Szekszárdi Vasárnap 1991 (1. évfolyam, 1-16. szám)

1991-08-18 / Próbaszám

1991. AUGUSZTUS 18. , SZEKSZÁRDI MSARI4P 7 Történelmi epizódszerep Egy hivatali torma, melyet rendha­gyó módon mindössze öt évre hozott létre a történelem, pontosabban a tör­ténelmi jelentőségű társadalmi válto­zás. E szerephez méltó szerénységgel - különösebb ünnepség, purparlé és cécó nélkül - nyitotta meg kapuit au­gusztus 12-én a Tolna Megyei Kárren­dezési Hivatal a Bezerédj utca 10. szám alatti épületben. Mindössze tíz fos apparátus várta a kárrendezésre igényt tartó állampolgá­rok rohamát. Már az első napok for­galma azt mutatja, hogy lesz dolguk elég. Igaz, hogy konkrét kárrendezési igény egyelőre csak szórványosan ér­kezik, ám az érdeklődők százával ke­resik fel a hivatalt. A felvilágosításért kopogtatók nagy száma, az általuk fel­tett kérdések tartalma és jellege azt tatja, hogy az érintettek sajnos még ^^neglehetősen tájékozatlanok illetve, igen sok még a félreértés a téveszme a törvény értelmezése, a végrehajtására életre hívott hivatal feladata és jogkö­re, de a praktikus teendők körül is. A legtipikusabb ilyen tévhit, hogy a kár­rendezésért folyamodók közül sokan úgy gondolják, jogosultak ugyanannak a földterületnek esetleg ingatlannak a visszaigénylésére, melyeket az 1949 utáni törvénytelenségek során tőlük, vagy szüleiktől elvettek. Erre sajnos csak igen ritkán, a véletlenek szeren­csés egybeesésével lesz majd lehető­ség. A kárrendezési eljárás során ki­adandó kárpótlási jegyekkel ugyanis csak a későbbiekben szakértői bizott­ságok által kijelölt területeken lehet majd tulajdont szerezni. Ha e terület magába foglalja valakinek az eredeti tulajdonát, akkor ott érvényesítheti elővásálási jogát, (^fe Tájékozódásunk során sokan vár­janak olyan mélységű segítséget, mint a konkrét adatlapok kitöltése, vagy akár annak eldöntése, hogy meg­indítsák-e a kárrendezési eljárást vagy sem. A hivatal munkatársai minden szükséges információt megadnak, ám ilyen mélységig törvényes korlátaik miatt sem vállalkozhatnak a segítség­nyújtásra. Tudnak viszont olyan szer­vezetekről, egyesületekről és vállalko­zókról, akik vállalnak ilyen szolgálatot is, így e kérdésekben tudnak iránymu­tatást adni. Az eddigi tapasztalatok alapján az alábbi cselekvéssort tudják ajánlani a kárrendezésért folyamodóknak; Először is, az igénylő vizsgálja meg, hogy a most igényelhető kárren­dezési lehetőségekből melyikkel, me­lyekkel kíván élni (föld, ingatlan vag\ vállalkozás). Győződjön meg arról, hogy a sérelem 1949 előtt vagy azt kö vetően érte. Ezt követően keresse elő az egyko­ri tulajdonnal kapcsolatos dokumen­tumokat melyek segítségével az illeté­kes hivataloktól a szükséges igazoláso­kat beszerezheti. A földhivatalok sza­mára egy-egy helyrajzi szám, a levéltá­raknak pedig már az államosítás dátu­ma is elégséges támpont lehet. Az igazolások birtokában töltse ki - a bármely postahivatalban beszerez­hető - formanyomtatványokat és adja le a Kárrendezési Hivatalban. Mindezekre az állampolgároknak 90 nap áll rendelkezésükre. Aki ennek önhibájából nem tesz eleget, az ké­sőbb nem érvényesítheti kárigényét. A kárrendezési igényt akkor is javal­lott időben leadni, ha az még hiányos, hiszen a nyilvántartásba vett - ám még hiánypótlásra visszaadott - kérel­mek esetében a 90 napos határidő az ésszerűség határáig kitolható. A Kár­rendezési Hivatalt érdemes ilyen ese­tekben személyesen vagy telefonon (11-711,11-067) megkeresni. Igaz ez ak­kor is, ha egyébként az előzetes szá­mítások szerint e kis létszámú appará­tusnak az elkövetkező, hónapokban mintegy 50-60000 ügyfelet kell maj el­látnia. KIS PÁL ISTVÁN Az a tehet szegény búza mindenről... Nekünk, magyaroknak, már megint pechünk van. Most éppen az, hogy az idén túl sok búzánk termett. Hogy mennyi, azt pontosan még nem tudjuk - mondja Brautigam Konrád, a Tolna Megyei Gabonaforgalmi és Malomipari Vállalat igazgatója - mert eddig a ked­vezőtlen időjárási tényezők következté­ben országos átlagban a búzának csak mintegy hatvan százalékát aratták eddig le, van, ahol még sokkal kevesebbet. - A megyében mi a helyzet? - A jelenleg rendelkezésre álló ada­tok alapján Tolna megyében mintegy háromszázezer tonna búza terem, eb­ből a vállalatunk összesen százharminc­ezer tonna felvásárlására készül, többet nem lesz képes, ha nem változik a je­lenlegi helyzet. - S mi lesz a maradék sorsa? - Erre most én is csak azt válaszol­hatom, hogy nem tudom. Egyértelmű ugyanis a tendencia, hogy mind a takar­mány-felhasználás, mind az őrlési igény csökken, tehát ha exportálni nem tu­dunk, akkor a vállalatunknak nem kell több búza. Eddig tudomásom szerint Azt beszélik... Lesz újabb cigányvendéglő Azt beszélik, hogy Sárközi József ­közismertebb nevén Édes - újabb vál­lalkozásba kezd: megvette az önkor­mányzattól a volt Mocfa csárdát, s ott építkezik. - Igaz-e a szóbeszéd? - kerestük fel otthonában a vállalkozót. - Igaz, s ezzel régi tervem valósult meg. Ahol most vagyunk, ez panzió volt korábban. Három évi üzemelés • után 1988-ban kellett bezárni, mert za­josnak minősíttetett. Most szintén egy cigányvendéglőt szeretnék megnyitni, panzióval, kamionos pihenővel. Nincs az egész országban, sőt a világon sem még egy cigányvendéglő, úgyhogy én egy kicsit a város büszkeségére is csiná­lom ezt. Jövő év májusára-júniusára tervezem a nyitást. - A cigányfolklór ápolását is segíte­né ez a vendéglő? - Hogyne. Úgy tervezem, hogy min­den hét végén együtteseket fogadunk az ország minden részéből, ők szolgál­tatják vendégeinknek a műsort. Pó­diumdíjat természetesen nem szednék. Szeretném, ha mind többen ismernék meg a cigányság táncait, zenéjét. Ná­lunk ugyanis ezeket nem tanárok tanít­ják, hanem beleszületünk ebbe, s így hagyományozódik nemzedékről nem­zedékre. - A szekszárdi cigánycsoportnak is jó fellépési lehetőség lesz ez. - Igen, habár most nem panaszkod­hatnak. Nagyon sikeres műsorokkal jár­ják a megyét, s Norvégiába is meghívást kaptak. - Nem korai még megkérdezni, hogy mi lesz a neve a panziónak? - Természetesen „Édes" lesz a ne­ve. Mi ugyanis tizenhatan voltunk test­vérek, s mindenkinek volt egy becene­ve. Nekem édesanyám már a születé­semkor az „Édes" nevet adta, s ma már így ismernek szerte a világban. A ko­rábbi „Édes"-ben egyébként az ameri­kai nagykövettől a szovjet attaséig na­gyon sokan jártak, megszerették a csalá­dias hangulatot. - Összefoglalná sikeres üzletpoliti­kája lényegét? - Mi nem lopjuk el a vendégtől, ami jár neki. Nem véletlenül mondják, hogy jobb a sűrű fillér, mint a ritka forint. No és még az is hozzájön, hogy ha én egy lusta ember lennék, akkor a pénzem kamataiból éldegélnék. De akkor mit adnék a népnek? Én segíteni szeretném a várost! Ehhez nem lehet mást hozzátenni; úgy legyen. GFRGF.l.ICS 7. SÓ KA pedig exportkötés egyetlen tonnára sincs, tehát a helyzet nem túl bíztató. - Sehova nem lehet eladni ezt a bú­zát? - A szomorú az, hogy szinte min­denhova el lehetne, mert eddigi méré­seink szerint az idei búzatermés nagy hányada kifejezetten jó minőségűnek mondható. Nyugat-európai ország pia­cára bejutni szinte teljesen lehetetlen, mert nem is engedélyezik, és a nagyon magas vámtételek miatt egyébként sem lenne rentábilis. Afrikai és közel-keleti államok vennének, de csak nagyon ala­csony áron, a szovjet piacra el tudnánk helyezni a teljes felesleg-mennyiséget ­ami a jelek szerint mintegy egymillió­háromszázezer tonnára tehető - az is­mert okok miatt azonban ez sem megy. - Mennyi most a világpiaci ár? - Nyolcvan és nyolcvanöt dollár kö­zött mozog. Ha ebből leszámolja a ter­melési költségeket, a tárolást és a szállí­tást, máris kiderül, hogy,ennyiért nem nagyon éri meg exportálni. (Azt hiszem az is megérne külön egy misét, hogy vajon a MÁV miért kér mondjuk Szekszárdtól Záhonyig egy vagon elszállításáért mintegy húszezer (!) forintot?!) - Mi lesz tehát akkor a megoldás Ön szerint az idei többlet-búzatermé­sünkkel kapcsolatban? - Erre a választ azt hiszem csak kor­mányzati szinten lehet megtalálni. Nos, eddig az interjú, amely való­ban nem szívderítő tényeket tartalmaz. Ezekről azonban eszembe jut néhány kérdés, amit úgy érzem, feltétlenül fel kell tegyek: - A fejlett gazdasággal bíró országok többségében a kormány szilárdan kezé­ben tartja a gabonapiacot csakúgy, mint a hús- és borpiacot. Nálunk elegánsan kivonul mosván kezeit minden terület­ről, de nem nekik lenne a legföbb fel­adatuk, hogy a mostani áldatlan helyze­tet megpróbálják megoldani? - Ha a búzafelesleg a téeszek nya­kán marad, talán több száz is tönkre­megy, néhány gabonaforgalmi vállalat­tal együtt. Csak nem ez a kormány tit­kolt célja azzal, hogy a sorsukra hagyja őket? - Csak nem úgy ítéli meg a kor­mány, hogy az országnak nincs szüksé­ge arra a pénzre, amit a több, mint egy­millió tonna gabonáért kaphatnánk? - A kormány miért a termelőket te­szi felelőssé azért, amiért ennyi búzát termeltek, ahelyett, hogy mindent meg­tenne az eladásáért? Muszáj megvárni a következő tiltakozó megmozdulást? WÁGNFR DEZSŐ I • M M M I • II M M M • I 11 i ITT PQVSZHOi aSnra D0LG0ZAS : SZÍNES LABOR d MÁSNAPRA A nanra SZEKSZÁRD, KISKORZÓ 3. 1 ^T I 1 Cl kJ I Cl •••••••

Next

/
Oldalképek
Tartalom