Szekszárdi Vasárnap 1991 (1. évfolyam, 1-16. szám)

1991-10-27 / 9. szám

14 , szekszárdi VASARNAP 1991. OKTÓBER 13. 14 Bal felső sarok Egyszerűen tragikomikus a sportban is, amikor két, úgymond szomszédvár vélt vagy valós ellenté­tekre, múltbeli sérelmekre hivatkoz­va mintegy jogfolytonosan folytatja egymás ellen az értelmetlen kard­csörtetést. (Persze még mindig jobb, ha csak a szabályok adta keretek között a sportban vezetik le indula­taikat, mint más területen egészen más, áldozatokat is követelő harc­modorban esnek egymásnak.) A nagykanizsai akkor boldog, ha a zalaegerszegi belefut egy nagy kudarcba, a kazincbarcikai pedig akkor, ha valamelyik miskolci csa­pat a szenvedő fél a sportpályán. (Ott voltam a helyszínen, amikor az Atomerőmű SE játékosait külön ünneplésben részesítették a barcikai nézők, hogy elbántak a Magyar-ku­pában a DVTK-val.) Ismerve a városi és környéki ké­zilabdás viszonyokat, szinte tutira veszem, hogy tolnai kézilabdás ber­kekben egyesek már azon rimán­kodnak, hogy az NB II-ben menete­lő szekszárdi csapat fusson már be­le egy kínos vereségbe. Ennélfogva szinte elképzelhetetlen, hogy a me­gyebajnokságban sínylődő jobb sorsra érdemes tehetségeik netán Szekszárdon folytassák. Pedig Szek­szárdról - fátylat borítva a múltra ­nem lőnek már ki nyilakat, sőt, együttműködési szándékukat is je­lezték, ami a kölcsönösen előnyös játékoscserék lehetőségét is magába foglalja. De nincs párbeszéd! Ha ennek a sportolók isszák meg a le­vét, az sem számit... Egyszerűen semmi sem számit... SZEVASZ-kupa A III. Ker. TTVE ellen idegenben 3-1-es szekszárdi győzelemmel vég­ződött mérkőzésen tudósítónk (1-től 6-ig) a következőképpen értékelte a Szekszárdi Dózsa játékosainak telje­sítményét. Antunics (5) - Farsang (4), Dzsinovics (5), Nagyfalusi (4), Bozsér (5), Kvanduk (3), Kalmár (4), Dienes (5) - Horváth P. (4), Jelusics (4), Bóka (4). Csere: Mészáros (-), Nagy S. (-). Sportműsor Szombat: Asztalitenisz: Egri Áfész-Szek­szárdi Húsipari SE (11). Kézilabda NB II.: Szekszárdi Húsipari SE-Újlak (15). Vasárnap: Labdarúgó NB II.: Szekszárdi Dó­zsa-Bajai FC (13.30). Kosárlabda NB I.: KSC Szekszárd-Égisz OSC (15.30). A „sportágcsináló" több vasat is tart a tűzben Lisztes-völgyi mentőöv a lövészeknek Sokan istenitik, de legalább annyian szidják is. Az előbbiek ké­pesek túllépni bizonyos stílusjegyeken, azon, hogy nem a/ igényes köznyelv eszköztárából merít, amikor valakivel vitába keveredik és igazát nyomatékosítja, vagy azon, hogy módszerei a sportélet bizo­nyos kiélezett helyzeteiben nem voltak fair pla\ díjra felterjesztlie­tök. Nekik az a fontos; másfél évti­zedes ténykedése során mit tett le az asztalra. Nekik ő a baloghla­ci, míg a másik tábornak egysze­rűen csak a Balogh, aki a nép egyszerű gyermekeként illúziók­ba ringatja magát. Ennélfogva el­lendrukkerei - amikor 1987 őszén vélt és valós okokra hivat­kozva kiszállt a szekszárdi súly­emelésből - arra számítottak, hogy eltűnik a sportmozgalom süllyesztőjében. De nem hagyta leírni magát. Buldogszívóssággal küzdött egy másik sportág (több szempontból számára új), a sportlövészet meg­teremtésén. ...És sikerrel. A súlyemelésben megtapasztalt szervezőkészsége, dinamizmusa, lehetetlent is megkísérlő hozzáál­lása (gyűjtőszóval: menedzseri erényei) most is kiemelték a szürke átlagból, neve összeforrt a sportágéval. A világhírű magyar sportlövő válogatott kapitányának ajtaja is ugyanúgy nyitva áll előt­te, mint a szekszárdi lövészklu­bot patronáló BHG igazgatójáé. - Le a kalappal, ahogy néhány év alatt szinte a semmiből kinőtt a szekszárdi sportlövészet, ahogy be­menedzselted a BHG szekszárdi lö­vészklubját a Magyar Sportlövők Országos Szövetségébe, minekután dr. Hammeri László szövetségi ka­pitány, mint a jövőbeni vidéki bá­zist látja bennetek. De Te, aki sze­retsz villogni, állandóan reflektor­fényben lenni, miként éled meg, hogy erre a sportágra legföljebb az éppen aktuális olimpián figyelnek oda az emberek, s akkor is az aranyérmesekre. - Különösebb gond nélkül. A súlyemelés sem tartozott és tar­tozik ma sem azon sportágak kö­zé, mely után tolonganának a médiák. Nézd, bízom abban, hogy ez a gyér érdeklődés ránk nem lesz jellemző. Már most kö­zel száz kisiskolást és felső tago­zatost oltottunk be ezzel a sport­ággal, s a bázis további szélesíté­se változatlanul hangsúlyos prog­ramunkban. Hz óhatatlanul maga után von egy mélyebb érdeklő­dést, hasonlóképpen a többi egyéni sportághoz. Érdekes lesz, hogy mi történik a szekszárdi sportlövőknél a szürkének mon­dott hétköznapokban. Villogás? Közszereplés? Hidd el, ma már nem annyira fontos, mint évek­kel ezelőtt. A csendes kis örömö­ket többre értékelem, mint a nagy cécóval járó, de valahol mé­giscsak hamis sikereket. A súly­emeléshez képest, amelyben mi edzők szinte rá voltunk kénysze­rítve egymás kábítására, átvágásá­ra, ez a sportág egy teljesen más világ. Tisztaságával és azokkal az emberi kapcsolatokkal, ami más sportágakban, a bennük állan­dóan dúló hatalmi harc miatt hiányzik. - Engem mostanság maximá­lisan kielégít, hogy egy prosperá­ló kis klubnak vagyok - hangsú­lyozni kívánom; legitim - elnöke, no és az, hogy a szövetségben elismernek, tagja vagyok a jövő évi budapesti légfegyveres EB szervezőbizottságának. - Biztos, hogy egy egészen más Balogh Lacival állok, illetve ülök szembe, mint néhány évvel ezelőtt? A minap kirobbant menedzservita mintha azt sugallná, hogy a ran­gok és a címek nem hagynak any­nyira hidegen, mint amennyire mondod. - Előre kell, hogy bocsátsam, Sümegi Miklós András baráto­mat én hoztam közel tavasszal a szekszárdi nemzetközi légfegyve­res verseny alkalmából a sportlö­vészethez. Kiteijedt kapcsolatai­ból adódóan vállalta, hogy a ma­gyar válogatott számára szponzo­rokat szerez. Annak rendje és módja szerint megkötötték az üz­leti szerződést, s erre a sajtóban megjelenik Sümegi neve úgy, mint a válogatott menedzsere!... Ez így nem igaz. - Hogy a fogalmi pontosítás ne­ked annvira fontos volt: óhatatla­nul azt jelzi: Te pályázol ilyen ba­bérokra. - Mivel Hammerék keze alá ­legyen bármilyen feladatról is szó - szívesen dolgozom, nem taga­dom, ez is megfordult már a fe­jemben, de jelenleg elsősorban arra koncentrálok, hogy a szek­szárdi lövészklubot megment­sem. No és arra: nagyobb bete­kintésem legyen ebbe a rendkí­vül összetett sportágba. Mert az csupán, ha valaki pénzt szerez, attól még nem menedzser, a sportághoz is kell érteni. Első lé­pésem az volt, hogy edzői minő­sítést szereztem. ú - De ha a báziscéget, a BHG-t felszámolják, lesz-e mit menedzsel­ni? Nem tartasz attól, hogy pilla­natok alatt összedőlhet az a vár, amit felépítettetek? - Már azóta, amióta a vészjós­ló hírek napvilágot láttak, kere­sem a megoldást. A lisztes-völgyi lőtér lehet és talán lesz is a meg­mentőnk. Akár privatizálják, akár önkormányzati tulajdonba kerül, mi csak nyerhetünk vele. Egyéb­ként arra az esetre, ha az önkor­mányzaté lesz, már konkrét ter­veim vannak, amibe beavattam az alpolgármestert. Ebből a ritka jó adottságú lőtérből kialakítható egy olyan nemzetközi színvonalú edzőtábor, ami a sportág általá­nos körülményeit jócskán meg­haladja. Egy barátom, segítőtár­sam ösztökélésére komolyan tervbe vettem a mostanság ná- ™ lünk is hódító, világszerte nagy népszerűségnek örvendő fallab­da-versenypálya kialakítását. A lisztes-völgyi lőtér hasznosítására óriási lehetőségek rejlenek, ha zöld utat kapok, garantálom, hogy nemcsak önfenntartóvá, de nyereségessé is válhat, amiből a lövészklub is profitálhat. - Vágyakozol-e még valamilyen állami sportvezetői funkcióba, mert önmenedzselésed azért ilyen irány­ba is kiterjedt ? - Voltak ilyen irányú ambí­cióim, de most nem aktuálisak. Egyrészt, mert nem lesznek személyi cserék, a maiakkal pedig képtelen lennék együtt dolgozni, másrészt változatlanul hiá­nyoznak azok a hatalmi garan­ciák, jogosítványok, amelyek nél­kül nincs különös értelme - noha jól fizetik - ennek a szerepkör­nek... A sportoldalakat írta: Bálint György

Next

/
Oldalképek
Tartalom