Szekszárd Vidéke, 1891 (11. évfolyam, 1-52. szám)
1891-08-27 / 35. szám
35. szánó.. XI. évfolyam. 1891. Szekszárd, csütörtök augusztus 27. SZARD VXD TOLNÜ VAEMEG-TB törvényhatósági, tanügyi és közgazdasági érdekeit képviselő társadalmi és szépirodalmi lap. A tolnamegyei gazdasági egyesület s a szekszárdi szőlészeti és kertészeti tanfeljs^hivatalos közlönye. Előfizetési ár: Egész évre ........................6 frt. Fé l évre ........................3 frt. Év negyedre . . . 1 frt 50 kr. A lap szellemi részére vonatkozó közlemények, úgy a hirdetési és előfizetési pénzek a szerkesztőséghez küldendők. Migjiliiik midii csütörtökön,. Szerkesztőség: Kiadóhivatal: Pándzső-utcza 1022. sz. Szarka-utcza 1290. sz. SZEKSZÁRD0N. Hirdetési dijak: Három hasábos petit sor 15 kr. ugyanaz a nyilttérben 20 kr. Bírósági árverési hirdetmények: 200 szóig bélyeggel együtt 3 frt, 200—300-ig » >4 frt. 300—400-ig » » 5 frt. Felelős szerkesztő és laptulajdonos G E I G E B GYULA Kéziratok nem adatnak vissza. Helyettes szerkesztő: Dr. HODOSS7 GÉZA. A gazdasági bérletekről. Sok olyan földbirtokos van, a ki gazdaságát nem tudja jövedelmezővé tenni. Ennek különböző oka lehet. Vagy egyáltalában nem ért az illető a gazdálkodáshoz, vagy nincs elegendő eszköze, hogy a szükséges instruc- tiót megszerezhesse, vagy másnemű elfoglaltsága tartja távol a gazdaságtól s igy e gazdaság olyan, mintha nem volna gazdája. A legokosabb dolog ilyen körülmények közt a földbirtokot bérbe adni. Gyakran elsőrendű gazdák is arra határozzák el magukat hogy bérbe adják földbirtokukat. S tény, hogy hazánkban igen nagyszámú nagy birtok van bérlők kezében. Ha szemlét tartunk ezen gazdaságok felett, azt fogjuk tapasztalni, hogy a bérbeadási feltételek igen aránytalanok. Némely bérlő vasúti állomáson, kitűnő elsőrendű földekért csak 5—6 frtnyi bérösszeget fizet 1200 öles holdankint. Mások a vasúttól távol, sokkal rosszabb földekért 10—12 frtot, tehát mégegyszer olyan magas árt fizetnek. A bérlő szempontjából az előbbeni jószágokat jó bérleteknek az utóbbiakat rósz bérleteknek nevezhetjük. A melyik bérlő jó bérletre tehet szert, az vígan éli világát. Gazdasága jó kezelés mellett többet jövedelmez, mint ha a földbirtok tulajdonát képezné. Mert a tulajdonos a legtöbb esetben nem ügyel annyira, mint a bérlő mindenre, hogy pénzt csináljon a miből csak lehet. Annak a kérdésnek a megítélésénél, hogy olcsó-e vagy drága-e a bérelt földbirtok, nem lehet csak a kialkudott bérösszeg magassága után elindulni, mert pl. egy 10 frlos bérlet holdankint olcsónak mondható s egy 6 frtos bérlet drágának, ha a gazdasági viszonyok alatt azt értjük első sorban, hogy mikép áll a gazdaság munkaerő tekintetében. A hol a munkaerő drága, ott sokkal kedvezőtlenebb helyzetben lesz a bérlő a 6 frtos bérösszeg mellett, mint a másik gazdaságban 10 frtos bérlet mellett, ha utóbbi olcsó munkaerővel rendelkezik. Az országban szétnézve azt tapasztaljuk, hogy a munkaerő általába véve túlságosan olcsó. Mert ha az átlagos árt vesszük, ezt alig lehet egy férfi napszámosnál 50 krra, egy nő napszámosnál 40 krra tenni. Már pedig a pénznek oly csekély értéke van, hogy a 40—50 kr étkezésére is alig elegendő, ha a munkás húst akar enni, mint a nehéz munka a mezőn pl. a kapálás vagy répaszedés megkívánná. Ennek a csekély munkabérnek az képezi a főokát, hogy a nagybirtokok, melyeket a tulajdonosok most többnyire bérlők kezébe adtak, előbb házi kezelésben voltak s a köznép azokból könynyen kaphatott feles földet. Mig a bérlő se feles, de még harmados földeket sem ad a népnek, hanem úgyszólván monopóliumot csinál az illető községben a földbirtokból s igy a népnek nem lévén földje, melyben magának ’dolgozhatna, kénytelen a bérlőnek olyan csekély árért dolgozni, hogy szinte nevetséges. Az alacsony műn1' -b^rek okozzák^főkép azt, hogy a köznép most már nemcsak a felföldről, hanem az alföldről is tömegesen kezd kivándorolni. A kivándorlási regio előbb leginkább csak ’ a tótok és ruthének által lakott felvidékre volt korlátolva; most már a magyarság által lakott vidék is tömegesen bocsátja ki a rajokat. Alsó Zemplénben s Abaujban például alig van község, melyből néhány család Amerikába ne vándorolt volna ki. S a kivándorlottak csalogatva hívják ismerőseiket, hogy kövessék példájukat s menjenek ők is Amerikába, a hol »ötször-hatszor olyan nagy a kereset, mint odahaza.cc A bérleti rendszer oka főkép annak, hogy a keresetviszonyok a munkás nép számára annyira megnehezedtek idehaza. A bérlők nagyobb része nem folytat elég belterjes gazdálkodást; csak minél több búzát, árpát, kukoriczát igyekeznek termeszteni. Ennek pedig nem kell sok munka. Legalább is nem kell annyi munka mint a mennyi heverő munkáskéz van. A nép tehát kénytelen másféle munka után nézni. A mágnások s a főpapok nagy uradalmaikat többnyire már évek előtt oly bérlőknek adták ki, a kik holdankint 6 írtnál nagyobb bérösszeget nem fizetnek. Ezek a bérlők az instructiót is megvették s a tulajdonos velők szemben, ha a bérlet lejár, úgyszólván meg van kötve, mert instructiója nincs, hogy maga gazdálkodhasson, s instructs nélküli birtokot más bérlő sem vesz szívesen ki. így aztán a bérlet leteltével újabb terminusig megint az előbbeni alacsony áron kerülnek az uradalmak a régi bérlők kezébe. Sőt ezek a bérlők az előbbeni bérlerhez újabb bérleteket is vesznek a környéken s igy úgyszólván minden föld az ő kezükben van; s az irányzat mindinkább a föld monopólium felé tart, a melylyel az előbb említett munkabér-leszállítás jár karöltve. Ezen inkább káros, mint előnyös gazdasági rendszer mellett előfordul kivételesen, hogy egyes gazdaságok bérösszege hallatlanul fel lesz csigázva. Ez leginkább olyankor történik, ha egyes bérlőket mások kitúrni igyekeznek. Az ily túllicitálás a legtöbb esetben kárral jár a tulajdonosra. Mert az uj bérlő rendszerint megbukik s fizetésképtelenségének a bérbeadó vallja kárát. De mint mondtuk, az ilyen bérletek a kivételekhez tartoznak s tapasztalati tény, hogy a bérlő a legtöbb esetben meggazdagszik s a bérelt jószágot nem ritkán tulajdonul is megszerzi. Vannak aztán olyan bérlők is, a kik se túlságosan olcsón, se túlságosan drágán, hanem méltányos áron bérelnek. Kissé jobb fekvésű helyen és meglehetősen jó minőségű földön 8—10 írtra; tehetjük az ilyen középszerű bérlők fizetését holdankint. A birtok a bérösszegen felül aztán középtermésü években mégegyszer ekkora jövedelmet hoz, úgy hogy abból a bérlő ugyan jól kijöhet s vállalkozása és fáradsága tisztességesen meg van fizetve. De hirtelen nem gazdagodhatik meg. Kívánatos volna, hogy minél több képzett, szorgalmas és vagyonos bérlő legyen az országban. Most még igen sok a nagy bérlet a középbérletekhez viszonyítva. A nagybérlő rendszerint kevesebbet fizet, mint a középnagy kisbérlő; de nem is folytai oly intensiv gazdálkodást. Vannak azonban kivételek is, hogy ugyanis a nagybérlő mintaszerű gazdálkodást folytat s elég magas bérösszeget is fizet. A bérlőnek a dolog természete szerint ahhoz a jómódú középosztályhoz kell tartoznia, mely az ország közgazdaságának emelkedéséhez, aránylag vévé a legtöbbel járul. A bérlő pálya mint hivatás nagyon el van hanyagolva hazánkban. S e sorokkal csak fel akartuk hívni a figyelmet arra, hogy ez is egy olyan tér, melyre többen léphetnének, mint a mennyien tényleg rá léptek. G. M. ze A vasúti hitlak megvizsgálása érdekében Baross kereskedelmi miniszter rendeletet bocsátott ki, melyben elrendeli, hogy ezentúl minden egyes vasszerkezetű vasúti hídról t ö r z s k ö n y v e t kell vezetni.
