Szekszárd Vidéke, 1891 (11. évfolyam, 1-52. szám)

1891-08-27 / 35. szám

Tolziameg’srei S-Iölgyels Xjapja^

ugyanaz a feladata, egy irányban, ugyanegy czél felé kell közreműködniük, vagyis egymást kiegésziteniök, tehát hasonló szellemi és értelmi képzettségre van szükségük. Megengedhető, sőt kívánatos, hogy a nevelőnő több technikai ügyességgel bájon, jobban tudjon zongorázni, rajzolni, ékesebben idegen nyelveket beszélni, szebb kézimunkát készíteni, mert ő foglalkoztatja a növendékeket, de lelki műveltségre ne álljon az anya alantabb a nevelőnőnél.

A lélektan az emberi szellem tehetségeit ismerteti; útmutatást nyújt: miképen juthatunk ember- és önismerethez és erkölcsi szabad akarathoz, az ember e legkiválóbb méltóságához. A logika, vagy gondolkozáslannak azon nagy becse van, hogy bennünk a gondolkodás törvényeit világos tudattá emeli, megtanít, hogy kerüljük a tévedéseket, megmutatja, miként lehet a helytelent és hamisat felismerni, az igazságot keresni és megszeretni, a tudnivágyat a világossághoz vezetni. Az esztétika arra tanít, hogy a szépben eltalálhatjuk az eszmét, a nemest, az ideált! A nevelés-tudomány útmutatást nyújt árra nézve, hogyan kell a gyermek testi és lelki erőit czélirá- nyosan kifejleszteni, kedélyt és jellemét képezni.

Nem rendkívüli hasznosak-e, sőt nélkülözhetlenek ezen ismeretek az anyára nézve? Ezen tanulmányokat minden művelt család leányának végeznie kellene.

Mi nők, kik legközvetlenebbül érezhetjük, minő irányban kellene a nőnevelést vezetni, mindenekelőtt hangoztassuk. hogy a nők teljesen szellemi kiképeztetésére okvetlen szükséges a lélektan, jól megmagyarázott, köny- nyen érthető modorú, inkább idealisztikus irányban. Minden anya törekedjék leányának módot nyújtani e tudományok elsajátítására.«

íme, ily magasztos, ily nemes, ily nagyszerű eszmék vezetik az orsz. nöképzö-egylet intézőit a leánynevelés terén. Ily körülmények közt nem lehet csodálkoznunk az intézetnek évröl-évre fokozódó sikerei és elöhaladása felett s örömünknek adhatunk kifejezést, hogy ily intézet hazánkban fennáll és virágzik.

Kétségtelen, hogy az érdem és dicséret főként az intézet kitűnő és lelkes vezetőit illeti meg. Az egyesület élén.álló özv. Veres Pálné, özv. gróf Teleki Sándorné, Máj t h é n y i Alajos né és Rudnay Józsefné azok, kik az intézet szellemi vezetéséi lelkes buzgósággal, nagy tndománynyal és sok gyakorlati tapasztalattal irányítják, de ki kell emelnünk, hogy a munka és igy a siker nagy része is a tanintézet tényleges vezetőjét özv. J a n i s c h Józsefné igazgatónőt és Vámossy Mihály igazgatót illeti meg, a kik teljes odaadással, valóban páratlan buzgósággal szentelik tehétségüket az intézet helyes vezetése és felvirágoztatásának.

Szinte megzavarná ez őszinte sorok összhangját, ha mindezek után a sablonszerű végszóval fejeznök be ismertetésünket, hogy ajánljuk e derék, jóravaló intézetet olvasóink figyelmébe.

Oly intézetnek, mely a hazának és társadalomnak tett szolgálatok terén ily kiváló eredményeket mutat fel, nincs szüksége mások ajánlatára, az önmaga ajánlja magát, a falai közül kikerült jeles magyar honleányok által.

TjLeIGZj&A Retyezát hegység és környéke.

— Az »Emke üti kalauz«-ból.

Hátszeg-Váraljáról meleg ruhákkal és több napra élelemmel is jól ellátva tengelyen érkezünk Malomvizre, hol a jegyző, fogadós, 1 Kendeffy- család előzékeny erdésze Schuster András a megkeresésre lovakról, kísérőkről és kalauzról gondoskodik. A malomvizi nép jól ismeri a hegységet, de a többi közt Tornya Elek erdövéd a legalkalmasabb helyismerö. Elég annyit mondanunk, hogy Inkey Bélát e hegység tanulmányozóját is Ő vezette. (Ló 1 napra 1 frt, kalauz szintén.) A lulaj- donképeni Retyezát hegység a Vaskapu hágó (656 m.) illetőleg a Bisztra völgytől a Sz Irigyig,

I onnan Bannyiczán, (754 m.) át a Pefrozsényig képzelt határok közé esik, s délen a Román Zsil teknöje metszi; mig északon a hátszegi meden- ezébe sülyed. A szoros értelemben vett Retyezát arczulatát csupán a hátszegi völgyből szemlélhetjük, s északon s nyugaton épúgy, mint keleten a hegység nagyszerű tagozatát az oldalágok láthatatlanná változtatják.

A

átmérőjű előteréből azonban úgyszólva minden átmenet nélkül felemelkedő hegységnek 23 kilométernyire fejlődő csipkés gerincze a belőle ki- szökellö kupdadalakzalokkal nagyszerüleg idomított szoborműként trónol az egész vidék felelt.

A 303 m. magasságban fekvő boldogfalvi Szlrigy- hidtól I Retyezát 2477, sőt 1 2506 m. felszökellö Pelágáig e 2300 méternyi magassági különbözetet egy szempillantással átölelhetjük. A kopár meztelenséggel égnek meredő sziklafalak alján a kőomlások fölé kapaszkodó henyefenyö szakadozott foltjai után a fenyvesek komor palástja borul a völgyzugok fejeire, s enyhitgeli az ormózat kietlenségét. Alább a térséghez hajló hegyfokozatok bükkös állabaiból hegyi rétek nevelő zöldje viril; mig a gyönyörű völgy lapályon elszórt falúcskák karcsú tornyai integetnek hivogalólag a vándorra.

A zuzmók rideg világától a gyümölcs és lölgytenyészelig az összes lenyészrégiók látókörünkbe esnek. Épen Malornviz festői lovagváránál a malomviztorki gesztenyésből emelkedik ki közvetlenül a hátszegi völgy gyümölcs- és tölgyrégiójából az alsó erdööv (regio montana.) Fö jellegét a bükk adja meg, de fehér juhar, kőris, mogyoró, piros berkenye járulnak tarkitásához, s a kimerü- löben levő oldalokon nyiresek tengődnek. Fön- nebb a fenyvesek sötéllö öve árnyas oldalokon már 1000, rendesen 1300 méterrel kezdődik, s kedvező lejtési és talajviszonyok mellett 2000 méterig hatol fel. Alsó határát a bükkösök mind magasabbra szorítják; mig felső szegélyzetén a széldöntések, lavinák s a juhászok oktalan gazdálkodása pusztít. A luez- és jegenyefenyö-állabok felső határán a czirbolya vagy havasi fenyő (Pinus cembra) utolsó mohikánjai daczolnak a végenyészettel. Fenn a zergék által kedvelt szirt- fokok párkányzatán a lusturáknak nevezett om- lásos gerinczek alján a havasalji régióban (regio subalpina) 15—20 méternyi körbe kigyódzó törpe vagy bérezi fenyő (Pinus montana, P. Mughus, P. Pumilió) és a hasonló képzödésü törpe boróka (Juniperus nana) foltjai tartóztatják fel a kőzuha- tagokat. A veröfényes déli szirthomlokzaíokon, mint a Retyezát ábrázatán (Faca Retezatulüj) a Szlejev, vagy a Zonoga gyönyörű tengerszem hátterében a Saselor tetőn az alpesi rózsa (Rhode- dendron nyrtifolium) ligetei főleg junius végén, augusztusban halványpiros virágukkal élénkítik a zord sziklák benyomásait. A tengerszemek visszavonulása után kialakuló tőzeglápok a larex dacica és pvrenaica dús tenyésző heiyei. Az 1800 — 2100 m. magas tarajzatos horgos szirtfalakon Ranunculus monlanus, Alvssum Wulfenianum, Draba Aizoon, Viola biflora, Geum reptans, G. inontanum, Sedum utratum, S. repens, Saxifraga bryoides, Campanula pusilla, Gentiana verna, Poa alpina tenyésznek.

Malomvizröl a (V2 ó.) Kendeífy család lovagvára alatt visz az utunk. — Kolczvár magas sziklán trónol (150 m.) szép kilátást nyújtva a hátszegi völgyre. Átellenében szelíd gesztenyés ligetben egy bazilita kolostor templomának romjai, melyet II. József hatóságilag lerontatotf, falán XVII. századbeli freskó nyomokkal. A Riumore (malornviz) mellett ajánlatos d. u. a Valea Ras- káig (5 ó. lóháton) menni, 1 a fenyő szélen szabad ég alatt tölteni az éjét. Hajnalban a Picsoru- lolczulujtól kezdődő kögörgetegen előbb futó fenyő között, utóbb sziklákon óvatosan kúszva haladunk, erősen kifárasztó (3—5 ó.) hegymászás után a tetőig^ hogy reá óra közt oda érkezve a kilátást élvezhessük. Tiszla időben É. felé egész Kolozsmegye nagy havasáig (Muntyele maré) ellátni. D. re a kilátás korlátoltabb; két tengerszem : az Iker (Gyemine) és Fekete tó (Teunyegru) látható a futó fenyő által leplezett sziklák közt. K. re és Ny. ra a Pareng, Vulkán és Cserna hegységek határolják a kilátást.

Az isztinákon kívül egyéb felhasználható menház a Retyezát hegységben nincs, kivéve a Kendeífy családnak a Retyezát É. lejtőin levő erdei munkás telepét A Zenoga vadászkunyhója meg van rongálva. A nagyszebeni kárpátegylet a Retyezátra vivő ösvényt színes jelzéssel látta

a Feketetó mellett a Kuszturákon át a Zenogához való átkelést csakis biztos hegymászó kisértheti meg. Az ut rendkívül fárasztó, s folytonos kögörgetegen át irányát csak a juhesapások jelölik (5 ó.). A futó fenyő még nehezíti a mászást. Zergéket itt a Retyezát- ról is látni.

Rudolf trónörökös is vadászott itt 1881. augusztus hó 1-6-ig. A Zenoga tóhoz kényelmesebb és nők által bejárható ut kínálkozik a Sebes mellett a Klopotivai völgyön át. — Malomvizröl (V2 ó. alatt) Sebésviz torokhoz (Gurény), onnan a Szilaj hegy mellett a vizmentén szép kaszálókon árnyas erdők alatt a Kroh vízeséshez jutunk (1 ó.). Idáig kocsival is jöhetni. Innen a Retyezátról jövő Zlata* torkolatáig 3 óráig tart az út (közben az Ördög hídja nevű veszélyes hidlás.) HI A Zlata toroktól kezdődik a hegymászás az Aragyes laposára. Kezdetben fenyők alatt kanyarog a lovagolva is fárasztó ösvény. A fenyő szélén a leány sírkövénél (Marmentu fetyi) pihenőt tartva, a nagyszerű völgynyilás s az átellenes Vurvu-Petrii panorámái gyönyörködtetnek. A Zenoga tó czirkuszszerü völgyben elbájoló látképet nyújt. Délben a benne ugráló pisztrángok növelik az ott időzés élvezetét. Idáig 6—7 ó. Malomvizröl jőve Oláh-Zsil mellé Kimpuluj-Nyág határában a Draksán és Kis-Skokon át 1 napi gyaloglás.

A Retyezát többi völgyeit kevésbé látogatják. A Corojesdi havasok Fehérvizröl bejárhatók; a Vurvu Petru, Bojerescu, Braun, Klopotiváról turistáknak nem ajánlhatók.

Az oláhság múltbeli keletkezése folyamatára kiváló példa a hátszegvidéki lakosság története. A Retyezát-vidéki apró falvak lakossága, a mint ez a sok folyó, hegy és helységnévből következik, a honfoglaláskor szláv elemekből állhatott. De a gyér s a tatárdulások következtében még inkább meggyérült lakossághoz magyar-települők is csatlakoztak. Majd e királyi vajdaságokra behívott vendégek is következtek, s a hátszegi királyi uradalom tartozékain alakult kenézségek (vajdaságok) ép úgy hűbéri természetűek valánák, mint a hogy ez a név eredeti származási helyén: a Haemus alján is hűbéresekre vonatkozott. — A Retyezát alja épen útjába esett a középkorban »volachi« néven összefoglalt balkáni népelemek: ezen rácz, bolgár, czinczár, albán és rumén elemekből összeverődött pásztornépség vándorlásának. A tatárok dulásai után elnéptelenedett erdélyi hegyvidékekre és különösen a Retyezát körül a kitűnő legelőkre, erdei tanyákra, s ezek közelében még a mindennapi szükségletig terjeszkedő s csak úgy mellékesen űzött földmivelést is lehetségessé tevő völgylapályra a királyi kincstár tisztán fiscalis szempontból tárt karokkal fogadta az érkező vendégeket, s a kiszakított kenézségeket liberae néven az egykori tulajdonjogra csak épen emlékeztető potomságokért engedte át. A tisztán szláv eredetű és területünkre a volachusokkal átplántá- lódott kenézi birtokokat azonban továbbra is mint hűbéri tulajdont magyarok is kaphatták és kapták is, s Hunyadi János és királyaink már előbb nemesi kiváltságra emelt magyarokat vegyesen jutalmaznak kenézi és nemesi javakkal. Különösen Solyom-Fekete Ferencz kutatásaiból egész sora állapíttatott meg okmányok alapján azon magyar családoknak, melyek (pld. a Ponoriak, Pestényiek, Mórák, Livádiaiak, a Farkadini, Fejér- vizi, Vádi stb. családok) itt birtokosok valának, s melyek vagy végleg kihaltak, vagy a magyarságra nézve elenyésztek, vagy pedig Ősi nyelvüket feledve ugyan, érzületükben a magyar államiságnak föl tétlen támaszai most is e fontos végvidéken.

A jelzettük folyamat következtében az ös- magyar nevek is átalakultak sok részben. Hátszeg vidékén Malornviz felső része a Kendeífy vár alatt ma Szúszény, hajdan Malornviz torok; Klopoliva felé Sebesviz torok annyi mint Gurény; az egykori Vizköz ma Hobicza; a Hunyadi János által 1453. Havaspatakának nevezett helység ma Vale Dilsi. Puj felé Füzespataka, Dióspatak, Szamáros- patak, Balogviz, Fehérköhegy (nyilván Ponor- Fegyver mészszikláí = Magúra), Nyiresvápa, Szilfahatár, Oroszlánhegy teljesen elenyésztek. A Ken- deífy család 1494-iki birtokjegyzékében szereplő Ewrewkfalva ma Úrik (s ennek zsilvölgyi tele- pitvénye Urikány), a Puj mellett fekvő Lupény

hátszegi medenezének 16 kilométernyi

el. A Retyezátról lejövet