Szekszárd Vidéke, 1891 (11. évfolyam, 1-52. szám)

1891-11-19 / 47. szám

á Azok 50Vo-ja kik a népkonyha jótékony­ságát igénybe fogják venni, egykor napszá­mosok, cselédek, szolgák, urodalmi vagy gaz­dasági cselédek voltak, kiknek szolgálatait számos éveken át vette igénybe a mezőgaz­daság, szőllőmivelés és földmivelés. De mivel elöregedtek, vagy kikoptak, másokkal lettek helyettesítve; — a tél elöl a városokban ke­resnek menedéket. Egyrészről erre hivatkozva, a siker biz­tos reményével lehet élelmiszerekért az ura­dalmakhoz és bérlőkhöz fordulni. Akit felhívnak rá, ki nem adna a nép­konyha számára fát, burgonyát, babot, lisztet, pár mustra birkát, zsirt s több effélét — hi­szen mi a mezőgazdaság és szőlőmivelés el- nyomorodott munkásait akarjuk eltartani! . Ez volna i népkonyha alapja; 1 a kész­pénz-adományokat pedig a helyiség bérletére, a be nem folyt szükségesek födözésére le­hetne fordítani. A népkonyha az élelemnek legalább fe­lét ingyen adná a legszegényebbeknek, mert hiszen maga is ingyen kapná az élelmi sze­rek legnagyobb részét; a másik felét meg­fizettetné nagyon olcsó pénzzel, hogy továbbra is fennállhasson. Mi volna az a nőegylet modern angya­lainak kegyadományaihoz képest, ha a téli 3—Í hónapban naponként pár száz ember ehetnék meleg levest és tápláló ételt s a népkonyhán a szurdokokból, szőlőhegyekből és egyéb távolabbi helyekről bejáró szegény iskolás gyermekek ehetnének meleg ételt és meleg helyet találnának. Itt a végső ideje, hogy megcsináljuk a népkonyhát .... Hiszen nem lehetetlen az! mert más városokban megcsinálták s olt év- ről-évre prosperál és enyhíti, sőt megszünteti a nyomort! A mozgalom széles körben megindult; városunk szine-java, intelligencziája ép ugv, mint az előkelő polgárság a legmelegebben támogatja az ügyet, miáltal sikerül a minden iziben szükséges népkonyha felállítása rövid idő alatt. azonban a belül levő sűrített levegő nyomása zárva tartott. A bemenetel a következőképen tör­tént: az R-ben belül levő munkás mindenekelőtt becsukta a cső végén levő szelepajtót, miáltal a caisson léglartalraát hermetikusan elzárta az R. légtartalmától; mindazonáltal egymás utón veze­tett cső segélyével gondoskodva van arról, hogy a caissonba folyton sűrített levegő hatoljon be. — A szelepajló bezárása után az illető, R-ben levő munkás kinyitott egy mondjuk »a« csapot, melyen keresztül az R-ben levő sürü levegő a szabad levegőre tódult, miáltal megszűnt belülről a nyo­más, az ajtó kinyílt s mi beléphettünk az R-be; hol a munkások számára megfelelő állás van készítve. — Belül lévén valamennyien az ajtót becsukták és egy »b« csapot nyitottak ki, melyen keresztül sűrített levegő tódult be erős sistergéssel a R.-be, fájdalmas nyomást gyakorolva kívülről dobhártyáinkra ; e. külső erős nyomást önmagunk felfújása által iparkodtunk belülről ellensúlyozni, a mi a fül dobüregével közlekedő Eustach-féle csövön keresztül sikerült is, minek következtében a fájdalom csökkent. — A sűrített levegő foly­tonos belódulása által a légnyomás az R.-ben I egyenlővé vált a caissonban és a csőszerkezetben I levő légnyomással; minek következménye lett hogy az elválasztó szelepajtó, melyet eddig az alsó légnyomás lecsukva tartott, önmagától ki­nyílt; mi . pedig most egymásután, óvatosan a függélyes keskeny létrákba kapaszkodva, a korom- sötéíségü, sáros és nedves csövön keresztül le­— Az utmesteri intézmény megszün­tetése. A kereskedelemügyi minister tervbe vette, hogy az állami közutak gazdaságosabb fentartása érdekében, az eddig fönn állott utmesteri intéz­mény fo ozatos megszüntetésével a szakasz-mér­nöki intézményt lépteti életbe. — A megyei útadó. Az 1.334,378 frt 60 kr. egyenes adóval szemben kivettelett a közvetlen fizetőkre 35,134 frt 87 kr; 3 kézi napszám után az úgynevezett minimálistákra 44,926 frt 50 kr. Egy igás napszám után 25,686 frt. Százaléki arány szerinti fizetőkre 65,205 frt 15 kr; napszám vált- ságra 7,305 frt. Összesen 178,257 frt 25 kr. ~ A belügyminister és az orvosolt. Az állami tisztviselők, altisztek és szolgák számára szolgálalképlelenségük esetén a hatósági orvosok bizonyítványt kötelesek kiállítani. Szapáry Gyula gróf ministerelnök, mint belügyminister most kör­rendeletét bocsátott ki, melyben felhívja a tör­vényhatóságokat, hogy az ily bizonyítványok ki­állítására hivatott orvosokat utasítsa, hogy az orvosi bizonyítványok kiállításánál határozottan tüntessék fel azt, hogy az illető minő betegségben szenved és azt oly kifejezéssel írják körül, hogy a laikus is jól megérthesse. Jelöljék meg az okol, melynél fogva a beteg munkaképtelennek tekin­tendő, tüntessék ki azt is, hogy mennyi időbe telik, mig egészsége helyreáll, jelezzék végül azt, hogy könynyebb szakmában teljesítendő szolgá­latra képes-e a beteg s bogy a szabadságolás körülbelül mennyi időre kell, hogy terjedjen slb. A rendelet czélja az, hogy megszüntesse az eddig tapasztalt zavarokat, melyek abból származtak, hogy eddig az orvosi bizonyítványok néha na­gyon is felületesen voltak kiállítva és sok fejtö­résbe meg találgatásba került, mig értelmüket ki lehetett magyarázni. Mindezek a bajok ezután remélhetőleg megszűnnek. Értekezlet a fögymnasium ügyében. Simontsits Béla Tolnavármegye alis­pánja, mint a 3 év előtt a Szekszárdon létesí­tendő fögymnasium érdekében -alakult bizottság elnöke, e bizottság tagjait folyó hó 9-én délután 5 órára értekezletre hívta egybe. Jelen voltak az elnökön kívül: Hanny Gábor, Mikó György, Bod a Vilmos, dr. Kr a mól in Emil, dr. Szi- geth Gábor, Steinekker Férencz, Závody Albin, Varasdy Lajos, Módly László, Leo­pold Sándor, Örffy Lajos, Fejős Imre, dr. Hangéi Ignácz, Hirling Ádám, Föglein János és dr. Leopold Kornél. Simontsits Béla elnök üdvözölve a meg­másztunk a caissonba, mely izzó lámpák által lesz megvilágítva. — Alul a levegő meglehetős meleg és fülledt. A lent dolgozó munkások, kik jól lesznek fizetve (napszám 3 frt 30—40 kr.), már teljesen hozzászoktak a sűrített levegőben való dolgozáshoz, egyfolytában 6 óráig dolgoznak. Sűrített levegőben a beszéd nehezére esik az embernek s ép úgy hangzik, mintha valaki erősen az orrán keresztül beszélne. Közönséges módon fütyölni nem igen lehet; sippal igen. — Tiz percz- nyi lentartózkodás után ismét felkúsztunk a Reci- piensbe, hol az R-be való belépésnél elöfib leirt processus ismétlődvén, kijutottunk a szabad leve­gőre. Többeknél közülünk csekély mértékű orr­vérzés állott be, a mi egészen természetes, mert az R-ben a sűrített levegőnek az »a« csapon történt kibocsátása által rövid idő alatt a ben­nünket környező levegőben a normális légnyomás állott be; mig a test belsejében levő levegőnek reductioja nem állhatván be ily gyorsan, fenn­maradt egy belülről kifelé ható elegendő erősségű kis nyomáskülönbség, mely a vérnek a külső levegővel érintkező, finomabb véredények pórusain keresztül történő kiszorítását eredményezte; a mi azonban néhány mp. múlva a nyomáskülönb­ség eltűnésével megszűnt. A csoportok leszállásaikat bevégezvén elér­kezett I hazaíndulás ideje is; a vállalat propellerén tehát áteveztünk a szönyi partra s szives búcsú- vétel után beszálltunk az 5 óra után induló gyors­vonatra s este 8 órakor ismét Budapesten voltunk. jelenteket, egy nagy szabású, tárgyát teljesen fel­ölelő és minden oldalról megvilágító beszédben vázolta a fögymuasium kérdésének történetét a múltban, az ez iránt kifejtett tevékenységet, és e. kérdés jelentőségét a jelenben. A 3 év elölt meg­indult mozgalom oda törekedett, hogy egy Szek­szárdon létesítendő fögymnasium tanári kara a bencések rendjétől kieszközölhető legyen. De ez keresztülvihető nem volt, mert az alap már az újvidéki fögymnasium részére volt lekötve. E tárgyban Széchenyi Sándor gróf főispán el­nöklete alatt küldöttség is járt Csáky minisz­ternél, valamint Vaszary Kolos akkori főapái­nál, a mi, mint tudva van, sikerre nem vezetett. Az érdeklődés azonban a közönség részéről az ügy iránt, már akkor is meg volt, mert közel 60 ezer forint gyűlt össze rövid idő alatt. A kér­dést legújabban a helyi lapokban megjelent cik­kek és a bonyhádi algymnasiumnak fögymnasi- ummá való átalakítását célzó mozgalom helyez­ték előtérbe. A szónok azon meggyőződésének ad kifeje­zést, hogy úgy kulturális, territoriális, valamint a tanuló ifjúságnak érdekei azt követelik egyaránt, hogy e fögymnasium a megye székhelyén, Szek­szárdon létesüljön. Legüdvösebb volna, ha a két mozgalom, a magasztos czél érdekében egye­sülne, ez pedig csak egy felekezet nélküli fögymnasium alakjában volna lehetséges. De mikor ezen egyesülés méltányolható okokból nem remélhető, Szekszárdnak kötelessége most résen állnia, hogy fögymnasiumot kapjon. A gyönyörűen előadott beszédet a jelen levők élénk éljenzéssel fogadták és hosszabb eszmecsere után, — melyek folyamán Boda Vilmos meleg szavakban mondott az elnöklő alispánnak köszönetét azon korrekt, a viszonyoknak megfelelő válaszáért, a melyet a nála járt bonyhádi küldöttségnek adott és a mit tőle, ki az itteni mozgalomnak éltető lelke és szelleme volt, el is várt, — abban állapodott meg a bizottság, hogy minden telhetőt elkövet arra nézve, hogy Szekszárd már a közel jövőben fö­gymnasiumot kapjon és e célból a főispán ur Öméltóságát és a bizottság elnökét felkéri, hogy az irányadó köröknél a szük­séges lépéseket a Szekszárdon létesítendő fögym­nasium érdekében megtegyék. Mikó plébános indítványára elhatározta a bizottság, hogy Vaszary Koloshoz, kinek ven­dégszeretetét élvezte e bizottság, hercegprímássá történt kineveztetése alkalmából üdvözlő feliratot intéz, végül a bizottság Dezseöffy Géza kir. törvényszéki elnök, Madarász Elemér megyei főjegyző és Taki er József községi biró urakkal egészítette ki magát. Az ülés ezzel az elnök élte­tésével veget ért. Örömmel konstatáljuk, hogy a biz. tagok között nagy lelkesedés uralkodott a fögymnasium ügye iránt. A fögymnasium ügye után Simontsits Béla alispán e jelenvoltaknak, mint a szekszárdi intelligens társadalom képviselőinek figyelmét egy nem kevésbbé fontos tárgyra, a Szekszárdon lé­tesítendő dohánygyár ügyére hívta fel. Tudvalevő, úgymond, hogy Vekerle pénzügyminiszter a pénzügyi bizottság egyik ülésén azon fontos nyi­latkozatot tette, hogy a kormány 2—3 dohány­gyárat szándékozik, különös tekintettel a fi!- lokszera sújtotta vidékekre, felállítani. Már pedig Tolnavármegye és első sorban Szekszárd mint fájdalom mindenki előtt ismeretes, a fillok- szera által rendkívül sokat szenvedett már eddig is és a.lakosság legnagyobb része sző­lőművelésre lévén utalva, csaknem az anyagi tönk szélén áll. Ezen nagyfontosságu körülmény, valamint az is, hogy Tolnavármegyének meglehe­tősen kiterjedt dohánytermesztése van két dohány­beváltási hivatallal remélni engedik, hogy a kor­mánynál egy Szekszárdon felállítandó dohánygyár érdekében sikerrel lehetne el­járni. Tolnavármegye közönségének érdekeire lel- . kés szavakban való utalás mellett indítványozza tehát, hogy Szekszárdon minél előbb társadalmi utón inditassék meg egy mozgalom a dohánygyár érdekében. Ennek legegyszerűbb módja, hogy e

Next

/
Oldalképek
Tartalom