Szekszárd Vidéke, 1891 (11. évfolyam, 1-52. szám)

1891-11-12 / 46. szám

XI. évfolyam. 1891. SZÉK ■4S. sszáaaa.. Szekszárd, esütflrtflk november 11 r törvényhatósági, tanügyi és közgazdasági érdekeit képviselő társadalmi és szépirodalmi lap. A tolnamegyei gazdasági egyesület s a szekszárdi szőlészeti és kertészeti tanfolyam hivatalos közlönye. Előfizetési ár: I mu (Jelenik miata csütörtökön. Hirdetési dijak: | Egész évre ........................6 frt. Fé l évre ........................3 frt. Év negyedre . . . 1 frt 50 kr. Szerkesztőség: Kiadóhivatal: Három hasábos petit sor 15 kr. I ugyanaz a nyilttérben 20 kr. Birósági árverési hirdetmények: A lap szellemi részére vonatkozó köz­lemények, úgy a hirdetési és előfizetési Pándzső-uccza 1022. sz. Szarka-utcza 1290. sz. 200 szóig bélyeggel együtt 3 frt E 200—300-ig » » 4 frt. pénzek a szerkesztőséghez küldendők. SZEKSZÁRDON. 300—400-ig » »5 frt. j ^Felelős szerkesztő és laptulajdonos : '"->cr;e i'g er gtul a. Kéziratok nem adatnak vissza. Helyettes szerkesztő: D r. HODOSSY GÉZA. Az üzleti szemle fejlesztése. Magyarország roppant nagyot haladt az utóbbi években az államgazdaság terén. Ha Wekerlének sikerülni fog a valutát rendezni és a frankpénz­lábat behozni, az ország állami bevételei egy mil­liard frankkal fognak szerepelni budgetünkben. De a vidéken a haladás az államgazdasági hala­dáshoz viszonyítva, elenyészőleg csekély. A mi ha­ladás a magángazdaság terén észlelhető, főrészben a fővárosban s többi részében nehány vidéki na­gyobb városra esik, egyebekben úgyszólván stag- natió van közgazdasági életünkben. És ez nincs jól igy. A helyzetet meg kell változtatni. Elvégre is a nemzet zöme a vidéken, a falvakban s azok­ban a kis várásokban él, melyek a haladásnak csak nyomait is alig mutatják. Hogy a főváros és néhány vidéki nagyobb város rohamosan emelkedik az örvendetes jelen­ség. S nézetünk szerint a fejlődés ezután még sokkal nagyobb lehet e városokban, mert egy-egy nagy város oly előnyökkel bir a falvak és a kisebb városok felett, melyeket az életben majd csak ez­után fogunk igazán észrevenni, de a melyekről fogalmat alkothatunk máris Budapest példáján, a hol előbb puszta térségek néhány év alatt palota­sorokkal lettek megrakva és e palotasorokban minden egyes négyszegölnyi téren évenkint szá­zakra, sőt ezrekre menő jövedelmet csinálnak azok, a kiknek ama helyiségekben boltjuk, irodájuk vagy műhelyük van. Hát milyen roppant nagy különbség van ezen állapot és az előbbeni parlag közt! Addig mig az illető terület szántóföld, udvar vagy kert volt, a közvagyonosodáshoz nem járult úgyszólván semmivel, most, hogy ott minden 8—10 négyszeg­ölnyi boltban vagy műhelyben ezreket teremtenek a kereskedők, iparosok vagy más professionátusok, e keresményből áz állam is megkapja a maga 10 százalékát legalább, mert epnyi az iparosok direct adója; de az állam indirekt módon is nagy részét magához vonja az egyesek keresményének. És megjegyzendő, hogy ama keresetből az alkalma­zottaknak is jókora fizetés jut. Egy kereskedő pél­dául ezer forintnál többet fizet évenkint egy-egy segédjének. A bankok hivatalnokainak, mérnök segédeknek slb. fizetései sem maradnak alább s minden iparos munkás is megkapja hetenkint a maga 10—15 írtját, a mi egy évben 520—780 írtra rúg. Már pedig egy-egy nagyobb üzletben, sokakra megy az alkalmazottak száma s igy ha átlag csak 10 embert veszünk is egy-egy üzletre, 5—7 ezer frt jut a keresményből a segédeknek. És az állam direkt és indirect úton mindezek ke­resetéből megint meg kapja a maga részét. Itt tehát egy olyan gépezet működik, mely örökösen csinálja a pénzt az állam számára. Mig faluhelyen akkora területen, a mekkorát egy egész város el­foglal, az államnak gyakran annyi bevétele sincs évenkint, a mennyit a városban egyetlen egy na­gyobb üzlet a tulajdonos és alkalmazottjai által fizet. Mi okozza ezt a roppant nagy különbséget ? Az üzleti szellem. A hol ez feltámad, ott átalakul körülöttünk a világ. Szemlátomást megy végbe az átalakulás. A kopár térséget előbb parcellirozzák, aztán az egyes telkeket bekerítik, az utakat jár­ható karba helyezik. Aztán megindul az építke­zés s ha utunk egy év múlva megint arra a tájra vezet, már gyárkéményt látunk füstölögni s a lak­házaknak egész soraival találkozunk ott, hol előbb csak homokbuckák voltak. A főváros perifériáján több ponton láthatunk ilyen átalakulást. De mért ne láthatnánk a vidéken is ? Nem kell hozzá más, csak üzleti szellem, 81 meg pénz, mondhatná egyik-másik olvasónk. A pénz igen nagy dolog, de arra nézve ha­zánkban sok ferde fogalom is uralkodik még. Az emberek azt hiszik, a hol pénz nincs, ott nem is lehet csinálni. Van azonban a pénznél még egy nagyobb hatalom és ez a hitel. A hitel meg­sokszorozza a létező pénzt s felhasználni engedi azt tökb helyen egyszerre, de csak azon feltétel alatt, hogy ott magát reproducálja; e feltétel nél­kül csúf bukás következik be és a vállalkozás szédelgéssé fajul. Hogy ilyesmi ne következzék be, ezt megint csak az üzleti szellem akadályozhatja meg. Az üzleti szellem olyan a gazdasági életben mint a villymosság. Láthatlan mint az istenség, de müveit csodálhatjuk. A mozgató erő az, mely úgyszólván, a végtelenséggel határos. E mozgató erő hívja munkára az embereket s ad munka-eszkö­zöket kezükbe hogy üzleti helyiséget csináljanak s aztán benépesíti azokat ismét más munka-esz­közöket ad a kezükbe, sőt gépeket állít ren­delkezésükre, melylyel a csekély értékű anyagból A „Szekszárd Vidéke" tárczája. Kirándulás Komáromba. Irta: Haffner Károly. A tanulóélet mondhatnám többé-kevésbbé egyhangú folyásában általánosan örömmel üd­vözölt napók a különösen gyakorlati tapasztalatok szerzésére felette alkalmas kirándulási napok, melyek úgy a tanulmány mint erkölcsi érték tekin­tetében valóban megbecsülhetellenek, a mennyiben nemcsak az ambitiot, hanem a választott pálya iránt való szeretet és kedvet is élesztik a fiatal emberben ; midőn saját szemeivel látja a theoriá- ban kellőkép megokolt, de eddigelé csak képze­letben élő módoknak és műveleteknek gyakorlati kivitelét. Egy ily élvezetés és tanulságos kirándulás­ban volt része múlt hó 14-én a budapesti kir. József-müegyetem III-ad és IV-ed éves hallgatói­nak, — A komáromi állandó dunai hid építését elvállaló s hazánkban különösen műszaki téren nagy nevet és közbecsülést szerzett s ma már szívben és lélekben »magyar« Gregersen czég szives meghívásának engedve, a vizépiléstan hír­neves tanárának szeretve tisztelt proreclorunknak Klimm Mihálynak vezetése alatt mintegy 110-en a reggeli gyorsvonattal felrándullunk Komáromba; ifjabb Gregersen úr, valamint az alkalmazott mérnök szives kalauzolása mellett megtekintettük először az uj-szőnyi hidfö építését s ettől nem messze az uj-szőnyi pályaudvart áthidaló híd­szerkezet lábazata számára szolgáló alapárok ki­emelését. Ezután felszálltunk kisebb csoportokban a vállalatnak fellobogózott, gyors járatú, csinos »Munkás« nevű propellerére, mely átszállított bennünket a szöuyi parthoz legközelebb álló III-as számú hidlábhoz, melynek alapozási munkálatai most folynak javában. --- E caissonnal való ala­pozási munkálatok olyannyira érdekesek, misze­rint nem vélek haszontalan munkát végeztetni, ha az e téren kevésbé vagy épen nem jártas olvasó közönséggel a caissonnal való alapozás — más szavakkal — a caisson segélyével való hid- lábépités lényegét rajz nélkül megértetni iparko­dom ; e czélból mellőzni fogom a könnyű elkép­zelést komplikáló részleteket. A chronologikus sorrend megtartása kedvéért azonban erre alább fogok rátérni. A III-as számú oszloptól a külső munka, t. i. a hidlábnak faragott kövekkel való rakása valamint a levegőt süritö gépezetnek továbbá a villanyvilágitásra szolgáló dynamo-gépnek meg­tekintése után az X. számú hidlábhoz eveztünk át, mely már a legmagasabb vízállással egyenlő magassággal bir ; ennél a munka egyelőre szüne­tel. Ugyancsak az I. számú oszlopnál volt alkal­mas láthatni a hadügyminisztérium által hadá­szati szempontból megkövetelt robbantási aknákat, számszerint 4-et, melyek mindenegyes hidlábba be lesznek falazva és szükség esetén az egész hid felrobbantására szolgálnak. Minden hadászali- lag fontosabb hidépi tésénél ez elmaradhatatlan követelmény. E robbantási aknák nem egyehek mint üresen hagyott circa 50 cmnyi átmérőjű, 2—3 m. mélységű hengeralaku és a hidláb tete­jéről annak belsejébe ferdén bevezetett üregek, melyek ép úgy lesznek falazva mint az emeletes házaknál a falba felvezetett füstcsővek ; t. i. egy megfelelő méretű fahenger egyszerűen körül lesz falazva azután helyéből kihúzva s visszamarad egy csőalaku nyílás. Ezzel a külső munkálatok nagyjából való megszemlélése be volt fejezve; áteveztünk tehát a szigetre, hol az anyagkészlet s egyéb eszközök vannak felhalmozva továbbá lakó- és egyéb helyiségek, irodák vannak beren­dezve. A szép kivitelű tervek megtekintése közben szives házigazdánk által ebédhez hivattunk s a szabadban U alaluilng terített asztalok körül fog­laltunk helyet. — A sörrel bevezetett 5 fogásból álló pompás ebéd kitűnő nesz mély! fehér bor mellett nagyszerűen Ízlelt; az ebéd vége felé pedig a már amúgy is élénk hangulatot számos sikerült toast fűszerezte. A munkának a caisson belsejében az u. n. munkakamarában való megtekintése ebéd után lett megkezdve. A lemenclel 12—14 tagból álló csoportokban történt. — Ezekután már most a

Next

/
Oldalképek
Tartalom