Szekszárdi Vasárnap 1991 (1. évfolyam, 1-16. szám)

1991-10-06 / 6. szám

14 , SZEKSZÁRDI VASARNAP 1991. OKTÓBER 13. Akik felkavar(hat)ják az állóvizet (I.) Bezsongtak tőle a lányok Három sportág, három labdajáték, három edzői arc a szekszárdi városi sportcsarnokban. A véletlen hozta úgy, hogy néhány óra leforgása alatt belepillanthattam a kézi-, a kosárlabdás és a pingpongos edzésbe. Vibrált a levegő, a három labdás tréner valami óriási empátiával az egész lényét adta. Kisütött, hogy valami mást, valami újat, jobbat akarnak, mint aini eddig volt, s az ehhez vezető úton máris felkavarták azt a bizonyos állóvizet. Vajon be tudják-e fejezni azt, amire vállalkoztak, melléjük áll-e a klubvezetés, a város? Hogy a '90-es évek közepére fényesebben ragyogjon városunkban e közönségvonzó sportágak csillaga. Sportműsor Szombat: Asztalitenisz NB I.: Szekszárdi Húsipari SE-Eger (11). Kézilabda NB II.: Simontornyai BTCSzekszárd (9). Vasárnap: Kosárlabda NB I.: Közgazdasági Egyetem-KSC Szekszárd (11). Labdarúgó NB II.: BKV Előre-Szekszárd (14.30). Szevasz kupa Az Oroszlány elleni, 1-0-ás szekszárdi győzelemmel végződő mérkőzésen munkatársunk 1-től 6-ig a következőképpen értékelte a Szekszárdi Dózsa játékosainak teljesítményét: Mausz (3) - Koller (3), Dzsinovics (3), Kalmár (3), Nagyfalusi (3) - Farsang (3), Kvanduk (3), Bozsér (2) - Horváth P. (2), Jelusics (1), Nagy S. (1). Csere: Dienes (3). Bóka (4). A legszuggesztívebbel kezdem, akit mostanság a nagy visszatérőként is emlegetnek. Szabó Attila ötéves szünet után döntött úgy, miután a Szekszárdi Húsipari SE vezetése a lelkére beszélt, hogy újra kezdi női vonalon a kézilabda-edzősködést. („Nem adtam már sok esélyt magamnak a visszatérésre. A '80-as évek közepére, a Spartacusnál kialakult helyzet, ami perspektívátlansággal jellemezhető, mély nyomokat hagyott bennem. Ám a „húsosok" el-, képzeléseik komolyságával, eredménycentrikusságukkal kimozdítottak a passzivitásból, állok a szakmai kihívás elé".) Hogy Szabó Attila azon a bizonyos NB Il-es ezüstérmen kívül valami más egyebet, nehezen definiálhatót, de felejthetetlent letett az asztalra, amit jobb helyeken edzői tekintélynek, szakmai ázsiónak szokás nevezni, az kiderült abból a tényből is: több régi játékos már hátat fordított a kézilabdának (Asztalos Ágota, Nagy Csilla, Horváth Éva, Szentes Andrea), de ők most újra csatasorba álltak. („A régi receptet vettem elő a fiókból. Annak ellenére, hogy játékosaim minden szempontból amatőrök, megpróbáltam rávenni őket: pörögjenek fel arra a hullámhosszra, amire magamat állítom, amiért általában megkapom „az őrült", a „vadállat" és az ehhez hasonló nem éppen hízelgő titulusokat. Amikor elmentünk a nyáron Mátraházára edzőtáborozni, a napi 3 edzés közepette, miközben esős, latyakos időben úgynevezett Balczó-körökkel kínoztam őket, megfordult a fejemben: te jó ég, mi lesz ha mindjárt a bajnokság elején „lezakózunk", rá tudom-e bírni őket a kemény munka folytatására, avagy mintegy varázsütésre dugába dől minden. De nem engedtem egy jottányit sem, mert meggyőződésem volt. hogy az önbizalom-növelő, a későbbi eseményeket meghatározó, jó rajtnak csakis az lehet az előfeltétele, ha kondicionálisan meghaladjuk az NB II-ben szokásos nívót.") Ennyi, no és a hallatlan akarás, a rejtett energiatartalékok mozgósítása a kulcsemberek hite, vállalkozókedve bőven elég volt a zsinórban kivívott öt győzelemhez, de a bajnokesélyes Pécsi Bőrgyár elleni sikerhez önmagában a jó fizikai alapok nem lettek volna elegendők. Ezen a derbin már technikai és taktikai téren is megcsillant valami morzsányi. („Ez a Pécs sokkal jobb, minden téren előrébb járó csapat volt, hiába dobtunk gólokat, mert védekezésünk teljesen esetlegesnek és hatástalannak bizonyult. Át kellett állnunk a mérkőzésen belüli agresszív védekezésre, amit legföljebb még spontán módon tudtunk megcsinálni. Á mindenáron való győzni akarás, az akarati tényezők újfent segítettek. No és a meccs légköre... Ellenfelünkjátéka ugyanis többször is a durvaság és a keménység határmezsgyéjén mozgott. Egy kiállítással meg nem torolt szándékos szabálytalanság után direkt szövegeltem, duruzsoltam a bíró fülébe, hogy adjon már sárga lapot vagy állítson ki, mert tudtam, éreztem, annak hatására, hogy engem elküldenek a kispadról, oroszlánként vetik majd küzdelembe magukat a lányok, minden megengedhető és a megenged-^^ hetetlen eszköz bevetésével. Ez volt a döntő momentum abban, hogy három-^^ gólos hátrányt is ledolgoztunk.") Újból érdekes lehet egy női kézilabdameccs Szekszárdon. A jó eredmények önmagukért beszélnek, ahogy elnézem: kezdenek visszaszivárogni a sportág helyi hívei - noha még csak egy harmadik vonalbeli gárdáról van szó. Persze azok a bizonyos fák itt sem nőhetnek az égig... („Az étvágyunk csak olyannyira nőtt meg, hogy egyelőre még csak a dobogóra kerülésről beszélünk. Ahhoz képest, hogy tavaly ez a csapat ebben az összetételben még a bentmaradásért küzdött, ez már nem kevés. Többet még nem ígérhetek, mert a rivális csapatokhoz - akik ellen idehaza nyértünk - mindegyikhez kivétel nélkül utazunk tavasszal. (PBTC, Csurgó, Szombathelyi LATEX - a szerk.) Ezek sikeres megvívásához a technikai, de különösen a taktikai repertoárt bővíteni kell. Ennélfogva alig várom már az őszi idény végét, a több hónapos szünetet, ^^ amikor a képességfejlesztésre és a csapattaktikára koncentrálhatok. Nagy kihívásnak érzem az előttünk álló feladatokat, kíváncsi vagyok arra, hogy a hátralévő mérkőzéseken az esélyesség tudatában az úgynevezett kötelező győzelmeket tudja-e hozni a csapat?") A klub respektálja az eddigi sikereket, de még az „Ezért mit kapok, illetve kapunk?" kezdetű kérdés nincs napirenden. Annál inkább egy láncszemként egymásba kapcsolódott teammunka megteremtése. („Kiváló kapusunk férje, Fichter Csaba viszi az ötös iskolában a kicsiket. Biztos vagyok benne: érkeznek ügyes gyerekek, de az örömömbe mindjárt némi üröm is vegyül. Egyszerre kell, hogy foglalkozzak az ifikkel és a felnőttekkel, ami rontja a hatékonyságot. Eszembe jut a Spartacusnál eltöltött évek azon periódusa, amikor Nagy Pista - sajnos már kiszállt a sportágból foglalkozott az ifikkel, nekem meg ott volt a felnőttcsapat. Óriási nyüzsgés volt, egyszerre harminc-negyvenen is nyüzsögtek az edzésen.") Most gazdára lelve, de szép is lenne valami hasonló. A sportoldalakat írta: BÁLINT GYÖRGY Bal felső sarok Lehet ki-, illetve elmagyarázni a dolgokat, de ettől függetlenül a tény nem változik: Czanka Attila, a szekszárdiak világklasszisnak kikiáltott üdvöskéje nagyot betlizett a világbajnokságon. Az elmúlt hetekben több, a kulisszák mögé bepillantó cikkben pedzegettük, hogy a riválisok gyanús erőssége miatt nem esélyesként lép dobogóra Donaueschingenben. Azt prognosztizáltuk, hogy a „koksz", illetve az orvosi és gyógyszeres háttér hiányában maximum három mázsa fölé tud kerülni az összetettben, ami legföljebb a dobogóra lehet jó. De hol az három mázsa? Hol van az ígért 160 fölötti lökés és a 130 kilót meghaladó szakítás? Pedig az előjelek kedvezőek voltak: a világbajnoki címvédő Pesalov el sem indult, s a visszatérő Sülejmanoglu sem emlékeztetett egy erőtől félelmetesen duzzadó minidarura. Valaki vagy valakik nagyon elronthattak valamit a felkészülés utolsó periódusában. Egy ifyen rutinos, már komoly eredményeket maga mögött tudó versenyzőnél szinte kizárt, hogy lélektani oka legyen a nem várt ázsióromboló betlizésnek, a csak negyedik helyezésnek. Igen élesen vetődik fel a kérdés: a bolgár súlyemelőpápa Abadzsiev útmutatása szerint több hónapon át végzett edzésmunka nála is, aki egyébként a magyar válogatott tagjainál jobb alapokkal bír, csak a kiégésre, a leépülésre volt jó: Mennyire volt tudatos és tervszerű a fogyasztása? Az utóbbi időben elment a súlya még hatvanöt kilóig is, innét kellett időarányosan fogyasztania, amivel már a Húsos-kupa előtt is gondjai voltak. Mit kapott vitamin gyanánt, ami növelte a folyadékmegkötő képességet és még a szaunában is képtelen volt verejtékezni?? Szabad volt-e a felkészülés során magára hagyni, engedni, hogy menjen a saját feje után? farsze, kényszerhelyzet alakult ki, mert az Abadzsiev-módszer öt is megviselte, Hanzlikot pedig nem fogadta el szakmai partnernek. Talán, ha ,az általa respektált klubedzöjével, Kovács Vilmossal dolgozik végig, más a végkifejlet. Érdekes, amikor itthon készült és úgy ment versenyre, mindig többet teljesített, mint a vegyes felkészüléssel. Egy újabb betli már padlóra küldheti az amúgy is önbizalmát vesztett súlyemelőt. Szabó Attila a kispadon