Szekszárdi Vasárnap 1991 (1. évfolyam, 1-16. szám)

1991-12-15 / 16. szám

1991. DECEMBER 15. , SZEKSZÁRDI VASARNAP 5 DEMOKRATIKUS CHARTA '91 Mi, e Charta aláírói, magyar demokraták, pártállásunkra való tekintet nélkül úgy látjuk, hogy hazánkban akadozik a demokratikus átalakulás. Sokan nemcsak azért fordulnak el a politikától, mert életkörülményeik tovább romlottak, hanem azért is, mert nem ilyennek képzelték a demokráciát. Tudjuk, hogy mint minden történelmi méretű átalakulásnak, hazánk e sorsdöntő korszakának, fogyatékosságai mellett vannak kétségbevonhatatlan eredményei is. Mi ezeket az eredményeket szeretnénk megőrizni, és ezért szükségesnek tartjuk kinyilvánítani, hogy milyen Magyar Köztársaságot akarunk. I. Demokrácia akkor lesz, ha a jogállam eszméjéhez híven tiszteletben tartjuk a Magyar Köztársaság jogrendjét és demokratikus intézményrendszerét. Demokrácia akkor lesz, ha a polgárnak nem kell 0 tartania a mindenkori hatalomtól, mert a magánszféra önállóságát az állam túlhatalmával szemben megvédi a jog. 3. Demokrácia akkor lesz, ha az állam késedelem nélkül visszavonul a gazdaság jelentős részéből, ha a privatizáció üteme felgyorsul, s ha a még állami tulajdonban lévő vállalatok, bankok nem a mindenkori kormány hitbizományai lesznek, ha tehát vezetőiket nem a kormánypártok hatalmi-politikai törekvései szerint nevezik ki, hanem kimagasló szakértelmük alapján. 4. Demokrácia akkor lesz, ha az új vállalkozások üzletmenetüket semleges és támogató szabályokra építhetik, és az új vállalkozók indulása nem fligg a mindenkori állami hivatalnokok, politikai tisztségviselők kegyétől. 5. Demokrácia akkor lesz, ha az állam biztosítja az ország minden lakosának az elemi szociális ellátást. 6. Demokrácia akkor lesz, ha a dolgozók által lét•

rehozott, a munkaadótól és az államtól egyaránt független szakszervezetek védik a munkavállalói érdekeket, és ha a szakszervezetekben tevékenykedőket törvényes biztosítékok oltalmazzák mindennemű megtorlással szemben. 7. Demokrácia akkor lesz, ha a mindenkori hatalmi-politikai erők tartózkodnak a független bírói hatalom befolyásolásától, ha az állam a társadalmi megbékélés szándékától vezérelve elutasítja az önkényes, kivételes törvények gondolatát, és a Magyar Köztársaságban soha nem kerül sor politikai megtorlásra. 8. Demokrcáia akkor lesz, ha a mindenkori kormánytöbbség tudomásul veszi, hogy legitim törvényhozó és végrehajtó hatalmának korlátot szab a Magyar Köztársaság Alkotmánya, aminek betartása fölött a független Alkotmánybíróság őrködik. 9. Demokrácia akkor lezs, ha a lakosok által választott szabad önkormányzatokat nem fojtogatja központi gyámkodás, de maguk sem próbálnak kibújni az alól, hogy választóik folyamatosan betekinthessenek az ügyek intézésébe, ellenőrizhessék működésüket. 10. Demokrácia akkor lesz, ha a Magyar Köztársaság minden állampolgára, ha kívánja, a magyar nemzet tagjának tudhatja magát. 11. Demokrácia akkor lesz, ha a legitim törvényhozó és végrehajtó hatalom mindenkor vigyáz arra, hogy ne mossa össze a nemzet és az állam fogalmát, és miközben felelősséggel tartozik a nemzet Magyarországon kívül élő tagjai iránt, nem vonja kétségbe, hogy azok polgárként egy másik állam kötelékébe tartoznak. Ha olyan realitásként kezeli a kelet-közép-európai térséget, amelyben mindennemű, az itt élő népeket kölcsönösen érintő változás csak nemzetközi egyezmények keretében, a népek közös szándékával és békés megegyezésével jöhet létre. 12. Demokrácia akkor lesz, ha a magyarországi kisebbségeknek joguk van önazonosságuk megtartására és ápolására, és ehhez az állam és a mindenkori többség tevékenyen hozzájárul. 13. Demokrácia akkor lesz, ha az állam semleges türelemmel viseltetik valamennyi polgárának meggyőződése, világfelfogása iránt mindaddig, amíg az másokat nem fenyeget. 14. Demokrácia akkor lesz, ha a mindenkori törvényes hatalom lemond arról, hogy bármely eszmerendszert akár nyíltan, akár burkolt formában államvallás vagy államideológiai rangjára emeljen, továbbá, ha az állam oktatási intézményei nem erőltetnek semmiféle kötelező világnézetet a diákságra, ha a mindenkori hatalom pártatlan jóindulattal támogatja az oktatási irányzatok sokféleségét. 15. Demokrácia akkor lesz, ha a mindenkori kormányzat szavatolja a tudomány és a kultúra szabadságát, és művelőik között nem tesz különbséget politikai lojalitás, világnézet és hatósági ízlésítéletek alapján. Ha a kultúra és a tudomány támogatásában, valamint a még állami kézben lévő kulturális intézmények vezetőinek a kinevezésében a kormánytól független szakértői testületeké lesz a döntő szó. 16. Demokrácia akkor lesz, ha a közszolgálati rádió és televízió a kormánytól, pártoktól és önkormányzatoktól egyaránt garantáltan függetlenné válik. 17. Demokrácia akkor lesz, ha a sajtó szabadságát nem korlátozza állami monopólium, sem államtól függő bankok pénzügyi túlsúlya, sem az újságírók megfélemlítése, és a mindenkori hatalom egyként szolgál információkkal valamennyi törvényes sajtóorgánumnak. Minthogy a szabadságot önmagában nem védi meg a legjobb törvény, a legjobb intézményi rend sem, ha az állampolgárok nem kelnek a jog és az állampolgári szabadság védelmére erős, tevékeny akarattal: Mi, a Demokratikus Charta aláírói, felemeljük szavunkat az alkotmányos demokráciát veszélyeztető jelenségek ellen, és azon leszünk, hogy türelmetlen, kirekesztésre törekvő, tekintélyelvű hatalmi csoportosulások ne tehessék holt betűvé a Köztársaság alkotmányát, s hogy mi, magyarok, szabad polgárok lehessünk, ne pedig meghunnyászkodó alattvalók! Aki egyetért ezzel a Chartával, fejezze ezt ki aláírásával, és közölje, hogy hozzájárul-e nevének nyilvánosságra hozatalához. Metemorfondiák Amikor először - akkor még persze csak hírből - tudomást szereztem a Demokratikus Charta '91 létezéséről, bevallom kicsit megijedtem. Amióta nincs illegális sajtó, a hírek hamarabb, a tartalmak lassabban jutnak el hozzánk. A pontos szöveg ismerete nélkül, csak a különböző indulatoktól fűtött interpretációkat hallva, legfeljebb annyit gondolhattam a dologról, hogy íme egy újabb törésvonal a még szinte újszülött demokrácia arcán, újabb frontvonal az egykor - még demokratikus ellenzékként - vállvetve harcoló politikai erők osztó és morzsoló háborúiban. Gondolom nem voltam egyedül félelmeimmel, s gondolom a Charta teljes szövegének ismeretében sem sikerült minden gombócot legyűrni torkunkból. Vajon ki és mit fog magának kiolvasni e sorokból és sorközökből? Mert ugyan a szöveg szerkesztői betűnként megrágták mondandójukat, hangsúlyozva, hogy általában beszélnek az államról, a kormányról és kormányzati koalícióról pedig a mindenkori jelzővel próbálják lehámozni a nagyon is jelenkori aktualitásokat. Am ez a Charta most és igencsak aktuálisan született. Sem én, sem más, nem fogja jövőképek fikcióival" méregetni a nyilvánvalóan mából született és a mának szóló üzeneteket. Általánossá az olvasottakat legfeljebb az avathatja, hogy valószínűleg ugyanazon gyarlóságok jelenvalók azok lelkében is, akik a vészharangot kongatják. Fordított helyzetben a ma hatalmon lévők, mint ellenzék, ugyanezt a kötelet húznák teljes meggyőződéssel. Mi pedig sem ide, sem oda tartozók vagy soroltak, ugyanígy szorongatnánk vizesvödrünket, lesve hogy védtelen kis portánknak most épp melyik sarkába mar a perzselő indulat. J ó lenne hinni, hogy mi a körökön kívüliek mentesek vagyunk e gyarlóságoktól. De nem. Egyéni életstratégiáinkban, félelmeinkben, oly könnyen manipulálható indulatainkban bizony ott van mindaz, mi televénye a viszályok magvainak. Ne kérdezzék tőlem mire jó néhány száz vagy néhány ezer aláírás. Nem tudom és talán nem is érdekel. Tudom viszony személyes vívódásaimból, mit jelentett számomra végiggondolni az olvasottakat. Hogy a vártán hol találtam magamnak őrhelyet? Talán elég ha én tudom. A mi tisztünk az objektív tájékoztatás, az önök joga az állásfoglalás. Maradva a Charta szelleménél ez bizony így van jól! Kis Pál István