Szekszárdi Vasárnap 1992 (2. évfolyam, 1-52. szám)

1992-02-23 / 8. szám

6 ,. SZEKSZÁRDI VASARNAP 1992. FEBRUÁR 16. A bietigheim-bissingeni polgármester - két riporter között „Tetterő és remény vallja Holzwarth úr Fárasztó egész napos szakmai programok után a Deutsch Klub vendégeiként újra együtt vannak a bietigheim-bissingeni küldöttség tagjai, oldottan, régi és új ismerősök gyűrűjében. Hamarosan színes műsort élvezhet a közönség, vastapsok emelik a hangulatot. Rá is szolgálnak az előadók: a Német Nemzetiségi Baráti Kör kórusa sváb viseleti ruhákban, remek harmonikakísérettel ezúttal is nagyszerű élményt nyújt. Azt mondják, hogy ahol 2 német összejön, 3 szólamban énekelnek... Most is, mint máskor, hibátlan volt az intonáció, teljes az összhang. Aztán jöttek a Dienes-iskola táncoló diákjai. Hírük már túljutott Szekszárd határain, ami nem is csoda. Összekovácsolódtak az évek során, s a nehéz technikai elemekkel tarkított részeket is ugyanolyan könnyedén és elegánsan járták, mint a csöndes, visszafogott gyertyás táncukat. Tehetségről és szorgalomról tanúskodtak az 5. osztálvos versmondó lányok is. Szép volt a műsor, majd az azt követő „bátyus" együttlét is. Folytatódott az éneklés, beszélgetés. Nekem is sikerült néhány szót váltani a német város második polgármesterével, aki igen barátságos ember lévén, szívesen válaszolt. Peter Holzwarthnak hívják. - 1939-ben születtem, ezért tudom, hogy a német népnek milyen nagy a felelőssége. Nekünk a kapcsolatainkkal a különböző országokban embertől emberig kell eljutni. így például a magyarokkal, cseh és szlovákokkal, lengyelekkel, oroszokkal együtt szeretnénk Európához tartozni. Nincs ott senkinek kivételes helye. Régóta törekszünk arra, hogy más népekkel közelebbi barátságba kerüljünk. Szekszárd nem az egyedüli testvérvárosunk. Jó kontaktusban vagyunk angol, francia és japán városokkal, azok polgáraival. Mindenkinek saját élete, élettere és érdeklődése van. ezért fontos az. hoev kölcsönösen és jól megismerjük egymást. Ez esetben elsősorban a két kultúrát szeretnénk egymáshoz közelebb hozni és ápolni, ápolni. Tehát ezek az útjaink funkcionálisak. Jó lenne, ha szorosabbá válna a kitelepített és a Magyarországon élő németek összetartozása annál is inkább, mert ezt a törekvést maguk az emberek akarják. A kapcsolatok szélesítése azért is lehetséges, mert nagyon sok segítséget kapunk Szekszárd város polgármesterétől, akinek ezúton is köszönetet mondok. Sokfelé tárgyalunk, gondokkal és örömökkel is találkozunk, s meggyőződésem, hogy kölcsönösen tudunk egymásnak segíteni. Még egyszer kiemelem a kölcsönösséget, a megértést, az egymással való megbékélést - épp elég szörnyűség történik a szomszédos Jugoszláviában - és főleg a barátságot. Reméljük, hogy ebben az évben is sok ember találkozik egymással itt is, ott is. Tatkraft und Hotfnung - mondja bizakodó mosollyal Peter Holzwarth^ ami annyit tesz: tetterő és remén Komolyan gondolja. NÉMETH JUDIT Testvérvárosi ízelítő.. Szekszárd egyik testvérvárosának polgármestere, Hans Peter Holzwarth úr és az általa vezetett delegáció február 13-tól 16-ig tartózkodott a megyeszékhelyen. Hála a vendégek zsúfolt programjának, nem volt könnyű szabad időt találnia számunkra. Ami keveset mégis, azt kénytelenek voltunk két részre bontani, egy pénteki táncbemutató előttre és a szombati reggeli utánra. A véletlen úgy hozta, hogy az elmúlt hét végén nagy „testvérvárosi járás" volt Szekszárdon. Lapunkban korábban, tavaly, már hírt adtunk arról, hogy a Bietigheim-Bissingenben járt megyénkbeli képzőművész delegáció valamivel később a francia Bezonsba is ellátogatott. A németekkel párhuzamosan onnan is megérkezett az első (magánjvendég, M. Róbert Futtersack személyében, Juhos László szobrászművészhez. - A testvérvárosi látogatásoknak csak örülni lehet - vélte a német polgármester. - A mi városunk nagyjából akkora, mint az önöké, de van testvérvárosunk Japánban is. - Nekünk viszont Finnországban! „Kulturális téren is fejlesztjük kapcsolatainkat" A testvérvárosi ügyek referense, Frau Sigrid Geisler munkalátogatásra érkezett. Mélyebben és pontosabban kívánt megismerkedni a megyeszékhely könyvtárával, munkatársaival, az intézmény szolgáltatásaival, műhelyeivel, vállalkozásaival. Német alapossággal kérdezett és jegyzetelt. Különösképpen érdekelte a német állomány összetétele és nagysága, amelynek bővítéséhez első lépésben iskolai és óvodai nyelvtanításhoz szükséges könyveket, munkafüzeteket, képeskönyveket és úgynevezett Dudeneket, segédkönyveket hozott. A közeljövőben a kétnyelvű oktatáshoz nélkülözhetetlen szakkönyveket küldenek, történelem, irodalom, földrajz témaköreiből válogatva, persze tematikusan. A könyvtár igazgatónőjével egyetemben Geisler asszony is fontosnak tartotta, hogy a két város gyermekei megismerkedjenek egymással, barátságok szövődjenek. Jó alkalom lesz erre az idén már 13. alkalommal megrendezendő váraljai német nemzetiségi olvasótábor, ahová tőlük is érkezik néhány fiatal. Az épület zsúfolt helyiségeit járva nem is csodálkozott azon a vendég, hogy nincs kiállítóterem, mint ahogy az náluk természetes. Mégis alkalmasnak találta a földszinti „lapozgató" rész arra, hogy ott a testvérvárosi kapcsolatok bemutatóanyagát majd elhelyezze. Ahogy mondta: mély és jó benyomásokkal búcsúzik és segítőkész tervekkel utazik haza. A találkozásnak remélhetően már húsvétkor újabb eredményei lesznek. N. J. büszkélkedtünk. - Tulajdonképpen az, ami az Önökével kialakult, hogyan jött létre? - Azt hiszem, elsősorban a mi kezdeményezésünkre, akik egy keleteurópai várost is szerettünk volna felkarolni. - A „kelet-európai" kifejezésért mifelénk nem lelkesednek különösebben... - Tudom, bocsánat! Mondjunk kelet-közép-európait! - Furcsa dolog, hogy amikor az emberek hosszú időn át minden lehetséges rosszat elkövetnek, mint például a legutóbbi világháború, akkor váratowil értelmes dolgok is eszükbe jutnak®^ testvérvárosoknak az utóbbi évtizedekben kialakult szervezete kétségtelennül ilyen! ^^ - Valóban az, és minálunk naj^B kedvelt. - Sokaknak az a véleménye, hogy pompásan alkalmas a különböző városi vezetők utaztatására... - Ez tagadhatatlanul igaz, de bizonyos határig nem elkerülhető, akár a protokoll, amit senki nem szeret különösebben. - Remélem,a Dienes Valériáról elnevezett 4. Sz. Általános Iskola tánccsoportjainak, Gál László tanítványainak, tegnapi szereplését a Deutsche Bühne színpadán nem érezte ilyennek. - A legkevésbé sem. Osztrák, bajor és sváb táncaik valóban pompásak voltak. Egyébként szeretném megnyugtatni. Már Bietigheim-Bissingen és Szekszárd között is kezdenek kialakulni a „magán" idegenforgalmi kapcsolatok. - Van ennek valamilyen biztató jele? - Remélem, holnap elutazásunkig már lesz. Ma találkozunk a kórház főigazgatójával, aminek remélhetőleg nemcsak a két rokon intézmény hivatalos kapcsolatfelvétele lesz az eredménye, hanem nővérek és később orvosok cseréje is. Ápolónőkben nálunk hiány van, a magyar orvosok híre pedig kitűnő. O. I. Fotó: K. A.