Szekszárdi Vasárnap 1992 (2. évfolyam, 1-52. szám)

1992-02-16 / 7. szám

12 ,. SZEKSZÁRDI VASARNAP 1992. FEBRUÁR 16. Bal felső sarok Nem lesz szűkmarkú a városi önkormányzat a sportmozgalommal szemben. Úgy hírlik, az oktatási-, kulturális-, és sportbizottság 17 millió forintot oszthat szét a városi sportélet támogatására klubok, bejegyzett csoportok között. Ez csaknem hét millióval több a tavalyinál, vagyis megpróbál lépést tartani az inflációval, a sportot sújtó közterhekkel. A nagy kérdés, hogy ki és mennyit vehet ki a közös kalapból. A városatyák mintegy a szubjektivitást, a sportági elfogultságot kizárandó alapelveket fektettek le, amikről az egyesületi vezetők véleményét is kikérték, így létezik majd a versenyt él)-, illetve szabadidősport támogatására egy mindenkinek kijáró alapösszeg, céltámogatás helyi nagy nemzetközi versenyek rendezésére, valamint létesítmények fenntartására, üzemeltetésére, a maradékból pedig a minőségi szempontok alapján részesülhetnek a helyi sportcsinálók: ki mit tett le az asztalra. Felnőtt és utánpótlásvonalon. (A szabadidő- és diáksportnál nyilván a mennyit és hányszor kérdés a hangsúlyos.) Az országos viszonylatban és némely esetben nemzetközi szinten is eredményes szekszárdi egyéni sportágak képviselőinek felhorkanásai ellenére várhatóan megkapja - közönségszórakoztató, vágy éppen bosszantó funkciója miatt - azt a prioritást a foci és a kosárlabda, mint a korábbi években. De ezzel - remélhetőleg megszűnik minden fajta előjog, kiemelés. Igenis merjük összehasonlítani - legalábbis utánpótlásvonalon - a sportágakat! A foci- és kosárlabda-relációban például érződjék forintálisan is az a különbség, ami hosszú ideje a saját nevelésű játékosok képzése és felnőtt csapatba való beépítése terén megmutatkozik - a Dózsa javára - a két városi klub között. Analóg módon valami hasonló érvényesüljön az egyéni sportágak összevetésében is. Éljen többet az, aki saját téglából építkezik, mint aki másokból él. Mert ez utóbbi az abszolút eredményességi összevetésben úgy is leveszi a „sápot". Maradva az egyéni sportágaknál: legyen lényeges különbség az eredménytelenségét különböző jelvényekkel, pontokkal - mennyiségi mutatókkal palástoló és a magyar bajnokokat helyezetteket nevelő szakosztályok között. Legyen meg már végre jól látható kontúrvonal az él- és a langyos versenysport között! Sportműsor SZOMBAT: Kézilabda: Nosztalgia-kupa a városi sportcsarnokban (8-18). Súlyemelés: megyei felnőtt egyéni bajnokság a városi sportcsarnokban (8-15). VASÁRNAP: Teremfoci: a Flott Kft.-Hungária Biztosító Rt. pénzdíjas tornája a városi sportcsarnokban (8-15). Kosárlabda: Ha lesz harmadik mérkőzés (ez lapzárta után péntek este már eldőlt), akkor SzekszárdEgis OSC (16). A sportoldal! írta: Bálint György Kiss úr „visszapostázná"_Varga Lacit Dózsa: „Ide vele még félmilliót!" Nekem már eleve gyanús volt, ahogy húzta-halasztotta a Veszprém Varga Laci nyári leigazolásáért járó másfél millió kifizetését. A Bakony futball tejhatalmú ura, Kiss József egyébként sem arról híres - kivéve, ha játékosairól van szó, hogy időben rendezze tartozásait, hátha még akad valamilyen fogódzó, kibúvó... Márpedig ezesetben volt. Az egykori szekszárdi gólvágó tulajdonjoga gyakorlatilag hiába szállt viszsza a Dózsára Bálint Lászlótól - aki az eddigi „használatért" a vételár felének, azaz ötvenezer márkának megfelelő forintot fizetett a liláknak - a papíron még hoszszú ideig ő szerepel úgy mint gazda. „Futbalista anyakönyvi kivonatában" csak a napokban került újra bejegyzésre a Szekszárd. Ez elegendő okot szolgáltatott Kalász Jánosnak, a Dózsa elnökének, hogy felvegye a telefont és Kiss Józsefet fizetésre bírja! Persze a rokonszenvesnek éppen nem nevezhető dialógus előtt is történt egy s más: a veszprémi focifőnök - talán megszimatolta, hogy Szekszárd jelentkezik a pénzéért? - kirúgta Vargát három sorstársával együtt. Magában eldöntötte, hogy nem fizet a csatárért egy petákot sem, örüljön a Dózsa, hogy visszaadja. A poénkodást mindig is díjazó Kalász János minimum rossz viccnek minősítette kollegája elképzelését. - Földühítette már azzal, amikor valótlanságot állított, szerinte ugyanis négy mérkőzésen játszott Varga, amikor ennek több mint dupláján szerepelt. De ez nem érdekes, ez az ügyük. Mi eladtuk a játékost, ők pedig nem fizettek. Ez a fő kérdés, minden más - miképpen az is, hogy sérülten adtuk el vagy sem - nem a tárgyhoz tartozik. (Egyébként sérülésügyben sem vonható felelősségre a Dózsa, hiszen nem náluk, hanem a Volán-nál játszott a Szerk.). Meglepett ez a lekezelő, a legminimálisabb kompromisszumkészség hiányáról árulkodó stílus, így hamar letettük a kagylót - meséli Kalász János. - A Dózsának a tulajdonjog visszaadása kevés, pénzt akar, de mennyit? - Bő fél évig náluk volt, ezért félmilliót kérünk. - Ha nem?... - Már jogi útra tereltük az ügyet. A Csepel kapusa Szieben doktor viszi az ügyet. Ugyanakkor panasszal éltünk az MLSZ fegyelmi bizottságánál. Ha az idevonatkozó paragrafust komolyan veszik, a Veszprém nagyon megütheti a bokáját, ha nem fizet. A klub - különösen egy olyan helyzetben lévő, mint a Dózsa nem mondhat le a relatíve kis pénzről sem. A küszöbön lévő jogi procedúra azonban nem biztos, hogy a lilák malmára hajtja a vizet. Varga bajnoki rajtra történő visszatérése - élvonalbeli vesszőfutása ellenére - biztató reménysugár lenne a vészes már-már a reménytelenségbe taszító gólínség megszüj* tetésére. Ha játszhat, többet hozhat a fl konyhára, mint félmillió. Pontokat, erő^^ góljaival. Az nem lehet, hogy ez a „gy^A rek", akit két évvel ezelőtt országos szt^^ nak kiáltottak ki, teljesen elfelejtett volna futbalozni... Frontemberek a jövőről Lesz-e belevaló a Húsos-fazékba? Hovatovább már nemcsak Szekszárd, hanem a megye egyik meghatározó klubjává nőtte ki magát a Húsipari SE. Ebben az a kuriózum, hogy akkor kezdett prosperálni a múltban jobbára csak súlyemeléséről ismert egyesület, amikor országszerte a szponzori hálózat szétesése, az állami támogatás csökkenése miatt - a kimúlás, az agonizálás volt a jellemző. Az új pénzforrásokat állandóan fellelő, kiskapuk kinyitásával sem visszariadó menedzser-elnökük távozásával egyre gyakrabban teszik fel a kérdést Húsos-berkekben: tavasztól új időszámítás kezdődik? Le kell számolni az illúziókkal, a két labdajáték képviselői, (kézilabda, asztalitenisz) bejárhatják azt a diadalutat, amit a súlyemelés megtett? Momentán kevesen bíznak abban, hogy olyasvalaki kerül pályázat útján az elnöki székbe, aki a Horváth-féle irányvonal folytatója. Az egyesület szponzorai közül a legjelentősebbeknek vettünk fel egy-egy kérdést. - Igaz-e, hogy az egyesület főszponzorának számító Szekszárdi Húsipari Vállalat a jövőben már csak a súlyemelésre ad támogatást? Aki válaszol: Waffenschmidt János, a vállalat igazgatója: - Erről szó sincs, nem pántlikázom be azt a 3-4 millió forintot, amit a vállalat az idén az élsport támogatására tud nyújtani. Az viszont elvárás a vállalat részéről, hogy a súlyemelés nemzetközi szintű maradjon, így e reklámhordozó sportág rovására, ezen áron nem léphet előre a két csapatjáték. Elnökségi hatáskör lesz, mire mennyit fordítanak. Valószínűnek látszik, hogy a fenti pénz jelentős részét elviszi a súlyemelés, így további szponzorok felkutatása lesz az új elnök nagyon fontos feladata. - Ön a jelenlegi elnök személyéhez fűződő viszony miatt vállalta el az asztalitenisz-szakosztály vezetését, közmegelégedésre tevékenykedett. Hamarosan Pécsre kerül a Szekszárdi Húsipari Vállalattól, amiből a lemondás következik. - Aki válaszol: Renczes László: - Nem szakad meg a kapcsolatom Szekszárddal - ingázni fogok - és a pingponggal sem. Új munkakörömnél fogva mégjobban bekerülök az üzleti életbe, így reménykedem, hogy a szakosztály működési költségeinek húsz-harminc százalékát szponzori szerződésekkel hozni tudom. De ez még kevés, hiszen a millió felé tendálunk, a feladatok nagyok. - A Szignia, amely eljegyezte magát a kézilabdával növeli a támogatást, vagy lassan, de biztosan kiszáll a buliból? Aki válaszol: Heimann János, a Szigma Építőipari Kisszövetkezet elnöke: - Ha sikerül megtalálni azt az elnököt, aki folytatni tudja azt, amit elődje megkezdett, akkor feltétlenül ott maradunk a sportág mellett. A csapatban van szakmai perspektíva, így a kivonulás gondolata nem merül fel. Az is megfordult a fejemben, hogy egy esetleges csőd esetén átvennénk a csapatot, de momentán ez még meghaladná erőnket. Fodor, mint Fradi fazonszabász Menekülnek a nyáron busás jövedelem reményében Siófokra szerződött honi focisztárok. A német szponzorok felszívódtak... A legfrissebb értesülések szerint Fischer és Gregor nyárig még marad, ám Fodor majdnem száz százalék, hogy távozik. Világos: a klub nem tudja teljesíteni amit a németek ígértek. ^B - Alighanem az utolsó meccsemet játszottam a Siófokban - mondta kedden délután a Dózsa elleni edzőmeccsen. - A Fradi tényleg komolyan hív? ^^ - Igen. Nagy álmom valósulna rne^B a fradiban játszhatnék, sikerekben gazcHP pályafutásom során mindig is erre vágytam. de valahogy sosem jött össze. - Fodor, mint zöld-fehér játékmester? - Harminc éves vagyok, s a siófoki kitérő is igazolta: nem vagyok leszálló ágban. Szóval mögöttem Lipcsei, mellettem Szenes, s én mozgatom az ékeket. Már eljátszok a gondolattal. Kosárlabda A városi kosárlabda-bajnokság tizedik fordulójában az alábbi eredmények szülét tek: 505. Szakm.-Lili Pékség 36-63, Bátaszéki SE-Főiskola DSE 56-39, Garay Gimn.-Bátaszéki Gimn. 64-41, GasztróHúsipar 28-53. Az élcsoport állása: 1. Húsipar 19, 2. Bátaszék 19, 3. Garay 16. Emléktúra A legendás természetjáróról, dr. Patakai Józsefről elnevezett Csillagtúrát szombaton (február 22.) rendezik a Keleti Mecsekben. A könnyű fokozatú túra Mecseknádasdról, a közepes Pécsváradról, nehezebb Hosszúhetényből indul a reggeli órákban. Érkezés: egyénileg. FI lek jönne, de... Az előzetes elképzelések szerint már Szekszárdon kellene lennie a Tatabányai Bányász NB I. B-s kézilabda-kapusának, Flick Mónikának, aki szívesen játszana a Húsipari SE bajnokságra törő NB ll-es kézilabda-csapatában. Mivel ama tör státusú játékosról van szó, úgy tűnik, hogy az átigazolási díjban nem lesz licitálás a két klub között, meg tudnak egyezni. Am az új átigazolási szabályzat lehetővé teszi, hogy az eladó amatőr játékos esetében is felvigye az árat. Nos, a félmillió igen borsosnak tűnik a szekszárdiak legfeljebb háromszázezret hajlandók adni a kapusért. A gond ezzel persze még nincs letudva, hiszen profi státust kell biztosítani számára, ami egy amatör csapatnáI nem sima ügy. (