Szekszárd Vidéke, 1891 (11. évfolyam, 1-52. szám)

1891-04-23 / 17. szám

XI. évfolyam. 1891.

117. szám

TOXjIfcT.A. T7‘-Á-I3^£Ea--2-E

törvényhatósági, tanügyi és közgazdasági érdekeit képviselő társadalmi és szépirodalmi lap.

A tolnamegyei gazdasági egyesület s a szekszárdi szőlészeti és kertészeti tanfolyam hivatalos közlönye.

Előfizetési ár:

Egész évre . . .’ . . . 6 frt.

Fél évre .........................3 frt.

Év

negyedre . . . 1 frt 50 kr.

A lap szellemi részére vonatkozó köz-1 lemények, úgy a hirdetési és előfizetési | pénzek a szerkesztőséghez küldendők.

Szerkesztőség: Kiadóhivatal:

Pándzgó-utcza 1022. sz. Szarka-utcza 1290. sz.

SZEKSZÁRDON.

Hirdetési dijak:

Három hasábos petit sor 15 kr. ugyanaz a nyilttérben 20 kr. Birósági árverési hirdetmények: 200 szóig bélyeggel együtt 3 frt 200—300-ig | > 4 frt.

300—400-ig » »5 frt.

Felelős szerkesztő és laptulajdonos * *

GEIGER GYULA.

Kéziratok nem adatnak vissza.

Helyettes szerkesztő: Tirvnnsfi v n a

A fehér- és tolnamegyei vasutak.

Becses lapjának f. hó 9-én megjelent számában, a fentebbi czimen megjelent közleményére, az audiatur et altera pars elvén, következő kijelentésem felvételét tisztelettel kérem.

Én april 5-ikére 14 paksi lakostársamat személyesen felkértem, hogy a paksi közbirtokossági szobában megjelenni szíveskedjenek a Paksra óhajtott vasútvonal mielőtti kiépítésének megbeszélése tárgyában. •A meghívottak közül megjelentek Bún Gusztáv, Daróczy Tamás, Frank János, Hagy- mássy Károly, br. Jeszenszky Kálmán, Kern Ferencz, Molnár Antal, Popovits Gyula, Tschida Arthur urak. Szeniezey Ferencz és Spies János urak betegség folytán, Horváth Sándor és Orosz Endre urak hivatalos teendők végett elmaradásukat tudatták velem. Hogy ezen bizalmas körben kifejtendő eszmecsere sem Szeniezey Ödön képviselőnk sem engedélyes társai ellen nem irányult mutatja a fentebbi névsor. A meghívottak egy részén kívül több általam meg nem hivott vendég is jelent meg, ki által felszólítva nem tudom, de tekintve a közös helyi érdeket, és ugyan magán de nem titkos jellegű összejövetelt óhajtottam — utóbbiakat szívesen fogadtam, és egyedüli ezélom az volt, hogy biztosságot szerezzünk a soká húzódó vasutkérdésében, az elter-« jedt sokféle hírlapi czikkel szemben, és ezen összejövetel által az engedményesek nyilatkozatát óhajtottam elérni, ügyünk miben létéről.

A történtek sorrendjét és tartalmát illetőleg helyre igazitólag kijelentem, hogy mindenekelőtt Szeniezey Ödön képviselőnk iránt jelentettem ki őszintén érzett köszö- netünket, hogy a sok év óta elaludt paksi vasút ügyét újból felkarolva- sok fáradság és nagy pénzáldozatokkal ez irányban működött. A vasutat illetőleg felhoztam, hogy a napilapok hivatalos közleményében olvastam, miszerint Gróf Zichy Jenő, Veszter Imre és Szeniezey Ödön képviselő uraknak az előmunkálati engedély egy Ercsitől Fehérvárra, innen Sárbogárdra építendő vasútvonalra megadatván, ebből következtettem— és nem úgy értesültem hogy Ercsi-Fehérvár kiépítésével Adony-Szabolcs-fehérvári vonalunk önmagától megszűnt, és az Adony- szabolcs-paksi vonal az által ha vele párhuzamosan Adony-Ercsi kiépül. De engedményeseink ugyanis Szeniezey dön, Horváth Gyula és Környei Ede urak conces- sióját megszűntnek nem állítottam, mert ez tényleg fenáll tudtommal Fehérvár-Adouy- Szabolcs-Paksra. A kereskedelmi minister

ur ő Nagyméltóságát és szándékát nem említettem — mert ez utóbbit én nem is ismerhetem, de mások sem, meg vagyok azonban győződve hogy ez csak is a közjóra irányul, de igen is Daróczy Tamás úr hivatkozott reá később.

Ekkor köszöntött be Csukly Ignácz ur mint vendég, kit a közlemény Írójának tartok, de legyen az bárki is, igen időelőtti szolgálatot tett az által, hogy a magán megbeszélés tárgyát képező helyi érdekünket hírlapi közlemény tárgyává tévén, azt személyek ellen intézetteknek tüntette fel; mert meggyőződésem szerint Pakson senki sem akarja most is a tiz év előtti állítólagos elvet vallani, hogy ha a vasút egy óhajtott irányban nem épülhet, úgy más irányban se készüljön, mert a fődolog hogy Paks vasutat nyerjen.

Ezt feltételezem Molnár Antal úrról is ki időközben felszólalt kijelentvén, hogy a megszavazott összeget csak is oly irányú vasútnak szavazza meg, mely első sorban a paksi dunapartot megvédi és evvel eltávozott.

Ekkor jött elkésve Daróczy Tamás ur, és az előzményeket nem ismerem, hozzám azon kérdést intézte, hogy van-e conces- siom, mert annélkül értekezletet összehívni nem vagyok jogosítva, mire én kijelentettem

A „Szekszárd Vidéke” tárczája.

Egy fiatal párnak.

Kedves ifjú, ki ez angyal karodon?

Édes angyal, ki ez ifjú balodon?

Férj, feleség, ugy-e? ... ne is szóljatok, Leragyog e két szó üdve rólatok.

Menny a szívben, fény elöltök, utánók, Nyomaikon fakadozó virágok.

Két hajnál, két egybenyíló kikelet, —

Istenem, hogif egymáshoz is illenek!

Menny, menyország ... hánynak üres nevezet! Hej, a kire még soha nem rezegett,

Kin. sóh’ se forrt ez az édes valami,.

Annák ugyan mit is erről hallani?

Csák. még egyszer! ... Gyarló pára, vigyázva ! Te sem éltél a világon hiába . . .

Szép deleden, — hisz’ oly hévvel világit —

Ne irigyeld a friss hajnal sugárit.

Oh! te örök ragyogása szent álom,

Csillanj el majd hamváhodó pillámon,

Csak suhintsd meg koporsómon szárnyadat: Rózsaágyon mosolygva áldalak !!

E, Kovács Gyula.

Fővárosi krónika.

(Színházainkról.)

Hazánk első színpadán még mindig változatlan nagy hatást gyakorol a közönségre »Elektra«". Jászai Mari, daczára annak, hogy e szerepében majdnem minden nagyobb vidéki városban bemutatta magát, még most is óriási tapsra és valóságos tetszés viharokra ragadja a nézőket. Ha a heti műsoron ki van írva a hét bármely napjára »Elektra«, akkor biztos lehet az ember, hogy nem kap jegyet ha csak nem váltja azt egy héttel előbb. De akkor is csak úgy,, ha hordár által veteti a jegyet, mért a közönséges halandó bármily jó öklökkel rendelkezik, nem juthat a pénztárhoz. A hordárok dicsérik és magasztalják Sophoklest, ki irta — és Csiky Gergelyt, ki fordította Elektrát, mert mióta a nömös hordárintézmény fennáll, azóta oly tisztességesen és bőségesen nem zsebeltek a hordárok és largon- czások, mint most, mióta Elektra dívik. Ismerek egy fiatal kereskedőt, ki három -hétig hiába járt a kassza körül, anélkül, hogy jegyet kaphatott volna; végre tanácsomra egy hordárhoz fordult, ki zsiros borravalóért szerzett neki végre maga

és felesége részére jegyeket.

* .*

*

Hiszen tagadhatatlan, hogy■ »Elektra« gyönyörű szép nyelven van írva; Jászai Mari pedig egy Wolter Sarolta magas nívójára emelkedik benne hatalmas művészete által. De mindez csak magyarázni, — nem pedig okadatolni képes azon páratlan nagy vonzást, melyet ezen véres tragédia a fővárosi és vidéki hallgatókra gyakorol. Az ember hallja a nagy művésznő harangtiszta nyelvét, látja szeme előtt hogy játszódik le a cselekmény, és nem képes kivonni magát a nagy benyomás alól, melyet rája tesz. Háromszor néztem Elektrái, el is olvastam a könyvet és majdnem könyv nélkül tudtam; mindamellett mindannyiszor sírnom, zokognom kellett azon jelenetben, midőn a holtnak hirdetett Orestes hamvaival telt

urnát hozzák a szegény Elektrának.

* *

Utoljára, hogy edarabnál voltam, egy fiatal ember s egy kisasszony voltak szomszédaim összesen talán 30 esztendősek lehettek. Beszédjükből kivettem, hogy testvérek voltak, üde ifjúság és szépség trónolt ártatlan, gyermekded arcvonásaikon. Ezen »öcsike és liúgika« egyesítve a magasztost a hasznossal, a felvonás közökben jól ettek: sonkát, süteményeket, narancsot és ezukorkákat, melyeket egy kokett kézi kosárkából előszedének. Midőn azután a harmadik felvonás közeledett, melyben a nagy bomba elsül, a szép leány e szavakkal fordul testvéréhez;