Szekszárdi Vasárnap 1991 (1. évfolyam, 1-16. szám)
1991-09-15 / 3. szám
3 1991. SZEPTEMBER 15. SZEKSZÁRDI ü U izony céltábla vagyok, méghozzá három szerepkörben, azaz a képviselőknek, az állampolgárnak és az irányításom alatt álló apparátusnak egyaránt. Ezt persze nem panaszként mondom, hiszen ez természetes. A hivatal eredendően hármas függőségben él. Egyszerre kell megfelelni egy törvényben megfogalmazódó állami akaratnak, a helyi hatalmat megtestesítő képviselő-testületnek és az állampolgár kívánalmainak. Bár a hivatalnokréteg állítólag hajlamos a hatalmaskodásra, a három irányból érkező össztűz a garanciája annak, hogy egy pillanatra se érezzem magam uralkodó szerepben. - Valahol a rendszerváltás legelején sokan aggódtak, hogy az igazgatási apparátus áldozatául esik majd a politikai I ^iatalmi harcnak. Itt Szekszárdon bekövetkezett ez? Részben igen, csak nem úgy és sm azért, ahogy azt sokan várták, n nem tudok például egyetlen olyan esetről sem, amelyben a politikai diszkrimináció szerepet kapott volna. Ha működtek is politikai félelmek, végletes elbizonytalanodások, ezeket inkább a külső hangulati hatások mintsem belső törekvések geijesztették. Sokan mentek el okkal vagy ok nélkül, de szinte senkit nem küldtünk. Az viszont igaz, hogy a közgazdász- és jogászszakma felértékelődött. Sok kollégánkat csábított el a békésebb és fizetettebb munkahely lehetősége. Ez pedig, valljuk be, veszteség volt. - Sokan a szakemberek kelleténél nagyobb mérvű elvándorlásának okai közé sorolják azt a hivatali átszervezést, amelyet az új testűlet szinte első határozataként rendelt el. • Az egy közkeletű tévhit, hogy tszervezést a testület szorgalmazta volna valamiféle túlbuzgóságból. Ezt az Önkormányzati Törvény írta elő azzal, hogy egységes hivatal létrehozására kötelezte az önkormányzatokat. Mi a lehetséges változatok közül az ún. „svéd modellt" próbáltuk meg adaptálni. Kevesen hiszik el, hogy abba a „sötét folyosóba", amelybe januárban besétáltunk, a legkevésbé mi kívánkoztunk. Ma már tisztábban látunk és fokozatosan végezzük a korrekciókat. Bár a jelenlegi hivatali felállás tervezete jórészt a nevemhez fűződik, nem csinálok hiúsági kérdést a változtatási szándékok és szükségletek elismeréséből. Mellőzve az átszervezés részletezését, egyetlen tényt szeretnék rögzíteni. A legfontosabb célt elértük. A döntési szintek száma jelentősen csökkent, ami az ügyintézés időtartamát kimutathatóan lerövidítette. Az átszervezések természetes velejárója a bizonytalanság, de nem hiszem, hogy jelentős szerepet kapott volna ez a szakembervándorlásban. - Egy szakembernek, aki dolgozott a tanácsi rendszerben is, melyek a legtusnak igen komoly feladatot jelent. Nehezíti a helyzetét, hogy a parlamentben hasonló ütemű munka folyik, a jogrendszer folyamatosan változik és nehéz naprakészen követni a változásokat. Megnövekedett tehát a testület és az apparátus kölcsönös egymásrautaltsága. Az állampolgári oldalon mindezek tükörképe jelenik meg. Ahol több dolog történik, ahol döntések sokasága születik, ott nagyobb tömegben jelenik meg az állampolgár is ügyes-bajos dolgaival. A tudatosan felvállalt nyilvánosság is plusz feladatokat jelent. A törvényességre ügyelni kell, hibázni pedig sem a testülettel, sem az állampolgárral szemben nem ajánlatos, mert ugye mienk a céltáblaszerep mindhárom szereposztásban. - Apropó szerep. Önmagát ez a jelenlegi önkormányzat előszeretettel minősíti vállalkozásbarátnak. A Séd-patak lefedéséről közreadott Írásunk tükrében provokatív a kérdés, mégis megkockáztatom. Mennyire hiteles ez a szerep? - A kérdés így fel sem vetődne, ha az a cikk mondjuk a Gemenc Expo, a Burger Lanch, a Stutgartudvar vagy a Shell :kút vállalkozóival készült volna. Ök ugyanis minden segítséget megkaptak a testülettől és a hivataltól. Kovács Gábor esete azért válhatott negatív példává, mert elképzelése olyan méretű és jelentőségű, olyan mérvű beavatkozást jelent a városképbe és infrastruktúrába, hogy egy a vállalkozás érdekében elmondott ima végére csendülő ámennel nem elintézhető. Nem nehéz megjósolni, hogy még sokáig fogunk birkózni míg eljutunk a megvalósítható kompromiszszumig, ha egyáltalán lesz ilyen. A vállalkozásbarátság éppen nem szerep. Jelenti az ésszerűség határáig a kölcsönös rizikóvállalást, a gyors és rugalmas ügyintézést. Ha majd lesz helyi adó, jelenti majd a kedvezményt, és jelenti már ma a város nemzetközi kapcsolatainak mozgósítását a vállalkozók érdekében. Minden ami ezen túl van az nagy körültekintést, alapos megfontolást igényel, amihez idő és türelem szükségeltetik, a vállalkozó részéről is. - Sok gondról és nehézségről esett eddig szó. Mindaz amit elmondott igen hajszásnak hangzik. Mikorra váija azt a fordulatot, amikor majd normális utazósebességre kapcsolhat vissza kollégáival együtt. - Remélhetőleg az év végére sikerül feldolgoznunk azokat a felhalmozódott hátralékokat melyeket azért örököltünk, mert a tanácsi időszak utolsó évében túl sok ügy halasztódott. Ha a következő évet sikerül jól előkészített költségvetéssel és munkatervvel indítani, máris nyugodtabb lesz az álmunk, és ennél többre pillanatnyilag nem is merünk gondolni. Gondolom soksok városi polgártársunk szintén boldogan megelégedne ennyivel. Kis Pál István fontosabb, a döntő jelentőségű különbségek? - A tanácsi rendszer „bizantikus" volt szigorú alá- és fölérendeltségekkel. Mindenkinek volt alkutyája és főkutyája. Igen kevés volt az ügyintéző szakember mozgástere. Ma nem titkolt cél, hogy minden lehetséges szinten növekedjék az ügyintézők ügydöntő hatásköre. Ez a lazább, gyakran az egyenrangú partnerek együttműködésére építő szervezet erre alkalmas szakembereket feltételez. Ezemunkamódszerek és -formák kialakítása. - A testülethez és az állampolgárhoz fűződő viszonya változott-e a hivatali apparátusnak? - Méghozzá gyökeresen. Kiterjedt a képviselő-testület hatásköre nemegyszer igazgatási és hatósági jogkörökkel is. Ez azt jelenti, hogy a testületi munka rendkívül intenzívvé vált. Gondoljon bele, hogy annak idején a tanácsülés évi 4-5 alkalommal, maximum 25-30 témát Céltábla, hármas szétosztásban A szépszámú irodalmi klasszikus nyomdokain haladva az egyszerű halandó hajlamos a hivatalt, a bürokráciát valamiféle isteni büntetésnek tekinteni. Felruházni az öntúlélés, a mindenhatóság és a mindenekfelettiség teikus képességével. Dr. Palkó László városi jegyző, a polgármesteri hivatal vezetője vajon céltáblának, vagy inkább lőmesternek érzi magát? ket ki kell választani tovább kell képezni, és meg kell fizetni. Jelenleg a begyakorlás stádiumában vannak, mint ahogy még mindig folyamatos feladat a szervezethez igazodó tárgyalt. A jelenlegi képviselők kéthetenként üléseznek. Az idén már 15 rendeletet alkottak és 160 határozatot hoztak. Ezek előkészítése a 20%-kal csökkent létszámú appará-