Szekszárdi Vasárnap 1991 (1. évfolyam, 1-16. szám)

1991-10-13 / 7. szám

1991. OKTÓBER 13. ,, SZEKSZÁRDI VASARNAP 9 vatalkezdés időpontja előtt, az első dolgozók. Egy kerek arcú vidám asszonyka köszön be az irodába. Első kérdése, hogy kérünk-e kávét... Én kihasználva a pillanatnyi szünetet, gondolataim rendezése után a cég tevékenységének alapelveire terelem a szót. Cégünknek van egy filozófiája Ebben a legfontosabb, hogy csak működőképes vállalatot, társaságot szabad létrehozni, melynek reális gazdasági alapja van. Ezért először alaposan átvilágítjuk a céget, megnézzük azt, hogy milyen formában és milyen területeken kellene működniük, hogyan lesz legnagyobb az érdekeltség? Amikor a kép öszszeállt és kész a vagyonértékelés, akkor szabad az út a társaság alapítása, a vállalat átalakítása és privatiS

zálása felé. Ezek a műveletek nagyon komoly szakértelmet igényelek, és nélkülözhetetlenek a sikeRs privatizációs program elkészítéséhez. Nekünk ugyanis tőketársakat kell keresnünk, bizonyítanunk kell, hogy ebben a társaságban érdemes üzletrészt, részvényt szerezni. Egy üzleti tervben be kell mutatni azt is, hogy ez várhatóan hogyan fog működni, a piacon érvényesülni. Ez igen nagy felelősséggel jár. Most viszont rajtam a mosolygás sora, amikor látszólag a kávé kevergetésébe merülve, mintegy mellékesen közbevetem: - És legalább ugyanakkora bátorság kell hozzá! Lopva lesem reakcióját, de látom, ezt a kérdést már százszor megrágta. Ez derül ki a válaszból is. - Ma már persze az adódó feladatok nagyságával arányos a szervezet. Tizenkét főfoglalkozású dolgozónk van és egy 35-36 ^fős szakértői gárda mozog mö^^öttük. Fejlődésünk úgy hozta, hogy irodánk működik Miskolcon és Szombathelyen, és napokon belül indul Kaposvárott. A Budapesten működő három munkatársunk is várhatóan irodába szerveződik majd. Két külföldi irodánk is van már, egy Párizsban és egy Hamburgban, ahol befektetők felkutatásával foglalkoznak kollégáink. Elsősorban magyarországi vállalatokhoz, társaságokhoz, vállalkozásokhoz keresnek tőketársakat, kereskedelmi partnereket. Több-kevesebb sikerrel elindultunk a szovjet irányba is. Épp a napokban tájékoztattuk a Darimax céget a magyarországi élelmiszeripari befektetések lehetőségeiről. Magyarul, nő a cég, terebélyesedik, kapacitásunk még Van, de munkánk is. Nem panaszkodhatunk. Ez a fejlődés az én számomra azt is jelenti, hogy a KREÁTOR KFT.-nek anyagi gondjai sincsenek. Bízva abban, hogy nem követek el indiszkréciót, rákérdezek a forrásokra. Úgy látszik, nem üzleti titok, mert erre készséggel válaszol. A munkánknak természetesen ára van, amelybe egy tisztességes nyereséget kalkuláltunk. Aztán létezik egy másik lehetőség is. Az állami vállalatok átalakítási folyamatában az állam tulajdonában maradó tulajdonrész vagyonkezelése a tanácsadó szervezet kezében marad. Ez azt jelenti, hogy érdekeltek vagyunk az eredményes működésben, hiszen az osztalék bizonyos százalékát, mint vagyonkezelő, a KREÁTOR kapja. Az állam így tesz érdekeltté abban, hogy jól működő társaságot hozzunk létre. Ha jó áron sikerül eladni ezt a vagyonrészt, abban is érdekeltek vagyunk. A mi méreteink persze csak egy bizonyos nagyságrend kezelésére alkalmasak. Áz ennél nagyobb feladatokra valószínűleg állami vagyonkezelő központok jönnek létre a közeljövőben. - Gyors vagy lassú a privatizáció üteme Magyarországon? Ezt a kérdést igen sokan fontolgatják kormánypárti, ellenzéki és gazdasági körökben egyaránt. Mi erről a privatizációban aktívan közreműködő szakember véleménye? - A jobbító szándékú türelmetlenkedőket megértem - bocsátja előre Egyed László -, ám azokat még inkább, akik nem hívei a kapkodásnak. Lehetne példát mutatni erre is - arra is. Célszerű mindent a konkrét eset alapos végiggondolásával megítélni. A természetesnek mondható ütem nagyon sokban függ a gazdasági és társadalmi környezettől. Más a helyzet a jelentős tőkeháttérrel rendelkező német gazdaság esetében, más a még hitelképes magyar gazdaságban és megint más egy fizetésképtelen, segélyekre szoruló gazdaságnál. De határokon belül is más a helyzet a különböző országrészekben, gazdasági régiókban, más és más a különböző ágazatokban és iparágakban. Látva fészkelődésemet sietve közbeveti: - Nem akarom megkerülni a kérdést, de erre tényleg nincs igen-nem egyszerűségű válasz. Vannak gyorsító és fékező jelenségek. Geijeszti a folyamatot, a külföldi tőke lassan, de nyilvánvalóan növekvő bizalma a vállalati menedzsment növekvő aktivitása, vállalkozása arra a kemény tanulási folyamatra, amely az átalakulás természetes velejárója. Fékezi viszont a kormányzat túlzott óvatossága, amit néhány vagyonátmentési kísérlet váltott ki. Fékezi az általános tőkeszegénység, amely például a dolgozói tulajdonszerzés jogát még a kedvezményezettség mellett - sem engedi tömegesen érvényesülni. Ugyanennek egy másik vetülete az, hogy míg a folyamat révén egy bizonyos szűk réteg ilyen-olyan ütemben gazdagodik, meglehetősen nagy tömegek ugyanakkor - részben ugyancsak e folyamatok eredményeként - szegényednek. Egyre több helyen válik ez komoly konfliktusok forrásává. A vitákban a privatizáció ütemét értékelők véleménye sokszor attól függ, hogy a „vesztesek vagy a nyertesek" táborába tartozik-e éppen. És mindenesetre az alapos és körültekintő, de a konfliktusokat nem tétován kerülgető átalakítás híve vagyok. A beszélgetés végére tartogattam még egy kérdést. - Az egy dolog, hogy létezik e városban egy országos tapasztalatokkal és nemzetközi kapcsolatokkal is rendelkező, tekintélyes tanácsadó-szakértő cég, de vajon hány szekszárdi vállalat vette igénybe a KREÁTOR szolgáltatásait? - Eddig már hat, és további két-három munka előkészítés alatt áll. Ugyanezt mondhatom a megyére, ahol hasonló számú és volumenű megbízást teljesítettünk. Azt azért el kell mondanom, hogy ez így együtt sem teszi ki a munkáink negyedét. Bár nem ettől függ a létünk, örömmel vennénk, ha még többen keresnének meg bennünket. A gazdasági környezet alakításában, a körülöttünk élők boldogulási esélyeinek javításában, az aktuális üzleti érdekeken túl is érdekeltnek érezzük magunkat. Amikor kilépek a Mikes utcai irodából, már kellemes meleggel cirógatva süt a reggeli napfény. Egyed László beül mellettem a sokunk számára luxusnak számító autóba, sietve búcsúzik, mert három óra múlva Miskolcon kell lennie. Miközben beszállok a Skodámba irigység nélkUl nézek utána. Ki így, ki úgy, de mindketten megkezdjük a munkanapot, nekünk hál'istennek van dolgunk elég. KIS PÁL ISTVÁN Fotó: Kapfinger A KREÁTOR KFT. készítette el többek között a Szekszárdi Húsipari Vállalat vagyonértékelését is