Szekszárdi Vasárnap 1991 (1. évfolyam, 1-16. szám)

1991-09-15 / 3. szám

3 1991. SZEPTEMBER 15. SZEKSZÁRDI ü U izony céltábla vagyok, méghozzá három szerep­körben, azaz a képviselőknek, az ál­lampolgárnak és az irányításom alatt álló apparátusnak egyaránt. Ezt persze nem panaszként mon­dom, hiszen ez természetes. A hi­vatal eredendően hármas függőség­ben él. Egyszerre kell megfelelni egy törvényben megfogalmazódó állami akaratnak, a helyi hatalmat megtestesítő képviselő-testületnek és az állampolgár kívánalmainak. Bár a hivatalnokréteg állítólag haj­lamos a hatalmaskodásra, a három irányból érkező össztűz a garanciája annak, hogy egy pillanatra se érez­zem magam uralkodó szerepben. - Valahol a rendszerváltás legelején sokan aggódtak, hogy az igazgatási ap­parátus áldozatául esik majd a politikai I ^iatalmi harcnak. Itt Szekszárdon bekö­vetkezett ez? Részben igen, csak nem úgy és sm azért, ahogy azt sokan várták, n nem tudok például egyetlen olyan esetről sem, amelyben a poli­tikai diszkrimináció szerepet kapott volna. Ha működtek is politikai fé­lelmek, végletes elbizonytalanodá­sok, ezeket inkább a külső hangula­ti hatások mintsem belső törekvé­sek geijesztették. Sokan mentek el okkal vagy ok nélkül, de szinte sen­kit nem küldtünk. Az viszont igaz, hogy a közgazdász- és jogászszak­ma felértékelődött. Sok kollégánkat csábított el a békésebb és fizetet­tebb munkahely lehetősége. Ez pe­dig, valljuk be, veszteség volt. - Sokan a szakemberek kelleténél nagyobb mérvű elvándorlásának okai közé sorolják azt a hivatali átszerve­zést, amelyet az új testűlet szinte első határozataként rendelt el. • Az egy közkeletű tévhit, hogy tszervezést a testület szorgal­mazta volna valamiféle túlbuzgó­ságból. Ezt az Önkormányzati Tör­vény írta elő azzal, hogy egységes hivatal létrehozására kötelezte az önkormányzatokat. Mi a lehetséges változatok közül az ún. „svéd mo­dellt" próbáltuk meg adaptálni. Ke­vesen hiszik el, hogy abba a „sötét folyosóba", amelybe januárban be­sétáltunk, a legkevésbé mi kíván­koztunk. Ma már tisztábban látunk és fokozatosan végezzük a korrek­ciókat. Bár a jelenlegi hivatali felál­lás tervezete jórészt a nevemhez fű­ződik, nem csinálok hiúsági kérdést a változtatási szándékok és szükség­letek elismeréséből. Mellőzve az át­szervezés részletezését, egyetlen tényt szeretnék rögzíteni. A legfon­tosabb célt elértük. A döntési szin­tek száma jelentősen csökkent, ami az ügyintézés időtartamát kimutat­hatóan lerövidítette. Az átszervezé­sek természetes velejárója a bizony­talanság, de nem hiszem, hogy je­lentős szerepet kapott volna ez a szakembervándorlásban. - Egy szakembernek, aki dolgozott a tanácsi rendszerben is, melyek a leg­tusnak igen komoly feladatot jelent. Nehezíti a helyzetét, hogy a parla­mentben hasonló ütemű munka fo­lyik, a jogrendszer folyamatosan változik és nehéz naprakészen kö­vetni a változásokat. Megnöveke­dett tehát a testület és az apparátus kölcsönös egymásrautaltsága. Az ál­lampolgári oldalon mindezek tü­körképe jelenik meg. Ahol több do­log történik, ahol döntések sokasá­ga születik, ott nagyobb tömegben jelenik meg az állampolgár is ügyes-bajos dolgaival. A tudatosan felvállalt nyilvánosság is plusz fela­datokat jelent. A törvényességre ügyelni kell, hibázni pedig sem a testülettel, sem az állampolgárral szemben nem ajánlatos, mert ugye mienk a céltáblaszerep mindhárom szereposztásban. - Apropó szerep. Önmagát ez a je­lenlegi önkormányzat előszeretettel mi­nősíti vállalkozásbarátnak. A Séd-patak lefedéséről közreadott Írásunk tükré­ben provokatív a kérdés, mégis meg­kockáztatom. Mennyire hiteles ez a szerep? - A kérdés így fel sem vetődne, ha az a cikk mondjuk a Gemenc Expo, a Burger Lanch, a Stutgart­udvar vagy a Shell :kút vállalkozói­val készült volna. Ök ugyanis min­den segítséget megkaptak a testü­lettől és a hivataltól. Kovács Gábor esete azért válhatott negatív példá­vá, mert elképzelése olyan méretű és jelentőségű, olyan mérvű beavat­kozást jelent a városképbe és infra­struktúrába, hogy egy a vállalkozás érdekében elmondott ima végére csendülő ámennel nem elintézhető. Nem nehéz megjósolni, hogy még sokáig fogunk birkózni míg elju­tunk a megvalósítható kompromisz­szumig, ha egyáltalán lesz ilyen. A vállalkozásbarátság éppen nem sze­rep. Jelenti az ésszerűség határáig a kölcsönös rizikóvállalást, a gyors és rugalmas ügyintézést. Ha majd lesz helyi adó, jelenti majd a kedvez­ményt, és jelenti már ma a város nemzetközi kapcsolatainak mozgó­sítását a vállalkozók érdekében. Minden ami ezen túl van az nagy körültekintést, alapos megfontolást igényel, amihez idő és türelem szükségeltetik, a vállalkozó részéről is. - Sok gondról és nehézségről esett eddig szó. Mindaz amit elmondott igen hajszásnak hangzik. Mikorra váija azt a fordulatot, amikor majd normális utazósebességre kapcsolhat vissza kol­légáival együtt. - Remélhetőleg az év végére si­kerül feldolgoznunk azokat a fel­halmozódott hátralékokat melyeket azért örököltünk, mert a tanácsi időszak utolsó évében túl sok ügy halasztódott. Ha a következő évet sikerül jól előkészített költségvetés­sel és munkatervvel indítani, máris nyugodtabb lesz az álmunk, és en­nél többre pillanatnyilag nem is merünk gondolni. Gondolom sok­sok városi polgártársunk szintén boldogan megelégedne ennyivel. Kis Pál István fontosabb, a döntő jelentőségű különb­ségek? - A tanácsi rendszer „bizanti­kus" volt szigorú alá- és föléren­deltségekkel. Mindenkinek volt al­kutyája és főkutyája. Igen kevés volt az ügyintéző szakember moz­gástere. Ma nem titkolt cél, hogy minden lehetséges szinten növe­kedjék az ügyintézők ügydöntő ha­tásköre. Ez a lazább, gyakran az egyenrangú partnerek együttműkö­désére építő szervezet erre alkal­mas szakembereket feltételez. Eze­munkamódszerek és -formák kiala­kítása. - A testülethez és az állampolgár­hoz fűződő viszonya változott-e a hiva­tali apparátusnak? - Méghozzá gyökeresen. Kiter­jedt a képviselő-testület hatásköre nemegyszer igazgatási és hatósági jogkörökkel is. Ez azt jelenti, hogy a testületi munka rendkívül inten­zívvé vált. Gondoljon bele, hogy annak idején a tanácsülés évi 4-5 alkalommal, maximum 25-30 témát Céltábla, hármas szétosztásban A szépszámú irodalmi klasszikus nyomdokain haladva az egyszerű halandó hajlamos a hivatalt, a bürokráciát valamiféle isteni büntetésnek tekinteni. Felruházni az öntúlélés, a mindenhatóság és a mindenekfelettiség teikus képességével. Dr. Palkó László városi jegyző, a polgármesteri hivatal vezetője vajon céltáblának, vagy inkább lőmesternek érzi magát? ket ki kell választani tovább kell ké­pezni, és meg kell fizetni. Jelenleg a begyakorlás stádiumában vannak, mint ahogy még mindig folyamatos feladat a szervezethez igazodó tárgyalt. A jelenlegi képviselők két­hetenként üléseznek. Az idén már 15 rendeletet alkottak és 160 határo­zatot hoztak. Ezek előkészítése a 20%-kal csökkent létszámú appará-

Next

/
Oldalképek
Tartalom