Szekszárdi Vasárnap 1991 (1. évfolyam, 1-16. szám)

1991-09-01 / 1. szám

14 , SZEKSZÁRDI MSARNAP 1991. SZEPTEMBER 15. 14 Bal felső sarok Méghogy olcsók lennének a pályafutásukat nálunk folytatni kívánó orosz, román, szlovák focisták és kosarasok?...? (A lengyeleket szán­dékosan nem sorolom ide, mert náluk már évekkel ezelőtt sem számított a pénz erkölcsi kategóriának.) A korral pontosabban az árak­kal haladva megtanultak kérni. A minap egy Szekszárdhoz közeli NB Il-es labdarúgócsapat­hoz befutott egy valóban „nevenincs" román já­tékos, s kertelés nélkül közölte: 2,5-3 millió net­tóért hajlandó „tartósan lekötni magát" - akár 3 évre. Az igazi megdöbbenést nem is az összeg jelentette az egyébként az átlagnál tehetősebb klubnál (pedig az sem volt „piskóta"), hanem amikor kibökte: „Másfél az enyém, fél-fél a szakosztályvezetőé, és az intézőé." Meg-, illetve kiszimatolták, hogy mifelénk felütötte a fejét a munka nélküli jövedelemszer­zés új formája, amit aláíráspénznek szokás ne­vezni. Miért ne kérnének? - mondhatná bárki. Ha ebben a magyar nívótlanságban ők az ászok, a menők? Hisz nem egy esetben leírtuk, miattuk mennek ki a nézők. S ebben az a szá­momra szörnyen lehangoló: a nálunk vendéges­kedők nagy többsége hazájában a futottak rr\ég kategóriába tartozik. Szomszédaink legjobbjaik­kal a számunkra még elérhetetlen világpiacon jelennek meg. Annak ellenére, hogy a piacgaz­daság leghalványabb jele sem mutatkozik még társadalmunkban és gazdaságunkban. Ki érti ezt? Gyanítom kevesen. Mindenesetre, ha rajtam múlana, akkor edzőink menő nyugati sportklubokhoz utaznának tanulmányútra!... - bégyé ­Rittert megváltóként váiják Vargából télirevaló Az egyes futballisták krónikus gólképlelenségéröl írandó tra­gédiában lassan már külön fejezetet követelnek maguknak a Dó­zsa csatárai. Ha a két ék (Horváth P., és Jelusics) első félidőben adódó helyzeteinek csak felét belöv i, akkor legrosszabb esetben is ikszel a Dózsa, így meg egy „kínos zakóval" riogatták a szurkoló­kat. Konstatálva a tragikomikus gólképtelenséget, a kétes értékű NB l-es kalandozásból visszatért „gólvágó" Varga László beállítá­sát követelték, de rögtön kiderült: a meccs előtt alig több mini 24 órával öt is piacra dobták. (Mint ismeretes, új csapatában a Veszprémben már be is mutatkozott.) - Muszáj volt az NB Il-ben már bizonyított csatárt eladni? Annyira kaotikus újfent a hely­zet, hogy az érte kapott másfél millió forintot nem tudták volna nélkülözni? - szegeztük a kér­dést Kalász Jónosnak, a Dózsa elnökének. - Sajnos a napokban pénzügyi­leg ismét olyan helyzetbe kerül­tünk, hogy nem volt eldöntendő kérdés Varga eladása. A bajnokság előtt pár nappal nem volt a kasszá­ban pénz, ha úgy tetszik: fizetés­képtelenné váltunk. Mostanra csak annyival javult a helyízet, hogy az elkövetkezendő két hónapra van Mi is osztályozunk Kié lesz a „Szevasz"-serleg? Bár nem leszünk ott az idegenbeli mérkőzések több mint felén, de mun­katársaink, segítőtársaink révén leosztá­lyozzuk a Szekszárdi Dózsa labdarú­góinak egy-egy mérkőzésen nyújtott teljesítményét. Szándékaink szerint a legjobb bizonyítványt produkáló szek­szárdi játékosnak a bajnokság végén átadnánk a Szevasz-kupát, ami nem más, mint a Szekszárdi Vasárnap szer­kesztősége által felajánlott díj. Az aláb­bi szisztéma szerint értékelünk: 1. (nem NB Il-es produkció), 2. (gyenge), 3. (átlagos), 4. (jó), 5. (kiváló), 6. (extra teljesítmény). A Nagykanizsa elleni (0-3) mérkő­zés osztályzatai: Mausz (2), Koller (4), Dzsinovics (4), Kalmár (2), Nagyfalusi (3), Farsang (2), Bozsér (3), Dienes (2), Bóka (3), Jelusics (2), Horváth P. (2). Cserék: Kvanduk (3), Nagy S. (-). A Szekszárdi Dózsa vasárnap, szeptember l-jén Mohácson lép pályá­ra. 1 Egyik sporthetilapunk összeállította a jövő évi olimpia éremesélyes magyar sportolóinak listáját. Az arcképek között ott találjuk a szekszárdiak valóban esé­lyes súlyemelőjét, Czanka Attilát. Bár így lenne, ám a tények, a közelmúlt fejle­ményei miatt mi jóval óvatosabban kö­zelítsünk ehhez a kérdéshez. Tegyük ezt azért, mert a magyar sportdiplomácia legjobbjainak igen ke­mény csatát kell még sikeresen megvív­ni ahhoz, hogy Czanka - magyar színek­ben - dobogóra léphessen. Az, hogy EB­n, vb-n, indulhat, az egy dolog. Ebből ­bármennyire is szeretnénk - nem követ­kezik az olimpiai szereplés. Ehhez - az olimpia charta máig érvényes passzusa szerint - a román fél írásos beleegyezése is szükségeltetik. Ebben az esetben a hallgatás bele­egyezés szinonim fogalompárnak aligha teíanthető... - bgy ­SÖRFŐZŐ létesítéséhez tőkéstársakat keresünk. Ajánlatokat „magánsörfőző" jeligére a Szekszárdi Vasárnap szerkesztőségébe kérjük. (X) elegendő pénzünk. Hogy a téli hónapokban mi lesz?... - Pedig jött az év elején az önkormányzati támogatás, a több millióra rúgó rendőrségi végkielégítés, hozzávetőlegesen négymillió forintért adták el a nyáron játékosokat. Ennek el­lenére újra koldusboton a Dó­zsa? - Ezekből - mert nincs más ­éltünk a tavaszi idényben, s a já­tékoseladások jóvoltából. Ezek­ből tudjuk - talán - átvészelni az őszi idényt. Bár, ha az elmúlt év­tizedben nekünk kölcsönöket nyújtóknak elfogy a türelme, még mindig hétmillióra rúg a nagy Dózsától megörökölt adós­ságunk. Lehet, hogy be kell dob­nunk a törülközőt. - Ha újfent ekkora a sze­génység, ebben a helyzetben kissé furcsállom, hogy egy sztárnak túlzással sem nevez­hető játékosnak, szerződéskö­tési juttatásként - ha jók az értesüléseim - kifizettek nettó­ban kétszázezret. - Én nem fizettem volna ki, de ez a szerződés évekkel ezelőtt köttetett, ha nem fizetünk, erre a bíróság kötelez bennünket. Mi . már csak néhány játékosnak tu- ' dunk fizetni, NB Il-es viszonyok­hoz képest, szerény, szerződés­kötési juttatást. - Ritter urat, valamint üzle­ti csapatát messiásként vár­ják. A pakliban azonban a nemleges válasz is benne van. Nem lett volna jobb megfogni nyáron azt a nyolcmilliós szponzort, mint most a „nagy hal" kegyeiért ácsingózni? - Mint utólag kiderült, a ma­gyar cég szándéka nem volt ko­moly. Amikor a konkrét kérdé­sekre került volna sor, már nem jelentkeztek. Tyubin: ennyit már nemU Sikerült kibarkochbázni a magyar bajnok szolnoki férfi kosárlabdacsa­pat osztályvezetőjéből, hogy az or­szág által megcsodált orosz vendég­munkásuk Tyubin mennyiért lenne hajlandó a szerződése szerint még a hátralevő egy évét Szolnokon letölte­ni. Magyar viszonylatban a meccs­prémiumokkal együtt igen jónak szá­mító fizetése mellett nettó évi 700 ezret kért, amit... a szolnokiak nem adtak meg. Már van a tarsolyukban egy újabb, Zsarkov nevű orosz, Tyubin pedig ' egy évre - bárkinek - kikölcsönözhe­tő. Ha a vevő kemény valutában fi­zet, a szolnokiak lemondanak a tulaj­donjogról. Bemutatkozott a kínai lány A kínai Wang Yuxina - próbaszá­munkban már írtunk róla - magyaror­szági fellépése igazán kuriózumnak számít. Pénteken Tabánban már a szekszárdiak színeiben csapatbajnoki mérkőzésen is bemutatkozott. A kínai ranglista 16. helyezettje (1987) egyelő­re elfogadta a „húsosok" azon ajánla­tát, mely tízezer forint alapfizetést kí­nál, s a nagyobb gázsit teljesítményétől teszi függővé. „Csak akkor nyúlunk mélyebbre a zsebben, ha megbizonyo­sodunk róla; valóban gyémántkő hullt az ölünkbe" - tájékoztatott a klubel­nök, Horváth Ferenc. Játékengedély van, komolyabb szerződés még nincs. Az edző Sáth Gyula változatlanul győzködi az elnököt, az ázsiai kvalitá­sairól. Véleménye szerint - ha kondi­cionálisan sínre kerül - akkor a konti­nens legjobbjának számító női váloga­tott tagjain, Bátorfiékon kívül - a ma­gyar élmezőnyt (is) „lemoshatja az asz­talról". - bégyé -

Next

/
Oldalképek
Tartalom