mindketten 28 évesek, mint mondják úgy összenőttek, mint a sziámi ikrek, együtt futballoznak már régóta, csak a katonaság idejére váltak külön út­jaik. S együtt próbálnak szerencsét külföldön. Titkon remélték, hogy magyarországi képviselőjük, mene­dzserük, Rónai István „el tudja passzolni őket" az élvonalba, de ka­pásból nem jött össze. Az NB Il-ből is vezethet felfelé az út, Naumkin még abban is bízik, hogy Magyaror­szágról megnyílik az út nyugat felé. „Kokszoltunk" az EWF elnök étel II. A korai halál sem rettent el Aki a rutinját viszi a közösbei - Ennek ellenére ahogy kiveszem a szavaiból - az a bizonyos Damoklesz kardja ott lebeg a sportág felett... - Természetesen előfordulhat az, hogy egy-egy, úgymond alacsonyabb sportkultú­rájú országból felbukkanó súlyemelő merő tájékozatlanságból befut a csőbe, de az ilyen esetekben egészen más a megítélés. Ezek a versenyzők többnyire olyan szerek­hez nyúlnak, amelyek abszolút de nem se­gítenek. A menőket és a nemzetközi közép­mezőny képviselőit pedig a Nemzetközi Súlyemelő Szövetség az állandó ellenőrzé­sekkel tartja távol a doppingttól. Ha már raj­taütésszerűén a brit ellenőrzi a svédet, az a németet, ö pedig a magyart és így tovább... Megtettük a kellő óvintézkedéseket. - De ma már ott tartunk, hogy az el­lenőrzések egzaktságában sem hihetünk. Példa erre a törökök tavaly nyári lebukása a Mediterrán Játékokon. A versenyek előtt nem sokkal tisztának találták őket, aztán ketten - az egyik anabolikával - megbuk­tak. Az egyik tetten ért azzal borzolta to­vább a kedélyeket, kijelentette: az egész csapat kokszolt. - Nem ismerem részleteiben az ügyet, nem tudom mi volt a két ellenőrzés meto­dikája között a különbség, ezen az IWF­nek kell rágódnia. De ez az eset is rámutat arra, hogy az anabolikával le kell, hogy álljanak a versenyzők, mert ezek használa­ta igenis kimutatható. - A doppingellenes küzdelem egyik él­harcosának számító német professzor, Donike módszerével, az úgynevezett szte­roidprofillal akár egy évre visszamenőleg is kimutatható. A versenyzők persze leg­följebb néhány hónapban hisznek. - Nekem az egész módszer egzaktsá­gával vannak fenntartásaim. Más orvos­csoportok véleménye szerint az átlagem­bernéljóval magasabb szteroidszint nem csak a doppingolás következménye, ha­nem számos más tényezőből is fakadhat. - Lépéselőnyben van-e az üzletileg ér­dekelt doppingmaffia? S ha igen, meny­nyire? - Úgy érzem fölényben vannak, hisz a vérdopping módjaival, a drogok megjele­nésével az orvosi üldözőboly még nem nagyon tud mit kezdeni. Vagy amiről mostanság sportberkekben hallani: a badysoktól átvett növekedési hormonok használatáról. - S az sem elég elrettentő, hogy ez utóbbiaktól esetleg kinő a „harmadik fü­lük"? - Nem, mert a világ élsportja elember­telenedett. Megdöbbentő, de igaz lehet. Ha száz versenyzőnek azt mondják: ha ezt beveszed biztosan olimpiai bajnok lehetsz - azzal a rizikóval, hogy korábban meg­halsz -, biztosan kilencvennyolc vállalja. - A kokszmentes élsport csak illúzió? • - Úgy tűnik egy jó ideig még igen. Tóthok a Húsipari női kézilabda csapa­tában... Régi „bútordarabok", elnyűhetetle­nek, de... a sokat ígérő tinédzsertombolás * ellenére - ma és talán a jövőben is? - nél-® külözhetetlenek. Fichterné Tóth Mária a kapuban, Bálintné Tóth Ágnes... hol is? Legegyszerűbb, ha azt válaszoljuk: a mezőnyben. Mert amióta a kézilabdás eszét tudja, a szélen, a jobb szélen szerepelt. A szükség törvényt bontott. Valaki, a szár­nyait még a szó igazi értelmében bontogató Németh Ildikó mellett ki kellett nevezni, át kellett képezni átlövőnek. Az átképzés sike­resnek tűnik, hisz Tóth Ági - a maga szélső erényeivel! - meccsenként féltucat góllal já­rult hozzá az őszi elsőséghez, az NB II-ben. - Függetlenül ettől nekem a szélen a helyen, ahová remélem minél előbb vissza­térhetek - értékelt higgadtan a játékos. - Egyszer már évtizedes pályafutásod során családi okok miatt abbahagytad a ké­zilabdát, de két és fél évnél tovább nem bír­tad nélküle. - Igen, a kislányom nevelése, a család miatt... Vártam arra az időre, hogy össze­egyeztethetők legyenek a dolgok, s előbb beszálltam a megyebajnoki, majd a Sparta­cus megszűnése után az NB Il-es Húsipari SE csapatába. - S most, hogy a csapat bajnokságra tör és távlatilag is komolyabb célokat rebesget­nek, nem kerülsz dillemába? Szinkronba hozható a munka, a család és az egyre mi­nőségibb kézilabda? - Nehéz lesz, de vállalom. Huszonöt éves vagyok, talán az utolsó nagy lehetőség, hogy a kézilabdában produkáljak valami maradandót. Még lehet két-három jó évem. Az oldalt írta: Bálint György. / \ V Y

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom