Szekszárdi Vasárnap 1991 (1. évfolyam, 1-16. szám)

1991-12-01 / 14. szám

4 , SZEKSZÁRDI I4S4RNAP 1991. NOVEMBER 24. Mi újság iskolánkban? 5. % Vitéz Zsolt: Dienes Valériát választottuk Mi újság iskolánkban? ösz­szefoglaló címmel sorozatot indított útjára a Szekszárdi Vasárnap. A sorozatban a megyeszékhely és közvetlen környékének iskoláit kívánja bemutatni a legautentiku­sabb módon, az intézmény­vezetők vallomásai alapján. „1967-ben végeztem a Pécsi Tanár­képző Főiskolán matematika-fizika-mű­szaki ismeretek szakon. A pályámat Fel­sőnánán kezdtem. 1973-ban - a körzete­sítés miatt - átkerültem az oktatásirányí­tás területére. Dolgoztam tanulmányi fel­ügyelőként, vezettem a városi művelődési osztályt, részt vettem a megyei művelő­dési osztály munkájában is először mint csoportvezető, később pedig mint osztály­vezető-helyettes. Közben pedagógiai sza­kon diplomát szereztem a Pécsi Tanár­képző Főiskolán és a szegedi József Attila Tudományegyetemen. Harmadik éve ve­zetem a volt 4-est, mostani nevén a Die­nes Valéria Általános Iskolát." Az intézménynek jelenleg 965 tanu­lója van. A gyerekeket 35 tanulócso­portban, 18 napközis csoportban 72 pe­dagógus tanítja. - Önök az elmúlt év végén új névtáb­lát helyeztek az iskola falára. Beszélne nekünk erről? - Intézményünk tavaly ünnepelte alapításának 25. évfordulóját. Úgy vél­tük, hogy ez az az alkalom, amikor egy szekszárdi iskolához méltó nevet vá­laszthatunk magunknak és végre meg­szabadulhatunk a jellegtelen, csupán egy számmal történő megkülönbözte­tés szürkeségétől. Meg egyébként is. A szekszárdi „köznyelv" az iskolákat ma is legtöbbször úgy emlegeti, hogy a Zrí­nyi, a Garay, a Babits, a Kecskés vagy a Béri. A mi választásunk azonban nem Kecskés Ferencre, hanem az 1879-ben Szekszárdon született Dienes Valériára, az első magyar professzornőre, a mate­matikusra és az orkesztika (a mozdulat­művészet) megteremtőjére esett. Úgy véljük, hogy az ő életútja és munkássá­ga bőven szolgálhat követendő példával tanítványaink számára. - Kérem, ismertesse röviden, hogy az ön iskolája milyen erőfeszítéseket tesz profiljának kialakítása érdekében! - Először is azt kell elmondanom, hogy rettenetes zsúfoltsággal küszkö­dünk. Ezért aztán legfőbb feladatunk­nak tekintjük, hogy ezt a zsúfoltságot minél rövidebb időn belül megszüntes­sük. Nehéz leörülményeink ellenére úgy látszik, hogy minden évben 4 tanu­lócsoportot kell fogadnunk. Ebből há­rom osztály létszáma a körzeti iskolai funkciónkból fakad, a negyedik tanuló­csoportot pedig városi érdekből kell fo­gadnunk. Ugyanis iskolánk német nemzetiséget oktató iskola, s mint ilyennek kötelessége a más körzetből érkező gyerekek felvétele is. Az elmúlt években elhatároztuk, hogy ezt a mint­egy 120 tanulót a szülők igényeinek és a tanulók képességeinek megfelelően különböző típusú osztályokba soroljuk. Ennek megfelelően indítottunk német nemzetiségi, német nyelvet tanuló, ma­tematika és ún. általános tantervű osz­tályokat. Időközben rájöttünk, hogy az első osztály kezdetén meghozott dönté­sünket - az osztályokba sorolást ille­tően - a tanulói képességek alakulásától Hiába keringenek rémtörténetek Tengizről, izraeli és amerikai házi­börtönökbe csukott magyar szüzek­ről, a szerencsét próbálni külföldre vágyók száma nem csökken. Néhány éve még sokak számára elérhetetlen vágyálom volt a külföldi munka, nyugdíját, egzisztenciáját fél­tette joggal az a szakember, aki a Tesco megkerülésével próbált elhe­lyezkedni odakint, s állampolgárságát kockáztatta az, aki hivatalos engedély nélkül vágott neki a nagy kalandnak. Ma másképp van. Egyetlen magyar állampolgár sem köteles beszámolni senkinek arról, hogy melyik országban kíván munkát vállalni és mennyi időre. Szabályozás csupán a Németországba szerződők­kel van, ahová csak korlátozott szá­mú magyar munkavállaló utazhat, s a kvóta betartását nem a fogadó ország, hanem az Országos Munkaügyi Köz­pont ellenőrzi. Egyébként szabad az embervásár, ha van vevő. Németország felemelte a kvótát, de csak bizonyos szakmákban (építő­ipar, egészségügy) van kereslet. A többi igény erősen specializált. így azok a magyar cégek, például a Ve­gyépszer, amelyek külföldi munkára függően a felsőbb évfolyamokon revi­diálnunk kell. Ezért úgy gondoljuk, hogy be kell vezetnünk az „átirányítás" rendszerét. Ez tulajdonképpen azt je­lenti, hogy a gyerekek a matematikai és a német nyelvben mutatott képességeik alapján a számukra legelőnyösebb osz­tályokba kerülnének. A fenti, képességek szerinti kiválasz­tás mellett komoly hangsúlyt helyez­tünk a tehetségfejlesztésre és a lemara­dók felzárkóztatására. E tevékenysé­günket természetesen tanórákon kívül végezzük gyerekeink érdekében. - Az iskolák meglehetősen szegények. Önök hogy állnak pénz dolgában? - Részben hasonló a helyzetünk az összes többi szekszárdi iskoláéhoz. Azonban van egy fájdalmunk is. Mivel iskolánk profilja a német nemzetiségi nyelv oktatása, ebből az következik, hogy a valamennyi iskolára érvényes ún. fejkvótán túl számunkra a költség­vetési törvényben nemzetiségi nyelvet tanuló gyerekenként még plusz 12 ezer Ft-ot is előírtak havonta. Ez mintegy 5 millió Ft-ot jelent erre az évre iskolánk­nak. Ebből az összegből azonban egy fillért sem kaptunk meg. Pedig mi vál­laljuk a nemzetiségi nyelv oktatását, ez­zel természetesen a nemzetiségi kultú­ra terjesztését is. Ezt az elkötelezettsé­günket a névtáblánkon is jelezzük, hisz a Dienes Valéria Általános Iskola mel­lett a Grundschule megnevezés is sze­toboroznak szakembereket, néha sza­bályszerű munkaerő-vadászatra kény­szerülnek. Ennek részint a specializá­lódás hiánya az oka, részint az érdek­lődés meglepően alacsony szintje. Az olaszországi munkavállalók nagy része a vendéglátóipari dolgo­zók közül kerül ki, s igen divatos a hajókon való elhelyezkedés. Ameri­kában, Angliában, Franciaországban háztartási alkalmazottként, peszton­kaként lehet elhelyezkedni, de általá­ban csak nevetségesen alacsony ősz­szegekért, illegálisan. A házigazdák nem tudnak olyan alacsony összeget fizetni, hogy fiatal magyar lányok, vagy házaspárok elriadjanak. Leg­többször csupán hónapok kellenek ahhoz, hogy a pesztonka vagy a házi mindenes rájöjjön: pénze nemhogy az üzleti vállalkozásra, de még a ha­zatérésre sem elegendő. A befogadó családon múlik minden. Sokan elége­detten, egy frissen tanult nyelv birto­kában térnek haza. Abból a szakmunkásrétegből, mely Szibériától Líbiáig már belekós­tolt a külhoni élet, az ideiglenesség, a nyelvismeret hiánya okozta nehézsé­gekbe, nagyon sokan kiábrándultak. Az új szerencsevadászok - statiszti­repel. Erről a kérdésről úgy gondolko­dunk, hogy ebben az évben megértjük az önkormányzatunk anyagi nehézsé­geit, de a jövő évben iskolánk érdekeit képviselve kénytelenek leszünk politi­kai kérdésként felfogni az ügyet. - Igazgató úr! Megkérdezhetem, hogy számtalan tennivalói közül jelenleg éppen melyiket tartja a legfontosabbnak? - Minden év május 25-én - Dienes Valéria születésének napján - egy taní­tás nélküli munkanappal adózunk Die-^^ nes Valéria emlékének. Ezen a napon nemzetiségi találkozót szervezünk és egyéb - főleg matematikai - versenye­ket rendezünk. Azt is szeretnénk, ha 1992. május 25-ére működőképessé vál­na a Dienes Valéria Általános Iskola Tehetségekért Alapítványunk is. Elkép­zeléseink szerint a 8. osztályosok közül négyen kapnának támogatást az alapít­ványból 4 kategória alapján. Ezek a ka­tegóriák a következők: társadalomtudo­mány, természettudomány, testneve­lés-sport és a művészetek. Az alapítvá­nyunk egyelőre nyers állapotban van. Jelenleg ennek kimunkálásán dolgo­kák híján ez persze nem bizonyítható - javarészt a fiatal korcsoportokból és az értelmiségből toborzódnak, s oda­kint inkább a szolgáltatási ágazatok­ban, semmint a szakmájukban he­lyezkednek el. ^^ Az au pair, avagy „segítő családtag^® szerepben való külföldi tartózkodás a ^^ számos negatív tapasztalat ellenére to- * vább teijed, különösen a 18-20 évesek körében. Ezt egyre több hazai vállalko­zó is igyekszik kihasználni. A budapes­ti Minerva a legrégibbek közé tartozik. Vezetője szerint Amerikában és Kana­dában gyakorlatilag lehetetlen legálisan elhelyezkedni családoknál. Ezért az „au pair"-ek mozgásiránya napjainkban elsősorban Hollandia, Svájc, Franciaor­szág és Németország. Illegálisan, ma­gánszervezéssel persze az angolszász országokban is sokan el tudnak helyez­kedni. Az ország szempontjából nem a csalódott pesztonkák sorsa a legizgal­masabb, hanem az értelmiségi szür­keállomány fokozódó és ma már telje­sen ellenőrizhetetlen kiáramlása. Meg­bízható adatok erről nincsenek, de ha amerikai egyetemen tanító magyar pro­fesszorral találkoznak, ne kérdezzék meg, mennyit keres. Általában csak fe­leannyit, mint az amerikai kolléga. Igaz, neki megéri. Különben nem len­ne ott. Sokan abban a szerencsés hely­zetben vannak, hogy a közeli Ausztriá­ban találnak munkát, így javarészt Ma­gyarországon elköltött keresetük, még ha nem is éri el az osztrák szakembe­rekét, jó megélhetést biztosít számuk­r a- Rékássy Zoltán „Arany csengő" vásár Szekszárdon, a piaccsarnokban 1991. december 3-tól 23-ig. Kellemes környezetben, szebbnél szebb igényes árukészlettel várjuk a kedves vásárlókat. Meseország, férfi-, női divatáru, olasz csizmák, bőrdíszmű, illatszer, virágdíszek és sok más, ami a az ünnep örömét teljessé teszi. ÉDES MEGLEPETÉSSEL A MINI CUKRÁSZDÁBAN KELLEMESEN TÖLTHETI IDEJÉT. Mindenkit szeretettel vár a kereskedők, vállalkozók egyesülete. Póruljárt szerencsevadászok Külföldön dolgozni

Next

/
Oldalképek
Tartalom