Szekszárdi Vasárnap 1991 (1. évfolyam, 1-16. szám)

1991-11-24 / 13. szám

1991. NOVEMBER 24. , SZEKSZÁRDI VASARNAP 7 Ahol csak az érvek számítanak Gondolom, szép számmal voltak, akiknek előbb jutott eszükbe a rózsaszínű köd, mint a siker az ország első magánexpójának hallatán. Gyanítom azt is, hogy ezeket a többeket a megnyitó kiállítás 58 ezer jegyet váltott látogatója is csupán a kuriózum, a színes forgatag, az alkalmi vásárlás lehetősége győzte meg az újszerűség varázsából adódó sikerről. Ám bizonyos vagyok abban is, hogy a gyanakvók, ma már másként látnak. Hiszen több sikeres kiállítás és ragyogó tervek alaposan elgondolkodtatnak hitetlent és hívőt egyaránt. Tűnődtem az expo kapcsán azon is, hogy vajon Kanalovics László miként tervezett és miként érvelt annak idején önmagának - önmagával szemben. Kemény csata lehetett, az bizonyos. De belevágott a dologba, »

)kak örömére. Éppen ezért sokak evében kérdeztem legújabb terveiről. - Mivel én magam világkiállításpárti vagyok, a következő kiállítással igyekezem mellette érvelni. Hétfőn olyan bemutatóval jelentkezünk, amely igen korai főpróbája lehet az 1996-os világkiállításnak. Megmutatjuk, hogy Tolna megye mi mindennel csábíthatná ide a látogatókat öt esztendő múlva. Most láthat már a közönség vadászati világkiállítást, a szekszárdi történelmi borvidék borászati bemutatóját is megszerveztük és a Sárköz páratlan népművészeti értékeit is megcsodálhatják. - Hisz abban, hogy Magyarország megrendezi a világkiállítást? - Hiszek. Egyszerűen remélem, hogy az ország politikai színpadának káros indulatai elcsitulnak és győznek az észérvek. Úgy gondolom, hogy egy ilyen lehetőséget nem kihasználni, nem k

iaknázni könnyelműség, csacsiság, : leginkább felelőtlenség. A taktikázás helyett a stratégián kellene gondolkodni. Együtt, minden magyarnak. Véletlenül se gondolja, hogy álmodozó vagyok. Bár ezt senki sem tételezheti föl rólam, mert minden elbizakodottság nélkül mondhatom magamról: én a tettek embere vagyok. S ugye? A tettek viszik előre a dolgokat. - Ebben egyetértek, ám kötelességemnek tartom a kérdést föltenni: hiszi, hogy nyomhat valamit a latban ez a szekszárdi expo? A hétfőn nyíló „kis-világkiállítás"? - Ha nem hinném, nem szerveztem volna meg. Remélem, hogy a zárás előtti napon tartandó szimpozion külön is jelent valamit. - Ezt, hogy értsük? - November 29-ére gazdasági szakembereket, vállalkozókat hívtunk meg a szekszárdi expóra. Ezen a programon valamennyien elmondhatják véleményüket a világkiállítás mellett, illetve ellen. De kizárólag az érvekkel alátámasztott álláspontokról lehet szó. Valahogy úgy képzelem, hogy a Hyde Park hangulatát idéző beszédek hangzanak majd el, persze, rendezett formában; vitafórumszerűen. - Mindebből milyen eredményt remél? - Bebizonyítani azon egyszerű dolgot, hogy az, csakis az a természetes, ha a kutya csóválja a farkát, nem pedig fordítva. De képletesen megint a politikához-érkeztünk... és ez ebben az összefüggésben nem szerencsés. Bár valahol mégiscsak tény... - Oké! Egyetértünk. Viszont kérem, rukkoljon elő a következő meglepetéssel. - December 4-23. között Gemenc Advent néven vásárlással egybekötött kiállítást rendezünk. Másképpen: karácsonyi vásárt. Amolyan klagenfurti hangulatot idéző karácsony előtti napokat. Ezen a kiállításon nem lesz belépődíj, ám szép műsorokkal, mini vidámparkkal és állatkerttel kedveskedünk a gyerekeknek, akik szüleikkel együtt a város központjából nosztalgiavonattal jöhetnek az expóra. Egy 2200-as Ford-motor hajtja a kis dízelt. - Milyent? - Olyant, amit meglátni és nu szeretni egy pillanat műve! -V. HonáthKöltségvetés A szereplő hiteles, így természetesen neve is van, de teljesen érthető okokból ennek elhallgatását kérte. Az illető 28 éves, 2 gyerekes elvált apa, építésztechnikus, munkavédelmi, tűzvédelmi és biztonságtechnikai képesítéssel. Kétszeres kiváló dolgozó, egyszeres, de minden jel szerint tartós munkanélküli. Számokhoz edződött műszaki ember lévén, költségvetése pontos, hiteles. Bár magánügy, egyben kordokumentum is, ezért közöljük. A gyerektartás kiegyenlítése után a havi munkanélküli-segélyéből marad: 6150 forint. Szüleinél lakik, akiknek fizeti a fűtési diját: 1600 forint. Villany: 907 forint. Vízdíj: 174 forint. OTP-részlet: 374 forint. Ebéd, vacsora: 2100 forint. Marad minden egyéb szükségletre 995 forint, azaz 30 napos hónapokban napi 33 forint és 31 fillér, 31 napos hónapokban naponta 32 forint és 9 fillér. Feltehető, hogy a filléreket rendszeresen takarékba teszi, de addig is, míg ezekből komoly tőke gyűlik öszsze számottevő kamattal, vajon miből él a mi emberünk...? És még sokan mások, kevésbé jól ellátottak...? O. I. A sokadik bőr... MŰKÖDÉSE EGYIK LEGROSSZABB törvényének megalkotása előtt áll a másfél éve szabadon megválasztott új országgyűlés, ha közben az előterjesztő nem jön rá, hogy milyen blődséget akart elfogadtatni a honatyákkal, és vissza nem vonja tervezetét. Vagy a képviselőkre vár a feladat, hogy átlássanak a szitán, és nemet mondjanak, ez azonban sajnos kevésbé valószínű, mert a tervet tárgyaló bizottság már mellé állt, így valószínű, hogy megint egy „csakazértis" törvény fog születni, azaz a koalíció a berkeiben létrejött javaslatot „szavazógépének" eredményes működtetése folytán minden, a józan észre ható ellenérv ellenére megszavaztatja. Erre már láttunk néhány példát az elmúlt hónapokban... Hogy a több rossz törvényjavaslat közül most melyikre gondolok? Természetesen arra, ami alapján a gépkocsikat tömegük alapján adóztatnák meg, s méghozzá nem is akármilyen összegek forognak közszájon a „büntetés" mértékét illetően. Az ötlet annyira életidegen, hogy nem is érdemes szót vesztegetni az ellenérvekre, de sajnos több döntési, vagy legalábbis előkészítési pozícióban lévő kontár káder nem látta át ezeket, vagy ha átlátta, akkor saját túlbuzgóságában, esetleg felsőbb parancsra mégis a Tiszteit Ház elé terjeszti a közeljövőben. Hogy miért tartom enynyire rossznak az elképzelést? Mert az ideológia ugye úgy szól mellette, hogy az utakat a nehezebb járművek nyilván jobban megterhelik, mint a könnyebbek, tehát jpgos, hogy többet fizessenek. NOS, ELŐSZÓR is: egyáltalán miért kellene bármit is fizetnünk? Európa egyik legelmaradottabb, legrosszabb struktúrájú és minőségű úthálózatán közlekedünk, amit ráadásul a mi keservesen kiizzadt filléreinkből építettek már egyszer fel, abból a pénzből, amit nem kapott meg a dolgozók széles rétege az előző rendszerben, és még tíz éve a benzinárból is, az inkriminált útalapból. A hajtóanyag ára továbbra is teljesen indokolatlanul a csillagos eget veri, s most még egy másik adót is fizessünk azért, hogy egyszer majd a távoli jövőben talán lesznek használható közutaink? MÁSODSZOR: a kocsik tömegét tekintve, ha valaki logikusan belegondol, egy Trabant, vagy egy kis Polski üresen valóban könnyebb, mint mondjuk egy Lada, azonban ha egy említett könnyű járműbe beleül négy megtermett, egyenként százkilós ember, máris majdnem utolérte nehezebb társát - csak tömegét tekintve persze - amelyet egy filigrán, negyvenöt kilós ifjú hölgy vezet... Arról nem is beszélve, hogy ha egy boldog autótulajdonos, aki mondjuk egy kéttonnás Cadillacet vezet, de évente csak ötezer kilométert tesz meg vele, akkor abszolút nyilvánvaló, hogy dokkal kevésbé terheli meg az utat, mint egy Trabant, amely elpöfög százezret! Hol van tehát akkor a sokat emlegetett egyenlő és igazságos közteherviselés?! HARMADSZOR: a kormány által is olyan sokszor követendő példaként emlegetett fejlett nyugaton is megadóztatják a gépjárműveket, a különbség „csak" annyi, hogy ott okosan csinálják, nem kilóra mérik a kocsikat, hanem az adóval is arra predesztinálják a lakosokat, hogy minél jobb, korszerűbb, környezetkímélőbb autót vegyenek maguknak, azokra ugyanis alacsonyabb a közteher! Ha ezt a logikát alkalmazzuk erre az elfuserált magyar törvényjavaslatra, akkor ma hazánkban a ,jó", tehát korszerű kényelmes, környezetkímélő kocsi a Trabant és a 126-os Polski Fiat, merthogy könnyebb.... Minden jó magyar állampolgár csak ilyet vegyen, mert ezzel segíti hazáját... Azt hiszem, ehhez nincs mit hozzátenni. NEGYEDSZER: közismert, hogy a Magyarországon ma közlekedő gépkocsik többsége a volt szocialista országokból származó Lada, Dacia, Skoda, amelyek több száz kilogrammal többet nyomnak a mérlegen, mint a hasonló kategóriájú, korszerű nyugati autók. Ennek következtében természetesen sokkal többet is fogyasztanak, mint az Opelek, Volkswagenek, ha tehát e törvény jogerőre emelkedik, a magyar autósok millióit, akiknek nincs, és belátható időn belül nem is lesz annyi pénze, hogy az említett jobbakat vegyék, akkor kettős átok fogja sújtani. Nem elég, hogy egy benzinfaló, megbízhatatlan, túlöregedett gépkocsit birtokolnak, még a járgányuk tömege miatt is büntetik őket, pedig erről nem ők tehetnek, kizárólag a szovjet csúcs-gépkocsiipar. A kormányzat ennyire utál mindent, ami szovjet, és volt szocialista, hogy saját állampolgárait is képes megterhelni egy külön tömegadóval, csak azért, mert nem képesek német vagy japán kocsit venni elavult Zsigulijuk vagy Daciájuk helyett? Nos, ellenérvekből ennyi talán elég, legalábbis nekünk, a döntés sajnos nem a mi, hanem a parlament kezében van. Kíváncsian várom a döntését, bár mint mondtam, pesszimista vagyok a kimenetét tekintve. Leginkább azért, mert ha a javaslat mögé nézek, már indítóokot nem találok, csak azt, hogy a kormánynak égetően szüksége lenne minden forintra, amit még ki tud sajtolni magyar alatvalóiból, hogy azok felhasználásával fel tudjon végre mutatni valami eredményt, mégha az csak néhány kilométernyi autópálya építése is. Á BAJ CSAK AZ, hogy ezt a módszert már túlontúl jól ismerjük az előző rendszerből, a volt úgynevezett szocializmus urai is csak úgy tudtak úrrá lenni gazdasági nehézségeiken, hogy emelték az árakat és az adókat. A jelenlegi kormányzó urak is egyelőre csak ezt tartják kivezető útnak sajnos, pedig nem erre szerződtettük őket. Wágner Dezső