Szekszárdi Vasárnap 1991 (1. évfolyam, 1-16. szám)

1991-09-29 / 5. szám

14 SZEKSZÁRDI 1991. SZEPTEMBER 29. Bal felső sarok ÜII-, de egyúttal „közveszélyes", amit legutóbb idehaza műveltetek egy tulajdonképpen gyenge (Ajka) csapat ellen, kedves dózsás fiúk. A szánalmas vergődésre, önmagatok már-már alulmúlhatatlanságára nem akarok vesztegetni sorokat. Már csak azért sem, mert adott az esély (elméletileg) arra, hogy a Csepel ellen látott biztató játékkal rukkoljatok elő - akár e hétvégén is az Oroszlány ellen. Hogy mégis vészmadárként kuvikotok, az nem a pillanatnyi hatások (idesorolandó a Nagykanizsa elleni idénynyitó is) letargiájának tudható be. Hanem egy tendencia okán teszem ezt. Nem hiszem, hogy memóriazavarban szenvedek, amikor azt állítom, hogy Ti ennek az ezer embernek - ők még kíváncsiak rátok - utoljára 1990 tavaszán produkáltatok olyat, ami valaha a brit szigeteken labdarúgásnak elkeresztelt játékra emlékeztetett. Lassan 1992 tavaszát írjuk... S higgyétek el, ezt az ezetfejü cézárt, állítólag érte, miatta van a foci körüli minden szinten kialakult fóhqjtás, cécó, közel kétéves böjt után egyszerűen nem érdekli, hogy mi változott azóta. Hogy a Süveges, a Varga Laci, meg a Horváth Csaba..., hogy a klub létbizonytalansága..., hogy a 17 évesek beépüléséhez szükséges idő,... hogy idegenben még mindig Ti vagytok a legények a gáton, mert kivédekezitek az ellenfél szemét, s ebből úgy kontráztok, mint a vöcsök. Kétségbevonhatatlan igazságmagjai ellenére nehéz már ezekkel az énekkel operálni. Különösen a legutóbbi produkció kapcsán nem ildomos ezekkel előhozakodni. Ha az általam fentebb már említett negatív sorozat folytatódik, a téli időszakra már csak annyian leszünk a stadionban, hogy a hangosbemondó akár minden nézőt külön is üdvözölhet. Ami után - különösen, ha Ritter úr és üzleti csapata nemet mond felvetődhet - sokkal élesebben, mint eddig - a kérdés: közügy-e az NB Il-es szereplés. ügyek - öngólokkal Szevasz-kupa Az Ajka elleni hazai mérkőzésen munkatársunk (1-től 6-ig) a kővetkezőképpen értékelte a Dózsa játékosainak teljesítményét: Mausz (2) - Koller (1), Kalmár (2), Kvanduk (4), Nagyfalusi (3) - Bozsér (2), Dienes (1), Mészáros (2) - Horváth P. (3), Nagy S. (2), Bóka (1). Csere: Farsang (2), Szabó T„ (-). Sportműsor SZOMBAT: Asztalitenisz: Statisztika II.-Szekszárdi Húsipari SE (11). VASÁRNAP: Labdarúgás: Szekszárdi DózsaOroszlány (15). Kosárlabda: Szekszárd-Ikarus (17). Egy műhiba utóélete C(z)if(f)ra A nyolcvanas évek közepétől kezdett felfelé ívelni kosárlabda-játékvezetői pályafutása. Remek helyzetfelismerése, döntési képessége, valamint azon mifelénk bírói berkekben nem elhanyagolható tulajdonsága okán, hogy a vendégcsapatoknak a legforróbb honi kosárlabdakatlanokban is igyekszik esélyegyenlőséget biztosítani. Amikor Körmenden már-már bírói lincselésre készült a „megdöglessz" kórus, a rendezők, vezetők azonnal intézkedtek. Patonay, a körmendiek edzője pedig - ilyen is van! - a vereség ellenére gratulált Szabó Györgynek a ténykedéséhez. Meleg, mitöbb életveszélyes pillanatokat élt meg az igazságosság bajnokaként Szolnokon. „Vérszomjas vandálok" sem rettentették meg attól, hogy a mérkőzés hajrájában megismételtesse a büntetőt a MAFC-cal, tudniillik akkor még csupán a felsőházba jutás ürügyén rángatták dobás közben a palánkot a szolnoki tinédzserek. Nem sokkal ezután, vagy éppen előtte befújta az ötödik hibáját, így kivette a játékból a „helyi királyt", Berkicset. Szolnok bukott, hat kísérő rendőr is kevésnek bizonyult, hogy megmentse a - súlyos testi sérülésekkel ugyan nem járó - veréstől. De amikor felszállt a fejekből a köd, teltmúlt az idő, akkor... Megkérdezték például a tavalyi bajnoki finálé előtt a résztvevőket: mely bírókat szeretnék. A bajnokcsapat tagjai - noha az emlékeik a bajuszos bíróval kapcsolatban számukra nem voltak kedvezőek - az ő nevét is felírták. Gyanítom mások is, de hiába... A játékvezető-küldésekből már korábban sejthető volt: Szabó Gyuri - okkal vagy ok nélkül? - nincs bent abban a bizonyos gyöngykosárban. Ma sincs még. Az oknyomozást egy 1990 tavaszán a fővárosban lejátszott, nézők összetűzése miatt botránnyal végetért MAFC-Szolnok mérkőzésnél kell kezdeni. - Innét indul ez a mélyrepülés. Nyert a MAFC, de elkövettem egy olyan végeredményt egyáltalán nem befolyásoló, de az akkori szabályok szerint műhibának minősülő hibát amit JB - hozzáteszem jogosan - elfogadott, helyt adott a szolnoki óvásnak és újrajátszották a meccset. Anynyi történt, hogy két játékos összeverekedése miatt elkerülte a figyelmemet, hogy egy és mégegy büntető következik, a vendégek javára, helyette az alapvonalról azonnal indult a hazai támadás. Ezen nincs mit szépíteni, teljesen más lapra tartozik, hogy a MAFC nem ezzel a segítséggel nyert, hanem úgy, hogy a végére két játékosuk maradt, közülük pedig az egyik megszerezte a lepattanó labdát sorsdöntő pillanatban a pályán tartózkodó öt (!) szolnoki ellenében. - Nem tudom hány műhibát követnek el a mérkőzések légköréhez felnőni nem tudó hazai bírók, de mint rendszeres mérkőzéslátogató gyanítom: több tucat felderítetlen marad. - Igen, mert a csapatok a játék dinamizmusa, a feszült légkör miatt átsiklanak fölöttük. A gyakorlat az, hogy többnyire olyan dolgok miatt óvnak, amikor abszolút nem „ül" az eset. Nálam jól pécézték ki ezt, ami pofon volt a Cziffra Mihály vezette JB-nek. A főnök nehezen tudta lenyelni azt a békát, hogy ez az eset éppen az egyik nemzetközi minősítésű játékvezetővel fordul elő. - Gondolom nem ért meglepetésként, hogy az esetet követően valamilyen büntetés következik. - Dehogy!... Megkaptam a megérdemelt büntetésemet, ifimeccseket vezettem, majd a B csoport kevésbé érdekes mérkőzéseire kaptam küldést. így ment ez hetekig, hónapokig, már a mostan lezajlott bajnokság hajrájánál jártunk, amikor elfogyott a türelmem. Erkölcsileg nem tartottam elfogadhatónak, tolerálhatónak, hogy nem büntetésről, hanem diszkriminációról van szó. Az ominózus mérkőzésig magasan felfelé ívelt a pályám: úgy érzem elismerést vívtam ki a hazai rangadókon, a bajnoki finálékban és remekül sikerült az eddig három rangos nemzetközi megméretésem: az egyiken a Dinamó Kijev-Poznan BEK - 8-ad döntőn működtem. - Cziffrának mién lettél volna ellenszenves, hiszen annak idején lelkes támogatója voltál a nemzetközi minősítésű hazai bírók között „hatalomra jutásának". - Ez így igaz, ma is vallom, hogy abból a morális és szakmai fertőből amibe a játékvezetés évekkel ezelőtt került, ő vezette ki a társaságot. - Akkor meg?... Kissé kínos jellegzetesen szabós somolygással átszőtt szünet következik. Ekkor jutott el dialógusunk arra a pontra, amikor valami szokatlannak, eddig ismeretlennek mi több meghökkentőnek kell következnie, s megfordulhat riportalanyom fejében: kell ez nekem?, hogy kifecsegjen... De érzem, tudom, nincs filmszakadás - vállalja a nyilvánosság ódiumát. - Letargiámban feladtam azt a bizonyos magas labdát, néhány kollégámmal kaptam a JB-től egy olyan megbízást, hogy a nemzetközi szabálykönyvből fordítsak le egy részt a játékvezetés-technikákra vonatkozóan. Nagy késés után csak atyai rábeszélésre csináltam meg. Akkori helyzetemben ez nagy hiba volt. Újabb retorziók, újabb mellőzés, s tavasszal már a visszahívás gondolata is megfordult a fejembe. - Akkor nem túlzás kijelenteni; hogy az Universiadén való szereplés mentett meg a visszafonulással vé^^ ződő zuhanórepüléstől. ^^ - Ez így nem teljesen igaz, de abban, hogy ma már - nem túl rózsás helyezetem ellenére is - hiszek a viszszatérésben, abban, hogy az országos 6. helyről az első hárombam leszek, azt ennek a nagyszerű eseménynek köszönhetem, amire meggyőződésem, azért küldtek ki mert sportértékét lebecsülték. Negyed- és nyolcaddöntőket vezettem a főiskolás és egyetemi világbajnokságon, mégpedig legjobb napjaimra emlékeztetően a FIBA játékvezetői kara prominens személyiségeinek figyelmét felkeltve. Ez olyan katarzis volt számomra, hogy hiszek benne: itthoni esetleges további hátrányos helyzetem ellenére kerülő úton is kaphatok rangos feladatot nemzetközi porondon. - De újabb támadási felületet már nem adsz?! - Nem. - Momentán esélyt adok magamnak arra is - ne nézz így rám! -, hogy egyszer a Tel Aviv Maccabinak vagy a Milánnak vezessek tétmeccset. - ígérem erről a helyszínről mi is tudósítunk. A sportoldalakat összeállította: BÁLINT GYÖRGY