Szekszárdi Vasárnap 1991 (1. évfolyam, 1-16. szám)

1991-10-06 / 6. szám

9 1991. OKTÓBER 6. SZEKSZÁRDI zsef, az önkormányzati hivatal irodavezetője: - Elkészült a város részleges fatelepítési tervjavaslata. Ezúttal vállalkozóknak adtuk ki a fásítást, akik egy év garanciával vállalták. A Garay térre ostorfát telepítenek, pótolják a Rákóczi utca gesztenyéit... Mégpedig nem karvastagságú, hanem életerős 2-3 éves növényekkel. Tavasszal már fél millió forintot költött a lakótelepek fásítására a város, ez a „zöldprogram" újabb 2-3 millió forintba kerül. Elterelő vagy elkerülő Mindez javíthatja a környezetvédelem esélyeit, de az okokat alapjában csak a sokat emlegetett nagy beruházás szüntetheti meg. Előbb-utóbb dönteni kell az önkormányzatnak arról, hogy a tehermentesítő utat építik-e tovább a közeljövőben, elkerülő utat építenek netán, vagy más megoldást javasolnak. Ha csak a Béri Balogh és a Rákóczi utca négy nyomsávossá tételéről, jelzőlámpák felszereléséről döntenek, akkor is nagy összegekről van szó. Hiába, a környezetvédelem a legdrágább beruházások egyike... Az általános rendezési terv karbantartását 1992 elejéig elvégzi a testület, mégpedig az említett szempontokat is mérlegelve. A Településfejlesztési és Környezetvédelmi Bizottság elnöke, Jobban Zoltán: - A környezetvédelemnek nincs hagyománya a településen. Itt nincsenek társadalmi mozgalmak, nincsen zöldpárt... A korábbi városszépítő egyesület sem erre a célra szerveződött, ezért igen messziről kellett indulnunk. Megfelelő társadalmi háttér nélkül pedig nem működhet eredményesen a környezetvédelem. Mostanra jutottunk el oda, hogy egy fő környezetvédelmi referenset foglalkoztat a hivatal, pedig egy környezetvédelmi irodára nagy szükség lenne. A történeti örökséggel sajnos megörököltünk egy kedvezőtlen városszerkezetet. A település arca átalakult, de az egytengelyű úthálózat maradt. Szeleczky József egy régi térképet mutat: „Szegzárd nagyközség hegyrajza" felirattal. Az utak vonala, rajzolata alig változott. Csakhogy ma már nem lovas kocsikkal járunk... TAKÁCS ZSUZSA KAPFINGER ANDRÁS Majd hozzáteszi: mindenfajta mérőeszköz nélkül gondolhatna valaki arra, hogy gyermekét ne a nagy forgalmú városközpontban sétáltassa - mégpedig csúcsidőben. A Közúti Igazgatóság egyébként a közelmúltban végzett forgalomszámlálást, eszerint a városba északról 24 ezer, délről 9 ezer gépjármű érkezik napi átlagban, és ez csak az átmenő forgalom! A helyi közlekedés nagy részét a Garay tér, Rákóczi utca irányában akkumulálódó forgalom teszi ki. A helyzeten enyhítene, ha legalább nagyobb zöldterület segítené a város „légzését" a központban, sajnos Szekszárd kisvárosi arculata ellenére sem vált a parkok, ligetek városává. Sűrűn beépített városmagjában ilyesmire gondolni sem lehet most már. ^felvárás - kifelé A szemlélettel is baj van. Piszkos, bűzös a patak, hát be kell fedni. Nem kitisztítani, rendben tartani, ahogy az ész és a humán környezet diktálná... A Séd-vitában mindenesetre a megőrzés mellett áll a doktornő. Ehhez azonban nem elegendő a hivatal hozzáállása, a szekszárdiak mentalitásán is változtatni kellene. Az emberek elvárása általában kifelé irányul és nem azon gondolkodnak, hogy maguk mit tehetnének. Ha a lakástól egy kilométerre lévő munkahelyükre nem autóval mennének, autójukban figyelnének a szűrőre, netán ólommentes benzint tankolnának. Mindez ^^>ersze pénzkérdés is. De nemcsak az, ha a kánikulában a locsolóautóra várnak, ahelyett, hogy mondjuk a házuk, üzletük előtt elsöpörnének. A közületek, intézmények hasonlóképpen gondoskodhatnának portájukról. Ahogy annak idején természetes volt: a boltos nyitás előtt végigsöpörte a járdát üzlete előtt. Ezeket a kis lépéseket sorolja és fontosnak tartja Szeleczky Jó-