Szekszárdi Vasárnap 1991 (1. évfolyam, 1-16. szám)

1991-12-08 / 15. szám

12 , SZEKSZÁRDI VASARNAP 1991. DECEMBER 8. A közhelyeket mellőzve Kényes kérdések mentén - a Dézsáról Bal felső sarok Az ötletekből szinte kifogyhatat­lan húsipari sportvezető, Horváth Ferenc - ha így folytatja - még egy várakozás feletti sportkarriert is csi­nálhat. Elnökként mindenütt nyü­zsög, mozog és szorgos hangya módjára köti az egyesülete számára a különböző nagyságrendű szpon­zori szerződéseket. Az elegáns Sam­sonite-táskája mindig valamilyen titkokat rejt, amit ha felnyitunk, akkor valamiféle kuriózumhoz, a szekszárdi sportélet információs pangásában érdekes hírekhez ju­tunk. A közelgő szekszárdi súly­emelő Európa-bajnokság kapcsán naphosszat töprengett azon, miként lehetne ahhoz a mintegy kétmillió forinthoz jutni, ami már gondmen­tessé tenné az előzetes szervező munkát, mert már ekkor nem kis összeget kell beinvesztálni ahhoz, hogy nyereséget szakítsanak ki a rendezvényből. A kihívás óriási: a budapesti vb-ből nem kis deficittel kijövő „nagyokosoknak" meg akar­ja mutatni, hogy igenis egy ilyen vi­lágeseményt, mint ezt a kontinens­viadalt, meg lehet rendezni haszon­nal. Ennek érdekében olaszhonba indul, amitől azt várja, hogy még télen tető alá hoz Szekszárdon ­mintegy a koreai mintájára - egy olasz üzleti hetet. A végső siker ér­dekében már a lehetséges partner­ként számításba jövő városi üzlet­emberek társaságával utazik Itáliá­ba. A súlyemelő-szövetség elnöksé­gén belül a vele szimpatizálók lobbyja már működésbe lépett. Az olimpia után szinte biztosra vehető: Eck Tibor távozik a szövetség élé­ről, így Horváth neve már ott a kép­zeletbeli pakliban. Ami igencsak gondolkodóba ejtené... A sportkar­rier - már tagja az Európai Szövet­ség technikai bizottságának - eb­ben a sportágban kínálkozik szá­mára, ugyanakkor a szíve - ezt a súlyemelők előtt sem titkolja - a labdajátékokért dobog. Például a kézilabdáért... Szerintem jobban váija egy bizo­nyos orosz menedzser válaszát, mint teszem azt az EWF soron kö­vetkező ülését. Sportműsor Szombat: Kézilabda: Téli-kupa, női és férficsapatok teremtornája (13—21-ig). Vasárnap: Kézilabda: Téli-kupa (8-13-ig). Kosárlabda NB L: KSC Szek­szárd-KÖZGÁZ. Hétfő: Teremfoci: Takarékbank-kupa második forduló (16-21-ig). Két, egymástól markánsan elütő vélemény, értékítélet hangzik el a Szekszárdi Dózsa labdarúgócsapatá­nak őszi szereplését illetően. Az egyik (immár közhelyszámba menő, de talán éppen ezáltal igaz?): a hova­tovább már katasztrofálissá váló fi­nanciális helyzet következményeként nem lehet elvárni szakmai fejlődést, csak vegetálásról lehet szó. Az így ér­velők - hivatkozva a kulcsemberek nyári, permanensen ismétlődő távo­zására - a bentmaradást sikerként könyvelik el. A másik tábor - amely­be a jobb focira áhítozó szurkolók, valamint a szakmai szemüvegen ke­resztül is látni képes egykori dózsás focisták tartoznak - képviselői meg­próbálják szétválasztani a pénzügyet és a szakmát, ami után arra a követ­keztetésre jutnak: több van ennél a saját téglából építkező fiatal gárdá­ban, mint amit ősszel letett az asztal­ra. Abszolút igazságként persze sem az egyik, sem a másik kommentár nem nevezhető. így a további rész­igazságokat tartalmazó kinyilatkozta­tások helyett megkíséreljük úgy gór­cső alá venni a lilák produkcióját, hogy az összképet mindenkor, min­den helyzetben meghatározó kompo­nensekről mondjuk el a véleményün­ket. A játékosállományról, amely leg­alább hatvan százalékban meghatáro­zó, az edzőről, aki a fennmaradó részben fele-fele arányban osztozik a vezetéssel. AKIKEN JAVARÉSZT MIN­DEN MÚLIK: a játékosállomány. Fi­zikai adottságok, fejleszthető képes­ségek - ezen belül is a ma futballjá­nak determináns gyorsaság - terén jól áll a gárda, ebből a szempontból van perspektíva. Technikai téren már közel sem rózsás a helyzet, hisz a ha­zai mérkőzéseken kiderült, hogy az ezen a szinten elvárható kombinatív játéknál „dadog" a játékosok lába, így a rombolásra berendezkedett csapa­tokkal szemben igencsak bajban vol­tak a fiúk. Ilyen vonatkozásban elma­radnak az élbolytól, de nem annyival, hogy a leggyengébbek közé lennének sorolhatók. Taktikáról, tudatos játék­ról értekezni - a mai NB II. szintjén - nem több, mint áltudományosko­dás. A tudatosságnak már valamiféle szintje csak az 1-4. helyezetteknél ér­hető tetten, a többi csapatnál - így a Dózsánál is - nem több ez, mint el­méleti kérdés. Ront az összképen a fiatal játékosok együttes jelenlétéből következő rutintalanság, tapasztalat­lanság, ami a helyzetkihasználásban igencsak éreztette negatív hatását. Is­4 merve a nyugati csoport erősségét, számba véve az objektíve létező eré­nyeket és hibákat: a mai Dózsának van (lenne) esélye arra, hogy a kö­zépmezőny csúcsán, a nyolcadik he­lyen végezzen tavasszal. AKIN MÚLHAT: az edző. Aki­nek ki kell (ki kéne!?) a játékosokból hozni a maximumot. Teszler Vendel­nek egy sajátságosan nehéz helyzet­ben kell dolgoznia. Olyan játékosok sokasága van a keretben, aki még csak félig kész, vagyis további képzés­re szorulnak, ugyanakkor ott az ered­ményességi kihívás: csapatot kell(e­ne) csinálni, melynek fazonja, arcula­ta van. Úgy tűnik - különösen azok után, hogy teljes értékű segítőtárs nélkül dolgozik - megroppan a kettős teher alatt. Noha szakedző, de szorgalmá­val, autodidakta módon szerzett is­mereteivel igyekszik képbe lenni, igyekszik minden energiájával megfe­lelni az elvárásoknak, de... Legbelül neki is tudnia, éreznie kell - a leg­utóbb ki is jött belőle - a váltás szük­ségességét. Aminek elsősorban nem szubjektív, hanem olyan kézenfekvő objektív oka van: régóta egy csapat­nál edző... A játékosoknak és neki is új ingerekre van szüksége, s a hivatá­sos futball világában ez mindenütt megkerülhetetlen kérdés. AKIN MÚLHATNA... A vezetés, amelynek egyfelől ugyebár optimális esetben kontrollt kell jelentenie a szakma fölött és feltételeket teremte­nie. Hogy manapság a szponzorok kegyeinek elnyeréséért vívott konku­A tévé nyilvánossága - ami ezút­tal több volt egy totálképnél - miatt nem maradhatott inkognitóban az, hogy a SZEVASZ (Szekszárdi Vasár­nap Szerkesztősége) kit vagy kiket látna szívesen a labdarúgó szövetségi kapitány posztján. Hogy miért sza­vaztunk a címben jelzett két szakem­berre?... Garamira azért... ...mert beugróként egyszer - nem úgynevezett tét nélküli limonádé mérkőzéseken - bizonyított, ...mert klubjában Pécsett kiemel­kedő adottságok, képességek nélküli játékosok felhozatalával, akikből a le­hetőségekhez képest jó csapatot, im­már lassan egy évtizede bizonyít. Jeneire azért... renciaharcban mely funkció értékelő­dött fól, az evidens. A Dózsa nagy­nagy bánatára... Hiába dolgozik kellő szakértelemmel és rálátással, kellő ra­finériával, diplomáciai érzékkel a tár­sadalmi elnök Kalász János, ha a főállású ügyvezető a jelekből ítélve egyszerűen képtelen az új helyzetre (a totális pénztelenségre) reagálni. Varsányi úr beiktatásakor profittal kecsegtető, saját kezdeményezésű vállalkozásokról beszélt... Senki sem várta azt, hogy virágzó üzletekbe fog a Dózsa, ami kitermeli a labdarúgó­csapat éves (mintegy 15 millió forin­tos) költségvetését. De azt - mert ez egyben a feladatra való alkalmasság kritériuma -, hogy néhány milliót, igen. Varsányi úr bizonyára nem tud róla, így szükségét érzem elmondani: a közelmúltban két sportág (súlyeme­lés és a sportlövészet), pontosabban annak két menedzseri erényeket fel­villantó ügyvezetője a városon és azon kívülről milliókat szedett össze kisebb-nagyobb nemzetközi verse­nyek ürügyén. Mondhatná, hogy erre a mai fut­ballra nem adnak a cégek, s valószí­nűleg respektálnám is a választ, ha nem ismerném a tényt: a futballba még mindig nagyságrendekkel több pénz áramlik be, mint több sportágba együttvéve. De ha egyszer a dózsás ügyveze­tőről legtöbbünknek Wells regényé­nek címe (Láthatatlan ember) juthat eszébe. Ami önmagában persze még nem lenne baj... ...mert az a tréner a külföldi kapi­tányjelöltek közül, aki közép-kelet­európai körülmények között is bizo­nyított Romániában, ...mert óriási tapasztalatokkal ren­delkezik a nemzetközi futballéletről, talán a legjobbnak tekintett, körülbe­lül húsz magyar labdarúgóval is tud mit kezdeni. Úgy egyébként van mit izgulni az MLSZ vezérkarának a világbajnoki selejtező hétvégi sorsolásakor. Ha „besorsolnak" nekünk a világelitből két sztárnemzetet, a potenciális jelöl­tek is nemet mondhatnak a kará­csony előtti választásig. Persze, ha már ott lenne kapitányként New York-ban... Garami, vagy talán Jenei... „SZEVASZ"tunk a kapitányra

Next

/
Oldalképek
Tartalom