Szekszárd Vidéke, 1891 (11. évfolyam, 1-52. szám)
1891-07-02 / 27. szám
Szekszáid Vidéke szór csak alkalmunk van az iljuság edző testgyakorlatait szemlélni. Valami felemelő, bizalom és reménységkellő van az ily látványban : kipirult, lelkes, nyílt arczu ifjúság egészség és erőtől duzzadó, aczélizmu, ügyes könnyű, sőt elegáns mozgású fiuk egész serege! Többet is ér ez sok theoretikus tudománynál — mert csak az ilyenekben lehet büszkeségük a szülőknek, elégtételük a tanároknak, reménysége a hazának. Mert a testgyakorlat a gyermek-ifjúban a testi erőn és ügyességen kívül, önérzetet kelt, növeli önbizalmát a munkára, éberré és figyelmessé teszi, bátorságát kifejleszti s lovagias, nemes felfogást és magaviseletét olt bele. Még a csenevész, beteg gyermek is remél, lelkesedik és bízik jövőjében. Vajon a mi, tanulásban megakadályozott, elmaradt gyermekeinket nem kell e majd a Studium kedvéért ettől elvonni, vagy az erre fordítani való időt a jövőben megrövidíteni! . . . Ez valóban nagy szerencsétlenség volna. Tudjuk magunkról, kiket annak idején, pár évtizeddel ezelőtt, az akkori czoptos szisztéma szerint oktattak, kényszeritettek az otthon való »magolásra,« de a test fejlesztéséről alig volt szó iskoláinkban. A gymnasz- tika mestere csak olyan szolgai rangban állott, nyáron úszómester volt, kit a tanár urak kollégának el nem ismerhetlek, tehát mi sem ismertük el annak. A hébe-korba megtartott gymnasztika órán nem jelentünk meg, gyermekészszel nem értettük annak fontosságát, mert nem értették tanáraink sem, kik között volt oly elmaradt öreg, ki a testgyakorlatot valósággal kárhoztatta, úgy gondolkozván, hogy az csak megengedett csintalanság és ruhaprédálás. De meg is látszik eredménye generá- cziónkon, mert főleg azok közt, kiknek anyagi helyzete az ifjúkorban se engedett testedző mulatságokat, hanem az életgond korai komoly munkára kényszeritette, alig látunk ép testű, jó termetű férfiút. Hisz 1869-ben 3000 egyetemi hallgató közül csak 350 vált be egyéves önkéntesnek, ma már pedig igen sokat elvitt a sírba a tuberkulózis, asztma és Isten tudja miféle testi nyomorúság. Vajha a mi gyermekeinkből különb generáczió válnék! . . . Bízunk hozzá. Gyermekeink tanárainak és tanítóinak kipróbált buzgósága és tudománya bizonyára módot fog találni abban, hogy a kényszerű mulasztások a stúdiumokban helyrepóloltassanak — de azért testi nevelés követelményeinek is elég legyen téve : hogy gyermekeinkből délczeg ifjúság fejlődjék s egykor legyenek erős, egészséges, munkabíró férfiak belőlük. ~ Előmunkálati engedély. A kereskedelmi m. kir. miniszter gróf Zichy Jenő, Szeniczey Ödön és Veszter Imre országgyűlési képviselőknek, Pakstól Bölcske, Duna-Földvár, Duna-Pentele, Rácz-Almás érintésével, a m. kir. államvasutak Adony-Szabolcs állomásáig, esetleg a budapest- pécsi vasútvonal valamely alkalmas pontjáig való csatlakozással vezetendő helyiérdekű vasútvonalra az előmunkálati engedélyt egy évre megadta. fÉgjb Az egyforintos államjegyek bevonása, elhatározott dolog. A pénzügyminiszterek úgy intézkedtek, hogy a hivatalnokoknak javadalmazásuk 20 '/„-át ezüst forintosokban fizetik. Az állami hivatalnokok évi javadalmazása Magyarországon körülbelül 35 millió frt, Ausztriában 65 millió frt, tehát összesen 100 millió forint és így a kincstár egy év folyamán 20 millió forintot fog ezüstben kifizetni. Jelenleg 80 millió egyforintos államjegy van forgalomban s ez összeg egy év alatt pedig egészen eltűnik a forgalomból. Ha pedig a hadseregben is úgy járnak el a kifizetéseknél, akkor a papirforintosok uralma már harmadfél év alatt szűnik meg. Később az ötforintos bankjegyek kerülnek sorra. Ezekből kerek 27 millió darab, .vaAjns J31 millió frt értékű államjegy van jelenleg fogalomban. “ Nagy hadgyakorlatok lesznek Szé- kesfejérvár környékén augusztus 15-töI szeptember 5-éig. Résztvesznek benne: a 10 huszárezred 6 százada, a 4. és 7-ik tüzér ütegosztály, a 23. 32. 44. 52. és 69 gyalogezredek s 24-iki vadász zászlóalj. — Uj egyenr iiházat a posta és távírda hivatalnál. A kereskedelmi minister uj egyenruha viselésére kötelezi a posta és távirda tiszteket. Az uj egyenruha sötétkék szinü arany sujtással skárlát piros szinü hajtókákkal s rang szerint ezüst és arany rózsákkal. A németek szintén sokat utaznak, sokat Párisba, habár ez 1871. óta nagyon megcsapant, s másfelé hol a hasznost a kellemessel összeköthetik. Azt nem lehetne állítani, hogy a német kellemes utitárs. Heves politikusok, vitázók s a veszekedésre rendkívül kifejlett hajlammal bírnak. Habár látszólag a nagy német állam egy nagy politikai egységet képez, a lakosság békét- len s elégedetlen, az északnémet a délnémetnek a legnagyobb ellentéte, mindegyiknek más a vallása, más a természete. Minden német azt hiszi, hogy nyelvével az egész világot meghódította, pedig ez nem egyébb erős képzelődésnél, mert a német nyelvvel például Olasz, Spanyol, Franczia, Angolországban épen semmire sem lehet menni. A spanyol el van telve önmagával s még a legszegényebb is mint »grand seigneur« él, nincs vágya, a mi ingerelné messze tájakra, s a spanyol vasutaknak is egyik legfőbb tulajdonsága: a lassúság. Az olasz, mint a hős rómaiak bár elsatnyult utódja, a »dolce far niente«-nek él, országában annyi a műkincs, a bájoló vidék, annyi az alkalom a munkálkodásra, minek utaznék ö hisz nincs rá szüksége? Sokat utazik az orosz, de csak a nagyon gazdag. Idegen országban mind getlemanek, de az álarcz alól az orosz durvaság, hamisság, hazug ság kikandikál. Télen rideg, üres az orosz élet s habár a szalonokban nagy a fény és pompa, de a zord téli hideg idő s nagy hó csak nyomasztólag hat a kedélyre. A török egyáltalában nem utazik. Talán vissza gondol a dicső múltra, mikor a török megfenyegette Európát; most szijja a nargiléht> szürcsöli kávéját s bérikről ábrándozik. Annyira elálmodozza drága időt, hogy rá sem gondol arra, hogy ez a »nagy beteg ember« Törökország, ma holnap már csak fogalom. Szeret utazni az oláh, vagyis a mint magukat nevezi szeretik a »románrumuny«. feltéve hogy ha pénze van. Oláhországban nincs közép- osztály, csak gazdag és szegény, de az a »gros« is csak olyan másod, harmadrangú, Erdély és dél Magyarország sok szép vidéke nyárban, mikor Oláhországban felette nagy hőség uralkodik, csak úgy hemzseg az oláhoktól, azt hiszik, hogy itt még mindig Romániában vannak. — Az iskolás gyermekeknek Nagy Oláhország határát Nagy-Váradig s Aradig tanítják. Az oláh sok pézt ad ki> a nők szeretik a csecsebecsét, ékszereket, a férfiak rendkívül büszkék és exaltáltak; az oláh 5 ha már rangosabb akkor francziásan él szajkó módra; franczia nyelv tudásával kérkedik, gyalog nem jár, csak hintón és ö mégis és mindég csak oláh marad. Utazik-e magyar ? Ez bennünket leginkább érdekkel. A magyar saját országát nem ismeri úgy, mint a külföldet. A helyett hogy a pénzt itthon költené el, kapzsi idegenekkel véteti ki zsebéből. A nyári időben a fürdőközönség csak úgy özönlik a külföldre, fizettet magával sokat, de azt nem tudja, Előfizetési felhívás. A 11-ik félévben uj előfizetést nyitunk a „Szekszárd Vidéke<( czimü helyi és megyei lapra. Egész tisztelettel fölkérjük t. előfizetőinket hogy azt minél előbb megújítani szíveskedjék. HELYI HÍR E K. ____ — Uj állami polgári iskola. Gróf Csáky Albin vallás- és közoktatásügyi miniszter Pakson egy állami polgári iskola fölállítását tervezi olykép és oly kikötéssel, ha Paks városa helyiséget ad, s a dologi kiadást viseli. Viszont az állam fizeti a tanárokat s az összes kiadásokat viseli. Ez oly előny P a k s r a nézve, melyet azt hisszük Paks intelligeneziája és értelmisége, úgy nagykiterje- désü kereskedelmi és ipar osztálya csak örömmel fogadhat, s a kínálkozó alkalmat megragadja. Most bővebben nem részletezzük azokat az elönyö két, melyeket egy középiskola kultúra és más tekintetben is produkál; csak arra szorítkozunk, hogy minden város, igy Szekszárd is hozott a maga részéről áldozatot, midőn az állam felállította a polgári iskolát. A paksi állami polgári iskola felállítására nézve a miniszter V arasdy Lajos kir. tanfelügyelőt bízta meg, ki legközelebb Paksra megy, hogy az elöintézkedést és más szükséges lépést megtegye s a ministernek referálhasson. — Hymen. Horváth Ignácz szekszárdi tanító, a »Tolnamegyei Közlöny bel- munkatársa, eljegyezte özvegy Molnár Istvánné leányát: Mariska kisasszonyt, — Eljegyzés. Fried Vilmos budapesti kereskedő eljegyezte Salamon Lipót szekszárdi kereskedő leányát: Róza kisasszonyt. — A papság köréből. Dr. Martin Antal pécs- egyházmegyei áldozár, városunk fia, ki tanulmányait Rómában bevégezvén, Baranya- Mágocsra fog segédlelkészül kiküldetni. — Vásár. A szekszárdi sarlósi, vagy másképen aratási vásár, kedden folyt le meglehetős élénk forgalommal. — Köd. A szőlősgazdák réme a júniusi köd, elég kárt okozott a szőlőkben. Hogy milyen nagy köd volt a Dunán, az kitetszik abból, hogy a hajó 2 órai késedelemmel érkezett boa múlt héten szekszárdi hajóállomáshoz; és elindultakor a Duna közepén meg kellett állnia a hajónak.--1 A szekszárdi kir. közjegyzői hivatal vezetését — Nagy János kir. közjegyző távollétében — dr. Papp József kir. közjegyzői helyettes vette át. — Utcza kövezés. A Mérey utcza kikövezését a napokban megkezdették s körülbelül 10 nap alatt készen lesznek vele. hogy itthon is vannak ép olyan fürdőink s szeb- nél szebb vidékek. — Tátrafüred, Koritnyicza, Margitsziget, Borszék s aztán már a rómaiak idejében oly nevezetes hely mint a Cserna völgyében fekvő Herkulesfürdö (Mehadia közelében) egyike a legregényessebb fekvésű s legjobb hatású fürdőknek. Utóbbi helyen különben a fürdőközönség 8/xo ed része oláh és szerb, a magyar szó oly ritka, akár csak a fehér holló s szinte alig lehet elhinni, hogy itt még mindig magyar területen vagyunk'. A magyar ember szereti az idegent, a romantikust, ha bár sok kárt vall vele, de mint- hacsak kárán akarna okulni. Van azonban még egy osztály nálunk, bővelkedve földi javakban, mely mindent ignorál, a mi a külföldi s a mondással él, hogy »extra Hungai-iam . . . « De hát legyen meg mindenkinek az ö hite. — »Les extrémes se touchent.« Vannak még a kik utaznak s messze földön keresik a boldog jövőt, ezek a szerencsétlen kivándorlók, épen-úgy Magyarországból, mint Olasz-, Német-, Írországból. Egy némelyik szerez ott valamit, de végre is visszatér hazájába, mig a nagy része tönkremegy s koldusbotra jut. Ezek utaznak még egyszer, s megteszik majd az utolsó utat, melyen túl az örök nyugalom és béke lakozik . . . —ó. —f.
