Szekszárd Vidéke, 1891 (11. évfolyam, 1-52. szám)
1891-09-24 / 39. szám
'Jolia.a.xsieg'yei ZEEölgryels 1-ia.pja*. riska k. a. Gősy Erzsiké k. a. Meskó Balázs, bol- dogi paraszt birtokos Schlaag Ferencz. Julis, leánya Gyeney Mariska k. a. Csurgó , Bálint, szomszédja Holecz János. A boldogi jegyző Horsa Lajos. Barcsa Muki, a szolgabiró fia Bízik Béla. Dicső Adalbert, naplopó Bejczi Imre. Grifli, segédtanító Bizik József. Abris, boldogi segéd jegyző Baltás Béni. Klári néni Szeiffert T. k. a. Öregbiró Halász Mátyás. Egy, öreg paraszt Borbély Imre. Csutka Matyi, szolga gyerek Galacz Pál. Ricza, pásztorleány Csörgő Mariska k. a. Gyanús, zugprokátor Sály Sándor. Csősz Gyalus János. Gyurka, Laczi, Miska paraszt legények Halász Ferencz, Bakos István, Németh Mihály, i. 2. 3. puttonos Kovács István, Dora Lajos, Kustár Lajos. Szüretelők. A falu népe. A falu vénei. Történik a Zagyva mentén. Az első felvonás Galandék szüretjén. A második Galandék udvarán. A harmadik az elátkozott csárdában. Idő jelenkor. Előadás után táncz. Szüreti mulatság. A szekszárdi iparos ifiak önsegélyző egylete által f. hó 19-én rendezett szüreti mulatság igen sikerültnek mondható. — A szöllőlugossá alakított helyiségben volt »szöllő 1 o- pás-játék«, »must-kostolás«,— ezt megelőzőleg a csőszök és csősznők — kik valameny- nyien magyar nemzeti viseletben voltak — bevonulása következett; — utána jött a táncz ki világos kivirradtig. —■ Az első négyest mintegy 40 pár tánczo'ta. A szöllő lopás és must kostolás játékban résztvettek : Virág Lajos (jegyző); Molnár'György (biró) Sztellek Fáni (biróné) Szlonkai Sándor (biró), Szlonkai Sándorné (biróné), Borbély Erzsiké, • Szegedi Teréz, Szegedi Juliska, Lehner Anna, Kutas Juliska, Graics Juliska, Moires Juliska és Bereczki Erzsiké csősznők, úgy Bugyi Gábor, Vig Sándor, Rothármel Sándor, Domonyai Gyula, Bukher János, Geiger Ignácz, Steininger Lajos és Tóth József csőszök. Bevétel volt jegyekből . . . 52 frt 20 kr. Szőlőlopásból birság . . . 19 frt 80 kr. Mustkostolásból ..................9 Irt — kr. ös szesen . 81 frt — kr. A kiadás még összesítve nem lévén, a tiszta jövedelem megállapítható nem volt, de valószínű, hogy 30—40 frt tiszta jövedelem marad az egyletnek. Fővárosi krónika. Budapest, 1891. szept. hó. Egy ritka jó hir képezi az idei színházi idény bevezetését. Ezen hir szerint, mely teljesen megbízható forrásból ered, Blaha Lujza asz- szony, a Népszínház csillaga, határozottan és visszavonhatlanul oda nyilatkozott, hogy ö ezentúl kizárólagosan csak népszínműben fog fellépni, alias ezen műfajnak akarja minden erejét szentelni; sőt minden Operette szerepeit már vissza is küldte az igazgatónak. Ezen hírnek minden igazi barátja a magyar művészetnek szívből örvend ; és méltán 1 A nagy művésznő ezen hazafias és bátor eltökélése nemcsak azt eszközli, hogy az oly soká igaz’talanul elhanyagolt népszínmű'csillaga ragyogva fog újra feltámadni a honimüvészet egén, hanem a magyar irodalmat is uj fejlődésre fogja segíteni. Mert kétséget nem szenved, hogy a sok tehetséges népszinmüiró kik elismerés hiányában letették a tollat, uj becsvágy- gyal fognak majd hozzá az íráshoz, hogyha látják, hogy múzsájuk Szülöttjeit nemcsak elfogadják, de a közönség viharos tetszés nyilvánításai mennél jobb s tökéletesebb előadásban részesítik is. És a mit a nö különösen a nagy művésznő komolyan akar, azt az Istenek is akarják. Blaha Lujza, körülvéve és segítve egy lelkes művészi és irói gárdától meg fogja valósítani azt a mit egy magyar népszínműről mindeddig még álmodni sem mertünk volna. i - H« * De eredeti honában, a Nemzeti színházban is uj menedéket talál a népszínmű. Paulay igazgató elhatározta, (miután tavaly a Nemzetire visszaszállott a népszínművek előadási joga, a melyről annak idejében, a Népszínház javára önkényt lemondott), hogy úgy mint hajdanta minden vasárnapon népszínműi előadást rendezend. Könnyen teheti; hiszen Mihályfi, Hegyessyné, Pálfy, de különösen Szácsvay oly pompásan alakítják a népszínműi szerepeket, hogy kimondhatatlan élvezet őket például a »Czigánybáró«, ezen kopott érzelgős falusi tragédiában is megnézni. * * * . Ha igy Paulay a közönség háláját teljesen kiérdemli magának a népszínmű felelevenítéséért deszkáin, kevésbé érdemli ezt az idegen színi irodalom túlságos imádása által. Ha az ember egy színi év végén átolvassa a kimutatást, megrémül, hogy mennyi idegen terméket importáltak színpadunkra! Most is, alig hogy a Nemzeti színházat megnyitották, első újdonságnak egy spanyol, rossz vígjátékot adnak, csak azért, mert idegen. Hiszen szükséges, hogy közönségünk néha- néha a külföld kiváló színműveivel mintaelöadás- ban ismerkedjék meg; de azért nem szükséges, hogy hason mászva hódoljunk minden idegennek. * * * Azzal, hogy Thália istenasszony uj életet öntött fővárosunk életébe, hihető, hogy megszűnnek majd azok a csúnya életkomédiák, melyek fájdalom! nagy számmal az utolsó hetekben lejátszották magukat. Különösen egy valóságos gyilkoshét volt; annyi volt a házassági rémdráma, gyilkossági kísérlet és ölés; az emberi bestia legborzasztóbb alakjában mutatkozott. Sokan kérdezgették e napokban vájjon mi okozza ama könnyelműséget, melylyel némely ember a maga vagy mások életét megsemmisíti ? A válasz rendesen az, hogy ezt csak műveletlen emberek teszik. Pedig tapasztaltuk, hogy művelt emberek is fognak a revolverhez, mig műveletlenek ritkán hozzák magukat ily helyzetbe. A föok tehát az lehet, hogy sok ember korunk vívmányainak fényétől elragadva, megszűnnek morális cselekvésükért felelős egyének lenni; ily körülmények között kell, hogy sülyedjen az emberélet értéke és az ölés és öngyilkosság bűne szaporodik. E téren gyógyitólag hatni az Egyház magasztos hivatása. Pesti Miksa. CSARNOK. Árnyoldalak. — Elbeszélés. — Irta: Göttinger Ilona. (Folytatás,) — Tudod, hogy szívesen hajlok meg nézeteid előtt, de ez esetben feletted érzem magamat, mert itt ember-ismerő tehetséged teljesen cserben hagyott. Hagyd kimondanom az én dönthetetlen véleményemet, mely szerint Jenő szivénél jobb a világon nem létezik. — Nézd, sóhajtá — a holdtól tündérileg megvilágított előttünk elterülő tájra mutatva, hiszem, és tudom, hogy mind ez múlandó. El fog múlni ég és föld, de az ö szerelme soha. Lehet, hogy mindent veszteni fogok e világon, de kárpótolni fog a tudat, hogy Jenőm szive még a síron túl is enyim marad. Elbeszélte ezek után, hogy midőn az utolsó időkben — a fővárosban laktak, Latényi minden alkalmat felhasznált, hogy egymást láthassák; számtalan törekvése azonban — Lili közelébe juthatni — a lányka atyjának elzárkozottsága miatt mindenkor meghiúsult. Utóbb belátva hasztalanságát — felhagyott szándékával, és egy hosszabb útra kelt, melyről vissza térve első gondja volt Liliké után kérdezősködni, kinek hollétét valamint atyjának halálát megtudva sietve kereste fel a saját birtokához közel fekvő Geröfalvát, hol végre találkozhatott szive választottjával. — És most elgondolhatod a hatást, melyet a mai váratlan találkozás reám gyakorolt. Nagy- néném és Iza szintén határtalan örömmel fogadták öt, bár az előbbi nem titkolhatta meglepetését régibb időkből származó — habár csak látásbóli ismeretségünk felett. Az egész délután kitünően mulattak és a kis szerelmesnek — nagynénje ez alkalommal iránta különösen kimutatott —■ ellenszenve sem volt képes kedvét rontani. — Estve távoztakor a báró Lilit számomra üdvözletekkel bízta meg, melyeket az szívesen fogada megjegyezve, hogy nekem azokat rögtön át is adja. — E szezint Latényi tudva, hogy a lányka a kertben van, midőn az ismert keritésnyillás- hoz ért kocsiját elhagyva a kertbe hatolt, Lili pedig ki engem hasztalan keresett, a várromok előtt álva, és a közeledő lépteket halva — azon biztos hiedelemben, hogy ott én jövök, elhatározá, hogy tréfából megijeszt. E végből felállt ülhe- lyünkre karjait tárva a közeledő felé. Latényi tehát a sűrű fasor közül kilépve maga előtt látta eszményképét ki hófehér ruhácskájában a hold sugaraitól övedzve mint egy mennyei lény tárt karokkal repült felé. — Ez alatt a jó Mentor — kinek védő égidejére oly égető szükség lett volna — egész nyugodtan hallgatta a Csörge tó békáinak énekét, még Latényi hévvel öleié keblére az ijedt gyermeket kit forró csókjaival elárasztva édes hízelgésekkel nyugtatott meg — beszélve neki örök rendíthetetlen szerelméről — szivének hűtlensége esetén, a nagy Isten legszigorúbb büntetését kérve le magára. * He H« Nehány hét múlva midőn Geröfalvát el- hagyám, Lili, ki már akkor Latényi menyasszonya volt, messze elkísért, és még a lassan emelkedő országúton karöltve követtük az előttünk haladó kocsit — mindég csak jövő boldogságáról beszélt. — Jól van édesem — szakitám végre télbe szavait — légy meggyőződve hogy szerencsédet nálamnál önmagad forróbban Jnem kívánhatod. De én elfogulatlanul nézem a dolgot, igy a fénypontok mellett az árnyoldalak sem kerülik ki figyelmemet. Ne vedd puszta kíváncsiságnak hanem jövőd iránti őszinte érdeklődésnek vagyonod felöli kérdéseimet. Rendén van-e, és férjhezmene- teled alkalmával megkapod-e az atyádtól reád maradt örökséget. .— Ah Noli, hát ily unalmas beszédtárgygyal keseríted együttlélünk utolsó perczeit. Elhiheted hogy engem a pénz kérdés legkevésbé sem érdekel. — Elhiszem, hanem Latényit ismerve kétlem, hogy nézete e tekintetben a tieddel megegyezzék. — Hogy belásd mily igazságtalanná tesz vőlegényem iránti előítéleted, mégis elmondom a mitt eddig — jóllehet álszégyenböl — elhallgattam előtted. Midőn Jenő kezemet megkérte, nagy- néném egy levélben azt a kérdést intézte hozzá: van e tudomása róla, hogy a kit nőül szándékozik venni egy kolduslány, ki ö nála a kegyelem-kenyeret már sokkal régebben eszi, hogysem a rokonságra hivatkozva számot tarthatna csak egy krajezárra is. Erre Jenő azt Jelelte: hogy ö a lányt kérte és nem a pénzt. Hallod édes, nem a pénzt, hanem a lányt! — Ez eddig igen szép. Hanem te hogy jutottál GeröíTyné e nemes levele tartalmának birtokába ? — Jenő által, ki rögtön felkeresett, és közölte vélem az egészet megjegyezve, hogy jól körösztül látja nagynéném szándékát, ki öt csak próbára akarta tenni. — És te ezen tévedéséből kiábrándítva felvilágositád öt? ........... (F olyt, köv.) K Ü^L ÖNFÉLÉt Asszonyt Matuzsálem. Madrid egyik kórházában egy 102 éves leoni születésű asszonyt ápolnak most. Ez öreg asszony családjában a hosszú életkor úgyszólván örökletes. Apja 110 éves kort ért, apai részéröl való nagyanyja 105 éves volt, mikor meghalt. Ugyanilyen magas életkort értek anyai részről való nagyszülei. Nagyapja 110, nagyanyja 102 éves korában halt meg. Az öreg asszony különben csak kisebb fokú hülés-* ben szenved és testileg, szellemileg teljesen ép és egészséges. Emlékező tehetsége olyan, hogy e század elején történt eseményekre oly legapróbb részletességgel emlékezik, mint a tegnapra. Az asszonyi Matuzsálem fiatal korában cselédleány volt, később mosónő lett és soha életében nem volt beteg.
