Szekszárdi Vasárnap 1991 (1. évfolyam, 1-16. szám)

1991-12-01 / 14. szám

« 1991. DECEMBERI. , SZEKSZÁRD) fASARNAP 13 Csankó még nem igazán érti... A menedzser-edző azért még beül a ZUK-ba Isten - nevezetesen: Kerékpá­ros Klub Szekszárd - malmai las­san őrölnek. Még melegében hí­rül adtuk azt a szervezeti válto­zást, mely szerint a sikeredző: Schneider Konrád menedzser lesz a jövőben, a „főedző" titulus pedig Csankó Gézát illeti meg. Ám ez utóbbi csak az újságból értesült az elnökség döntéséről... Ebből a puszta tényből kiindulva, Csankó edző - érzékelve a cikk­írási szándékot - szerepcserét ja­vasolt, vagyis ő lenne a kérdező. Csillapíthatatlan információéhsé­gét - mivel a részletekről nem tudok - nem csökkenthettem, így Maradt az eredeti szerepkör. - A jelekből ítélve nem do­bódtál fel a hírtől, pedig léptél egyet azon a bizonyos szakmai ranglétrán, a legjobbak - nem csupán a klubnál, hanem orszá­gos viszonylatban is - munkáját is irányíthatod. - Ha azt veszem figyelembe, hogy mindössze öt éve dolgozom kerékpárosedzőként, erkölcsileg mindenképpen felemelő. De ha arra gondolok - mert a cikk ezt sugallta -, hogy egyedül leszek ötven sportoló (!!) edzője, akkor csupán az „Ezt meg, hogy képze­lik?" kérdés fogalmazódik meg . bennem. Régen négy edző is dol­gozott a szakosztálynál, mára pe­dig ketten maradtunk a Konrád­dal. S ha ő sem lesz...? - nem, ezt nem gondolhatják komolyan. A Mivel a döntést megelőző he­tekben szót váltottunk Schneider Konráddal, akkor még leendő új funkciójáról, arra próbáltam rá­venni Csankót: próbálja meg ru­galmasabban, gyakorlatiasabban értelmezni az új helyzetet. Mert Schneider Konrád, mint az or­szág egyik legjobb edzője nem bújhat ki a saját bőréből. Ő nem az a menedzsertípus lesz, aki a szakmát hűvös eleganciával csak tisztes távolból követi. Tutira ve­szem, hogy már január első heté­ben - ahogy életbe lép az új fel­állás - összetalálkozol vele az or­szágúton valahol, amint a jó öreg ZUK-kal ballag Steigék után. Menedzser-edző lesz - nyugta­tom meg kollegáját, amire tőlünk nyugatabbra már akad példa szép .számmal. Schneider Konrád a lehető legjobbkor toppan be... mert ép­pen témánál vagyunk. - A tárgyalások, az üzletkötés, a kapcsolatok kiépítése legföljebb ötven százalékban kötnek majd le, a többi idő továbbra is a szak­máé, ami alatt elsősorban az ed­zésvezetést, a végrehajtás ellen­őrzését kell érteni. A minőségi munkához - tekintettel a ver­senyzői létszámra - kell még egy edző, de remélem hamarosan meglesz áz illető... - vágott a dol­gok közepébe. - Mennyire érzed kihívásnak ezt a kettős funkciót? A szponzorok fel­kutatásában is képes lehetsz-e olyan sikerekre, mint trénerként? - Nem lesz könnyű feladat, de a meglévő hazai és külföldi kap­csolataim biztatóak. No és az is, hogy nyomasztó anyagi gondok nélkül kezdhetjük az évet. - Mi az alapkoncepció szpon­zorálás ügyben? - Még szorosabbra fűzni a kapcsolatokat a bennünket eddig is támogató Bici tour-ral ez egy olasz kerékpárokat gyártó magyar cég - a Szerk. - és a sok kicsi mellett legalább még egy ilyen jelentős szponzor beszervezése a cél. - Az az osztrák cég, amely a Siófoki Ezüstpart SE-be, annak is kerékpáros szakosztályába na­gyobb pénzt invesztál be, nem csábítható-e el a jóval nagyobb reklámértékkel bíró szekszárdi szakosztályhoz. - Ismerem őket, tárgyaltunk is, de ők kizárólagos szponzorai szeretnének lenni egy-egy klub­nak vagy szakosztálynak. - És?!... - Akkora pénzt meg nem ígér­nek, hogy érdemes lenne a töb­biekről lemondani. Az persze lehet, hogy a tamási illetőségű szekszárdi versenyző­nek, továbbra is olyan pénzt ígér­nek, ami neki megérné a klub­cserét, de Egyedinek - mert róla van szó, mint az egyik legjobb hazai bringásnak, ára... komoly ára van. Hammer Lászlóval a sportlövészetről Szekszárdon jövő év januárjában sportlövő világversenyt rendeznek. Erről beszélgettem dr. Hammer László úrral a Magyar Sportlövők Országos Szövetségé­nek kapitányával. - Miért éppen Szekszárdon rendezik ezt a rangos világversenyt? - Ha most azt a választ adnám, hogy erre - a már korábban Szekszárdon rende­zett verseny bankettjén - ígéretet tettem nem lenne igaz. Szekszárdon olyan sport­szerető közönségre találtunk, hogy érde­mes itt ilyen nemzetközi versenyt rendez­ni... Ezen a versenyen a hazai sportolókon kívül számos külföldi versenyző indul. Úgy gondoltuk - és ez már beigazolódott -, hogy a szekszárdi sportcsarnok kiválóan alkalmas e rangos esemény megrendezé­sére. - Hogyan értékeli a szekszárdi sportlövő klub munkáját? - Már most látok értékelhető eredmé­nyeket munkájukban. Mindenképpen fon­tosnak tartom a sportág népszerűsítését. Amennyiben komoly edzésmunka folyik, kikerülhetnek közülük a jövő reménysé­gei. Azt hiszem ez nem elképzelhetetlen álom. - Sokan panaszkodnak a sport elszegé­nyedésére, Óniik, hogy élik meg ezt? - Sajnos nem lehet tudni, hogy a vidé­ki klubokkal mi lesz. Nekünk egyelőre központi keretből megoldott a gondunk. Az OTSH-tól kapott támogatás - mivel Olimpiai versenyszámról van szó - bizto­sítja a zavartalan felkészülést. A jövő min­denképpen a sportág támogatóinak meg­nyerése és rajtuk keresztül az anyagi fede­zet biztosítása ez valamennyi vidéki klub fennmaradásának az egyetlen járható útja. Egyre kevesebb pénz jut a sportra, s mivel ez a sportág nem olyan látványos, így ne­hezebb a helyzetünk mint mondjuk a fo­cistáké. - Számíthat-e valaki „Az év sportolója" cím elnyerésére a női lövészek között? - Fórián Évának van esélye, de orszá­gosan igen sok kiváló sportolónk van, és csak egyvalaki lehet első, szavazni pedig csak a sportújságírók szavazhatnak. - Szeretném tudni mi lett az 1980-as év Olimpiai sportlövő bajnokával Varga Ká­rollyal? - A hírtelen nyakába szakadt sikerrel ismertté vált Varga Károly az Olimpia után tanulni kezdett. Kevesebb ideje jut a sportra, bár ma is aktív sportoló, talán az eredményei nem olyanok, hogy neve gyakrabban szerepeljen a sporthírekben. Hammer Lászlónak a sportág népsze­rűsítéséért tett törekvése nem volt hiába­való. Engem mindenképpen a tv elé ültet Barcelona idejére, ahol a szövetségi kapi­tány csapatban arany, és egyéni sikereket is vár. Bagossy Katalin Új biciklis - Pécsről Az egykori ifjúsági válogatott pécsi ke­rékpárversenyző, Maul Péter, aki évekkel ezelőtt már abbahagyta a versenyzést, most - 33 évesen! - úgy döntött, hogy szekszárdi színekben újrakezdi. Annak idején a válogatottnál találtak egymásra Schneider edzővel, s kora elle­nére mind a ketten reményeket fűznek a visszatéréshez. Az igazolásnak ezzel még nincs vége, az újsütetű menedzser-edző még egy jelenlegi ászt ígér. Annyi már ki­szivárgott, hogy az Alföldről jön - ha jön...? Csüccs a jugó kapusnak Ami - mindazonáltal, hogy évek óta megbízható tel­jesítményt nyújt idegenbeli bravúrokkal, felejthető hazai betűkkel - nem sikerűit Mausznak, az egy hónap alatt si­került a Dózsa másik kapuvédőjének, a jogoszláv ven­dégmunkás Antunicsnak. A kapuban produkált show­elemekkel, örömódákat idéző ujjongásával pillanatok alatt közönségkedvenc lett. No nem a színpadi manirért, ennél prózaibb oknál fogva: egyszerűen nagyszerűen vé­dett az elmúlt hetekben. így az eredeti állapot visszaállí­tását - a szurkolók nem igazán értették, hogy miért Mausz kezdett a Ganz Danubius ellen. - Abszolút igazságosnak nehéz lenni ebben a kérdés­ben - kezdte a válaszát Teszler Vendel edző. - Két ok miatt hoztam vissza Tónit. Egyrészt, mert edzésformája messzemenően igazolja - jóval felkészül­tebb kapus, másrészt pedig - érzésem Zirkó Pakson hi­bázott az első gólnál. Ez egy oldalról elvégzett nem túl erős lövés tréfálta meg, amit az öt és felesen belüli sáros talajon is fogni kellett volna. - Ez azért vitatható, az már kevésbé, hogy utána a paksi nyomás közepette gólnak látszó lövést is hárított. - Igen, de a gólnál mégiscsak hibázott, ami befolyá­solta a végeredményt. Minden bizonnyal nem lépem meg már most a váltást, ha Tóni nem önhibáján kívüli okból, sérülés miatt kerül ki a csapatból. Viszont felépül­ve, újból kitűnő formát produkálva rászolgált a bizalom­ra. - Ám, ha netán levente-gólt kap a Sabaraia ellen, ak­kor előny Antunicsnál, vagyis ő kezd tavasszal? - Az még nagyon messze van... Hogy akkor ki lesz a kezdő, azt a téli felkészülés, benne az előkészületi meccsek döntik el. Már többször jön elő az edzésmunka, amiért, leg­alábbis az a hír járja, hogy nem lelkesedik a Vojvodina kapusiskoláját utánpótláskoruként kijárt jugó. A témában minő véletlenül bekapcsolódó Kvanduk Gábor szerint, ha vissza akar kerülni a kapuba, akkor fel kell hagynia a mutatványos szerepkörrel az edzéseken, ő helyeselte az edzői döntést. A csapat talán legmeghatározóbb emberé­nek, a cikis helyzetekben is a dörgést ismerő Kalmár Fe­renc nem nevezi öncélúan teátrálisnak Zirkót az edzése­ken. Az említett paksi gólban ludasnak érzi Antunicsot, de ő benthagyta volna a kezdőben. A szurkolói fantázia most sem ismer határokat, van aki szociálpolitikai szempontokat is említ - amivel volta­képpen azonosul is - az edzői döntés kapcsán, vagyis, hogy Mausz a megállapodott családos, Antunics pedig a ki tudja még hol kikötő vándorlegény. A lényeg, verseny van! Igazságosság pedig hosszabb távon - lesz! A sportoldalakat írta: Bálint György

Next

/
Oldalképek
Tartalom