Szekszárdi Vasárnap 1991 (1. évfolyam, 1-16. szám)

1991-12-08 / 15. szám

1991. DECEMBER 15. , SZEKSZÁRDI HSARNAP 5 Ki fizeti az adósságot? Mozijátszma; sakk-matt?... Többfelől kongatták a vészharangot, de igazából akkor döbbent rá mindenki a helyzet súlyosságára, amikor egyik napról a másikra bezárt a mozi. Mint arról korábban beszámoltunk, a Tolna Megyei Moziüzemi Vállalat hetek kérdése és megszűnik, ma a vagyonfelmérést végzi. Az utána megmaradó milliós nagyságrendű adósságterhen a megyei önkormányzat és a Panoráma mozi épületének tulajdonosa, a városi önkormányzat „osztozik". Megállapodás kérdése tehát, hogy ki mennyit vállal át a tartozásokból. Ez korántsem elhanyagolható momentum, hiszen a vállalat háromnegyedévi adatai szerint a kifizetett számlák összege 7,2 millió forint és ebbe nem értendő bele a „giccsadónak" nevezett kulturális járulék. A Szekszárd Városi Önkormányzatnak tehát akkor, S

or igent mondott a mozi működére a rászálló vagyonrésszel együti tétellel is számolnia kellett. Az érintettek ezzel tisztában vannak és ma egyeztetést egyeztetés követ, miközben az egész megye területén bezártak a filmszínházak. A két legnagyobb filmforgalmazónak elfogyott a türelme, hiszen ez év augusztusa óta nem fizették számukra a filmkölcsön díjat. Az INTERCOM esetében ez meghaladja a 700 ezer forintot. Mégis ultimátumszerűnek tűnik a lépés, hogy egyik napról a másikra nem adnak filmet Tolna megyének, Szekszárdnak. - A legfájdalmasabb lépés, amit tehettünk - mondja Kálmán András az INTERCOM képviseletében. - Ellenkező esetben soha nem láttunk volna pénzt. A másik forgalmazóval együtt már korábban jeleztük, hogy milyen következményei lehetnek az egyre húzódó tartozásnak, de érdemben semmi nem történt. Felajánlottuk, a vetítések teljes bevételét utalják számunkra - ennel^O százaléka illetné egyébként a fc^wiazót - így kezdjék törleszteni a ta^Kast. Ez azonban a folyófizetést nem teszi lehotővo a vállalatnak, ig> nem is egyeztek bele. Sakk-matt helyzet, így összegzi a dolgok mai állását Kálmán úr, miközben hozzáteszi; „Az önkormányzatoknak egészen idáig másodlagos kérdés volt a mozi sorsa. Akkor vált igazán fontossá, amikor bezárt. Az országban első esetben folyamodtunk ehhez a számunkra is kedvezőtlen lépéshez, de sajnos úgy tűnik, az élet kikényszeríti, hogy nem utoljára." Mindez persze nem vigasztalja a szekszárdiakat, akik az elmúlt napokban hiába is akartak volna egy jó filmre jegyet váltani. A holtpontról mégis elmozdulást sejtel az a szándéknyilatkozat, amit a városi önkormányzat tett; garanciát ad a Duna és az INTERCOM filmforgalmazók felé az adósság ( átvállalására. Ezt követően tehát közel egyhetes kényszerszünet után újra indulhat a vetítés. Az egyhetes kényszerszünet után azonban még mindig kétséges, hogy újra indulhat-e a vetítés? Nem utolsósorban azért a bizonytalanság, mert december elsejével felmondtak az itt dolgozóknak. Lesz, aki fizesse, de nem lesz, aki elindítsa a mozigépet... -takács-kapfingerVigyázat! Nyelvtanfolyam! ... avagy; én nem ilyen szuggesztiót akartam Gyönyörűen hangzott a veszprémi Németh Szuggesztopéd Nyelvstúdiók hirdetése. Bár - legalábbis ami a nyelvtanulást illeti - régen nem hiszek a dajkamesékben és megvagyok róla győződve, hogy németül, angolul és hottentottául is csak kemény munka árán lehet megtanulni, elmentem szeptemberben a tanítóképzőn tartott tájékoztatóra. Voltunk legalább kétszázan. A társaságnak kb. a fele jelentkezett is a tanfolyamra - hiszen angolból és németből is több csoportot indítottak - befizetve a három, hónapos kurzusért nem éppen csekély 7900 forintot. Rövid idő alatt, intenzíven, kedvező időpontokban, beszédcentrikusan, szuggesztió segítségével. Röviden így foglalható össze, amit a nyelvstúdió ígért. Ezzel szemben a valóság csak kissé hosszabban írható le. Első órán egy ici-pici kis szobában találtuk magunkat. A rendkívül kényelmetlen, fa támlájú és -ülésű székek egymást érték (csak így fért el elegendő), természetes hát, hogy könyökünk is egymáshoz ért, a lábunkat nem tudtuk kinyújtani. Szerencsénkre az egyéb körülmények összhangban voltak az elhelyezéssel, így illúziókat legalább nem tápláltunk. A videó hangja ugyan csak időnként volt érthetetlen, a fülhallgatók némelyike is használható volt egy darabig míg ki nem merültek az elemek - de körülöttünk a Gyakorló Általános Iskola szerencsére folyamatosan működött. Ki- és becsöngettek, a gyerekek zsivajt csaptak, a nevelők szükség szerint emelt hangon rendre utasították őket. Eközben a videó - ha éppen értettük - mindent bevetve lazításra, gondunk-bajunk és a zavaró körülmények kikapcsolására biztatott bennünket. Mit mondjak? Valahogy nem ment a relaxáció! Ezek után a jó szándékú, s munkájukban teljesen magukra hagyott nyelvtanárokat már nem is bántom, csupán megjegyzem, hogy az ő kiválasztásukra ugyanúgy nem fordított kellő figyelmet a nyelvstúdió, mint bármi másra - talán két dolgot kivéve. A tandíjak befizetését gondosan ellenőriztették - s mivel az egész ország területén szerveztek hasonló kurzusokat, feltehetően szintén nagy érdeklődés mellett - ez sem éppen csekélység. S arra is nagy figyelmet fordítottak, hogy véletlenül se tévedjenek errefelé, így „munkájukat" természetesen nem volt alkalmunk kifogásolni. Ezért jobb híján a potenciális érintettekhez fordulok. Na, nem a szuggesztió segítségével... Ha a veszprémi Németh Szuggesztopéd Nyelvstúdió Kft. a tavasszal újra indítja tanfolyamait, ne dőljenek be olvasóim a mesének. Advent idején Advent idején járunk. Ünnepre készülünk és ez a megnyugvás és elmélyülés időszaka. Nem mindegy, miként tesszük, hiszen a lelki felkészülés, a belső feltöltődés az ünnep minőségét, talán leglényegesebb mozzanatát jelenti. Ilyenkor könnyebben hajlik az ember arra, hogy értékrendjében helyére kerüljön mindaz, ami súlyos, meghatározó és alárendelődjék a talmi, a felszínes, a pillanatnyi, a percérték. A gyertya fényénél lehámlik valamennyi hazugság, közhely-réteg a fogalomról, hogy jelző nélkül ejthessük ki és fogalmazhassuk újra, mit jelent számunkra: a szeretet. Új öntudatra találó társadalmunkban ma a kereszténység reneszánszát éli, talán soha ennyien nem sorakoztak az egyház eszmeisége alá, soha ennyien nem hivatkoztak a nemzeti tragédiaként sújtó erkölcsi válságra, soha ennyien nem reméltek kapaszkodót a vallásban. A kereszténységet pártok, politikai érdekcsoportok tűzték zászlajukra: gyakran hitelességük biztosítékát remélve, de jellemző módon általánosságban hivatkozva erkölcsiségére. Eközben ki ejti ki és főleg ki gondol az emberi nemet mindentől megkülönböztető képességre? A hangoskodó, egymást túllicitáló közéleti szónoklatokban nincsen helye a szeretetnek, a megbocsátásnak. Történelmi igazságtevésről, napi tanulságtételről szólnak még lelkipásztorok is, miért tennének másként a gyülekezet tagjai, vagy akár az ateisták? És ahogy nincs helye a politika színpadán effajta alapértékeknek, úgy szorulnak ki a mindennapjainkból is. Mert ne higgye senki, hogy kétfajta értékrend szerint élhet és gondolkodhat. Nincsen közszemlére szánt, hivatali és saját maga számára fenntartott külön lelkiismerete, egyikőnknek sem. Akaijuk, vagy sem egyetlen rangsor állítható: ki a fontos életünkbe? Szerencsére vagy sajnos ezt hívők és hitetlenek értékelően aposztrafálják - ritkán kerülünk olyan kiélezett döntéshelyzetbe, amikor sorsunkat meghatározó módon kell igent mondani valami mellett. Ha ilyenkor tagadunk egy értéket az éppúgy maradandó, mint amit vállalunk. Magunkban hordozzuk ezeket a döntéseket. I

És értékük éppen az, hogy adott pillanatban nem válaszolhattunk úgy: is-is. Az igazán válságos helyzetben egyszerűsödnek le a dolgok, a megannyi szinonima, hangsúly, fokozás ilyenkor veszíti el értelmét, és nem tehet mást az ember, mint színt vall. Erich Fromm A szeretet művészete című kötetében íija: „A szeretetről beszélni azon egyszerű I

oknál fogva nem «prédikálás», mert azt jelenti, hogy minden emberi lény végső és valódi szükségI

letérői beszélünk." Mikor gondoljunk erre, ha nem Advent idején? T , , ™ J Takacs Zsuzsa