Szekszárdi Vasárnap 1991 (1. évfolyam, 1-16. szám)

1991-11-17 / 12. szám

1991. NOVEMBER 17. , SZEhS/.ARDI VASARNAP Hogyan tovább? Az induláskor támogatta a klubot a megyei könyvtár és a megyei művelődési központ. A kirándulásokhoz ingyen kaptak autóbuszt. De ahogyan sok más minden megváltozott, a klub sem maradt ki a „szórásból". Egyre kevesebb a pénz. Támogatás egy fillér sincs. A havi húszforintos tagdíjakat osztogatják be az aszszonyok és valamennyien fizetik a kirándulásokat. De kedvük a régi, s még ha csak rövidebb utakra vállalkozhatnak, ha csak a klub-összejövetelek jelenthetik az örömöt, ők akkor sem válnak meg egymástól és a klubtól. Mert nekik mindez sokat jelent. Nagyon sokat! V. HORVÁTH MÁRIA nel. Vittem a bográcsul, a tésztagépet, a tányérokat, késeket... mindent. Ugyanis ott egy napi elég gyönge étkezés 150 forint. Mi ennyiből jöttünk ki egész időre. Volt, aki babot hozott, volt, aki krumplit, vagy kolbászt. A közös pénzből vettünk nyugdíjashúst meg halat-. Volt gulyás, ettünk halászlét. Ott gyúrtuk a tésztát. A német vendégek csak úgy pislogtak és mondogatták egymásnak: „Gulás?". Mészáros Lászlóné jót nevet az átélteken, de megjegyzi, hogy a „sima" hétfők is szépek. Filmet vetítenek, beszélgetnek, kézimunkáznak. És ekkor újabb emlékezéssor következik az ötletes versenyekről, melyek hetedhét országban híresek. Gondolom, sokan emlékeznek még a töltöttkáposzta-főző versenyre, a krumplipogácsasütésre, s a legutóbbi nagy sikerűre, a prószakészítő vetélkedőre. Ja! És meg ne feledkezzem a gyönyörűséges kézimunka-kiállításról! tűk már elkondult a lélekharang. A perces némaságban mindenki Rájuk gondol - ahogyan oly sokszor a kiskert gyomlálása, vagy éppen mosogatás közben. A gondolat tartalma mindig ugyanaz, ám így együtt megsokszorozódik az ereje. Töttősné Éva virágcsokrot nyújt át kedves szavak kíséretében elődjének és hogyan is lehetne másként, mint együtt elmerengeni a húsz esztendőn. Zsuzsa annak idején számolta a kirándulások kilométereit. A „csapat" tíz esztendő alatt 30 ezer kilométert töltött keréken, vagyis autóbuszon, a repülőgépes kiruccanások során meg szárnyakon, természetesen. S ugyancsak az első tíz év alatt pontosan három kerek esztendőt töltöttek együtt a klub tagjai. Hogyan is kezdődött? „Zsuzsi•nk" akkor a könyvtárban dolgozott. De ezt valahogy keveselte. Megkérte az akkori igazgatót, Vadócz Kálmán bácsit, szervezhessen a felsővárosi fiókkönyvtárban klubot az ott élő asszonyoknak. Már az első alkalommal huszonegyen voltak. Az első fecskék közül most Domonyai Péterné és Schenk Jánosné vannak csak itt. (Anna néni pogácsája tyű, de finom!) Szóval itt úgy van, hogy az összejövetelekre, a közös ünneplésekre, névnapokra ki-ki süt valami jót, amit mindenki megkóstol. Persze, végigenni lehetetlen mindet, hiába a kedves kínálás. Zsődőné Marika túrós rétese, Kelemen Jánosné habkönnyű sós csodája... csörgefánk, keleti csemege, habcsók. Persze, táncoslábú asszonvoknak könvnyü, uk percek alatt leróják a kalóriákat. „Gulás?" Egy operettprimadonna is megirigyelhetné azt a tapsot, amit Mojzes Józsefné kap beléptekor. - Tag volt itt az édesanyám, a testvérem és az vagyok én is. De már tíz éve elköltöztem Budapestre - mondja Bözsi néni. - De amikor csak tehetemjövök. Mondhatom, rendszeresen. Kirándulni is mindig megyek a lányokkal. Nagyon jó idetartozni. F.s általában valahova tartozni. Aki nem ebben cl, az nem is erzi igazán. - Igaza van - szól közbe a harmadik asztaltól egy kendős asszony, s mindjárt karmesterbe megy át. Évának int, hogy meséljen. A mindig mozgó, tettrekész asszony nem szófukar, de bizonyos dolgokról hallgat. Utóbbiakat mások mondják el helyette. - Éva is ugyanolyan kisnyugdíjas, mint mi. És mégis... Minden nőnapra, karácsonyra, húsvétra csinál valamilyen meglepetést valamennyiünknek. Tavaly ilyenkor pici piros csizmákat horgolt, tett bele két-két szaloncukrot. Annyit lót-fut értünk, mintha csak ebből állna az élete... Hogy is volt Gyulán, Évikém? - Nemrégen négy napra Gyulára utaztunk. A kempingben volt a szállás. Ezerkétszáz forintba került fejenként az út. Utazással, étkezéssel, mindennel együtt. Korábbi tapasztalatunk okán alaposan fölszerelkeztem minden-