Szekszárdi Vasárnap 1991 (1. évfolyam, 1-16. szám)

1991-10-27 / 9. szám

1991. OKTÓBER 27. , szekszárdi VASARNAP 149 Telefon?... Lesz! Legalábbis ezt állítja Katona István a szekszárdi távközlési üzem vezetője. Ha minden az eredeti elképzelések szerint halad, úgy várhatóan ebben az évben átadják, azt a központot, ami 3000 állomással bővíti majd a befogadókészséget. - Igaz - teszi hozzá az üzemvezető - ebből kétezer ikerállomás lesz. Sajnos a sorrendet nem mi állapítjuk meg, ezt egy ez év januárjában kiadott kormányrendelet szabályozza. Az azonban biztosnak látszik, hogy Szekszárdon a főúttól nyugatra eső részeken kezdjük meg beszerelni a készülékeket, elsősorban az áthelyezésre várók és a közületek részére. Az újabb bővítésre 93-ig várni kell, de az akkor átadásra kerülő központ minden igényt ki tud majd elégíteni. . - A postától különvált távközlési Plállalat milyen tervekkel vágott neki az önálló életnek? - Legfőbb célunk egy úgynevezett tranzitirány kiépítése és ezzel egy időben elkezdtük egy faluprogram végrehajtását. Ennek célja, hogy lehetőleg három éven belül minden faluban legyen legalább egy olyan készülék, mellyel a postahivatal bezárása után is lehet akár New Yorkba is telefonálni, de ami ennél sokkal fontosabb, ha baj van lehessen például mentőt hívni. A fejlesztés másik vonala technikai jellegű, melynek első darabjával a Skála mellett a héten már találkozhattak a szekszárdiak, ez a bizonyos telefonkártyával működő készülék, ami csak akkora összeget von le, amennyit a fogyasztó elhasznált. - Mint az élet annyi területén gondolom önöknél is megkezdődik egy konkurenciaharc. A MATÁV képes lesz helytállni ebben a küzdelemben? - Valóban megjelent a konkurencia a piacon. Ez azonban csak részben jelent azonos tevékenységkört, részben profiltisztulás várható. Nem szabad elfelejteni, hogy a távközlésben a hálózatfejlesztés a leglassabban megtérülő tevékenység, hiszen 4-5 év kell míg a befektetés hasznot hoz. Várhatóan inkább a sokkal jövedelmezőbb kereskede-. lem vonalán lesz erős a küzdelem, persze ebből mi sem akarunk kimaradni. Ezért is határoztunk úgy, hogy hamarosan ügyfélszolgálati irodát nyitunk, ahol természetesen készülékforgalmazással is foglalkozni kívánunk. i. K. G. Fotó: Csontos Péter Az Alkotmánybíróság dönt? Javában folyik a bérlakások felértékelése, miközben e tárgyban a polgármesteri hivatalban ketyeg a köztársasági megbízott időzített bombája. A várható „durranást" láthatóan a hivatal nem veszi komolyan, pedig a szépen felépített koncepció percek alatt összedőlhet, mint egy ötven éve fel nem újított bérlakás. De lássuk a tényeket: a városi önkormányzat, mint ismeretes július 11-én döntést hozott a lakásingatlanok értékesítéséről. A köztársasági hivatal szakértői megvizsgálva a rendelkezést aggályosnak találták azt, és szeptember 26án megtették észrevételüket a „városháza" felé. (A hitelesség kedvéért jegyzem meg, a mai napig nem érkezett semmiféle válasz.) Dr. Szabó Zsolt köztársasági megbízott tájékoztatása szerint a határozat támadható pontja a következő: Életben van egy 1969-ben született jogszabály, mely korlátozza az önkormányzatok működését. Ez tartalmazza azt a kitételt, mely szerint a bérlakásban lakó jussa eldönteni, hogy bérleményét - amennyiben megvásárolja egy összegben vagy részletfizetéssel kívánja törleszteni. Ezzel szemben a jelen önkormányzati határozat egy összegű kifizetést ír elő. Ez tehát a jelen szabályozás szerint jogellenes. Az önkormányzatnak október 30-ig van ideje módosítani döntését. Amennyiben ez nem történik meg a köztársasági megbízotti hivatal az Alkotmánybírósághoz fordul jogorvoslatért. Addig azonban folytatódik az „akció", amin most nem a kedves vásárló nyer... Még! jfj. Kutny Gábor Az a világ már elmúlt •

I Mármint az a nevezetes világ, mikor még csak úgy oda lehetett dobni holmi leszopogatott csontokat kutyáinknak. „Ha rendes ember vagy, akkor kutyaeledelt, vitaminokat veszel kedvencednek." Mindezt egy kutyaeledellel kereskedő férfiembertől hallottam. Hozzátette még, hogy vidéken - mert ő fővárosi - akadnak még olyan elvetemült gazdik, akik fittyet hányva a kutyusuk szükségleteire, még most is csontokat, szalámihéjakat és egyéb undorító dolgokat vetnek a kutya elé. Nekem nincs kutyám. De ha lenne, valószínűleg én is csak ilyen maradék dolgokkal etetném, mint pl. a szalámihéj. De ez örvendetes lenne, mert azt jelentené - ahol szalámihéj van, ott szaláminak is kell lennie. Sok minden elmúlt, igaz. Az az idő is, amikor még nem turkált senki a kukákban. Most turkálnak. Sokan önhibájukon kívül egészségtelenül táplálkoznak. Némelyek olyan ételnek is örülnek, ami a kutyának sem kell. Legalábbis gazdagék kutyájának. Azért megnyugtató, hogy van, akinek az a világ már elmúlt. W. G. B. Fizetésnap .1 kitver (iizikv icgiiii/i i.\ mcgrisziiltu nmgat az üzemben, de senki, egyetlen embe/Ji sem füttyentett utána. Nem szólították „kicsi zsíros falatomnak", ahogyan máskor megtették volna. Tegnap Gizikét köztisztelet övezte, mert mindenki tudta, hogy a riszálás után borítékolni megy. A - havi - melóért járó fizetséget, mert azt holnap kifizetik. Holnap a nagy nap lesz: fizetésnap. Az öltözőben, reggel, akkor is elsütötték az ócska viccet: na, ma pénzért dolgozunk! Egy új, pelyhedző állú fiú csöndesen elröhögte magát. Egyébként semmi. Reggel még semmi jel nem mutatja az üzemben, hogy fizetés lesz. A fizetésnapon gyere! - mondják annak, aki eladni készül, aki hitelre vágyódik, akitől régről olasz pulóvert rendeltek... Pénzre csak fizetésnapon lehet a melóstól számítani, mert máskor csak legyint: majd legközelebb, ha pénzt kapok, pajtás: befizettem, az asszonynak adtam... és így tovább, ilyen kifogással él a melós, az embeifi. A pénzből soha sincs elég - bölcselkedik minduntalan becsült ismerősöm is -, kérdezd csak sorra az ismerőseidet, mennyit keresnek és mennyit visznek haza, és mennyire van szükségük?! - toldja még meg egy ajánlattal. Nehezen megvalósítható ajánlat. Nálunk is kezd illetlenség lenni megkérdezni valakitől, hogy mennyi a jövedelme. Csak sejteni, találgatni lehet. Mert még azért van aki a valóságosnál többet mond, és van - a többség - aki kevesebbet vall be. (Ismerek orvost, aki a százforintos virágot sajnálja a feleségétől, és tudok olyan lakatost, aki felesége műtétje után ötezer forintot adott ugyanennek az orvosnak...) Kérdezd meg, mennyit keresnek az emberek, és mennyit szeretnének keresni! - noszogat csak egyre az én becsült ismerősöm. A Józsi gyerek húszéves, szakmunkás. Tízezer forint a fizetésem, bruttóban. Ehhez ritkán jön egy-kétezer mozgóbér. Négyezret az albérletre, ezret adok a banknak, kettőt beteg anyámnak - mondja a fiú, s széttárt karokkal kérdezi, sorolja e még, mire futja neki. - Ne sorold! - mondtam én, és a mennyi kellene még kérdésre a válasza az volt: juthatna még színházra, mozira, könyvekre... P. néni és a férje nyugdíjas. A postás azon a napon tizennégyezerforintot visz. S az a postás már nem fogadja el az öt forint borravalót. Nyugdíjból nem fogad el. P. néni és a férje csak életben maradáshoz szükséges kiadást engedélyez, a többit - mert már nem vágyódnak el az 52 négyzetméteres öröklakásból - a felnőtt, de már munkanélküli fiuknak, a gyerekeinek, az unokáknak osztják szét. - Eszünk, iszunk, nem bánkódunk - mondja a mindig kedélyes, vállalkozását megtartani képes szomszéd. Igaz, megnőtt a kajára kiadott pénz aránya, de amellé nekem a jó bor is kell, és aztán rossz lenne, ha nem tudnék benzint tankolni, bármikor, ha az szükséges. Hogy mennyi kellene még? Hm, tudod te, mibe kerül ma egy nyaraló építése? Nyilvánvaló, hogy az ember először enni akar. Sokat enni. Es inni is. Mert mit akar a magyar melós embeifi? Enni meg inni - mondja mindig a már idézett becsült ismerősöm. Es hasonlítani. Azokra például, akiknek életmódját követésre kiszemelte, vagy éppen neki azt más kiszemelte. Azt mondják, a honi fizetés kétharmada - millióknál azonnal átvándorol a kiskereskedelmi forgalomba. A hetvenöt százalék aránytalanul nagy része már a fizetésnapon. Fizetésnap van. Harminc körüli asszony jön ki a boltból, teli kosárral. - Csak azt vettem, ami kel! - és e kijelentésére rögvest röstelkedem kíváncsiságom miatt. De hát a kétszáznegyven forintos sárga, műanyag játékautó a kenyér mellett?! - Na, talán ez az egy... Megvette volna tegnapelőtt is? - Tegnapelőtt? Nem is gondoltam rá! Ma kaptam fizetést. - petöfl *