Szekszárd Vidéke, 1891 (11. évfolyam, 1-52. szám)
1891-09-17 / 38. szám
XI. évfolyam. 1891. 3©_ száma.. Szekszard, csütörtök, szeptember 17. TOLNA VÁEMEGTE törvényhatósági, tanügyi és közgazdasági érdekeit képviselő társadalmi és szépirodalmi lap. A tolnamegyei gazdasági egyesület s a szekszárdi szőlészeti és kertészeti tanfolyam hivatalos közlönye. Előfizetési ár: Egész évre ....................6 frt. Fé l évre . . . . . . 3 frt. Évnegyedre . . . 1 frt 50 kr. A lap szellemi részére vonatkozó közlemények, úgy a hirdetési és előfizetési ] pénzek a szerkesztőséghez küldendők. Szerkesztőség: Kiadóhivatal: Pándzső-uccza 1022. sz. i Szarka-utcza 1290. sz. SZEKSZÄRDON. Felelős szerkesztő és laptulajdonos? GEIGER GYULA. Kéziratok nem adatnak vissza. Hirdetési dijak: Három hasábos petit sor 15 kr. ugyanaz a nyilttérben 20 kr. Bírósági árverési hirdetmények: 200 szóig bélyeggel együtt 3 frt. 200—300-ig » » 4 frt. 300—400-ig » » 5 frt. Helyettes szerkesztő: A Paks-Aűony-Szabolcs-Székesfehérvári fisat fonal. A folyó évi augusztus 26-dika örömet hozott Dföldvárott mindazoknak, akik a vasút létesítése iránt érdeklődéssel viseltetnek. A paks-adony- szabolcs-székesfehérvári vasútvonalnak eddig még bejáratlan adony-paksi részére vonatkozólag a közigazgatási bejárás a közlekedési minister által az engedélyesek kérelmére szintén elrendeltetvén, az egész vonalon 24—27-ig foganatosíttatott. Dföldvárra a bizottság 26-án reggel Előszállásáról érkezett, ahol a vasút létesítéséhez százezreket áldozó s igy annak létrejöttét a legnagyobb mérvben előmozdító hazafias zirci rendnek vendége volt. — A bizottság elnöke Lakatos Aladár keresk. minist, titkár, referense Bodnár Gyula műszaki tanácsos volt, akiknek igazán mintaszerű tapintatos eljárása közelismerést vívott ki mindazoknál, kiknek alkalmuk volt a tárgyalást hallgathatni. Kivülök a bizottság még Jobbágy vasúti főfelügyelő, Bock vasúti felügyelő, Ventarini kapitány hadügy ministeri kiküldött, Dolecskő osztálytanácsos földművelési ministeri küldöttből, úgy szintén Fehér és Tolna vármegye közigazg. bizottságának tagjaiból s az illetékes föszolgabirákból állott — Az engedélyesek részéről Szeniczey Ödön orsz. képviselő, Környey J. mérnök úgyszintén Dr. Ragályi Lajos kisajátítási jogbiztos voltak jelen. Dföldvárott a képviselő testület már előzőleg értekezletet tartván, a községet érdeklő kívánalmak előterjesztésére egy bizottságot választott, melynek tagjai s nagyszámú érdeklődő közönség várták a bizottság működésének megkezdését. Először a vonalnak a zirci apátság uradalmán átvonuló része vétetett tárgyalás al'áj./íáiely alkalommal a szerzetes rendet Lajer jószágkormányzó képviselte. A szükséges útátjárók és vizát ereszek megállapítása után az állomások helyei és nevei határoztattak meg. A Ménes-Majorhoz tervezett állomás »Ménes-Major-Baracs« nevet nyert, s egyúttal megállapittatott, hogy a baracsiak részére ezen állomáshoz hozzájáró ut készítendő. Dföldvárra kerülvén a sor Bencze dföldvári apátplébános felvilágosítást kért aziránt, vajon re- mélhető-e, hogy a tervezett vonalnak Székesfehérvárt összekötő része is kiépül s hogy az összeköttetés a tervezve volt adonyi állomástól nem messze fog-e esni ? Erre az engedélyesek nevében Szeniczey határozott nyilatkozatot tett aziránt, hogy a fehérvári.vonafrésa ii>, kiépül:, sőt annak létrejövetele az itteninél még biztosabb, miután annak kiépítése mellett fontos állami érdekek szólanák. A kapcsoló állomás helyére nézve pedig a dolgok mai állásában ismét valószínűbb, hogy az adonyi összeköttetés fog elfogadtatni s legrosz- szabb esetben attól nem messze t. i. Alsó-Bes- nyőnél fog az összekötő állomás létesittetni. Ezen kijelentések helyességét a bizottság elnöke is megerősítette. A tárgyalásnak, Bölcskére és Szent-Andrásra vonatkozólag, megtartása után, a bizottság összes tagjai s a vidéki vendégek a nagy vendéglőben villás reggelizvén, ennek végeztével az állomás kérdésében helyszíni szemle volt. A képvtest. kiküldöttei u. i. azon kérelmet terjesztették elő, hogy az állomás ne a tervezett helyen t. i. a kéri ut végén az u. n. »Rúzsa csárdánál« legyen, hanem a város közepén a Radnich-féle telek mögött. A műszaki tanácsos, ki nemcsak a terveket tanulmányozta, de az egész vonalat be is utazván a viszonyokkal teljesen ismerősnek látszott, e kérelmet azonnal leljesithet- lennek nyilvánította ugyan, de a bizottság többi tagjainak és a közönségnek megnyugtatása végett kérte e helyszíni szemle elrendelését. Ez azután teljesen bebizonyította nézetének helyességét. Eltekintve ú. is azon kellemetlenségek és veszélyektől melyekkel a vonalnak a város főforgalmi utján való kereszteződése járnaj a vonal nagymérvű kanyarodása több mint egy kiloiüeter vonal hosz- szabbodást' eredményezne, azonkívül a Gauzer ház mögött már egész mély lévén a talaj innen a partra jutás ismét csak kanyarodás mellett lenne lehetséges, ami £lt»t házcsoportok, kisajátítása válnék szükségessé ; mindez, valamint a talaj süppedékes és vizállásos volta által követelt alépítmények 100.000-ekkel növelnék az építési költségeket. 0 azonban a vonalnak csekély módosításával az állomás oly áthelyezését hozta javaslatba, mely a minisztérium által is csak helyesel- tetnék. Eddigi tervek szerint, u. is a vonal a kis erdő mellett s részben azt metszve az alsó tónál kanyarodott volna át a paksi országút Bölcske felöli részére. A műszaki tanácsos pedig azt indítványozta, kanyarodjék a vonal mindjárt közvetlenül a város alatt s akkor az állomás egészen a város alá a paksi ut közvetlen közelébe lesz helyezhető. E terv a bizottság által is nagyon helyesnek | minden érdeket kielégítőnek találtatván általános örömmel elfogadtatott s igy bizonyosnak A „Szekszárd Vidéke" tárczája. Simor és Haynald. Irta: Nagy Nép. János. (Folytatás.) Hogy a király megannyiszor időzött Magyarországon, valahányszor öt kötelességei ide hívták, azt kétségbe vonni senki sem fogja. Idö- zött-e azon túl is, szórakozásból, csupán időtöltésből annyit, a mennyit szabad ideje megengedett, ez már más kérdés. S mivel ez már tisztán a lanyhább vagy erősebb egyéni vonzalom kifolyása, kérdés elkövetünk-e mindent arra nézve, hogy ő felsége szívesen időzzék közöttünk szórakozásból is. Ha a mai közlekedési viszonyokat összehasonlítjuk az előző századok viszonyaival, akkor vagyunk csak képesek méltányolni a múlt századokban élt főpapok és föuraknak fáradságait, kik hol primitiv kocsikon, de fökép lóháton tettek hosszú fáradalmas utakat, hogy szolgálják a hazát és a királyt. A mit Bakács Tamás, a mit Pázmány Péter ez érdemben müveitek, az csaknem határos a hihetetlenséggel. Simor János és Haynald Lajos mind a kettő a legjobb egészséggel megáldva abban a korban •utottak magas méltóságaikba, midőn az ész és J test sokat kibír. E két bibornok emelkedési rugója . első fokban tagadhatatlanul a nagy fokú tudás, melyről ismeretesek voltak. De hogy ez nem elég az előmenetelre, azt is tudja mindenki. Hogy az a Haynald Lajos, a ki fogalmazta azt az egyházi körlevelet, melylvel az esztergomi föegyházmegyében az 1849. ápr. 14-diki függetlenségi nyilatkozat közhírré lett téve — később követte Simor Jánost Bécsbe és eloldalgott Hám János köréből, ez már a politika dolga. Tehát aulicus lett mind a kettő, s a nagyobb szereplésre itt nőtt meg egyiknek, másiknak is a szárnya. Nevezzük szerencsének, de kétségtelenül nagy ügyesség is kellett hozzá, hogy e két bíboros megszerezte és meg is tartotta úgy a király mint a nemzet bizlamát és tiszteletét. Csak most az a kérdés, hogy azt a kettős tiszteletet és bizalmat felhasználták-e minden időben és egész erejűkből arra, hogy a szokatlanul kedvező időben király és nemzet minél inkább egygyé forrjanak ?! Értettek-e ahhoz, egyforma hévvel, odaadás-, és kitartással szolgálni királyt, nemzetet és vallást ? ! Az igazságos felelet e hármas kérdésre csak az, hogy úgy a volt herczegprimás mint a korona legbizalmasabb tanácsosa, valamint a volt kalocsai érsek is úgy teltek, mintha a nemzet aspiralióit nem ismerték volna. Állásukból folyó kötelességüket király és nemzet iránt szigorúan teljesítették ugyan, de az apostol czimet csakis a vallás és a vallás köréhez tartozó ügyekben serénykedtek kiérdemelni. Nemzetünk egyik föaspiracziója az, hogy a király és királyi család több időt töltsön közöttünk, akár Budapesten, akár Gödöllőn, akár másutt az ország határain belül. Mi úgy véljük, hogy a felséget ily elhatározásra fökép azok hangolhatják, kik iránt a felség feltétlen bizalommal viseltetik. Ezt a bizalmat pedig bírta még pedig nagy fokon mind a kettő. Mint Bakács Tamási Budán és Esztergomban II. Ulászló és II. Lajos, úgy kereste fel 0 Felsége a beteg Haynald Lajost a Nemzeti Szállóban lévő lakásán. Király és királyi föherczegek megjelentek Esztergomban és Kalocsán. — És még is valahányszor az udvar heteket Budán, a herczegpri- mást ott ugyanakkor alig pár napon át lehetett látni. Midőn pedig a király egy izbep Pozsonyba jött, Simor Pozsony elleni indokolatlan ellenszenvét nem birván leküzdeni, nem ment személyesen királyi ura fogadására, hanem elég ügyetlen volt a szenrélyébeni fogadást Lippert építészire bízni. Az 1887-iki őszi gyakorlatok alatt Nyitra- megyében, és pedig az esztergomi föegyházme-
