Szekszárd Vidéke, 1891 (11. évfolyam, 1-52. szám)
1891-02-12 / 7. szám
Szekszárd V i d é 3s e, 1 frt, Dobrovics Sándor 50 kr. Jegyeiket megváltották: Simonná Kovács Tekla 1 lit, Horváth Aladár 2 írt, Ferdinánd Józsefné 2 fi t 50 kr, id. Stockinger János 1 frt 50 kr. Spá- nyi Antal 1 frt 50 kr. Áiarczosbál. Szekszárd nagyközség elöljárósága által, a helybeli szegények részére rendezett áiarczosbál (6 álarezos volt mindössze) anyagilag ismét szép összeget jutatott a városi szegénypénztárnak. Egész gőzfürdő volt a nagyterem, azért reggeli 6-óráig senki sem mozdult, mig Garáy Ferkó rá nem zenditette a Rákóczy indulót. Paks község elöljárósága az 1891. febr. 8-án a paksi korház javára a korházi gondnokság által rendezett népbál jövede'méről következőben számol el: Eladatott 155 drb. jegy a 50 kr. ebből befolyt 77 frt 50 kr. Felülfizettek : Malatinszky Sindor 2 frt., Malatinszky Mirki k. a. 1 frt., Ns. Spiesz János apát 1 frt., Kern Ferencz biró 1 frt., Girst Ádám 1 frt., Kalmár József 50 kr., Vinkler Ferencz gyógykovács 50 kr., Szabó János őrmester 50 kr., Flórián István 50 kr., Herman Ignácz 30 kr. Összesen 85 frt 80 kr., összes kiadás 58 frt 84 kr., tiszta jövedelem 26 frt 96 kr. Dömötör József községi pénztárnok. ^PÉNZINTÉZETEINK. A szekszárdi takarékpénztár 44-ik évi (1890) zárszámadásából közöljük a következőket.: a múlt évi forgalma 5,440,786 frt 48 krt tett ki; ebből a váltólárcza 442,133 frt 50 kr; kötelezvényekben 106,257 frt 54 kr, folyó számlán 205,868 frt 56 kr. A részvénytöke 40,000 frt, ebből 20 ezer frt lett eredetileg befizetve, a többi 1846-ik évtől kezdve 1847-ig az által lelt befizetve, hogy osztalék nem adatott ki, hanem a ki nem fizetett osztalékkal a részvénytöke lett kiegészítve, a tartalékalap 22,711 frt; a különleges tartalékalap 31,486 frt 63 kr; a betétek ‘ a tökésitett és rnult évi kamataival együtt 1,613,844 frt 14 kr. Tiszta nyeremény 25,429 frt 15 kr. Az intézeti tisztviselők és szolga nyugdíj alapja 41,419 frt 20 kr. Az intézet tényleges vagyona kitesz 1 millió 756,528 frt 67 krt, ebben azonban -a 41,419 frt 20 kr. nyugdíjalap, mely az idén 833 frt 29 krral szaporodott — nem foglaltatik benn. A vagyon szaporulat az idénre 41766 frt 76 kr. A tartalékalap pedig 6054 frt 87 krral növekedett. Az évi közgyűlését február hő 18-án délelőtt 10 órakor fogja az intézeti helyiségben megtartani. A tárgysorozat 7 pontból áll, melyek közül a 6. pont értelmében az alapszabályok 23. §-a szerint az igazgatóság és a felügyelő- bizottság 3 évre újból választatik. A régiek — kipróbált financiérek — mind megmaradnak, mert az intézetnek évről évre való fejlődése, az ö kiváló működésűknek legszebb eredménye, esak az egy hiányzó (boldogult Albanich György helye volt egy évig betöltetlen) igazgatósági tagságra jön be az uj ember. A szekszárdi népbank vasárnap délelölt tartotta meg a városháza nagytermében Fördős Vilmos elnöklete alatt, huszadik évi rendes közgyűlését. A IV. csoport vagyona kitesz: 393,516 frt 57 krt. A másfél év óta müködö V. csoport vagyona kitesz 147,502 frt 31 krt. Az összes vagyon 541,018 frt 88 krt tesz ki. A kölcsön ösz- szeg a IV. csoportból 282,413 frt, az V. csoportból 141,654 frlot tesz ki. A szépen virágzó, és lelkiismeretes, szakavatott kezelés mellett müködö szekszárdi népbank, mely kezdetben oly szerényen kezdte meg működését, ma már terepélyes fához lehet he- sonlitani, mely büszkén tekint vissza 20 éves fényes múltjára. A választmány két uj taggal lett kitüntetve : Boross Gyula és Zarubay Ferencz részvényesekkel, kik közül az utóbbi igazgató-helyettesnek is megválasztatott. A »Tol name gyei takarék- és hitelbank« VI-ik évi közgyűlését múlt csütörtökön tartotta meg Gróf Széchenyi Sándor főispán, mit az intézet elnöke, elöülése mellett. Elnök megnyitván az ülést, a jegyzőkönyv hitelesítésére fölkérte För- dös Vilmos és Goldberger J. Mór részvényes tagokat. Az igazgatói bö jelenségből, mely felölelte az egész évi ered ménydus működését az intézetnek, a következő főbb pontokat jelöljük meg: Az évi tiszta nyeremény volt 18,205 frt 79 kr. Részvényenként 7 frt jutalékot adott, mi 1000 drb. részvény után kitesz 7000 frtot. Jótékony czélokra kiadott 335 frtot. A tisztviselők nyugdíj alapja javára 165 frt 79 krt. A tisztviselők és szolga jutalomdija czimén 305 frtot adott. A tartalék-alapra forditatott 5400 frtot, ■ a folyó évi nyereség és veszteség számlájára átvitetett 1458 frt 24 kr. Gróf Széchenyi Sándor elnököt újból 3 évre, egyhangúlag, zajos éljenzéssel választották meg, ki megköszönte a benne helyezett bizalmat, s Ígérte, hogy továbbra is az az intézet emelkedését fogja czélul kitűzni. Szinte egyhangúlag, lelkes éljenzéssel választották meg az igazgatóságot: Dr. Szigeth Gábor, Leopold Sándor. Steinekker Ferencz, Dr. Sass István és Ujfalusy Imre személyében. Hasonló lelkesedéssel választatott meg a felügyelő-bizottság is, melynek elnökévé Perczel Dezsőt, tagjaivá: Borsody Lajost, Seitnsdorfer Józsefet és Tóth Ödönt választották meg. Az igazgatóság, vezérigazgatóvá saját kebeléből ismét Dr. Szigeth Gábort választotta meg, kinek érdemei és munkássága az intézet körül, maradandó emléket képeznek. Végül az igazgató-tanácsba az elhalt Georgievics Pál helyébe Dr. Láng Frigyes zombai orvost választották be. A högyészi takarékpénztár 18-ik évi üzlet- évéről, az előttünk fekvő zárszámadásból, adjuk ismertetés végett a következőket: a múlt évi forgalom 1,959,597 frt 38 kr. volt. A váltó táreza 314,933 frt; jelzálogos kötvényekben 176,480 frt; a részvény töke 50,000 frt; betétek s ezek tökésitett kamata': 536,896 frt 35 kr; a tartalékalap 26,710 frt 47 kr; a nyugdíj alap 2786 frt 18 kr; Tiszta nyeremény 12,159 frt 89 kr. Évi rendes közgyűlését február hó 19-én délután 2 órakor tartja meg saját helyiségében. A tárgysorozat 6 pontból áll. Az 5. pont szerint az elnök 3 évre, a felügyélö-bízottság pedig 1 évi időtartamra lesz megválasztva. Az igazgatóválasztmányból kilépő 5 tagnak ‘betöltése ugyanezen ülésen fog végbemenni. FŐVÁROSI LEVÉL Budapest, 1891. február hó. (Szinházi reakczió. — Elektra triomphans. — A görög nyelv diadala. — A szuvéren közönség. — Népszínművek hajdan és most. — Szigligeti, Tóth Ede és Rátkay László.) Ha az utolsó szinházeseményeken végig tekintünk, azon meglepő tanulságra ébredünk, hogy valamint az életben úgy a pirosító birodalmában is minden akczió reakcziót szül, és hogy a hurok, ha túlfeszítve lesznek, szakadnak. — A franczia színműírók, kik köhnyedségük és szellemességük által valamint mindenütt — úgy a mi közönségünknek és elkényeztetett kedven- czei az utolsó időben már annyira visszaéltek a publikum kegyével, hogy darabjaikban sokszor a megengedhetőnek és illemnek határát aggasztó módon érintették. Csak két 'uj párizsi daradra utalok, »Eliza leánya« és »Helyett kisasszony«, melyeknek valósággal botrányos a tartalmuk ; fökép ez utóbbinak tartalmát még csak szkiczi- rozni is illemsértés lenne. így történt tehát, hogy ezen szézonban nemzeti színházunk igazgatósága ezen uj franczia »erkölcs«-darabokat nem hozta színre, helyettük azonban -az elmúlt év utolsó napján kísérlet gyanánt (melyről maga sem várt sikert) »Sophokles«. Elektra czimü tragédiáját adatta elő. És a csuda megtörtént! »Elektra,« mely 4000 évvel ezelőtt íratott, színészetünk dicsőséges évkönyveiben csaknem párallan nagy sikert aratott, és ezen ősrégi darab, melyet kisegítő gyanánt az ócska vasból szedlek elő, azóta első rendű fő- és kasszadarabbá fejlődött, és minden újabb előadásra már napokkal előbb elkapkodják a jegyeket. Jászai Mari, első tragikánk, személyiségéhez és ritka nagy művészetéhez illő szerepet kapott »Elektrában, és minden tehetségét felhasználta, hogy azt kellő érvényre juttassa. Nem optimizmus vezéreli tollunka't, midőn azt állítjuk, hogy Jászai Mari »Elektra« szerepében utolérhetetlen. * Nincs fővárosi akadémikus, nincs az a csalhatatlan kritikus Budapesten, ;ki azt merte volna jósolni, hogy az Atridák bus története négy évezred múltán érdekelhetne egy modern társadalmat. De Sophokles e törtéuetet oly fellengzős költészettel, oly érczvonásokkal irta és rajzolta, hogy mindig és mindenütt érdeklődést és feszült figyelmet kelt tárgya iránt. Ezen ős görög iró annyi hatalmas költészetet halmozott fel »Eleklrájá«-ban, hogy száz modern iró meríthet belőle. A nyelvezet oly megkapó, olyany- nyira szívből jön, hogy ez a magyarázatja, annak, hogy oly biztosan talál minden szó a hállgatóság szivéhez utat »Elektra« olvasva is remek; de hogy az ember azt kellőleg méltányolhassa, meg kell azt nézni és hallani a költészet evangyeliomát, melyet Sophokles a deszkákról hirdet a világnak. * * ■ •p . Hiába, a közönség szeszélyesebb, mint egy bizonytalan korú kaczér nő; ízlése változó, mint a divat, és egy darab sikeréről csakis előadása után .lehet szólni. »G’est mon piaisir !« mondja a hallgatóság, és minden okoskodásra csak ez a válasza: »Sic volo, sic jubeo!« A szuverén közönségnek korlátlan á hatalma; egy darab élete s halála fölött korlátlanul ítélhet: ő a legmagasabb forum, melynek judiciumq ellen nincs fellebbezés. Tapsolás, valamint a fütyölés, mindakettő a hallgatóság kiváltságai közé tartozik és az iró a legszebbet és legjobbat Írhatja, mégis csak a közönségtől függ, hogy magáévá teszi-e az szerző nézeteit vagy visszautasítja. •r í|í 4> Csak minapában láttam a közönség izlés- változásának jelét a népszínházban; az évek óta pihentetett, Csikóst adták csaknem üres padok előtt. Pedig mily kedvenez darab volt ez azelőtt! Igaz, hogy Tamássy kitűnő szerepét Hunyadi igen gyöngén játssza, de Blalia Lujza még mindig páratlan kecsességgel adja és da- nolja a »Rózsi«t. Mindamellett hidegen hagyta e darab a gyéren megjelent közönséget. Tempora ■ mutantur, et nos mutamur in illis! Örökre' el- szállingoztak az idők, mikor a boldogult Kotzebue mintájára irt Szigligeti-féle szalon-népszin- müvek tetszettek. Boldogult voltak azon idők! Kevésből állt akkor, népszínművet írni. Minden gonoszsággel az »urakat« ruházták fel, a »csikós« pedig, ki csak lovakat rabolt és néha napján egy-egy embert Ölt meg: a jóság és erényesség mintaképe gyanánt rokonszenvet keltett és nem egy szép szem könnyezett szerencsétlen sorsán. * * * Ma már egész más kellékeket küvetün; a jó népszínműtől; legyen egységes cselekedete és a népszinmüiró a fényt és árnyat egyformán ossza el szereplői közé. A szérelemnek természetesen győznie kell végre, de az igazságnak is kell, hogy diadalmaskodjék az ármány és hazugság minden körmönfont fodorlalai fölött. Ez a conditio sine qua non, a mely nélkül ma napság népszínmű sikerre nem számitkat. * * * Tóth Ede, — a fájdalom, oly korán elhunyt népszinmüiró eme egészséges és kedvelt műfajt kellő helyére terelte; megszabaditá azt a szalon nem hozzá illő nyomott atmoszférájától, és a természete, a. faluba plántálta vissza, a hol felgyógyult és szép gyümölcsöket hajtott. — Rátkay László még tovább ment; ö csakis a szépnek a szolgálatában állt, midőn darabjait irta, és bátran szakított mint első egy régi hagyománnyal. Tudniillik fényesen be- bizonyitá, hogy egy szép népszínművet lehet Írni, anélkül, hogy benne a zsidót gunytárgyává lesszűk: bebizonyitá »Felhő Klári«-jában is
