Szekszárdi Vasárnap 1991 (1. évfolyam, 1-16. szám)

1991-10-13 / 7. szám

1991. OKTÓBER 13. ,, SZEKSZÁRDI VASARNAP 9 vatalkezdés időpontja előtt, az el­ső dolgozók. Egy kerek arcú vi­dám asszonyka köszön be az iro­dába. Első kérdése, hogy ké­rünk-e kávét... Én kihasználva a pillanatnyi szünetet, gondolataim rendezése után a cég tevékenysé­gének alapelveire terelem a szót. Cégünknek van egy filozófiája Ebben a legfontosabb, hogy csak működőképes vállalatot, társaságot szabad létrehozni, melynek reális gazdasági alapja van. Ezért először alaposan átvilágítjuk a céget, meg­nézzük azt, hogy milyen formában és milyen területeken kellene mű­ködniük, hogyan lesz legnagyobb az érdekeltség? Amikor a kép ösz­szeállt és kész a vagyonértékelés, akkor szabad az út a társaság alapí­tása, a vállalat átalakítása és privati­S zálása felé. Ezek a műveletek na­gyon komoly szakértelmet igényel­ek, és nélkülözhetetlenek a sike­Rs privatizációs program elkészíté­séhez. Nekünk ugyanis tőketársa­kat kell keresnünk, bizonyítanunk kell, hogy ebben a társaságban érde­mes üzletrészt, részvényt szerezni. Egy üzleti tervben be kell mutatni azt is, hogy ez várhatóan hogyan fog működni, a piacon érvényesülni. Ez igen nagy felelősséggel jár. Most viszont rajtam a mosoly­gás sora, amikor látszólag a kávé kevergetésébe merülve, mintegy mellékesen közbevetem: - És legalább ugyanakkora bá­torság kell hozzá! Lopva lesem reakcióját, de látom, ezt a kérdést már százszor meg­rágta. Ez derül ki a válaszból is. - Ma már persze az adódó fel­adatok nagyságával arányos a szervezet. Tizenkét főfoglalkozá­sú dolgozónk van és egy 35-36 ^fős szakértői gárda mozog mö­^^öttük. Fejlődésünk úgy hozta, hogy irodánk működik Miskol­con és Szombathelyen, és napo­kon belül indul Kaposvárott. A Budapesten működő három munkatársunk is várhatóan iro­dába szerveződik majd. Két kül­földi irodánk is van már, egy Pá­rizsban és egy Hamburgban, ahol befektetők felkutatásával foglal­koznak kollégáink. Elsősorban magyarországi vállalatokhoz, tár­saságokhoz, vállalkozásokhoz ke­resnek tőketársakat, kereskedel­mi partnereket. Több-kevesebb sikerrel elindultunk a szovjet irányba is. Épp a napokban tájé­koztattuk a Darimax céget a ma­gyarországi élelmiszeripari befek­tetések lehetőségeiről. Magyarul, nő a cég, terebélyesedik, kapaci­tásunk még Van, de munkánk is. Nem panaszkodhatunk. Ez a fejlődés az én számomra azt is jelenti, hogy a KREÁTOR KFT.-nek anyagi gondjai sincse­nek. Bízva abban, hogy nem köve­tek el indiszkréciót, rákérdezek a for­rásokra. Úgy látszik, nem üzleti ti­tok, mert erre készséggel válaszol. A munkánknak természetesen ára van, amelybe egy tisztességes nyeresé­get kalkuláltunk. Aztán létezik egy másik lehetőség is. Az állami válla­latok átalakítási folyamatában az állam tulajdonában maradó tulaj­donrész vagyonkezelése a tanács­adó szervezet kezében marad. Ez azt jelenti, hogy érdekeltek va­gyunk az eredményes működés­ben, hiszen az osztalék bizonyos százalékát, mint vagyonkezelő, a KREÁTOR kapja. Az állam így tesz érdekeltté abban, hogy jól működő társaságot hozzunk létre. Ha jó áron sikerül eladni ezt a va­gyonrészt, abban is érdekeltek va­gyunk. A mi méreteink persze csak egy bizonyos nagyságrend ke­zelésére alkalmasak. Áz ennél na­gyobb feladatokra valószínűleg ál­lami vagyonkezelő központok jön­nek létre a közeljövőben. - Gyors vagy lassú a privatizá­ció üteme Magyarországon? Ezt a kérdést igen sokan fontolgatják kormánypárti, ellenzéki és gazda­sági körökben egyaránt. Mi erről a privatizációban aktívan közre­működő szakember véleménye? - A jobbító szándékú türelmet­lenkedőket megértem - bocsátja előre Egyed László -, ám azokat még inkább, akik nem hívei a kap­kodásnak. Lehetne példát mutatni erre is - arra is. Célszerű mindent a konkrét eset alapos végiggondo­lásával megítélni. A természetes­nek mondható ütem nagyon sok­ban függ a gazdasági és társadalmi környezettől. Más a helyzet a jelen­tős tőkeháttérrel rendelkező német gazdaság esetében, más a még hitel­képes magyar gazdaságban és me­gint más egy fizetésképtelen, segé­lyekre szoruló gazdaságnál. De hatá­rokon belül is más a helyzet a kü­lönböző országrészekben, gazdasági régiókban, más és más a különböző ágazatokban és iparágakban. Látva fészkelődésemet sietve közbeveti: - Nem akarom megke­rülni a kérdést, de erre tényleg nincs igen-nem egyszerűségű vá­lasz. Vannak gyorsító és fékező je­lenségek. Geijeszti a folyamatot, a külföldi tőke lassan, de nyilvánva­lóan növekvő bizalma a vállalati menedzsment növekvő aktivitása, vállalkozása arra a kemény tanulási folyamatra, amely az átalakulás ter­mészetes velejárója. Fékezi viszont a kormányzat túlzott óvatossága, amit néhány vagyonátmentési kí­sérlet váltott ki. Fékezi az általános tőkeszegénység, amely például a dolgozói tulajdonszerzés jogát ­még a kedvezményezettség mel­lett - sem engedi tömegesen érvé­nyesülni. Ugyanennek egy másik vetülete az, hogy míg a folyamat révén egy bizonyos szűk réteg ilyen-olyan ütemben gazdagodik, meglehetősen nagy tömegek ugyanakkor - részben ugyancsak e folyamatok eredményeként - sze­gényednek. Egyre több helyen vá­lik ez komoly konfliktusok forrásá­vá. A vitákban a privatizáció üte­mét értékelők véleménye sokszor attól függ, hogy a „vesztesek vagy a nyertesek" táborába tartozik-e éppen. És mindenesetre az alapos és körültekintő, de a konfliktuso­kat nem tétován kerülgető átalakí­tás híve vagyok. A beszélgetés végére tartogat­tam még egy kérdést. - Az egy dolog, hogy létezik e városban egy országos tapasztala­tokkal és nemzetközi kapcsolatok­kal is rendelkező, tekintélyes taná­csadó-szakértő cég, de vajon hány szekszárdi vállalat vette igénybe a KREÁTOR szolgáltatásait? - Eddig már hat, és további két-három munka előkészítés alatt áll. Ugyanezt mondhatom a megyére, ahol hasonló számú és volumenű megbízást teljesítet­tünk. Azt azért el kell monda­nom, hogy ez így együtt sem te­szi ki a munkáink negyedét. Bár nem ettől függ a létünk, öröm­mel vennénk, ha még többen ke­resnének meg bennünket. A gaz­dasági környezet alakításában, a körülöttünk élők boldogulási esé­lyeinek javításában, az aktuális üzleti érdekeken túl is érdekelt­nek érezzük magunkat. Amikor kilépek a Mikes utcai irodából, már kellemes meleggel cirógatva süt a reggeli napfény. Egyed László beül mellettem a so­kunk számára luxusnak számító autóba, sietve búcsúzik, mert há­rom óra múlva Miskolcon kell len­nie. Miközben beszállok a Sko­dámba irigység nélkUl nézek utá­na. Ki így, ki úgy, de mindketten megkezdjük a munkanapot, ne­künk hál'istennek van dolgunk elég. KIS PÁL ISTVÁN Fotó: Kapfinger A KREÁTOR KFT. készítette el többek között a Szekszárdi Húsipari Vállalat vagyonértékelését is

Next

/
Oldalképek
Tartalom