Szekszárdi Vasárnap 1991 (1. évfolyam, 1-16. szám)

1991-10-13 / 7. szám

6 , SZEKSZÁRDI VASARMAP 1991. OKTÓBER 13. A Trabi leállt és nem akart elindulni. A szélső sávban állt, nem messze a jelzőlámpától, melyet kikapcsoltak, így most sárgán villogott, idétlenül. A vezető benn ült, reménykedve önindítózott. Bal kéz a kormányon, jobb alul, az indítókulcson, kissé előregörnyedő tartás, hipnotizáló, megmerevedett tekintet a motorháztetőre. Ismerős kép. Az önindító daráló hangja, ahogy erőlködve berántaná a motort. A motor nem akar rándulni, semmit sem akar. Döglött. A központ felöl, a lámpák alól, egy rendőr érkezik futva, oldalán himbálódzó gumibottal. Odaérve - a helyszínre - a kiszálló trabisnak magyaráz. Időnként a közeli pártszékház felé mutat. A vezető bólogat, a vállát vonja, rámutat a tragacsra, arcán látni, hogy a helyzet komoly. Tettre készen aggódik. Rövid tanakodás, majd közös erővel neki esnek a Trabinak, megpróbálják föltuszkolni a járdára, de ott az arasznyi padka. Nyögés, lihegés, nekiveselkedés. Az erőfeszítés eredményeképp a tragacs már a széles járdán darvadozik. A rendőr lihegve épp a szerelvényét igazítja - sapka, derékszíj, zakó aljának húzogatása, - mikor a pártbizottság épülete mellől kikanyarodik a két sötét Merci és suhan a központ felé. A szerv futva igyekszik vissza posztjára - a kereszteződésbe - irányítandó a forgalmat, biztosítandó a szabad utat a Merciknek. Ez épp ükkor volt mikor az átalakuló pártban próbálták a lelket tartani. Járt még a Merci, meg járt volna a zavartalan közlekedés biztosítása is, de a rendőr elkésett. Nem lévén forgalom, a két autó jobbra kis ívben befordult és eltűnt Pest • irányába. A rendőr odaért, lihegve bámult a gépek után, bosszúsan dobbantott a lábával, visszanézet a Trabantosra és lassan elindult a kapitányság felé. A Trabant motorházteteje fölnyitva, a pofa derékszögbe hajolva vizslatja a csúcstechnológia rejtelmeit, majd oldalra sandít, a rendőr irányába. Mikor az elindul - és nem felé - megkönynyebbülve kiegyenesedik. Magabiztosan lecsapja a motorház tetejét és elballag. Lehet arra gondolt amire én, hogy valami véget ért. Korábban még ez nem így ment - haj aj pártállam! - akkor nem vitte volna el szárazon. Valami véget ért. * Bár ment ez másképp is, persze mások esetében. Akkortájt járt poros kisvárosunkban az amerikai nagykövet - Mr. Palmer. Ö ilyen járkálós típus volt, különösen a vége felé. A szivek megdobbantak - az a hercig csokornyakkendő! Sóhajok hagyták el a kebleket. És az az elegáns közlekedés! No nem az enyém: én éppen biciklin közlekedtem a városban. Tapostam nekibúsulva, mikor két hatalmas, fekete kocsi suhant el mellettem. Buick, vagy talán Oldsmobil, szóval afféle országúti cirkálók. Nem messze előttem, megálltak a lámpánál - nem volt rendőr! - lassú, óvatos rugózással. Én - az alattam lévő közlekedési Műszaki hiba eszköz minémüsége okán szinte rugózás nélkül ugyancsak kontráztam. Es figyeltem. Azt ahogy mások figyelték a két autót, a sárvédőn libegő tenyérnyi zászlócskát - a csillagsávost. Ámulat. Ez látszott az arcokon. A félig letekert ablakhoz egy kisfiú lépett és egy noteszt nyújtott be. Autógramm készült. Közben a lámpa zöldre váltott és hátúi valaki dudált egyet a sorban. Méltatlankodó tekintetek fordultak felé, abba is hagyta. A kéz kinyúlt az autóból és visszaadta a noteszt, majd rövidet intett. A járdáról viszonozták és a két cirkáló átsuhant a délutánifényben, a kereszteződésen. Közben elegáns rugózás, természetesen. Lehet így is, gondoltam és az elegáns rugózás teljes hiányával a pedálra léptem. ^ Korábban - mikor még rend volt - nem voltak keshedt Trabantokat tologató rendörök. Másmilyenek voltak, akik álltak a vártán, a szemük árgus; pusztán a tekintetükkel megtisztították a terepet. Már jó előre tudni lehetett, hogy valaki leindult felénk. A lámpák sárgán villogtak, a posztok irányítottak; nehogy a fontos embert egy koszos és vezetőellenes közlekedési lámpa megakassza - akár negyven másodpercre is! - bokros, államalkotói ténykedése közepette. Errefelé aztán az út egy irányba vitt: Gemencbe a vadrezervátumba, de lehet, hogy kormányterület volt, csak azt tudnám most mi... Szóval a végén oda mentek, hét végén meg különösen megnövekedett a fekete Mercedesekkel történő közlekedés. Ezt az utat - a várostól az erődig - a múlt században építették, akkor ez volt az ország leghosszabb egyenes útja. Ez csak azért érdekes, hogy elképzeljük; bele lehet lendülni itt a finisbe egy Mereivel. Kétoldalt eperfák, még a „selymes" ^^ Bezerédj korából, mert a kövér selyemhernyók igen szeretik a kövér eperlevelet. Az erdő melletti földeken dolgoztunk - én, mint afféle mezei pacsirta némi felelőséggel is tölruházva - hét végén kissé aggódva fordultunk ki a pusztáról, vagy a dűlőútról, vajon nem jön-e a fekete suhanás... Emlékszem egyszer szalmát hordtunk - nagy bálát - a dunaújvárosi papírgyárba. Azaz nem mi hordtuk, nekünk nem jutott volna eszünkbe a hét végén, meg esőben az ilyesmi, a szállítócég meg csak ilyenkor jött. Traktor kellett, ami kihúzgálta a kazal mellől a műútra a nyerges vontatókat, - akkora volt a sár. Volt ott egy ember, aki lapátolta az útról a sarat, de azért nyálkás volt az, csúszós. Épp kiértem az útra, mikor látom, hogy jön négy Merci, a szokásos tempóban, ötezerrel... Arra gondoltam, ha ezek közül egy is megcsúszik, ott vannak az öles eperfák. Kétoldalt a nyolcméteres árkok. Akkor nekem csöngettek. Becsuktam a szemem, ami azért is jó volt, mert a sáros permet, - amit a menetszél fölvágott - nem ment bele. Elsuttyantak mellettünk. Törölközve néztünk utánuk, no ezt megúsztuk, motyogtam. Mellettem állt az emberke a lapáttal. Hosszasan nézett a zsenge barmok módjára tépő gépek után. Köpött egyet, majd azt mondta: Na ezeknek is van életük. _ ,,,„/„„,. _ Szekszárdon is a „fun" Az elmúlt héten megnyílt Ranger Kft. Opel-szalonjából lapunk az Opel egyik legújabb típusát mutatja be olvasóinknak. A fiatalabbak által kedvelt „dögösebb" Opel Vectrák mellett a közép- és idősebb korosztály az 1,7 literes négyajtós, 54 lóerős, 4 literes fogyasztású dízelt választaná. Ez nem más, mint az Opel Kadett fun. A fun ennél a modellnél a felszereltségi szintet jelenti, az autó színére színezett tükröt, a kárpitozás és műszerfal igényesebb megjelenését és nem utolsósorban az OHC vezérlésű négyhengeres dízelmotor fűthető üzemanyagszűrőjét. Ez a modell a már ismert típusokkal együtt a Domus áruházban nyílt Opel-szalonban látható. - kafi v