Szekszárdi Vasárnap 1991 (1. évfolyam, 1-16. szám)

1991-11-17 / 12. szám

1991. NOVEMBER 17. SZEKSZÁRDI 11 Sokadszor a benzinről Éljen! Itt van végre, mit oly nagyon vártunk! Már nagyon hiányoltuk, de végül is megérkezett: a benzináremelés! Néhány napja hála az égieknek, megint két forinttal többért tankolhatunk a kutaknál a legnagyobb magyar luxuscikkből, a benzinből. Illetve nem az égieknek köszönhetjük ma már az áldást, hanem az OKGT jogutódjának, hiszen első esetben nem a kormány emelt árat, hanem a vállalat. Na nem mintha ennek jobban örülnénk, és a kormányzat is csak látszólag bújhatott ki a felelősség alól, hiszen a főbűn változatlanul az övé. Ugyanis a vállalatnak el kel! hinnünk, hogy a világpiaci árak növekedésének következtében volt kénytelen e lépést megtenni - bár az információk változatlanul nem nagyon állnak az átlag állampolgár rendelkezésére, ugyanúgy, mint az „átkosban". Arról azonan már a kormány tehet, hogy egyrészt a MOL-nak ma sincs semmiféle vetélytársa, konkurense Magyarországon, másrészt a kutakat működtető cégek változatlanul csak tőlük vásárolhatnak benzint, mástól nem, tehát az árverseny, ami minden jól működő gazdaság alapintézménye, e fontos területen még mindig, s feltehetően még hosszú ideig nem működik. | S ezt már bűnnek tartom. Mint ahogy azt is, hogy az igen korszerűtlen szerkezettel bíró és birkózó, a hagyományos piacait elvesztő, a tőkehiánnyal, likviditási gondokkal küszködő magyar gazdaságot a kormány furcsa logikája következtében megterhelik egy olyan mértékű hajtóanyagárral, ami még az autósokat kifacsarni szándékozó Európában is majdnem egyedülálló. S erről nem az olajipar tehet! Mint közismert ugyan, de a jelek szerint nem elégszer ismételt tény az, hogy ma Magyarországon a szuperbenzin termelői ára körülbelül huszonhárom forint - a most megemelté! - literenként(!), erre jön a harminchárom ötvenes forgalmi adó(!j, és mi autósok a kútnál fizetünk egy literért ötvenhat kemény magyar forintot(!) Elrémisztő ugye? Ha tehát valaki harmincöt litert tankol a kocsijába ebből az igen drága, mert túladóztatott nedűből, akkor kevesebb mint nyolcszáz forintot fizet magáért a benzinért, és majdnem ezerkétszázat az adó kedvéért! S mindezt teljesen logikátlanul az inflációellenes harc jegyében... Mert ne legyen senkinek illúziója afelől, hogy a feneketlen költségvetési zsákba kerülő, a mi s a vállalatok zsebéből kizsarolt összegek mégegyszer nem jelennek meg az áruk és a szolgáltatások áraiban. Mivel . az árharc még nem általános nálunk, a cégek többsége F gátlástalanul továbbhárítja a megemelt benzinár által bekövetkező többletköltséget a fogyasztókra. A magyar állampolgár tehát a havi háromszáz márkának megfelelő átlagfizetéséből példátlanul - illetve eddig csak a jóléti csúcsban élő skandináv államokban szokásos módon nagymértékű adóterhének levonása után az adózott jövedelméből megveszi a példátlanul magas fogyasztási adóval sújtott benzint, ha autózni akar, és ráadásul megfizeti a benzináremelés következtében rá áthárított megnövelt áru árukat és szolgáltatásokat. S mindezt a szent piacgazdaság nevében. Literenként harminchárom forint ötven fillérnyi forgalmi adót fizetni a gazdaság mai helyzetében a benzinért, ez olyan indokolatlan és megmagyarázhatatlan dolog, amit nem lehet józan ésszel elfogadni, pláne akkor, ha a kormány deklaráltan és elszántan küzd az infláció, mint a magyarok első számú közellensége ellen. Ez olyan, mintha valaki tüzet - stílszerűen - benzinnel akarna oltani! Ráadásul az ebből befolyó összegek csak arra jók, hogy a költségvetési hiányt csökkentsék, s nem a szerkezet átalakítására fordítódnak. Az egyik jól hangzó szlogen, amit a kormány ugyan el szokott puffogtatni az eddigi hatalmas méretű benzináremelések előtt, hogy a megnövekedett bevételeket az egyik igen elmaradott infrastrukturális háttér, az úthálózat fejlesztésére fordítják majd. Ez egy igen tetszetős érv, csak az a baj vele, hogy nem így van. Ugyanannak a kormányzatnak a másik része, mely az útalap felhasználásáért felel, rendszeresen arról panaszkodik, hogy csökken az általuk diszponált összeg. A kormány jobbkeze tehát nem tudja, hogy mitől fázik a bal, és ráadásul a közgazdaságtanhoz sem nagyon értenek, mert már a sokadik példa nyomán sem látják be, hogy ha emelik a benzin forgalmi adóját, az olajipar természetesen továbbhárítja azt az autósok felé, akik természetesen kevesebb benzint vesznek, minek következtében az útalapba befolyó összeg nagysága abszolút értékben csökken! Hiába nagyobb a relatív értéke a benzin árában az adónak, ha összességében kevesebb fogy. Okosabb kormányok, illetve kicsiben cégek, ha azt akarják, hogy nominál értékben több jövedelmük legyen, akkor csökkentik a termék, jelen esetben a benzin árát. Sajnálom, hogy ilyen szájbarágós stílusban kell e tényt megvilágítanom, de ha a kormány azt szeretné, hogy Magyarország útjai végre elkezdjenek hasonlítani nyugati rokonaihoz, akkor kevesebb adót kéne fizettetni relativen az autósokkal, hogy abszolút értékben nőjön az útalap. S ezáltal az infláció elleni harc nemcsak szólam lenne, hanem tett is, a cégek, az állampolgárok fellélegezhetnének kicsit, s a polgárok kevésbé bírálnák a kabinetet is, hiszen éreznék, hogy a kormány értük dolgozik, s nem ellenük. Talán még a következő választáson is valamivel több szavazatot kapna a mostani domináns párt. Bár az a gyanúm, hogy ilyen mértékű előrelátás - sajnos! - már csak a következő, a maival biztosan nem egyező kormánytól várható el. Addig pedig vesszük az iszonyú áru benzint, s csak átkozódunk... WAGNER DEZSŐ * Szabó Vladimír festőművész gyűjteményes kiállítása december 15-ig tekinthető meg a Művészetek Házában. A művész rézkarcaiból szeretnénk párat bemutatni az érdeklődőknek. Fotó: - Ka * Kertészeti Hírmondó A szüreti munkák ezen a héten az ország területén végre befejeződnek. Az idei szüret az elmúlt évekhez képest a legreménytelenebbül indult és sajnos így is fejeződik be. A reménytelenség nemcsak a szőlőtermelőket foglalkoztatta, hanem a szőlőfeldolgozó üzemeket is. A termelők a szőlő árához részben jutottak, ha el tudták adni közvetlenül készpénzért, ha nem, akkor viszont várhatják, hogy mikor jutnak hozzá. Sokan elkeseredve mondták, jobb lett volna, ha elveri a jég, vagy ha megfagy, mert ezeket az időjárás okozza és ellene nem lehet sokat tenni, de ha már egyszer megterem, akkor miért nem lehet tisztességesen eladni. A szőlőfeldolgozó üzemek viszont a meg nem lévő piac miatt még ennyi szőlőt sem szerettek volna feldolgozni, főleg megvásárolni, mert még azt sem tudják, hogy a tavalyi bort kinek adják el. Ezzel a kör bezárult, maradt még egy megoldás, ennek viszont a kádárok örültek, sokan elkezdtek hordókat vásárolni és feldolgozták a saját, egyesek a vásárolt termésüket. Nagyon sokan voltak ebben az évben olyanok, akik még életükben sohasem készítettek bort, most jobb megoldást nem látva, megpróbálták. Mivel még nem fejeződött be a szüret, ezért pontosan nem lehet meghatározni a feldolgozott mennyiségeket, ezért csak az eddigi információkat szeretném közreadni. Az előbbi állításomat a szőlőfeldolgozással kapcsolatban azzal tudom igazolni, hogy a nagyüzemekben feldolgozott szőlőmennyiségek ebben az évben az Alföldön több üzemben 50%-át dolgozták fel a tavalyihoz képest, a Dunántúlon 15-20%-kal kevesebbet. Ha figyelembe vesszük, hogy az Alföldön feldolgozott szőlők egy része a Dunántúlról származik, akkor egyértelmű, hogy ebben az évben a magánfeldolgozás különösen az Alföldön emelkedett, ez előrevetíti árnyékát a későbbi borforgalmazásra, mert jövőre már nemcsak a fehér borokkal, hanem a vörös borokkal is megjelennek a piacon ezek a termelők. Hogy milyen áron? Ezt ebben az évben már tapasztaltuk. Talán még egy bizonyíték arra, hogy ténylegesen kevesebb volt a nagyüzemi szőlőfeldolgozás, ez pedig a kunfehértói üzem ez évi szőlőtörköly-felvásárlásának mennyisége, a tervezettnél 40%-kal volt kevesebb. A borosgazdák figyelmét szeretném felhívni arra, hogy mielőtt bármit tesznek a borral, előtte okvetlen vizsgáltassa be laboratóriumban (KSZE, Aliscavin Rt.), és az ott kapott eredmény alapján kezelje a bort. Ferenc V.