Szekszárd Vidéke, 1891 (11. évfolyam, 1-52. szám)

1891-12-24 / 52. szám

Szekszárd V 1 d é k e. — Főúri esküvő. Gróf Wrbna Rudolf cs. és kir. kamarás és neje Németkeéri Kiss Vilma csillagkeresztes palotahölgy f. hó 20-án Hollen- schaubol (Morvaországi birtokukról) egy nászje­leni ést küldöttek Pálfára Forster Ernő pálfai plébános és pápai kamarásnak, melyben öröm­mel tudatják hogy egyetlen fiuk Gróf Wrbna Rudolf cs. és kir. kamarás folyó hó 28-án vezeti oltárhoz aráját, Elvira, bajor ki- r á ly.i herczegnöt. — A gróf Wrbna csa­lád több évig lakott Tolnamegyében bölcskei birtokukon, az ifjú vőlegény is ott született, ki­nek két nővére van : Draskovics grófnő, és Freu­denthal bárónő. — Gróf Wrbna Rudolfné első férje volt alapi Salamon József, ki 48-ban mint honvéd huszárkapitány Komáromnál elesett! ez utóbbi testvérbátyja volt alapi Salamon Ádám- nak, bold. Gindly Ida férjének, és unokatestvére volt özv dr. Novák Sándornénak, Forster Benő­nek, Ferencznek, Ernőnek, Szánádi Forster József­nek, Dombhegyi Forster Eleknek, és Forster Bé­lának (honvéd huszár ezredes Kassán). Az ifjú vőlegénynek gróf Wrbna Rudolfnak unokabátyja : Mányai Koller Iván Gödről nőül vette Forster Erzsébetet, Forster Benő úr egyetlen leányát; Koller Tivadar, Koller Pál Szent-lvánról, és Mesz- lényi Lajos Velenczéröl pedig Fiáth Imre leá­nyait bírják nőül. E szerint a nevezett magyar nemesi családok is közeli rokonságba jönnek a bajor kir. herczegi családdal. Isten szent áldá­sát kívánjuk az ifjú jegyes párra. — A hajózás köréből. A cs. és kir. duna- gözhajózási társaság, e hó 21-én az árufölvételt is beszüntette az összes hajóállomásokon. — Színészet. Halász és Füredi társigazga­tók színtársulatukkal, Tolnáról Högyészre mentek. — Elsülyedt hajó. A győri gőzhajó-társaság »Ország« nevű vontató gőzöse Domborinál a jégzajlás következtében lyukat kapott több he­lyen és elsülyedt. — Megszűnt olvasókör. A tamásii »Olva­sókör«, mint bennünket értesítenek, részvét hiányában, feloszlott. — Hirtelen halál. Gödé Károly decsi ev. ref. lelkész, hétfőn reggel meghalt. E megdöb­bentő hirt hozta meg Szekszárdra a decsi kurá­tor. Gödé Károly, mint zsinati képviselő, Buda­pesten influenzába esett, s betegen jött haza Decsre a múlt csütörtökön; baja súlyosabb lett, mihez jár ült még szívbaja, s hétfőn reggel ki­szenvedett 47 éves korában. Gödé Károly ala­posan képzett egyházi férfiú volt. Mint végzett theologús Szilassy István pestmegyei alispán gyer­mekeinek nevelője lön. Ismét megválasztották rendes lelkésznek az erdélyi szepsi-szentgyörgyi ekklézsiához, honnét nemsokára Decsre jött lel­késznek. Temetése szerdán délután 2 órakor ment végbe. A gyászháznál Dömök Péter öcsényi lelkész mondott megható imát és beszédet, a templomban Molnár Albert pilisi lelkész és vé­gül a temetőben Borzsák Endre szekszárdi lel­kész, tartottak megható gyászbeszédet. — Esküvő. Temmer Károly, az eresii taka­rékpénztár könyvelője, csütörtökön vezette oltár­hoz Szegeden Felmayer Anasztázia kisasszonyt. — A pócsegyházmegyóből. Szűcs Antal villányi plébános kisasszonyfai plébánossá, — Radó Dezső pécsi káplán pedig herczegszöl- lösi plébánossá neveztetett ki. — Gyászhir. Nemes Knoreek Gu s z t á v cs. és kir. nyugalmazott kapitány, néhai jobba- házi Döry Friderika férje, e hó elején Apatinban 73 éves korában, jobblétre szenderült. Az elhunyt, ki a hatvanas években Szekszárdon lakott családjával, rokonszenves alakja és meg­nyerő modora által igen kedvelt társadalmi fér­fiú volt; később Zombára tette át lakását, majd Apatinba ment egyik fiához lakni, s olt szerető gyermekei karjai között szenvedett ki. A boldo­gultál gyászolják: Knoreek Vilma, férjezett dr. Görgey Árpádné, Knoreek Hannibál, Knoreek Er­zsiké, Knoreek György, gyermekei. — Polgári iskola Dunaföldváron. Megyénk egyik legvirágzóbb községében, Dunaföldváron egy nagy mozgalom indult meg, hogy ott egy polgári iskola állittassék fel. Mi tekintetbe véve Duna- földvár kulturális és .egyébb vitális érdekeit nagyon, de nagyon kívánatos, hogy ott a kor­mány a község hozzájárulásával, minél előbb egy ilyen tanintézetet állítson föl. — „Dalos pacsirta” ez a cime Kegyes Jó­zsef bölcskei naturalista festőnk festményének, mely az országos képzőművészeti társulat ezidei téli kiállításán van közszemlére kiléve. ' — Hivatalvizsgálat. Múlt hétfőn és kedden tartott hivatalvizsgalatot Dezseöffy Géza kir. tszéki elnök a paksi kir. járásbíróságnál, ugyanakkor Ágoston István, mint elnökhelyettes a dunaföld- várinal. Mindkét helyen az ügyvitel és ügykeze­lés rendben volt. — Lopás a vidéken. Martin Henrik mórágyi lakos présházát feltörték s onnét nagyobb menyi- ségü pálinkát vittek el. — Csépán Ferencz ro­vott elöeletü szolgalegény Tuchmann György vár­dombi lakos zárt istállójából elhajtotta borgyas tehenét. A zsákmánynyal Szekszárd felé jőve, a csendörök a gyanús egyént letartóztatták. — Nagy lopás. A csendőrök hosszú kuta­tás és nyomozás után Medinán megtalálták a múlt hetekben előfordult nagy lopás tettesét és a lopott tárgyakat. A tettes Komáromi András medi­nai lakos volt, kinek bűntársai is vannak. — Jutalom hullakifogásért. A belügyminis- ter Baljék Ferencz, Hercog János és Walter Ferencz paksi lakosoknak egyenként 10—10 frt huilakifogási jutalom dijat utalványozott. — A roncsoló toroklob Gyönkön ijesztő mérvben szedi újólag áldozatát. Nincs nap, hogy egy-két gyermeket ne ragadja ki e szörny a szerető szülök kezéből. Legutóbb Ernst Ödön gyönki kir. aljárásbiró gyönyörű szép kis leány­káját, a 3 éves kis Ernát ragadta el a kérlelhe­tetlen halál. T A N Ü G Y. „A gyermek első tanítója.“ Irta: Juhay Antal. (Folytatás.) A mű 24 ivén Rózsa K. és neje nyomdájában szép papíron, tiszta nyomással csinos kiállításban jelent meg és kapható a szerző Juhay Antal fővá­rosi tanítónál, — Budapest, VII. kér. Murányi-utczai községi iskola, — 2 Irt 50 krért. Igaz, hogy az ár egy kissé magas, különösen a szegény néptanítók erszényének, de a benne felhalmozott anyag bőven kárpótol azon áldozatért, melyet a mű megszerzése által a paed. irodalom oltárára lerakunk. Az egész mű az előszón kívül négy részre van osztva. Az I. részben szerző a hit- és erkölcstan ta­nításáról szólva — bár azzal mint a felek ízetek magán jogaival, részletesen nem foglalkozik, igen fontosnak tartja, sőt mindennek elébe teszi, s mint a tanítás- és nevelés legfontosabb s a legtöbb nemes törekvésnek meleg­ágyát képező eszközt, igen melegen ajánlja. Te át látjuk, hogy a vallás-erkölcsös oktatásnak legbuzgóbb hive. A II. részben szerző bevezetésképpen előadja, hogy a ministeri tanterv értelmében a rendszeres nyelvtan tanításnak a népiskola első osztályában nem lévén helye, a beszéd- és értelemgyakorlatot az irás- és olvasást kell felhasználni, hogy a gyermekek a helyes beszédet és Írást elsajátítsák. Ezeh rész I. fejezetében a beszéd- és értelem­gyakorlat módszeres feldolgozása előtt, a ministeri tanterv és az általános utasítások mellett szerző még megjegyzi, hogy nem tartja elégségesnek ezen tan­tárgy tanításánál pusztán a helyes beszéd és irás elsajátítását, hanem a gyermek lelki tehet- ségeinck és jellemének fejlesztését is szükségesnek tartja, mert tanításunk különben egyoldalú, elhibázott lesz. A beszéd- és értelemgyakorlatok egyes tételeinek kidolgozása min­den kívánni valót felülmúl. Szép magyaros, a gyermek által könnyen felfogható nyelvezettel, világosan, fokozatos egymásutánban van az kidolgozva, a tárgytól el nem tér figyelme mégis mindenre kiterjed, s a végén, sokszor közben is, a tanultakat, röviden összegező csinos versecskékkel örvendezteti meg tanítványait. Németh. Márton néptanító. (Vége köv.) KÖZGAZDASÁG. A bern-simenthali és a borzderesmarha megyénkbe. A megyei gazdasági egyesületnek e hó 17-én Köles- den megtartott gyűlésén megyénk egyik jeles gazdája által felvettetett azon kérdés,, vájjon a bonyhádi tájmarhának a bern-simenthaii marhával való javítása mellett, nem volna-e czélszerübb a megye Fadd, Paks, Nagy-Dorogi-kör részén lévő, magán semmi határozott fajjelleget nem hor­dozó korcs, — kesely, darvas és pirók színű marhának, mely inkább rokon a korcs magyar faj és korcs borzderes­hez, mint a már fajjelleggel biró tarka bonyhádi marhá­hoz, — nem a tőle távolabb álló tarka bern-simenthalival hanem a hozzá — már színre nézve is — jobban hasonló borzderes fajtával keresztezés utján való javítását meg­kísérlem. Vagyis a megye marha állományának javításánál nem az egész területen kizárólag a bern-simenthalit hasz­nálni," hanem alkalmazni a maga helyén a fehér magyar marha mellett, az említett vidék jellegnélküli a borzderes­hez közel álló állatjainál, a borzderes tiszta vért. Az igen érdekes és nagyfontosságu kérdés nagyon természetesen élénk vitát keltett, ami másként nem is lehetséges akkor, amidőn megyénk legjelesebb gazdái együtt vannak. A kérdés jelentékeny voltánál fogva e helyen óhajtok röviden hozzá szólláni. Megyénk egy nagy területén, talán annak legna­gyobb és legnépesebb részén, és mintegy átszivárgás utján a szomszéd Baranya egy szinte jelentékeny területén, van nekünk egy jó, ismert nevű és tetszetős külsejű marhánk, mely már meglehetős határozott fajjelleggel bir és hosszú idő munkásságának az eredménye. — És ez a bonyhádi táj marha. Mint gyors fejlésü, jó tejelő, jó hústermelő és jó igás állat mely e terület productuma, tehát aclimatizált és’egészséges állat; mely méltán élénk keresletnek örvend és megérdemli nemcsak hogy javittassék hanem üj terü­leten is meghonositassék. A kereslet irányába mindjobban élénkül és evvel együtt árban emelkedik, tehát tenyésztése és területbeni terjesztése teljesén indokolt. Vannak azonban megyénkbe egyes vidékek hol úgy a nép gazdálkodási módja, terület viszonyai és ízlése határozattan a magyar fajta marha tenyésztését indokolja. Oda bern-simenthalit bevinni határozottan káros volna. Hagyjuk ott meg a magyar marhát de javítsuk, mert erre nagy szüksége van, és mert keresett és elismert sok jó tulajdonaiért ezt meg is érdemli. Áttérve már most a nevezett és vita tárgyát képe­zett nagy terület korcs marha állományának javítására, vagyis hogy az mivel történjék bern-simenthali vagy borz­deres marhával-e, — a magam részéről határozottan ki­merem mondani hogy csak a bern-simenthalival. És pedig a következő indokokból. A kérdéses javítandó marha egyik nagyrésze ma is már kesely, pirók vagy borzderes jellegű, tehát kétség­telenül nyugati vért hordoz magában, melyet Bráchyceros vágy Frontosus létíére Prynigeniussal keverni nem a bel­terjesség, ha nem a külterjesség felé való irányítás volna. De meg másrészt is czél tálán volna mert a kérdéses területén lévő számos nagybirtok a tejtermelésre leginkább a tarka marhát használja a nép, azt onnét is ismeri. — Tetszetős külsejénél fogva, a gyorsabb fejlődés és az irántai nagyobb- kereslet és vele ép e miatt elért jobb áraknál fogva, idővel magától is csak ezen marha tenyész­tésére térne át. j A javítást a tisztavérü borzderes marhával szándé­kolni pedig szinte nem vezetne .czélhoz. A borzderes marha az egy - svajzit kivéve, csak alig akkora vagy éppen kisebb testű mint a kérdéses terület marháinak másik része a magyar jellegű, vagy a másik korcs. Történt keresztezési kísérletek semmi jeles eredményt nem mu­tatnak fel borzderes és magyar fajta között. Tehát a magyar jellegű vér a borzderes által alig vagy semmit sem javulna. A borzderes korcsnak ugyan olyan tiszta vérrel szándékolandó javítása pedig hosszú ideig“még mindég csak korcsot adna, mely korcsok száma az ott jelenlévő magyar fajtához közel álló egyedek után csak szaporodni fogna. A korcs tetszetőtlen külseje az esetleg mutatkozó de alig észrevehető egyéb javulás melett az eredmény­nyel a földműves tenyésztőt kinem elégítené, elkedvetle­nítené és e tenyészirányról másra áttérni indítaná. Csak az idő múlva és a választott tenyészirány mégis csak a tarka marha lenne, most megyénkben ez domi­nál, és sok jó oldalát az egyszerű kisgazda is mindjobban becsülni tanulja. igaz hogy a nevezett jellegnélküli sem magyar sem borzderes marhának bern-simenthalival leendő első ke­resztezési egyedei szinte csak korcsok lesznek, — de mégis tetszetős tarka korcsok, amibe a még nagyon laikus kis tenyésztő is már látható eredményt talál ami a tovább tenyésztésre neki kedvet ád és arra ösztönzi Már a máso­dik, harmadik ivadéknál pedig egy oly állat áll elő, amely a bizonyos tekintetbe ma még szinte korcsnak nevezhető bonyhádi tarka marhához legalább színre és álakra vagyon közel jutok, ezért jobban értékesíthető, a nép kedveli és evvel a tovább fejlesztés helyes kerékvágásába tért és pedig önkényt a saját belátása és ambicziója folytán. Mig a borzderes javittási productumai még a 2-ik 4-ik generácziónál sem tetszetősek és az elért eredmény, ha van is egyébként — a kis gazda által becsültetni e miatt sem igen fogna. Ami azon vidéknek külterjesebb gazdálkodási és ál­lattartási viszonyait illeti, elismerem hogy azok megvan­nak. De ezek ép úgy érnék és befolyásolnák a bern-simen­thali mint a borzderes ivadékot; és bizony kezdete nem a legelőnyösebben egyiket sem, most hisz ez mindkettő egy­formán a belterjesebb nyűgöt állatja. AJkorcsoknak alkal­mazkodni kell és fognák is. Csakhogy mig a borzderes korcs látható eredményt csakis az éles szemű szakember szemének nyújt, addig a tarka korcs már a kevésbé inteli- gens kis gazda előbb is látható eredménynek tűnik fel, mii nem csak a tovább tenyésztésre, de a kedveltebb állat jobb ápolása és takarmányozására is serkent, fogja,ami vei tudtán kívül egy nagy lépéssel haladt az intentivebb gazdálkodás felé. Igen sokat lehetne e tárgyba még felsorolni de a kérdés súlypontjához legközelebb álló indokok előadása után nem akarom soraimat hosszabra nyújtani. Az azokba elmondottakat a gazd. egyesület lelkes vezérfiai becses figyelmébe. , Mayer Ferencz Andor. MÉHÉSZET. A „Magyar Méh” méhészeti szaklap 1891. évi 11-ik számában dr. Hilbert István szekszárdi ügy­védnek, ezen évben megjelent »A méhek telel- j tété se« cimü méhészeti művéről — a követke­zőket olvassuk: »Dr. Hilbert István ismét egy jeles fű- ! zetkével gazdagította méhészeti irodalmunkat. A i munka a betelelést elejétől kezdve egész végig a legnagyobb alapossággal tárgyalja. Á méhészeti ismereteknek ez a fontos része még nagyobb szakkönyvekben sincsen alaposan -tárgyalva, azért is ez a munka hézagot pótol, s 1 mint ilyent úgy haladottabb, mint kezdő méhész- 1 társainknak a legmelegebben ajánljuk.« EGYLETEK ÉS TÁRSULATOK. * i A szekszárdi korcsolyázó-egylete f. hó 15-én tartotta meg tisztújító közgyűlését. Elnök lett: dr. Szigeth Gábor, alelnök Papp Gyula, ügyész dr. Hai- ! dekker Béla, pénztáros Laki József, jegyző Rácz i J ’zsef. A választmányba a következő. urakat válasz7 tották be: Biróy Béla, Bokross Adám, Borsody Lajos, Hamza Géza, Kurz Vilmos, Klinger Ferencz, Módly László, Módly Béla, Nagy István, Pápé Dénes, Simontsits Béla és Simontsits Elemér.

Next

/
Oldalképek
Tartalom