Szekszárdi Vasárnap 1991 (1. évfolyam, 1-16. szám)

1991-11-10 / 11. szám

14 , SZEKSZÁRDI VASARNAP 1991. NOVEMBER 10. A realista Dzsinovics, az optimista Antunics Márkás folytatásra készülnek a szekszárdi jugók Ha az egyik a város valamelyik pontján feltűnik, szinte biztosra vehető, hogy ott van a közelben a másik is. Együtt járnak edzeni, bevásárolni, vagy éppen szórakozni, kikapcsolódni is. Dzsinovics és Antunics... van, aki szekszárdi fociberkekben e neveket nem ismeri? ...Aligha. Különösen azután, hogy a kiváló „Dzsinó" után színre lépett az elmúlt hetekben - a Zomborról érkező másik jugoszláv vendégmunkás Antunics kapus. A védelem tengelyében ténykednek - együtt, egymásért, a csapatért. Egy újabb példa arra a sportból, hogy miként férnek egymás mellett az eltérő délszláv nemzetiségek: a félig magyar (anyai ágon), félig horvát Antunics és a szerb Dzsinovics. De eme coubertini eszmét („béke vagy te sport") tökéletesen igazolta az elmúlt hónapokban a világhírnévre szert tett Cverna Czvezda labdarúgócsapata is, melyben valamennyi nemzetiség képviseltette magát. „Mi nem politizálunk, mi focizni jöttünk, így az ilyen témájú kérdésekre nem kívánunk reagálni" - szögezte le mindjárt a beszélgetés elején „Dzsinó". Annyira azért persze nem lehetünk politikamentesek, hogy meg ne kérdezzem: a polgárháború nem vári kiteijedése során mennyire aggódnak az otthoniak miatt, kihathat-e a helyzet előnytelen változása sportteljesítményükre? Dzsinovics: „Szerbia azon részén, ahol a szüleim, rokonaim élnek, nem történt semmi, s afelől biztos vagyok, hogy nem is fog. Nos, Zombor miatt - pedig szeptemberben még esküdni mertünk volna rá: ezen a részen nem lesz semmi - már aggódunk. (Neki a felesége rokonai, míg Antunicsnak a szülei élnek itt - a szerk.) De közel vagyunk, minden héten hazamegyünk, ami azért nagy könnyebbség a lelki teher elviselésében. Akkor végre foci. Egymást váltva ülnek a „vallatószékbe". A magyarul rendkívül sokat értő kapuvédő némileg a tolmács dolgát is megkönnyíti. - Számítottál arra, hogy viszonylag hamar bizonyítási lehetőseget kapsz mint második számú kapus? - Nem, de ilyen a kapussors. Kollégám, Mausz szerencsétlensége, sérülése teremtett számomra lehetőséget. - Mausz megbízható kapuvédö, szinte minden pillanatban a visszatérésre kész... - Tisztában vagyok vele, hogy folyamatosan jól kell védenem ahhoz, hogy ottmaradjak a kezdőcsapatban. - Ez a kiélezett versenyhelyzet változtatott valamit a kapcsolatotokon? - Nem, egyáltalán nem. Együtt gyakorlunk, segítjük egymást. - Egyes jól értesültek szerint már csak néhány hetet töltesz Szekszárdon, a Dózsánál, mindenképpen Franciaország az úticélod, mert ott él a barátnőd, s az ünnepek után akkor is odautazol, ha netán csak amatör csapatban szerepelhetsz... - Ez egy marhaság. Az egészből csak a barátnő az igaz. De ha már ilyen személyes dolgok előjöttek, hadd pontosítsák, nem Franciaországban, hanem Németországban él. Kétéves szerződést írtam alá Szekszárdon, ebből már kiderülhet, hogy nem vagyok annyira „besózva" a külfölddel, várok türelmesen, akár a szerződésem lejártáig. - Azt azért nem vitatod: valamilyen alacsonyabb osztályú német csapatnál szeretnél kikötni? - Igen, de ne beszéljünk róla, mert nem aktuális. Nekem előbb még bizonyítanom kell, itt Magyarországon, Szekszárdon. Csak akkor jönnek a menedzserek. - Otthonról nem lett volna mód eljutni nyugatra? - Nem, Amikor a harmadligás csapatomnál nem újítottak szerződést, feladtam a focista álmokat, hazamentem amatőrnek Zomborra. - Mitől dobódtál fel újra? - Apám - azt követően, hogy játszottak a dózsás öregfiúkkal - rábeszélt, hogy folytassam Magyarországon, mindjárt az NB II-ben bizonyíthatok. így jobb esélyem van egy külföldi szerződésre. ^ Amíg a még fiatal, 23 éves Antunicsnak még meg kell győznie a szurkolókat, menedzsereket kvalitásairól, mindenekelőtt arról, hogy nem csak vonalkapus, hanem a kifutásoknál is magabiztos - addig „Dzsinó" már többnyire nyitott könyv mindenki előtt. A belgrádi Radnickit is megjárt több száz élvonalbeli és nemzetközi mérkőzést maga mögött tudó játékos még így is - „márkás levezetésre" készülve - nagyszerű. Ideális centerhalf, aki nem csak rutinjában, helyezkedésében bízhat, hanem gyorsaságában és szerelőkészségében is. Dzsinó a főnyeremény... Nem is értem - noha tisztában vagyok vele, hogy a jugóknál sokkal több a jó futballista, mint nálunk miként adhatta le 28 évesen annyira a mércét, hogy egy amatőrcsapatban tengesse az életét, ahonnét Szekszárdra vezetett az útja. - Eddigi pályafutásom során több mindent elértem, szerepeltem csapatommal az UEFA-kupában, m^jd kimehettem egy évre profiskodni Törökországba. Közben megnősültem és Zomborra kerültem. - Az előbbi törvényszerű, többünkkel is megtörténik, ám az utóbbi... - Akkor élesen felvetődött a kérdés: foci vagy a család. Az utóbbira voksoltam, közben pedig focizgattam a Zomborban, ahová nősültem. - Ma már viszont rqjőttél, hogy a foci az az egy valami, amihez úgy értesz, hogy viszonylag sok pénzt kereshetsz vele. - Valahogy így. - De miért Szekszárd az „ugródeszka ". Dzsinovics ennyire a feledés homályába került volna odaát? - A biztonság, a kiegyensúlyozottság miatt volt szimpatikus Magyarország, és az is könnyítette a helyzetemet, hogy odahaza nem kaptam csábító ajánlatot. - A magyar NB ll-ből valamelyik nyugati ország második, illetve harmadik vonalát céloztad meg? - Attól függ.... Ha utolérem magam, akkor még az első liga sem elérhetetlen. Különösen abban az országban, ahová szeretnék, családostul eljutni. - Elárulnád? - Svájcról van szó. Jugoszláv és török klubcsapattal többször játszottam már ott. - Mennyire van mehetnéked? Feltételezem, hogy nem kívánod '93 nyaráig tölteni a szerződésedet - noha jól érzed^J magad Szekszárdon... - Szeretnék már nyáron váltani, ebben maximálisan támogatnak a Dózsa vezetői. - Az nem jöhet szóba, hogy esetleg valamelyik irántad komoly érdeklődést tanúsító és jól Jlzető magyar klubnál folytasd? - Nem kizárt. A döntés nem más, mint osztás, szorzás kérdése. Aki többet fizet... - Nem zavar, ha a magyar játékosokkal beszélgetve arról szerzel tudomást, hogy máshol, NB ll-es szinten náladnál jóval gyengébb játékosok mennyivel többet keresnek? - Tudok ilyenről, de nem foglalkozom vele, én aláirtam egy szerződést, ehhez tartom magam. - Mennyire viseled el új csapatod gólképtelenségét, a csatárok tehetetlenségét? Néha ösztönösen megindulsz előre, aztán visszaparancsolnak, vagy visszaparancsolod magad. ^^ - Roppant bosszant, hogy leg- ^p alább hat-hét ponttal többünk lehetne, ha lenne egy góllövéshez konyító játékosunk. Igen, néha-néha megindulok - egyébként a megbeszélés szerint csak a szabadrúgásoknál és a szögleteknél megyek fel - aztán viszszalépek, mert a taktikai fegyelem erre kötelez. - Enyhítene a gondokon, ha egy sorral előrebb a középpályán Jutnál szóhoz? - Lehet, de mégsem tehetjük meg. Beszélgettünk már arról Teszler Vendel edzővel is, de azzal meggyőzött, hogy nem tudna kivel játszatni liberót. - A taktikával úgy általában egyet értesz? Mint tapasztalt labdarúgónak lehet eltérő véleményed... - Kezdetben több mindent másképp láttam, de ahogy megismertem a játékostársakat, be kellett látnom, hogy az elképzelésem nem alkalmazható. Nincs kifogásom. - Kiben látsz fantáziát ajlatal dózsások közül? - Bozsérban és a csatárok közül „Zselében" (Horváth P. - a szerk.), ha csak egy kicsit is belejön a góllövésbe. „l)/.sinó" honfitársul melegíti Fotó: Kapfinucr