Szekszárd Vidéke, 1891 (11. évfolyam, 1-52. szám)

1891-02-26 / 9. szám

jából rátörő zivatar pusztulással fenyegeti gyönge életét, j— Csak néha pillant rá az öreg Csentézi, s ilyenkor úgy tetszik, mintha elsimulnának a mély ránezok az ábrázatán; a tekintetében meg olyan szelid melegség áradoz a gyermek felé, a minőt a hamu alól felszított parázs sugároz. — Kedves orczáju fiatal asszonyka tesz- vesz körülöttük, s híven lesüti a két szemét, valahány útjában az öreg elé kerül; az meg minthá jéggé dermedne az orczája, hidegen fordul el tőle mindannyiszor. — A kis Póli. kér- döleg néz a két emberre, kiérzi parányi szivecskéje, hogy ezek idegenkednek egymástól valamiért. —■ Pedig úgy szereti mind a kettőt; ők meg mért nem szerelik hát egymást is? El-elmosolyogja piros ajkai között, rámutatva ujjacskájával egyikre is másikra is:

»Ez itt az édes anyámasszony, az meg az édes nagyapó.«

Azután dúdolva hajtogatja a mondókát, s megkapva az öreg köd ménének az alsó prémét, meg az édes anyja felakasztott perkálszoknyáját, közelebb-közelebb huzza egymáshoz a haragosokat. — Lopva csókolja meg ilyenkor az a bu- bánatos fiatal asszony, Csentézi meg karjai közé ragadva, tovább megy véle anyjától. — Nem tehet róla, szereti azt a kis porontyot, akárhogy szorongjon is szive . a születése miatt. — Ha más volna az anyja! De hát meglátogatta az Isten a portáját, igy kellett ennek ^megesni. Elszorul a lélekzete, ha rágondol annak a rossz gyerek házasságának a történetére, megrontja az álmát, keserű mérget vegyit az ételébe, megrövidíti napjait. — És mégis azon jár az esze szüntelenül, maga előtt látja minden csinját- binját, úgy a mint öt esztendővel ez előtt megtörtént.

Akkor tájt is ilyen meleg nyár vidította fel az aratást leső gazdákat, mint ez a mostani. — Egyik tikkasztó napon épen holmi eleségfélét készitgetett a napszámosainak, mikor a fia, a ki hasonlóképen kívül dolgozott az aratókkal,, egyszerre csak váratlanul toppantott be a házajtón. Csinos legény volt, reménysége valamennyi n... di szép leánynak, de akkor valami különös tűz égett szemeiben, csattanó pirosság futotta el az orczáját, úgy vette ki magát, mint egyik tündérmesének a királyfija. — Egész tisztelettel szólt az édes apjához, a mint rendesen szokta, s kérte, hogy vagy három szekérnyi czigánynak engedjen három napi pihenőt a falu határában olt a delelő körül.

Az öreg nagyot nézett a fia kikelt orczá- jára, s megcsóválva ősz fejét nem épen barátságos hangon felelt a beszédjére:

»Talán az eszed távozik, hogy ilyen sület- leneket hadarsz itt össze előttem? Csak nem akarod kárát a falunak? hiszen ellopják ezek még a szemed világát is.«

»Bizony édes apám uram megesik rajtok a szive kigyelmednek is, ha meglátja a szegény párákat; a marhájok se pihent már hosszú idő óta, nem hagyták meg őket egy szempillantás- nyira se sehol. — Embertelenség ez, ne hagyjuk, hogy mi ránk is ezt mondja a világ.

»De hát mégis, mi lelt téged, hogy ilyen különös módon elváltozott még az ábrázatod is? ügy segéljen, megigéztek azok a boszorkányok. Ni, épen ott bugdácsol már az egyik«, — s a .pitvarba lépet Csentézi, a hol egy vén czigányasz- szony kuporgottá lajtorja legalsó fokán. — Rongyokba voltak burkolva összeaszott tagjai, foszladozó kendő rejtegette ősz haját; mintha bőre is a ruhájának a sorsára jutott volna már, sűrű rán- czokba futott fonyadt orczáján. — Csak szemeinek a kevély tekintete sejtette, hogy ö a vájda felesége: a mint hogy úgy is volt. Tisztességtudással állott fel az öreg Kisantal közeledtére, s keresztény-katholikus szokás szerint köszöntötte:

»Dicsértessék a szerelmetes Jézus Krisztus, ö szent felsége. — Szerencsés jó napot adjon az Úristen kigyelmednek mind az egész házanépével együtt. Bőséges aratást a nemes községnek!«

Csentézi emberséggel mondta rá a mindörökké ament, meg az adjon Istent, de már annak

a nyelvén forgó kérdésnek a kiejtésére, hogy »hát mit csavarognak erre kendtek?« nem volt bátorsága; úgy elvette valami a szemfényét a vén banya háta mögül. — Olyan két gyémánt ragyogott feléje onnan az ajtó sarokból, a minő még talán a burkus császár koronájában sem fényes- kedik. (Folyt, köv,)

A boldogság ...

A boldogság saját kezedben ...

Hajoljon az — magad felé!

Ne bándd a múltat és jövendőt —

A szerelem a jelené.

Nincs semmink, csak mit szivünk adhat, Nincs más, mint a mit kér a vágy — Nincs egyebünk, csak mit a mámor A bánatért cserébe ád.

Nem lophat ajkunk annyi mézet,

Adja bár azt a szerelem,

Hogy múltúnk ezer szenvedését Megsemmisítse teljesen.

Ki sokat szenvedi: sokat várhat!

Ki sokat sirt: sokat remél;

A túlvilág örök élténél

Egy percznyi mámor többet ér!

j Frém József.

aiwwi*

Jegyesek emlékkönyvébe.

Menjen szép hugocskám,

Védjék e rímek!

Nem lesz rosszabb dolga,

Mint a többinek.

Szép öcsém, te is menj,

Vigyen a — szived!

Nem leszen jobb dolgod,

Mint a többinek.

Szávay Gyula.

HELYI HÍREK.

— Lapunk múlt számából, kézirat halmaz folytán, több ezikk kimaradt, mit most hozunk, anélkül hogy jelentőségükből valamit vesztettek volna.

— A netáni bekövetkezendő árviz-veszóly esetére való utalással megkereste törvényhatóságunk alispánja a VI. sz. csendőr-kerületi parancsnokságot, miszerint intézkedjek az iránt, hogy az ez iránti távirati megkeresésre -& a védtöltések örizre s az ezeken már előzőleg dolgozó munkások feletti felügyeletre 24 csendőr áljon a központi főszolgabíró rendelkezésére, kik közül 4 a madár-csa- tornai töltéseken, 4 a szekszárd-mőzs-tolnai töltésen s 16 a 41 kilométer hosszú szekszárd-bátai Dunavédgáton lenne hivatva a,szolgálatot teljesíteni.

— Halálozás. Krammer Vilmos helybeli könyv- kereskedő anyja lomniczi születésű 9 9 éves korában aggkórban hunyt el Pakson február

20-án, férje ezelőtt 2 évvel halt el, 88 éves korában. A szép életkort elért agg pár teljes életében a legjobb egészségnek örvendett, és a legboldogabb családi életet élt.

— Tiszteletbeli jegyzők. A nőegvlet tiszteletbeli jegyzőivé újólag Módii Sarolta és Boross Ilonka kisasszonyok választattak meg.

— A szekszárdi takarékpénztár igazgatósága a saját kebeléből ismét Fejős Imrét választotta meg vezérigazgatónak. A felügyelő-bizottság elnökévé pedig dr. Steiner Lajos lett.

— A szekszárdi nöegyletbe Szekszárdról legutóbb 20 tagot vett föl a választmány, köztük özvegy báró Auguszt Antalné úrnőt ki 25 frt tagsági dijat, és Takler József bírót, ki évi 5 frtot fizet.

— Személyi hir. Simontsits Béla, Tolnavármegye alispánja, a »Dunántúli kimivelődési egyesület« pártoló tagjai közé belépett.

— Alapitó-tag. A »Dunántúli közmivelődési egyesület« alapitó tagjai közé a szekszárdi takarék- pénztár 100 írttal,- belépett.

— Eljegyzés. Steinfeld Béla pénzügyigazgatósági fogalmazó eljegyezte Rausz Mariska kisasz- szonyt Szekszárdon.- Jótékony adomány. A szekszárdi takarék- pénztár különböző jótékonyságra 575 frtot adományozott.

Tolnamegyei Hölgyek Lapja.

Csendőr kirendeltség. A közelgő árvíz veszedelem alkalmára Szekszárdra felsőbb utasításra, 24 csendőr fog kirendeltetni. A legkihatóbb intézkedések már meg vannak téve. Dunavédgát tásulat teljesen fölszerelte magát a védekezésre.

Halak konfískálása. Dr. Kormány Gyula községi orvos hamarjában másodszor koboztatott el a szekszárdi halpiaczon romlott halakat, melyeket a Balatonból hoztak.

A casinó uj jegyzője. A vasárnap tartott rendkívüli közgyűlésen a lemondás folytán ihegürese- dett jegyzői állásra, Schneider Gábor törvényszéki aljegyző választatott meg.

— Államsegély. A vallás- és közoktatásügyi miniszter a szekszárdi belvárosi ovoda részére 200 frt. állami segélyt adott.

— A szekszárdi polgári fiú- és felső leányiskola részére az iskolaszék egy díszes zongorát hozatott, az ének sikerebb tanítása végett.

— Halálozás. Zsigmond János volt községi közgyám, hosszas szenvedés után élte 61-ik évében Szekszárdon elhunyt.

— A Phönix-féle biztosító-társulat szekszárdi ügynöksége Bile N. János halálozásával meeüresed- vén, az S k i ne r Károly jó hirü kereskedő vezetésére bízatott.

"^^A foganatosított népszámlálás egész lefolyása s a nevezett tapasztalatok felöl kimerítő tájékozást óhajtván nyerni az orsz. statisztikai hivatal, az e tárgyban tartandó értekezletre törvényhatóságunk alispánja a népszámlálás felülvizsgálatánál közreműködött tényezőket f. évi m á r- t i u s hó 1 6-á n d. u. 4 órára összehívta.

MEGYEI HÍREK.

— Tavaszi katonai lóvásárok. A hadsereg lószükségletének kiegészítése czéljából f. évi mártius hóban megyénkben, a kővetkező helyeken lesznek lóvásárok: II. csoport: Dombovárott 16-án, Hő^ gyészen 18-án, Pinczehelyen 19-én.

— Jótékonyság. A báttaszéki kér. takarék- pénztár üzleti nyereményből jótékony csálnkra 241 frt 61 krt. adott. — A dunaföldvári takarék- pénztár pedig 97 frtot.

— Jegyző választás. A tengődi községi jegyzői állásra Molnár István tolna-szántói segédjegyző választatott meg.

— A roncsoló toroklób. Harcz községben járványszerüleg föllépett a kis gyermekek közt.

—n Lépfene. Várdombon Holcz György tehene lépfenében elhullott, minek következtében az óvóintézkedések a hatóság részéről megtétettek.

— A dunántúli közművelődési egyesület vagyona napról napra gyarapodik. így Dr. Dulánszky Nándor pécsi püspök és gróf Széchenyi Béla 1000—1000 frttal örökös tagul léptek be az egyesületbe. Továbbá Döry Dénes 200 frttal lett alapitó tag 100—100 frttal alapitó tagok lettek továbbá: Beksics Gusztáv, Madarász József, Feny- vessy Ferencz, Meszleny Lajos, Földváry Elemér és Svastics Gyula orsz. képviselők; azonkívül Szabó Ernő, Sarlay János, Okolicsányi Dénes, Kisfaludy István, Nádosy Kálmán és Elek Brenner János, Dr. Óváry Ferencz, Dr. Kronecker József, Kunfi Adolf, Beck Miksa. Aebly Adolf, Holl Frigyes és Miksa, Brázay Kálmán. Dr. Csillag János, Pékár Imre.

— Színészet. A Jakabfi és Hubai-féle szín- társulat, mely a múlt hóban távozott Szekszárdról, rövid vándorlás után, Pécsváradra ment előadásokat tartani.

— Csödmegszüntetés. A szekszárdi kir. törvényszék BIeier Adolf dunaföldvári lakos ellen elrende t csődöt megszüntette.

— Leesett a padlásról. Bátai Péter kölesdi lakos a napokban tölment a padlásra, de a lépcső felső fokán megcsúszott s hanyatt esvén, úgy összetörte magát, hogy nemsokára reá meghalt.

— Névmagyarosítás. Stärk Ignácz dunaföldvári illetőségi budapesti lakos »H o r v á t«-ra magyarosította vezetéknevét.

— Helyetesités. Szerényi Gyula závodi plébános betegsége következtében a pécsi püspök Kiss Rezső villányi káplánt rendelte Závolra helyettes-plébánosnak.