Szekszárd Vidéke, 1891 (11. évfolyam, 1-52. szám)
1891-02-05 / 6. szám
Szeksz'árd "*7“ i d é k ismeréséből s a közvélemény jól felfogott kivánabe szükségleteit, mélyekről eddig a lajántúli sógorok élelmessége gondoskodott. Persze, hogy elég drágán fizettük meg ezt a - gondviselést, de azért nem zúgolódtunk és a jó sógorok meg voltak elégedve a jámbor magyar szomszéddal, a ki vagyonának felét bécsi és brünni gyárosok zsebeibe ván- doróltalta. Most végre a magyar kormány kísérletet tett az eddigi gyámsági viszonytól váló szabadulásra. Baross Gábor közgazdasági politikája, minél élénkébb ipart teremteni Magyarországon, hogy a nemzet minél kevesobb szükségletét legyen kénytelen külföldön fedezni. Hogy ezt az állapotot megteremtse, mindenek előtt arra kellett tekinteni, hogy a magyar ipart az osztrák versenytől megóvja. És miután a közös vámterület mellett ez rendes adóztatási utón el nem érthető, a lányszü miniszter úgy segített a bajon hogy a magyar államvasul összes vonalain uj árudijt szabott, mély olcsóságra nézve messze felülmúlja az osztrákok vasúti tarifáját.. Az osztrák ipari gyártmányok tehát az osztrák vasutak magasabb szállítási dija következtében tetemesen drágábbak, mint a magyar gyártmányok és a fogyasztó közönség ennélfogva természetszerűleg oda fordul, a hol olcsóbban jut az árukhoz. Ily körülmények közt nagyon valószínű, hogy a magyar ipar, tekintetve, hogy olcsó gyártmányai nagyobb keresletet biztositnak számára idővel teljesen ki fogja szorítani az osztrák ipart nemcsak Magyarországból, hanem győzelmes versenyre kelhet véle a külföldön is mert szállítási tarifáink olcsósága által a magyar áruk oly előnyökben részesülnék, mélyek az ár kiszabásánál lényeges szerepet játszhatnak. Szóval a magyar árúk olcsóbbak lehetnék az osztrák áruknál anélkül, hogy minőség tekintetében különbség lenne köztük. És ez az a pont, mély a Lajtán túl akkora riadalmat keltett, és a mély uz ottani kereskedelmi jés iparköröket arra indítja, hogy minden erejükkel óda hassanak, hogy a magyar kereskedelmi miniszter uj árutarifáját megváltoztassa, és hogy azt ismét az osztrák vasutak szállítási dija magaslatáig felsrófolja. Mi meg vagyunk győződve, hogy Baross nem fog engedni az osztrák követeléseknek, mélyek nemcsak igazságtalanók, de egyúttal mélyen sértik a magyar állam Önrendelkezési jogát is mélyet a bécsi és brünni gyárosok jajgatásai miatt feladni bizonyára nem fogunk: annál kevésbé fog pedig engedni, mert hatalmasan támogatja őt az országnak mind hangosabban nyilatkozó közvéleménye, mély nem késett a leghatározottabban állást foglalni azon mértéktelen agitáció éllen, mélyei Bécsből űznek Baross Gáborkereskedélemügyi miniszter tarifapolitikája ellen. Az említett osz‘rák lcőrök félfuvalko- dottsága, mélyek Magyarország gazdasági politikájának függetlenségét fenyegetni vakmerősködtek, élés rendreutasítást kap ama számos nyilatkozatban, mélyeket az ország minden vidékén a legtekintélyesebb egyesületék és testületek tesznek, hogy, Barosst a nemzet rokonszenvéről, tarifapolitikáját pedig annak tetszéséről biztosítsák. A magyar közvélemény ezúttal ismét fényesen teljesíti kötelességét. E mozgalommal szemben, mély elveteme- dettségében annyira megy, hogy a magyar állam szuverénitását tagadja legfontosabb gazdasági érdekei tekintetében, zárt fálánkszban lépnek fél a kereskedelmi és iparkamarák s ezekkel egyetemben a közvélemény az ország veszélyeztetett jogainak s megtámadott érdekeinek védelmére. Láthatják tehát a bécsi urak, kiknek kezdeményezéséből eredt a mozgalom, hogy premisszájuk teljesen hamis volt. Egész haditervük azon feltevésen alapult, hogy az uj áruszállítási díjszabás csupán a magyar kereskedelmi miniszter szeszélyének kifolyása, hogy tehát könnyű lesz Barosst osztrák kardcsörtetés- sél elszigetelni a kabinet többi tagjaitól s az ország közvéleméményétől. Az utóbbi napok nianifesztációi bebizonyították, hogy e feltevés esetlen számítási hiba volt. Az ország egyértelmű helyeslése bizonyítja, hogy Baross Magyarország valódi szükségleteinek megtaiból mentette forgalmi politikájának vezérelveit. Azon határozott nyilatkozat által,, mélyet gróf Szapáry Gyula miniszter elnök tett a parlamentben Kaas interpellációja alkalmából, köztudomású lett, hogy Barossal minden kérdésben, és különösen a tarifapolitika kérdésében is szolidárisnak vallja magát. Szinmüpártoló egyesület Szekszárdin. Simontsits Béla Tolnamegyének minden nemes ügyéért lelkesülő e- tevékeny alispánja múlt csütörtök délután 5 órára egy színmű pártoló egyesület létesítése tárgyában értekezletet hivott egybe, melyen a következő urak vettek részt. Simontsits Béla elnöklete alatt Ágoston István, Dezsöffy Géza, Hamza Géza, Hanny Gábor, Bor- sody György, dr. Szigeth Gábor, Krammer János, dr. Spá- nyi Leo, Örffy Lajos, dr. Haidekker Béla, Madarász Elemér, Baráth Zoltán, Tóth Ödön, dr. Hángel Ignácz, Dőry László, Szendrődy Károly, Kovács Dávid, dr. Leopold Kornél és lápunk szerkesztője. A meghívó melyet Simontsits Béla e tárgyban kibocsájtott következőleg hangzott: Még a múlt év tavaszán Szekszárdon időzött Dobóféle színtársulat igazgatósága, egy emlékiratott nyújtott be hozzám, melyben a magyar vidéki színészet pártolása I másfelől a szekszárdi színház látogató közönség mü- igényeinek mentői hathatósabb kielégítése czéljából egy színmű pártoló egylet alakításának eszméjét vetette fel. Ennek következtében megkerestem a magyar orsz. színész egyesület központi igazgatóságát s azt vélemény adásra kérvén fel egyszersmind beszereztem az ország különböző vidékein fennálló ily czélu egyletek szabályzatait. Tettem ezt oly czélból, hogy Szekszárd nagy számú értelmiségeinek a színmű pártolás terén nem egy ízben fényes eredményt felmutatott érdeklődésének alkalmat nyújtsak mü igényeinek kielégítése körül olyan biztosítékok megszerzésére, a melyek egyfelől teljesen kizárand- ják azt, hogy Szekszárdot minden hivatottság nélküli színtársulatok keressék fel és élvezhetlen előadásaikkal magának a magyar vidéki színészet ügyének hátrányára müködhéssenek ; — másfelől pedig megadják a lehetőséget arra nézve, hogy Szekszárd intelligens társadalma a vidéki színészet pártolása körül jiecsak anyagi áldozatokkal legyen terhelve, de irányitólag befolyásolhassa azt, hogy Szekszárdot mily időre, mely vidéki társulat nyerhesse meg színi előadások tartása czéljából. Azon hitben, hogy igen tisztelt Uraságod ezen vélekedésemet osztja, teljes bizalommal van szerencsém felkérni, hogy ezen ügy megbeszélése és a további teendők iránti megállapodhatás végett a hivatalos helyiségemben folyó évi január hó 29-én d. u. 5 órakor megjelenni és az ott kifejtendő eszmecserében r^szt venni szíveskedjék. Simontsits Bila alispán. Ezen meghívó folytán megjelentek a fent megnevezettek, a kiket Simontsits Béla alispán szívélyesen üdvözölt s miután az értekezlet öt elnökének, Hamza Gézát pedig jegyzőjének megválasztotta : az elnök az értekezletet megnyitott- nak nyilvánította. Simontsits Béla azután ecsetelte ez ügyben az előzményeket, hogy volt a múlt évben nálunk egy színtársulat a Dobo-féle, mely teljesen megfelelt a mai igényeknek, — majd ismét jött utánna egy másik társulat, a mely az igényeket a legtávolabbi mérvben sem tudta kielégíteni. Szekszárd mü pártoló közönsége a mily áldozatkészséggel támogatta az első mütársulatot, ép oly mértékben csak kellemetlen terhére szolgált a második társulat megjelenése. Megemlíti itt, hogy a Dobó-féle társulat igazgatója eltávozása előtt egy memorandumot adott be hozzá, a melyben a Szekszárd köreiben a szinügy iránt időközönként felmerült közönyt egy részről és első sorban a színészekben, a hiányosan összeállított s igy nem kellő erőkkel működő társulatokban ; másrészről azonban a szekszárdi szinügy rendezetlenségében véli feltalálni. Ezek orvoslására s egy szinmüpártoló egyesület létesítésére positiv' javaslat alakjában kérelmet terjesztett elő. E javaslatot az alispán felküldte a központi budapesti szinigazgatósághoz s kikérte annak véleményét, egyszersmind beszerezte a kecskeméti, székesfehérvári, szegedi, és győri stb szin- pártoló egyesület alapszabályait. Az előbb érintett igazgatóság értesítése és a beszerzett egyesületi alapszabályok elégséges > anyagot nyújtanak arra nézve, hogy a szekszárdi szinpártoló egyesület mikénti létesítése tárgyában tájékozást nyújtsanak. Azt hiszi, hogy egy szinmüpártoló egyesület létesítése nálunk teljesen indokolt, mert ez ! teszi egyedül lehetővé, hogy egyrészről városunkat magasabb színvonalon álló tárrsulatok látó* gassák; másrészről, hogy közönségünk jövőben a támogatást egyáltalán nem érdemlő kisebb társulatok által okozott kellemetlenségektől megszabaduljon. Nagyban és általánosságban ez a jelen értekezlet tárgyának vázlata, felkéri ennélfogva a jelenvollakat, hogy a kérdéshez szóljanak hozzá, miért is a vitát ez irányban megnyitotta. Dr. Szigeth Gábor Szekszárd mü- pártoló közönségének nevében köszönetét nyilvánítja ez értekezletet egybehívó alispánnak s indítványozza, hogy az értekezlet e köszönet nyilvánítását jegyzőkönyvi határozattal fejezze ki. Az inditváuyt az értekezlet egyhangúlag s lelkesedéssel elfogadta. Ezután az értekezlet kimondotta, hogy egy szinmüpártoló egyesületalakitását elvben elfogadja s egyszersmind az előmunkálatok teljesítésére, az alapszabályok elkészítésére egy szükebb kőrü bizottságot küldött ki, mely a következőleg alakult meg: Elnök: Simontsits Béla, jegyző: Hamza Géza, tagjai: Dezseöffy Géza, dr. Szigeth Gábor Totth Ödön, Krammer János, Örffy Lajos, Madarász Elemér, Boda Vilmos, Geiger Gyula és dr. Leopold Kornél. E bizottság megalakítása után az értekezlet az elnök éltetése mellett 6 órakor feloszlott. A KÖZSÉGI ÉLETBŐL. Szekszárd képv. testületének ülése. Jan. 29. S.z ekszárd nagyközség képviselőtestületének január 29-iki ülésén szokatlan érdeklődés mutatkozott a községi ügyek iránt. Igaz, hogy az intelligens elemből éppen ezen az ülésen jelentek meg legkevesebben, de á kik ott voltak egyénként részt vettek az élénk vitákban. Délután két órakor vagy 25 képviselő volt együtt, a kik közt ott láttuk a legszorgalmasabban megjelenők közt Fejős Imre, Örffy Lajos, Dr. Hangéi Ignátzot. A polgári osztály természetesen most is majdnem teljes számban vonult fel. Az ülés előtt többen a termet vették bírálat alá. Szomorúan is néz az ki. Egy kajla hosz- szaságban elnyúló rozoga asztal nyújtózkodik az ablakok előtt — a félközepéböl kiáll belőle egy kissebb fajta nem kevésbé dísztelen s tanácskozási asztalnak csúfolt alkotvány mely a múlt század történelmi emléke gyanánt látszik őriztetni s gondosan le van takarva fakoszinbe átment zöld posztóval. Kevesebb elismerés és gond 'jut már egy a sarokban álló — s teljes elha- gyatottságát fennen hirdető harmadik asztalnak — erre már fakószinü posztó sem jutott. — Ott áll száraz s négy felé álló lábaival hirdetve rozogásával a múlandóságot. Ha a végzet az élő lények közé sorolta volna, mind a négy lába már rég nem lefelé hanem felfelé állana. Hát még az ülőhelyek! Az egész teremben egyetlen egy szék van, de ez jó nagy ^szintén a múlt század történeti maradványa, mert a mi megmaradt belőle az csupa tört darabokból áll. Egy ósdi karosszék ez — melyből a múlt hónapban Fog- lein János volt biró azért hurczolkodott ki, mert attól tartott hogy összetörik alatta ; Takler József ült bele most. Először vékonyabb ember is — meg aztán el van határozva, hogy ezt a széket alaposan megfogja reperál ni. Ebben a székben ültek Szekszárd összes bírái a Karkáz és Gyula bírák idejétől kezdve mostanig. Azért is nagyjelentőségű történelmi emlék mert az ősmonda szerint mindenki a kit ebbe a székbe beleültetitek •— rögtön a legokosabb emberré lesz az egész faluban és ha]adéklalanul bíróvá ültetik» . ■ ©-________________________________________________________________________________________________,
