Szekszárdi Vasárnap 1991 (1. évfolyam, 1-16. szám)

1991-11-24 / 13. szám

SZEKSZÁRDI 1991. NOVEMBER 24. m JIUUÍ^K UI MSARWilP 13 Indul a teremfociszezon A Szekszárdi Polgármesteri Hivatal nagyobb érdeklődést megérdemlő tor­nája nyitotta a sort az elmúlt hét végén, melynek a városi sportcsarnok adott otthont. A guggoló sorban látható házigazda csapata legyőzte a mögöttük álló külügyiek csapatát - hétméteresekkel, de a döntőben - szintén bünte­tőkkel - már alulmaradtak a képen nem látható Dózsa-öregfiúk csapatával szemben. Nem mese: lOszi első a Húsos SE Ha megszavaztatnánk az embereket az év szekszárdi sportbravúijáról, nem lenne kétségem, hogy a Húsipari SE NB Il-es női kézilabdacsapata lenne a befutó. Önmagához képest ez a szó minden ér­telmében amatór gárda tette meg a leglát­ványosabb előrelépést ; mert jelentősebb játékosállománybeli változások nélkül ­tavaly még a kiesés ellen küzdött a gárda, most pedig - a visszatérő Szabó Attila ed­zővel immáron - bajnokesélyessé léptek elő. A szekszárdi csapat tíz mérkőzésből kilencszer nyert, csupán az utolsó fordu­lóban, Bápyogszováton szenvedett vere­séget, s három-, illetve négypontos előny­nyel zárta az idényt őszi bajnokként a ri­válisokkal szemben. Módosult a célkitű­zés: a bajnoki címet s az ezzel járó felju­tást óhajtja mindenki! Az ehhez vezető út meglehetősen göröngyös. Tavasszal ugyanis mindkét üldöző vetélytársához utazik a csapat, ugyanakkor a Szekszár­don sokáig nyerésre álló Pécsi BTC ellen is vendégként kell bizonyítaniuk a lá­nyoknak. Őszi végeredmény: 1. Húsipari SE 2. Szombathely LTV 3. Csurgó 4. Bágyogszovát 5. Simontornya 6. Fonyód 7. Pécsi BTC 8. Körmend 9. Szombathelyi TK 10. Siófok 11. Újlak Rákosinak nem kellett... Kasza Dorogon próbál szerencsét Adottságai, a Dózsában nyúj­tott teljesítménye alapján a Tata­bányára eligazoló szekszárdiak közül neki nagyobb jövőt jósol­tak, mint csapattársának, barátjá­nak, Máthé Csabának - nem alaptalanul. De mégis úgy hozta a sors, hogy neki kellett odébb­állnia. Kasza Pista érthetően nem repes mostanság a boldogságtól, de letargiára sincs oka. Mert Do­rogon - négy mérkőzésre adta kölcsön a Tatabánya - bizonyára játéklehetőséghez jut, s ez a ko­rábbi helyzethez - tartalékcsapat­ba „száműzte" a Bányász - pozi­tív változás. - Miért kerültél még távolabb az első csapattól Tatabányán?Az edzőváltásnak tudható be? - Igen. Rákosi gyorsan meg­nyirbálta az addig létező huszon­ötös keretet, tizennyolcra szűkí­tett, és nem kerültem bele a ka­lapba. Ezután kölcsönösen keres­tük egymást a vezetőkkel, mert még jó másfél évig „él" a szerző­désem a Bányásszal, s a „fakó" nem elégít ki, ennél komolyabb feladatra van szükségem. így jött létre egy egyezség a Doroggal, vagyis kölcsönadtak néhány mér­kőzésre, majd pedig a téli holt­idényben döntés születik a „ho­gyan továbbról". - Ha megtetszel nekik, akkor végleg eladnak Dorogra? - Nem látok bele a vezetők fe­jébe. Úgy tűnik, nem akarnak végleg eladni, csak kölcsönbe. Talán a klubvezetés paklijában egy prognosztizálható eshetőség miatt még bent van Kasza Pis­ta...? Mi van, ha a veterán Udvar­di abbahagyja, Váczi pedig kül­földre megy. Ez már a nyáron ­akár egy időben is - bekövetkez­het. Koppány vezér focicsukában A P. Box-os, P. Mobil-rajongók régen tudták, ki az • Vikidál Gyula. Az ország a királydombi István, a ki­ly előadás után ismerte meg a nevét. A lázadó Kop­pány vezér megformálásáról, Vikidál énekhangjáról, előadásmódjáról szinte csak szuperlatívuszokban szólt a sajtó, a közvélemény. Most itt ülünk a szekszár­di sportcsarnokban, Gyula néhány perce jött le a pá­lyáról, ahol a Szekszárdi Polgármesteri Hivatal által rendezett jótékony célú kispályás labdarúgótorna résztvevőjeként a színészek csapatában rúgta a labdát. -A rajongók az ünnepelt előadóművészben, színész­ben nem a sportembert látják. Inkább a nők, az ital, eset­leg a kábítószer az, amit a hétköznapjaikba képzelnek... - Ez utóbbit rögtön felejtsük el. Nem mondom, a zenekarok holdudvarában mindig megfordulnak bár­mire kapható lányok és az ital is szerepet játszik időn­ként. De hidd el, ahhoz, hogy valaki zsinórban le­nyomjon negyven-ötven koncertet, azt nem lehet úgy csinálni, hogy közben rendszeresen lerészegedik. - Tehát fegyelmezett életmódra van szükség? - Feltétlenül. És itt kapcsolódnék a sporthoz. A színpadon jó kondícióban kell lenni, mert egy-egy koncert, színházi előadás az állóképesség próbája is. Nekem ehhez a foci a segítség. A „Szamóca klubban" rendszeresen focizunk. Ez a fociklub Eperjes Károly ­Szamóca - vezetésével alakult. Ő a lelke a csapatnak, a kapitány, aki mindent intéz. A terembérlettől a mecs­csekig, mert évente mintegy huszonöt-harminc alka­lommal lépünk pályára az ország szinte minden pont­ján. - Tétjünkvissza a pódiumra. A zenekar, vagyaszíné­szipálya között úgy tűnik az elmúlt időben választanod kellett. Te a talán nyugodtabb színházi munkát válasz­tottad... - Ez a kettő nem két külön téma. Hiszen zenés színházakban dolgozom. Maradtam a zenés műfaj­ban, ezen belül is azt a fajta világot próbálom lépésen­ként megtanulni, ahol nagyon fontos a színészet is. Szeretnék idővel olyan színésszé válni, ákire bármi­lyen prózai szerepet rábízhatnak és megfelelő alakí­tást tud nyújtani. Továbbra is kiváló énekes akarok lenni, de nem bánnám, ha később azt mondanák rám, önző bolond vagyok, de jó színész is. - A színészválogatott állandó tagjaként sem veszed talán sértésnek, ha azt mondom, hogy a legutóbbi, siófo­ki szereplésetek nem volt túl fényes. - Az egy-nullás vereségünk teljesen jogos volt. Meggyőződésem, hogy nem voltunk rosszak, de az újságírók jobbak voltak. - Jövőre tesz a századik SZUR. Elképzelhetőnek tar­tod, hogy azt Szekszárdon rendezzék? - A helyszín még nincs eldöntve. Viszont a vidék­nek van esélye. A színészválogatottnak az a vélemé­nye, hogy az utóbbi SZUR-ok ledegradálódtak. Ezen a címen olyan megalázó haknidolgokat műveltek, amit nem szabad folytatni. Vissza kell adni az egészsé­ges, vidám népünnepély jellegét. Úgy gondoljuk, hogy ezt egy vidéki pályán sokkal jobban megvalósít­hatjuk. Azt szeretnénk, ha a sport- és nem a haknijel­leg dominálna. Ne azért jöjjenek a nézők, mert mutat­ványosok vagyunk, hanem a sporteseményre, mert ott ugyan színészek és újságírók lépnek pályára, de sportemberként. r - Tamási -

Next

/
Oldalképek
Tartalom