Szekszárd Vidéke, 1891 (11. évfolyam, 1-52. szám)
1891-07-23 / 30. szám
~ • •' ■' • 1 Szeksz&xd VI d é te q. háromszor játszik jó czigányzene. A gyönyörű magyar nóták természetesen elragadták az idegent; amikor pedig szétnézett a korzón, amely a czigányzene körül minden verőfényes délután kifejlődni szokott, akkor meg épen nem tudta hova legyen az ámulattól. Ez a ragyogó, eleven kép, a szebbnél- szebb asszonyokkal, leányokkal, a fényes, szingazdag toilettekkel egyike a legpompásabb látványoknak; ilyenkor, mintha minden kiköltöznék Budapestről a szigetre ami szép, bájos és díszes. Amit nem mutathattam meg, az a margitszigeti gyógyforrás csodálatos gyógyító ereje. De amit lehetett, megmagyaráztam neki, hogy a margitszigeti hévforrás Than K. egyetemi tanár elemzésének eredménye szerint állandó kéntartalmánál és magas hőmérsékénél fogva a kénes hévvizek közé sorozandó. 35° R. meleg artézi kénes forrás, porcellán-, márvány-, kád- és kőfürdőkkel, zuhanykészülékkel, villamos fürdőkkel. A margitszigeti hévviz i kitűnő eredménynyel használtatott mint fürdő, vagy belsőleg mint gyógyital és belélegzésre a következő betegségek ellen: csúz, zsábák, idült kütegek, külsértések után fellépett izzad- mányok, görvély és bújakór, máj-, gyomor-, bélbántalmak, üdült székrekedés, hólyag hurut, női bántalmak, garat-, gége-, tüdőhurut, liűdések és idegbántalmak. Az utóbbiak ellen a villamos fürdők alkalmaztattak meglepő sikerrel. A hév fürdőkön kívül vannak még iszap-, maláta-, fenyőlevél-, franzensbadi láp (Moor) és krenznachi lúgfürdők is. A 135 hold nagyságú sétakert, tiszta, pormentes, üde levegőjével, enyhe, egyenletes temparatúrájá- val klimatikus gyógyhelyül is kitűnő szolgálatokat tesz. A rendelő fürdőorvos: Dr. Bauer Antal, főherczegi udvari orvos. Fürdőidény tartalma május 1-től szeptember 30-ig. Megrendeléseket lakásokra átvesz a gyógyfürdő felügyelősége. Az árak minden tekintetben igen jutányosak. Évenként a legmeglepőbb gyógyulások fordulnak itt elő; szerencsétlen betegek, akiket úgy kellett idehozni, a kúra befejezése Mikor aztán már jó befalatozott, elvette tőle a még hátralévő darabot, mintha elvesztette volna a világ legnagyobb kincsét, vagy ha 3 tárgyból secundába rakták volna tanárai. — No azért ne vágjon oly szánalmas ar- czot —■ mondá megint a »bűvész« — hanem ha olyan jól esett, hát csak egye meg egészen. És a. szegény diák arcza szinte sugárzott az örömtől. Mikor aztán az almát már egészen a mellény gombjai mögé gyömöszölte, ismét kérdé : — Tud-e úszni ? — Hogy ne! — És ön nem látja azt a nagy árvizet, mely ott jön ? Nini, már itt van! Ha kedves az élete, rögtön mentse meg úszás által. És a mi diákunk a közönség csodálatjára és magy gaudíumára, úgy vágta magát hanyatt a pódiumon és úgy tempózott, hogy csak úgy porzott. Egy igazi «bausf!eck«-ot csinált és úgy «síinálta az úszás törvényei szerint a tempókat, hogy no! És hogy p-rüszköll, mintha csakugyan a legnagyobb vízben úszott volna! — Na jól van, már a parton van — mondá I hypnotisenr. Cak adja ide a jobb, kezét majd kisegitem, evvel megfogta jobb kezét és fölálitotta. Szegény teljesen ki volt fáradva. Egyszer-kétszer megsimitotta szempilláit és azt mondá neki, hogy most ébren van, és meg volt. A diák ébren volt és lement társaihoz, kik örömujjongva fogadták. után vígan távoznak saját erejűkből, áldva a jóságos főherczeget, aki ily hatalmas fürdővel gazdagította Magyarország fővárosát. A Margitsziget egyik csattanós példája annak, hogy napról-napra indokolatlanabbá válik az a mánia, amely minden áron külföldre viszi a magyar fürdőzőket; aki beteg, nyugodtan jöhet ide, mert itt megtalálja a gyógyulást, ha az egyáltalán lehetséges. Az egészséges turista pedig nagy gyönyörűségtől fosztja meg magát, ha Budapesten időzvén, néhányszor el nem látogat a fürge gőzösök valamelyikén a Margitszigetre; ezért volt a szigetnek tavaly is négy hónap alatt közel 200,000 látogatója. Szokolay Kornél. Felelet a román ifjúság memorandumára. »A magyar románok és a magyar nemzet. A magyar főiskolák ifjúságának válasza Románia egyetemi ifjúságának emlékiratára. Kiadta: A budapesti kir. magyar tudományegyetem, a budapesti kir. Józsefmüegyetem, a kolozsvári kir. magyar tudományegyetem, a pozsonyi, kassai, nagyváradi, gyó'ri, eperjesi, debreczeni, kecskeméti, mármaros-szigeti jogakadémiák, a pécsi és egri jogliczeumok, a sárospataki akadémia, a magyaróvári gazdasági akadémia, a selmeczi bányászati és erdészeti akadémia ifjúsága.« A korrekt és minden iziben önérzetes mü, 64 oldalra terjed, melyben a magyar főiskolák ifjúság adja meg méltó feleletét Románia egyetemi ifjúságának ismert röpiratára, mely hónapok előtt a magyar-gyűlölet és a rágalom magvait szórta világgá. A válaszirat három főrészre oszlik a román vádak szerint, melyek általánosítva a következők : a) A magyar nemzet a magyar' állam területén levő román nép kultúrájának ellensége volt a múltban és az, a jelenben. b) A magyal, némáét magyar állam területén levő románságot következetesen elnyomta a múltban, elnyomja ma s megfosztani igyekszik minden polgári jogától, szabadságától. c) A magyar nemzet a magyar állam területén levő románságot nemzetiségétől törekszik megfosztani és hogy egyáltalában a magyar faj a románnak, mint fajnak kérlelhetlen ellensége, minden lényével élete ellen tör. A magyar tehát törvényhozási, társadalmi, közszolgálati utón minden eszközt felhasznál a román elem kiirtására. A magyar Keleten rendet bomlasztó elem ; a szabadság s a nyugati kultúra ellensége, melynek kényuralmát korlátozni Europa feladata. A román elem pedig a rend és nyugati műveltség őre. A magyar ifjúság, e vádakat maga elé tartván, fölveti a kérdést, hogy mi az, a mi mindNos t. olvasó, mit szól hozzá ? Ilyen esetet azonban még sokat mondhatnék el, hanem mert nem vagyok autheutikus személy, kinek szavába esetleg a t. olvasó kételkedhetnék is, vagyok bátor figyelmeztetni a t.- olvasót azon esetre, melyet bizonyos olvasott is mindenki, t. i. a Dr. Laufeuauer János kórházi orvos által hypnotisált és sugerált felső magyarországi születési és Barnum amerikai hyppod- romában szerencsétlenül esett ártistára, ki vért izzadott, és majdnem teljesen merev volt és sug- gestió által egyszerre egészséges lett. Ezt bizonyára olvasta mindenki, mert az egész világ sajtóját járta be ezen eset. A »Budapesti Hirlap«-ban is voltak hasonló esetek tárgyalva a »Tárczá«-ban egy párisi orvos által külön e czélra berendezett gyógykezelési intézetből. És ki ne emlékeznek a 3—4 évvel ezelőtt történt Szekulics Vilma esetére, mely annyi port vert fel ? íme, ezen psychologiai rejtélyt eddig még nem tudta senki sem megmagyarázni. Ilyen, és hasonló rejtély még a lélek megjelenés, mélyről azonban inkább máskor pletyká- zok egy keveset a t. olvasó és szerkesztő enge- delmével. Fidélio. ezekre megadhatja az illetékes választ. Feleletét ebben az egy pontban adja meg: Kétségkívül semmi más, más az állapotok hü rajza és ismertetése a múltban és a jelenben, és az állapotok mellé ismertetése az intézményeknek és törvényeknek, a melyek magyarországi román testvéreinkkel közös sorsunkat intézik. A válasziratból, melyet ma délelőtt publikált az ifjúság, ismertetésképen közöljük a követ- közöket * Ki van mutatva, hogy a nemzetiségi eszme nevében igényelt terület többsége nem román s az ez eszme nevében támasztott követelésnek egyik lényeges feltétele nincs meg. Hiányzik azonban teljességgel az a másik feltétel is, hogy az igényelt terület lakossága önmaga követelje kétségtelenül és komolyan a magyar államszerkezet megbontásával a Romániához való csatlakozást. Hogy a közéi 3 millió nem oláh, illetve túlnyomó többségében magyar és kisebb részében német, szerb és orosz lakosság nem csak nem követeli, sőt határozottan ellenezné az ily alakulást : ezt, úgy hisszük a román egyetemi ifjúság is nyíltan elismeri. Ellenben valószínűleg hajlandók állítani, hogy a román lakosság óhajtaná a Romániával való egyesülést. Ezt azonban a szó teljes érteimében nem bizonyítja semmi, de az ellenkezőt sok komoly jelenség bizonyítja. A magyar nemzet története ellenmopdhatat- lanul igazolja, hogy Magyarország románajku lakossága századokon keresztül jóban és roszban föltétlenül hazafias szolidaritásban állott a magyar nemzettel s 7—8 század történetéből a román egyetemi ifjúság ellenkező példát idézni soha képes nem lesz. Ez ifjúság azonban hivatkozik az 1784-ki és 1848-ki oláh mozgalmakra, melyekkel igazolni törekszik föllépését. Az 1784-ki úgynevezett Hóra és Kloska-féle mozgalom az akkori Erdély nehány vármegyéjére kiterjedt parasztlázadás volt a földesúri szolgáltatások szigora és terjedelme által életre keltve. E lázadást nemcsak oláh jobbágyok csinálták, hanem más nemzetiségűek, köztük magyarok is. Czélja se függetlenség,, se elszakadás nem volt. Ilyesminek nyoma sincs a lázadók panaszkodó és kegyelemkérö leveleiben s egyéb nyilatkozataiban. Az 1848-iki erdélyi oláh mozgalomba vegyültek ugyan már politikai motívumok, de midőn a román ifjúság ezt czéljaira felhasználja, vagy félremagyarázza vagy teljességgel nem ismeri e mozgalmak természetét. Föladatunk kereteit mér7v téktelenül kitágítaná, ha e mozgalmak történetét bár csak vázolni is akarnók, de két lényeges momentumra rá kell mutatnunk. Az egyik ez : 1848 május 14—17-én Balázs- falván népgyülés volt, a mely százas küldöttséget indított a kolozsvári országgyűléshez és harmin- czas küldöttséget V. Ferdinand magyar király elé. E küldöttségek egyike se utalt arra, se itt, se ott, egyetlen szóval sem, mintha a román ajkú lakosságnak eszében forogna a magyar államszerkezetből való kiválás. A küldöttségek mélyreható, fontos belügyi reformok szükségéről beszéltek, reformokról, melyek részben akkor, részben azóta a magyar alkotmányos törvényhozás és kormányzás utján megvalósitattak. Reformok, a melyek egyaránt és egyirányban érdekelték akkor az ország összes lakosságát. Országos, sőt európai, mozgalom volt ez; akkor cserélte fel Magyarország feudális alkotmányát parlamenti alkotmánynyal, az addigi kiváltságos nemesi osztály jogait kiterjesztvén az egész lakosságra. Ez a fejlemény háborúba sodorta ' akkor Magyarországot Ausztriával s a császári házzal s | háborúban az oláhok egy része megtántorit- tatott s a magyarság ellen vitte fegyverét. És itt térünk ,át a második lényeges momentumra, a mely az, hogy az oláh mozgalom vezetői: Jancu, Axente, Prodan, Buteanu, Bárnutiu és Siaguúa püspök és mások, kivétel nélkül az Osztrák katonai és önkényuralmi reakezió szolgálatába léptek s a magyar függetlenségi harcz lezajlása után az osztrák abszolút kormánytól készségesen élvezték a fizetéseket, nyugdijakat, érseki jövedelmeket és kitüntetéseket. A magyar nemzet igenis vívta hősi elszántsággal a véres csatákat szabadságáért és függetlenségéért Ausztria és Oroszország egyesült hadseregei és a Bécsből vezetett horvát, szerb, román és tót lázadók ellen, de a mikor a harcz befejéztetett, az osztrák abszolutizmus a horvátot szerbet, románt és tótot csakúgy elnyomta, mint a magyart. Minden történelmi igazságot súlyosan megtagadna a román egyetemi ifjúság, ha az oláh népnek 1848-iki vezetőit a szabadság hőseinek keresztelné. 1849—50-ben Oroszország segítségével a véres reakezió jutott győzelemre Magyar- országon. § mig e reakezió a magyar nemzet vezetőit bitóra,' börtönbe, számkivetésbe juttatá, ugyanakkor ugyanez a reakezió elejtette a román
