Szekszárdi Vasárnap 1991 (1. évfolyam, 1-16. szám)

1991-11-03 / 10. szám

14 , szekszárdi VASARNAP 1991. NOVEMBER 10. Bal felső sarok Nem tudom, igazándiból sokak­nak hiányzik-e, de tény, hogy fokoza­tosan kikoptak a városi hétvégék programjában színfoltot jelentő, úgy­nevezett kocogónapok. Bizonyára em­lékszik rá az olvasó, ezek voltak, szinte minden második hét végén, azok a buli jellegű rendezvények, amelyeken a fekvőtámasztól kezdve a könnyed, városnéző kocogáson át a lepényevő versenyig minden megtalál­ható volt. Ennélfogva ezek a jó han­gulatú sportbulik olyan embereket is kimozdítottak „szobafogságukból" a szabad levegőre, akiket az ilyen-olyan országos akciók - mert azok mindig valamilyen edzettségi szintet feltételez­tek - hidegen hagytak. Kikoptak - noha a lakosság test­edzésében, a népegészségügyi kérdés megoldásában, úgymond államilag felelősséget vállaló szervezetek száma növekedett. Kikoptak, mert a mozgal­mat elidító közkatonák ma már ­sportnyelven szólva - partvonalon túl­ra kerültek, vagy a sport területén maradtak ugyan, de hét végén telje­sen elfoglaltak. Igen. Czencz Petiék maroknyi kis szervező csapatáról van szó, amelyben helyet kapott az ötle­tekből kifogyhatatlan Klein Józsi, a személyes példával elöljáró Vida Misi, a kulimunkák sokaságát önként is dalolva felválaló Guzsván Pista, vala­mint a tömegek belelkesítéséhez kivá­lóan értő Szabó Kovács János. Nos, ez utóbbi valamiféle nosztal­giától is vezéreltetve hozzálátott a sportbulik újraélesztéséhez. Kocogó­nappal nyitnának novemberben, majd a korábbi években sikert arató szilveszteri futással zárnák az évet. A tavaszi folytatás reményében... Sportműsor Szombat: Asztalitenisz NB I.: Szekszárdi Hú­sipari SE-Postás II. (11). Kézilabda NB II.: Bágyogszo­vát-Sz. Húsipari SE (14). Vasárnap: Kosárlabda NB L: Kecske­mét-KSC Szekszárd (16.30). Labdarúgó NB II.: ESMTK-Szek­szárdi Dózsa (13.30). Szevasz-kupa A Baja elleni 1-0-ás szekszárdi győzelemmel végződő hazai mérkő­zésen a Szekszárdi Dózsa játékosai­nak teljesítményét (1-től 6-ig) munka­társunk a következőképpen értékelte: Antunics (4) - Farsang (3), Dzsino­vics (3), Kalmár (3), Nagyfalusi (3) ­Bozsér (4), Kvanduk (-), Dienes (3) ­Horváth P. (3), Jalusics (2), Bóka (3). Csere: Koller (4), Nagy S. (-). Nem semmi az olimpiai limit A legjobb magyar bringás látlelete Megnyert már idehaza mindent, amit csak lehetséges. Diadalmaskodott az országos hosszú távú bajnokságon (mintegy állóképességét fémjelzendő), nyert a legfontosabb kritériumverse­nyen (mintegy gyorsaságát fémjelzen­dő), a bajnoki évad happy endjeként pedig a hegyen is maga mögé utasított mindenkit a magyar mezőnyből Steig Csaba, a szekszárdiak biciklis favoritja. Az újsütettü honi biciklis sztár azonban „nem hord koronát a fején". Úgy tűnik sikerült megmaradnia annak a Steig Csabának, akivel két évvel ezelőtti munkahelyén, egy lakatosműhelyben beszélgettem, mint kerékpársportunk egyik nagy reménységével. - Nem bánnám, ha a három baj­nokság közül csak kettő, vagy esetleg egy lenne az enyém, de elmondhat­nám, hogy ezen vagy azon a nemzet­közi versenyen az élbolyban, a közép­mezőny elején értem célba. Persze az is nagyszerű lenne, ha fel tudnék sorol­ni több olyan értékű versenyt, mint a Gemenci Nagydíj, amit sikerült meg­nyernem - értékel higgadtan, önkriti­kusan. - A világbajnokság az a megméret­tetés, pontosabban az ottani könnyű­nek találtatás vette el a kedvedet? No­ha kiesésed kapcsán joggal hivatkoz­hatnál arra, hogy betegen álltál rajt­hoz. - Nem voltam teljesen rendbe, de kár lenne ezzel elkendőzni a lényeget. Azt, hogy a világ mennyire elbiciklizett mellettünk. Arra a „menésre", ami egy világbajnokságon van, nem vagyunk felkészülve. Egy magyar versenyző rop­pant kiszolgáltatottnak érzi magát. - Több mint lehangoló amit mon­dasz. Eszerint mégsem rendelkezel olyan képességekkel, amelyekkel nem­zetközi téren valameddig eljuthatsz. Nagy elődeidtől, a Halász-testvérektől is nyugodtan aludhatott a nemzetközi élvonal, de ők azért többször is - Béke GP. világbajnokság - letették a névje­gyüket. A világ kerékpársportja elő­rébb ment azóta, de te is átadtad a múltnak azokat az időeredményeket amelyeket még a Halászék produkál­tak. - De mire megyek vele, ha ugyan­olyan körülmények, feltételek, lehető­ségek között készülhetek, mint a régi menők. Hátrányunk már ilyenkor a versenyévad végén fellelhető az élvo­nallal szemben. Amíg mi a rossz idő beálltával arra ügyelünk, hogy a nagy alapozás megkezdéséig nehogy leépül­jünk, addig ők rögtön bekapcsolódnak az egész télen zajló pályaversenyekbe. Amíg mi röpködő mínuszok közepette alapozunk, addig ők mediterrán tája­" kon teszik ugyanezt, egészen más ha­tásfokkal. - De a keletieknél, már ami az egész menedzsment illeti, érzésem sze­rínt sem jobb lényegesen a helyzet, ugyanakkor eredményeik... - Ezzel a felvetéssel részben vitába szállok. Tudom, hogy a keletiek közül, mert annyira fontosak voltak a sportági sikerek, kik és mennyit készültek jó kö­rülmények között télen - nem a volt NDK-ról van szó. De ne ragadjunk le a felkészülésnél, ha gyengeségünket a nemzetközi élvonallal szemben - telje­sen mindegy, hogy nyugatról, vagy ke­letről van szó - boncolgatjuk. Vélemé­nyem szerint a komoly versenyek hiá­nyában kereshetjük az igazi lemaradás okát. Én, évente legföljebb 4-5 olyan külföldi szerepléshez jutok, amin tanul­hatnék, de legalább 12-re lenne szük­ség, hogy profitáljak belőlük, ne keserű tapasztalatszerzés legyen a dolog vége. Azt a tempót fel kell venni, azt a tem­pót a lábamban kell érezni. Azt a lég­kört meg kellene szokni..., sajátomévá kellene tenni. Itt nem öt-hat - és min­A sportoldalakat írta: Bálint György dig ugyanaz - versenyző diktálja a tem­pót, mint idehaza, hanem legalább har­minc, negyven. Töprengtem már ezen jónéhányszor, de arra jutottam, hogy az alapadottság, e kifejlesztett képessé­gek terén nem lehet olyan különbség, ami eleve kizárná az elitbe jutást. - Ha ezen véleményedet többen is osztják a sportág berkeiben, a szava­kat - legfőképpen a pénzszűke, vala­mint az országúti szakág itthoni meg­ítélése miatt - aligha követik tettek. - Sajnos. Marad az a jól ismert négy-öt - köztük egy körverseny ­megméretés, s ezeken kell produkálni olyan eredményt, hogy az olimpiára ki­jussak. Amit nem csak az ő, hanem a szá­mára eddig biztos egzisztenciát nyújtó - dupláját keresi annak, mintha a szakmájában dolgozna - szponzor, a Metálbau érdeke is. Hol másutt fejt­hetne ki nagyobb reklámhatást, mint az ötkarikás játékokon. FOTÓ: KAPFINGER ANDRÁS

Next

/
Oldalképek
Tartalom