Szekszárdi Vasárnap 1991 (1. évfolyam, 1-16. szám)

1991-11-10 / 11. szám

6 szekszárdi 1991. NOVEMBER 10. Jobb a helyzetünk, mint amit Lee úr várt Lee Chin-Hyu úr a Kotra nevű dél-koreai nagyvállalat magyarországi képviseletének igazgatója. A koreai hét hivatalos megnyitója előtt adott lapunknak interjút a koreaimagyar gazdasági kapcsolatok helyzetéről, várható alakulásáról: - Lee úr, kérem mutassa be olvasóinknak a Kotra céget! - A Kotra a dél-koreai kormány által alapított és működtetett nonprofit ügynökség, melynek feladata a koreai és a külföldi cégek egymásra találásának elősegítése, a gazdasági kapcsolatok kialakításának gyorsítása. Erre azt hiszem nagy szüksége van mindkét államnak, hiszen Dél-Korea csak nemrégen tört ki az elszigeteltségből - országaink csak három éve a szöuli olimpia idején vették fel egymással a diplomáciai kapcsolatot - és gazdaságának új piacokra van szüksége, úgy mint Magyarországnak, az önök termékeinek is fizetőképes keresletet kell találniuk. Budapesti irodánk ingyen áll a magyar üzletemberek szolgálatára, ha koreai cégekkel kívánnak kapcsolatot teremteni. - Milyen elvárásokkal érkezett hozzánk, jobb állapotokat talált itt, mint gondolta, vagy rosszabbakat? - Sokkal jobbakat, hiszen amilyen híreket hallottunk mi Koreában, Közép- és Kelet-Európáról azok alapján hosszú sorokat képzeltem el, alapvető árucikkek hiányát, élelmiszerből, ruhaneműkből, de kellemes meglepetésemre egész más helyzetet volt alkalmam megtapasztalni. Azt ugyan tudtuk, hogy Magyarország a kelet-európai politikai változások, reformok úttörője már régóta, azt azonban jó volt látnom, hogy élharcos voltuk a gazdaságra is jótékony hatással volt. - Milyen nagyságrendű jelenleg a koreai-magyar árucsere egy évben? - Tavaly kilencvenöt millió amerikai dollárt tett ki, nagyon reméljük, hogy ez az érték idén túlhaladja a százmilliós határt is. Dél-Korea óriási felvevő piac: évente több, mint hetvenmilliárd USA-dollár értékben exportálunk termékeket főleg az Egyesült Államokból, Japánból és az EGK-tól, de a világ más részeiről is. Ekkora keresletre érdemes a magyar cégeknek is számítani. - Jelenleg milyen áruk kerülnek hazánkból Koreába és viszont, s milyen téren lehetne még fejleszteni kapcsolatainkat? - Korea főként elektronikai cikkeket, videomagnókat, kazettákat, videokamerákat, elektroakusztikai berendezéseket, mikrohullámú sütőket és autó-, kat exportál Magyarországra, innen pedig fémmegmunkáló gépek, gyógyszerek, élelmiszerek, acéláruk érkeznek hozzánk. Véleményem szerint önök több olcsó gépkocsit fognak vásárolni tőlünk, Korea pedig mivel liberalizálta agrárkereskedelmét sokkal több élelmiszert, és egyéb agráripari terméket szerez majd be magyar cégektől. Ezenkívül nagy fejlődési lehetőséget látok a soft-ware-eik koreai forgalmazásában is. - Ebben a régióban milyen üzleti partnerekre számítanak? - Jelenleg az ismerkedés, a piacfelmérés időszakában tartunk, azt próbáljuk kideríteni, milyen területeken tudnánk együttműködni. DélKorea és Magyarország sok szempontból hasonló helyzetben van, nemcsak a hitelek, de a nyersanyagszegénység terén is, de szerencsére a komoly emberi erőforrás-tartalékban (man-power) is hasonlít egymásra a két ország. Kiművelt emberfőik, nagy tudással rendelkező szakembereik, jól képzett szakmunkásiak vannak, gazdaságuk jól alkalmazkodik a megnőtt feladatokhoz, szóval nem féltem önöket, biztosan vissza tudják majd fizetni adósságukat, és a polgáraiknak is rövid időn belül magasabb életnívót lesznek képesek biztosítani. Egy tanácsot azonban fogadjanak el egy olyan o^^ szág polgárától, amely már végigjá^P ugyanezen az úton: mi a hiteleket a lehető legproduktívabban használtuk fel, az infrastrukturális hátterünket építettük ki először, kikötőket, autópályákat létesítettünk, igen korszerű telefonhálózatot, telekommunikációs rendszereket vettünk használatba, termelő beruházásokat indítottunk be, piacokat kerestünk a termékeinknek, sok működő tőkét csábítottunk be az országba, s a többi már ment „szinte" magától. Talán, ha gyorsabban lépnek önök is erre az útra, akkor az Európai Közösségbe is korábban lesznek képesek integrálódni. Apróságok, érdekességek A Koreai Köztársaság területe 99 200 km

2, tehát alig nagyobb, mint Magyarországé, vagy Svájc területének kétszeresénél, viszont lakossága 42,5 millió. Egyedül a fővárosban, Szöulban 11 millióan laknak. * Az ország területének 70 százaléka hegyekkel borított, így természeti szépségekben nagyon gazdag Korea. Viszont ez azt is jelenti, hogy területük alig harminc százaléka a művelhető, így mezőgazdasági termékekből, élelmiszerekből behozatalra szorulnak. * A Samsung 1969-ben alakult fekete-fehér televízió gyártásra. Alig néhány évvel később áttértek a színes készülékekre. Huszonkét éve gyártanak videoberendezéseket. Jelenleg a hatalmas részvénytársaságnak 11 tengerentúli vállalata van. A két oldal anyagát írta: Rostás Ilona, Tamási János és W agner Dezső. A fotókat Kapfinger András készítette. A tigrisnek kell a magyar munkás? Volt időszak, amikor a vízcsapból is Samsung-reklám folyt. Mindenesetre az erőteljes reklámkampánynak köszönhetően pillanatok alatt megtanultuk ennek az elektronikával foglalkozó koreai nagyvállalatnak a nevét. Azóta már Szekszárdon is nyitottak szakboltot, Budapesten pedig az Orionnal közösen vegyesvállalatot alakítottak színes televízió gyártására. A Samsung magyarországi képviseletének vezetője, a vegyesvállalat igazgatója, J. K. Park úr is itt volt a koreai hét szekszárdi megnyitóján. - Már a szöuli olimpia alatt megkötöttük az előszerződéseket az Orion vállalattal. A később megalakított vegyesvállalat fele-fele arányban magyar-koreaiként indult. Hat koreai és 162 magyar dolgozóval termel a gyár, ahol évente 55 ezer színes televízió készül. Ebből húszezer magyar piacon talál gazdára, a többit pedig a környező országokban adjuk el. - Elnök úr, milyennek látja a magyar munkásokat? - Két dologról kell beszélnem. A képzettséggel, a gyártási, technológiai ismeretükkel tökéletesen meg vagyok elégedve. A magyar munkások szakképzettsége, tudása elegendő ahhoz, hogy világszínvonalú termékeket tudjanak előállítani, viszont előrelátóbban kellene tervezniük a munkát. Nem elég az, hogy mára megvagyunk, ezt jól elvégeztük. Apró kérdésekben is elvárják, hogy a főnök döntsön helyettük, mert ez így kényelmesebb. - Mondana példát? - Itt van ez a készülék - lép oda Park úr az egyik videocsodához. Ez a gép mindent tud. Beépített képlemezjátszója is van. Rá lehetne itt helyszínen énekelni a lemezre úgy, hogy visszajátszva az énekes is látszik a tévéképernyőn. De akik összecsomagoltak a kiállításra, nem küldtek hozzá lemezeket, nincs itt a mikrofon, úgyhogy nem is tudjuk bemutatni, mire képes ez a berendezés. - A kreativitást, az önálló döntéshozó képességet hiányolja a magyarokból? - Nem biztos, hogy ez a képesség hiánya. Önök megszokták, hogy kényelmesen dolgoznak, megtesznek mindent, amit a vezető elvár. Helyette mi azt várjuk, hogy minden dolgozó a képessége, tudása javát hozza ki magából és ha eredendően új ötlete van, azt is mondja, esetleg dolgozza ki. Nálunk a főnökség dolga a javaslatokra igent, vagy nemet mondani. Viszont, ha valaki újszerű, jó ötletekkel, fejlesztéssel tud előállni, azt megfelelően díjazzuk is. - Az indulás óta mi változott a vállalat életében? r - Tavasszal az Orion vezetői anyagi gondokra hivatkozva azt kérték, hogy vegyük át a részvényeiket. Mi nem akarunk teljes egészében koreai vállalatot Magyarországon, de azért a részvényeket átvettük és azokkal most megjelenünk a tőzsdepiacon, hogy aki akar és van rá pénze, az társunk lehessen a televíziógyártásban.