Szekszárdi Vasárnap 1991 (1. évfolyam, 1-16. szám)

1991-11-03 / 10. szám

14 , szekszárdi VASARNAP 1991. NOVEMBER 10. Bal felső sarok Nem tudom, igazándiból sokaknak hiányzik-e, de tény, hogy fokozatosan kikoptak a városi hétvégék programjában színfoltot jelentő, úgynevezett kocogónapok. Bizonyára emlékszik rá az olvasó, ezek voltak, szinte minden második hét végén, azok a buli jellegű rendezvények, amelyeken a fekvőtámasztól kezdve a könnyed, városnéző kocogáson át a lepényevő versenyig minden megtalálható volt. Ennélfogva ezek a jó hangulatú sportbulik olyan embereket is kimozdítottak „szobafogságukból" a szabad levegőre, akiket az ilyen-olyan országos akciók - mert azok mindig valamilyen edzettségi szintet feltételeztek - hidegen hagytak. Kikoptak - noha a lakosság testedzésében, a népegészségügyi kérdés megoldásában, úgymond államilag felelősséget vállaló szervezetek száma növekedett. Kikoptak, mert a mozgalmat elidító közkatonák ma már sportnyelven szólva - partvonalon túlra kerültek, vagy a sport területén maradtak ugyan, de hét végén teljesen elfoglaltak. Igen. Czencz Petiék maroknyi kis szervező csapatáról van szó, amelyben helyet kapott az ötletekből kifogyhatatlan Klein Józsi, a személyes példával elöljáró Vida Misi, a kulimunkák sokaságát önként is dalolva felválaló Guzsván Pista, valamint a tömegek belelkesítéséhez kiválóan értő Szabó Kovács János. Nos, ez utóbbi valamiféle nosztalgiától is vezéreltetve hozzálátott a sportbulik újraélesztéséhez. Kocogónappal nyitnának novemberben, majd a korábbi években sikert arató szilveszteri futással zárnák az évet. A tavaszi folytatás reményében... Sportműsor Szombat: Asztalitenisz NB I.: Szekszárdi Húsipari SE-Postás II. (11). Kézilabda NB II.: Bágyogszovát-Sz. Húsipari SE (14). Vasárnap: Kosárlabda NB L: Kecskemét-KSC Szekszárd (16.30). Labdarúgó NB II.: ESMTK-Szekszárdi Dózsa (13.30). Szevasz-kupa A Baja elleni 1-0-ás szekszárdi győzelemmel végződő hazai mérkőzésen a Szekszárdi Dózsa játékosainak teljesítményét (1-től 6-ig) munkatársunk a következőképpen értékelte: Antunics (4) - Farsang (3), Dzsinovics (3), Kalmár (3), Nagyfalusi (3) Bozsér (4), Kvanduk (-), Dienes (3) Horváth P. (3), Jalusics (2), Bóka (3). Csere: Koller (4), Nagy S. (-). Nem semmi az olimpiai limit A legjobb magyar bringás látlelete Megnyert már idehaza mindent, amit csak lehetséges. Diadalmaskodott az országos hosszú távú bajnokságon (mintegy állóképességét fémjelzendő), nyert a legfontosabb kritériumversenyen (mintegy gyorsaságát fémjelzendő), a bajnoki évad happy endjeként pedig a hegyen is maga mögé utasított mindenkit a magyar mezőnyből Steig Csaba, a szekszárdiak biciklis favoritja. Az újsütettü honi biciklis sztár azonban „nem hord koronát a fején". Úgy tűnik sikerült megmaradnia annak a Steig Csabának, akivel két évvel ezelőtti munkahelyén, egy lakatosműhelyben beszélgettem, mint kerékpársportunk egyik nagy reménységével. - Nem bánnám, ha a három bajnokság közül csak kettő, vagy esetleg egy lenne az enyém, de elmondhatnám, hogy ezen vagy azon a nemzetközi versenyen az élbolyban, a középmezőny elején értem célba. Persze az is nagyszerű lenne, ha fel tudnék sorolni több olyan értékű versenyt, mint a Gemenci Nagydíj, amit sikerült megnyernem - értékel higgadtan, önkritikusan. - A világbajnokság az a megmérettetés, pontosabban az ottani könnyűnek találtatás vette el a kedvedet? Noha kiesésed kapcsán joggal hivatkozhatnál arra, hogy betegen álltál rajthoz. - Nem voltam teljesen rendbe, de kár lenne ezzel elkendőzni a lényeget. Azt, hogy a világ mennyire elbiciklizett mellettünk. Arra a „menésre", ami egy világbajnokságon van, nem vagyunk felkészülve. Egy magyar versenyző roppant kiszolgáltatottnak érzi magát. - Több mint lehangoló amit mondasz. Eszerint mégsem rendelkezel olyan képességekkel, amelyekkel nemzetközi téren valameddig eljuthatsz. Nagy elődeidtől, a Halász-testvérektől is nyugodtan aludhatott a nemzetközi élvonal, de ők azért többször is - Béke GP. világbajnokság - letették a névjegyüket. A világ kerékpársportja előrébb ment azóta, de te is átadtad a múltnak azokat az időeredményeket amelyeket még a Halászék produkáltak. - De mire megyek vele, ha ugyanolyan körülmények, feltételek, lehetőségek között készülhetek, mint a régi menők. Hátrányunk már ilyenkor a versenyévad végén fellelhető az élvonallal szemben. Amíg mi a rossz idő beálltával arra ügyelünk, hogy a nagy alapozás megkezdéséig nehogy leépüljünk, addig ők rögtön bekapcsolódnak az egész télen zajló pályaversenyekbe. Amíg mi röpködő mínuszok közepette alapozunk, addig ők mediterrán tája" kon teszik ugyanezt, egészen más hatásfokkal. - De a keletieknél, már ami az egész menedzsment illeti, érzésem szerínt sem jobb lényegesen a helyzet, ugyanakkor eredményeik... - Ezzel a felvetéssel részben vitába szállok. Tudom, hogy a keletiek közül, mert annyira fontosak voltak a sportági sikerek, kik és mennyit készültek jó körülmények között télen - nem a volt NDK-ról van szó. De ne ragadjunk le a felkészülésnél, ha gyengeségünket a nemzetközi élvonallal szemben - teljesen mindegy, hogy nyugatról, vagy keletről van szó - boncolgatjuk. Véleményem szerint a komoly versenyek hiányában kereshetjük az igazi lemaradás okát. Én, évente legföljebb 4-5 olyan külföldi szerepléshez jutok, amin tanulhatnék, de legalább 12-re lenne szükség, hogy profitáljak belőlük, ne keserű tapasztalatszerzés legyen a dolog vége. Azt a tempót fel kell venni, azt a tempót a lábamban kell érezni. Azt a légkört meg kellene szokni..., sajátomévá kellene tenni. Itt nem öt-hat - és minA sportoldalakat írta: Bálint György dig ugyanaz - versenyző diktálja a tempót, mint idehaza, hanem legalább harminc, negyven. Töprengtem már ezen jónéhányszor, de arra jutottam, hogy az alapadottság, e kifejlesztett képességek terén nem lehet olyan különbség, ami eleve kizárná az elitbe jutást. - Ha ezen véleményedet többen is osztják a sportág berkeiben, a szavakat - legfőképpen a pénzszűke, valamint az országúti szakág itthoni megítélése miatt - aligha követik tettek. - Sajnos. Marad az a jól ismert négy-öt - köztük egy körverseny megméretés, s ezeken kell produkálni olyan eredményt, hogy az olimpiára kijussak. Amit nem csak az ő, hanem a számára eddig biztos egzisztenciát nyújtó - dupláját keresi annak, mintha a szakmájában dolgozna - szponzor, a Metálbau érdeke is. Hol másutt fejthetne ki nagyobb reklámhatást, mint az ötkarikás játékokon. FOTÓ: KAPFINGER ANDRÁS