Szekszárd Vidéke, 1891 (11. évfolyam, 1-52. szám)

1891-12-17 / 51. szám

ti. évfolyam. 189!.

SÍ. sgárgL- Szetszárd, csütörtök deezember 17.

r

TOLlT^i TT-AzEélzEEGTSTE

törvényhatósági, tanügyi és közgazdasági érdekeit képviselő társadalmi és szépirodalmi lap.

A tolnamegyei gazdasági egyesület s a szekszárdi szőlészeti és kertészeti tanfolyam hivatalos közlönye.

Előfizetési ár:

Egész évre

.......................6 frt.

Fél évre .......................3 frt.

Évnegyedre . . j 1 frt 50 kr.

A lap szellemi részére vonatkozó közr lemények, úgy a hirdetési és előfizetési pénzek a szerkesztőséghez küldendők. J

Megjelenik mmim eiiteiiekei.

Szerkesztőség: Kiadóhivatal: Pándzső-ucoza 1022. sz. Szarka-utcza 1290. sz.

SZEKSZÁRDON.

Hirdetési dijak:

Három hasábos petit sor 15 kr. ugyanaz a nyilttérben 20 kr. Bírósági árverési hirdetmények: 200, szóig bélyeggel együtt 3 frt 200—300-ig » » 4 frt. 300—400-ig » »5 frt.

Felelős szerkesztő és lap tulajdonos : a E I G E K GYULA.

Kéziratok nem adatnak vissza.

Helyettes szerkesztő:

Dr. HODOSSY GÉZA.

Egy statisztika fekszik előttünk, mely Tolnamegye tanügyi viszonyait tünteti fel az elmúlt 1890—91. tanévről, a melyet Varasdy Lajos megyénk kir. tanfelügyelője állított össze egész részletesen, s ezt a megyei közigazgatási bizottságnak be is terjesztette.

Számok beszélnek. Szép számok, melyek a kir. tanfelügyelőnek 1876-ik évtől, itteni működésétől 1891. évi őszig, tehát 15 éves működéséről szólnak.

A jelentés ez: 1876-tól kezdve 1891-ig 99 uj iskolaház épült 200 uj tanteremmel. 157 uj tanítói állomás szervezte- telt; ezenkívül 9 ovoda, 7 ipariskola nyillott meg. Míg 1868-ik évtől 1876-ig csak 25 népiskola; tanítói állás pedig csak 12 szerveztetek.

De térjünk rá a legfontosabb részre az 1890—91. tanévi népnevelésügyi statistikára, melyhez a következő adatok szolgálnak:

A tankötelesek összes száma volt 48,295, és pedig 6—12 évesig 16,304 fiú, 15,222 leány; 13—15 évesig 6309 fiú, 5460 leány. Vallásra nézve r. k. 28,738, református 6258, lutheránus 6191, izraelita 1940, gör. kel. 163, gör. hath. 4, unitárius 1. Nyelv szerint 28,726 magyar, 14,402 német, 163 szerb, 3 tót és 1 liorvát.

Az összes tankötelesek ezen mennyiségét a megye 252,138 főre menő lakosai számával viszonyítva kijő, hogy ennek 17. 17%-át teszi ki.

Ezen tankötelesekből elemi iskolába járt 15,862 fiú, 15,116 leány, össszesen 30,978. Ismétlő iskolába 4868 fiú és 5092 leány. Iparostanoncz iskolába 1009 fiú, összesen 10969. Polgári fiúiskolába 158 fiú, felső leányiskolába 44 leány, összesen 202. Középiskolába pedig 239 fiú, s igy mindössze 42,388 növendék járt iskolába.

Iskolába nem járt 477 fiú, 430.,leány, összesen 907.

Viszonyítva most már az iskolába járó gyermekek számát, az összes tankötelesek mennyiségével,kitüíhk, 'hVgy az ennek 97. 907o-át teszi, mig az iskolába nem járóké csak 2 10%. Most már összehasonlítva ezen adatokat az előző tanévi adatokkal, a gyarapodás 2. 60 Vo; mi megyénket az első megyékhez számítjuk eszerént.

A tanintézetek száma 229, ebben 407 tanterem van, 400 tanítóval. Faiskola volt 217, iskolakert pedig 224.

Jelleg szerint a 229 tanintézetből r. k. 121, református 33, lutheránus 32, izraelita 20, községi 13, magániskola 5.

Tannyelv szerint csoportosítva 162 magyar, német-magyar 49, német 20, szerb 3, i szerb-magyar 2.

A tanítók száma 400, és pedig 369 képesített; nem képesített 31. Rendes tanító ezek közül 361, segéd 39; férfitanitók száma 357, nőlanitók száma pedig 43.

Még most érdekes az iskolák vagyona, bevételei. Az iskolák bevétele kitett összesen 254,542 irtot, mely 169,086 frt készpénzből, 85,456 frt terményértékből, a 876,116 frt értéket képviselő ingatlanok 43,620 frt jövedelmeiből, a 85467 frt alaptőkének 5108 frt kamatjából, .22,079 frt tandíjból, 11,237 frt állami, 35915 frt községi, 115,022 frt egyházi segélyekből és 21,561 frt egyébb forrású járulékokból folyt le.

A rendes tanítók fizetésére kiadatott 196,929 frt, a segédtanítók fizetésére pedig 17,518 frt.

Kisdedovoda volt 11, melyekben 1 férfi és 11 óvónő működött. Ezen óvodákat összesen 1452 kisded látogatta, 622 fiú és 830 leány.

Iparos tanoncziskola volt: Szekszárdon, Dunaföldváron, Pakson, Tolnán, Konyhádon Báttaszéken és Dombóváron, összesen 7. Ezen intézetekbe 1009 tanoncz járt.

Ezek azok a fontos adatok, melyek Tolnamegye tanügyét kellőleg megvilágítva, a legszebb statisztikát nyújtják a népnevelés terén:

A „Szekszárd Vidéke” tárczája.

N a p 1 ó m b ó 1.

(Debreczen 18 . .)

Simontsits Gizihez.

Jer ülj ölembe szende kis leány,

Óh, hagyj merengni arczod hajnalán,

E szűzies kis bíbor aj okon,

Ez éj szemen ez égi homlokon.

Jer, jer! Olg édes látnom tégedet,

Ki mostan éldélsz gyermek éveket,

Kit angyal hordoz, ringat karjain,

Öröm bimbókat tartva ujjain,

Mélyek mig el nem hullanak — mennyedet Bu, baj nélkül csak addig éldeled.

Kit még a barna éj homályain Ü rózsafelhők lenge szárnyain Tündéri kéz, tündér hazába visz,

Gond nem zavarja édes álmaid.

Oly édes és úgy fáj a múlt nekem,

Sajog szivem ha rá emlékezem.

Ha látom a verőfényes szakot,

Mély engemet már régen elhagyott,

Bohó leányka! Vágysz „nagy“ lenni már,

Ne vágyj, ne vágyj! ki tudja rád mi vár ? Szived, mély most örömtől vei', dobog; Később talán vérezni, fájni fog.

E kis ■ világ lelkednek még elég;

Apró bajok: létednek üdve még.

Később, ki tudja? Nőnek szárnyaid,

Mozdul szived, ébrednek vágyaid,

Űz a jelen, nem biztat a jövő.

Bu-baj talán mi szép fejedre nő. . .

Oh, hő imával kérjük istened:

Hogy nyújtsa hosszan gyermekévidet.

UJ. Kovács Gyula.

A grófkisasszony.

Itt, a kandalló kellemes melegénél fogom önök nek e’regélni ezt a meg indító családi drámát.

Körülbelül 8 éves iskolásleány leheltem, s nem vollam tanuló társaimnál sem jobb, sem rosszabb.

K. Izabella volt a szomszédom.

Rendkívüli rokonszenvet éreztem a sápadt, nagy fekete szemű K—y Izabella iránt.

Szereltem öl nagyon.

Minő boldog voltam, midőn egy napon azt

mondá hozzám: »Na, Emmi, délután eljöhetsz hozzánk, majd játszunk valamit.«

Egy nagy szoba meg egy kis tiszta konyha képezte a nagy család lakását.

Sok kérdezösködés után megtudtam a család kilétét.

Erdélyből nem rég jöttek a fővárosba. Nagy birtokuk, kastélyuk, lovaik kertjeik voltak.

. — Anyám — mondá Iza — grófleány, belészeretett egy szegény ifjúba. A szülök ellenére neje lett, a miért kitagadták. Atyám köny- nyelmü volt, elárverezték mindenünket, a fővárosba jöttünk s itt atyám egy malom ügynöke. E szegényes szobákban lakunk — sok testvérem van.

A szobák igazán szegényesek voltak, csak egy elegáns nö díszes képe tűnt ki ebből

— Ki ez a gyönyörű nö ? Oh mondd Iza ! — könyörögtem.

— Giza testvérem, ö egy gazdag főur menyasszonya volt, de mikor elszegényedtünk, otthagyta. Giza most színésznő Kolozsvárit.

Tovább akartam kérdezősködni, midőn megnyílt az ajtó és egy 14 éves, gyönyörű leányka lépett be. Szőke volt és üde, mint egy májusi regg. Iza idősebb nővére, Anna, ki varróiskolába járt.