Szekszárd Vidéke, 1891 (11. évfolyam, 1-52. szám)
1891-05-14 / 20. szám
X!. évfolyam. 1891. 20. szára. Szekszánl, csütörtök májas 14. TOIdlTÜ törvényhatósági, tanügyi és közgazdasági érdekeit képviselő társadalmi és szépirodalmi lap. A tolnamegyei gazdasági egyesület s a szekszárdi szőlészeti és kertészeti tanfolyam hivata :: ■■ ■ ------—‘ J|8p..ví.-íl. - -A xa ios Közlönye. Előfizetési ár: Egész évre ...................6 frt. Fél évre .......................3 frt. Évneg yedre . . . 1 frt 50 kr. A lap szellemi részére vonatkozó közlemények, úgy a hirdetési és előfizetési pénzek a szerkesztőséghez küldendők. MHlttirilff I ‘ÍWIM W’S&M 1-. ha xtenassnatA Szerkesztőség: Pándzső-utcza 1022. sz. SZEKSZÁRDON. Kiadóhivatal: Szarka-utcza 1290. sz. Hirdetési dijak: Három hasábos petit sor 15 kr. ugyanaz a nyilttérben 20 kr. Bírósági árverési hirdetmények: 200 szóig bélyeggel együtt 3 frt. 200—300-ig I » -4 frt. 300—400-ig » » 5 frt.Felelős szerkesztő és lap tulajdonos: GEIGER GYULA. Kéziratok nem adatnak vissza. D r. Helyettes Szerkesztő: HODOSSY GÉZA. M Betegsegélyző pénztárak. Az alkalmazottak betegség esetében való segélyezéséró’l szóló uj törvény a munkás osztály javára, igen jelentékeny terheket ró a munka adókra; a kereskedőknek és iparosoknak pedig a törvényt már azért kell világosan ismerniük, mert a kik az ellen vétenek, igen érzékeny büntetésekkel fognak sulytatni. Az uj törvény életbeléptetése napjától minden iparos és kereskedő, valamint minden alkalmazottja egy betegsegélyző pénztár tagjává lenni köteles. A főnökök annyiban, a mennyiben a pénztárak fentartására szükséges tőkék beszolgáltatására kötelesek, a munkások pedig azért mert ők azok, a kik az uj intézmény jótéteményeit élvezik. A betegsegélyző pénztárak jótéteményei pedig ebből állanak: A megbetegedett munkás orvosi segélyt, gyógyszereket és a szükséges gyógyászati segédeszközöket (szemüveg, mankó, sérvkötő stb.) húsz héten át ingyen kapja. Táppénzt is húz az esetre, ha a betegség keresetképtelenséggel jár. Halálozás esetében temetkezési segély nyujA „Szekszárd Vidéke" tárczája. Akikről a falu gondoskodott! Irta: Szarvas Mariska. (Folytatás és vége.) Ott fekszik a »község halottja« a szoba közepén, valamely jószivü öreg asszony teritett rá egy ósdi hitnes lepedőt, az isten nevében, amig a szernfödélre valót összeszedik a számára . . . Nyomasztó nehéz a szoba levegője, ki tudja mióta nem nyiltak meg a nedves, rozsdás záru ablakok, ,mióta nem érintette fris lég a környező' falakat? ... A két árva gyermek oda húzódik, ott kuczorog a sarokba szorult, törött lábú lócza mellett, az idősebbik az sir folyton, a könnyek barázdákat .mosnak halvány piszkos arczán, oda szorítja magához kis bugát, aki nem mer ránézni holt apjának sápadt, fagyos vonásaira. Délután jönnek a halott látogatók, meg meglebbentik a lepedőt, elmormolnak egy imát a küszöbön, aztán kiki elmondja amit gondol. — Jól járt! — Most már semmi baja! — Ölég bajt hagyott bizony a falunak, vitte volna el magával a gyermekeit is! Az ilyen megjegyzésekre az a két rongyos gyermek még jobban összehuzódik s körülnéz, mintha menedéket keresne valahol. Künn abban hagyják a harangozást, behat a lárma, egy csoport gyermek ostorral durrogat tátik. Női munkások gyermekágy esetében külön segélyt is nyernek, mely a lebetegedőstül számitva négy hétig jár. Kényszer pénztárról lévén szó, első kérdés, kik lesznek kötelesek befizetéseket teljesiteni és mekkorák lesznek ez illetmények, befizetésére a főnökök lesznek kötelesek, a kik a lefizetett összegek egy harmadát a sajátjukból fizetni kötelesek, kétharmadát pedig az illető munkás fizetéséből levonhatják. A mi pedig a befizetendő részletek nagyságát illeti, erre nézve a törvény úgy intézkedik, hogy az illető munkás rendes fizetésének 3 7«-a befizetendő. Rendes körülmények közt .ez a Minimum Előre van gondoskodva azonban olyan esetről is, a melyben a kereskedelemügyi minisztertől előzetesen kieszközölt engedély alapján a járulékok 570-ig is fel emelhetők. A vezetést illetőleg minden pénztár élén a törvényben közelebbről körülirt igazgatóság és felügyelő bizottság áll, melynek tagjai részint munkaadók, részint pedig munkások. A kezelést illetőleg, a pénztárokra biaz udvaron, egy-kettö ügyeli, lesi, hozzák-e már a koporsót, mások feli-apaszkodnak a pitvar előtti küszöbre s bekandikálnak az ablakon, egy- kettő visszaszól a többinek. — Te! De sir a Jani! . . . Az »énekszóra« csak megjeíen a falu apraja, nagyja, mind siet a halottasházhoz, mert a falu mestere arról hires, hogy megtudja rikatni a né, et »ékes búcsúztatójával«, az öreg asszonyok még harmadnap is elsirdogálnak a rokka mellett, felidézgetve a megható beszéd minden részletét. Hat még ma, mikor ilyen hálás adatai vannak?! . . . Egy nyomorban elhalt ember s két kesergő árva gyermek, a kik most ott állnak dideregve az udvar közepén, a diszlelen puhafa koporsó mellett, melynek oldalára idomtalan betűkkel irta fel valaki, hogy »élt ötvenöt évet, meghall október huszonötödikén az ur nevében.« A csípős őszi szél átjárja a kopott vékonyka ruhát s megborzogtalja tagjaikat. Egynéhány gyenge szivü asszony törülgeti szemeit, rá ránéz a siró-fázó gyermekekre, aztán a magáét szorítja erősebben a szivéhez. A tömjén nehéz illata betölti az udvart, a füst olt gomolyog megnyúló, majd Összeverődő sávolyokban a koporsó felett aztán kiterjeszkedik, szétterül mintegy hamvas levegő-fátyol . . . Mikor kiérnek a kapun, az özeg biró oda szól az elöljárónak: — Temetés után ide tartozzon minden ember, megbeszéljük mi lesz ezekkel a nyakunkba maradt gyerekekkel! zatik, hogy azt saját viszonyaiknak megfelelő alapszabályokban meghatározzák. Igen természetes, hogy azok jóváhagyás végett a kereskedelemügyi miniszterhez felterjesztendők lesznek. Miután pedig a szóban levő intézmény természete az állami ellenőrzést kizárja, mert merő lehetetlenség, hogy az állam közegei az illető pénztári tagokat folytonosan szemben tartsa, azért a törvény a tagok kötelezettségét világosan körülírja és igen érzékeny büntetést szab arra, aki kötelezettségeinek teljesítését elmulasztja. Első kötelessége pedig a munkaadónak az, hogy minden nála alkalmazott biztosításra kötelezett egyént a munkába lépéstől számi- tandó nyolcz nap alatt az illető pénztárnál bejelentse. A pénztárokat az illetékes iparhatóságok jelölik ki. Hogy mennyire szükséges lesz ezen bejelentést pontosan a kitűzött 8 nap alatt foganatosítani, az kiderül azon nagy hátrányokból, melyek az elkésett bejelentésből származnak. Fennebb ugyanis azt mondottuk,, hogy a főnök a pénztárba fizetendő részleteket nem teljesen a sajátjából tartozik fedezni, hanem Aztán mennek, ki jobbra ki balra. Egykét öreg asszony még megáll a kapuban, nagy kapcsos imakönyvét hóna alá fogva előhozva egyet más az elhalt életéből, vissza »dicsérnek« az előttük elsiető karcsú leányoknak, akik mosolyognak, nevetnek valamin, s mitsem vesznek észre abból, hogy »itt« ma temetés volt,arczuk elégedett, vidám, szemükben az élet tüze; letérnek a falu háza előtt levő dombon, aztán sietnek tovább kendernyomö leányokat hívni. * Estefelé együtt van a falusi »tanács« az öreg biró felsimitja magos homlokáról deresedö haját s azt mondja, hogy ö bizony meg nem tudja mondani mitévő legyen itt a község! Szóljon hozzá elöljáió uramiék közül valaki, o a j jnak elrontója nem lészen. Pár perczig mélyen hallgatnak, aztán előlép a helyettes biró, akit nagyon okosnak tartanak a faluban, de még a szomszéd községben is híre van az eszejárásának. — Hogy mi lesz belőlük ? — Hát mi lenne? Gondoskodik rólok a község. Nem lehet őket most már az isten számába hagyni! — Könnyű ám azt mondani, de nehéz megcselekedni. — Nem olyan nagyon. Jani innen onnan tizenkét éves, oda adjuk a csősz mellé bojtárnak ! Épen most jön erre, intsen neki biró uram ! — De úgyis ide tart. A pufókképü, veres bajuszu ember illendő-
