Szekszárd Vidéke, 1891 (11. évfolyam, 1-52. szám)

1891-11-05 / 45. szám

Szsksssázd "V id é 3s s. oly féle állilást, bogy nálunk az ipm vállal­kozás riszkirozott dolog. A hol nyers anyag és fogyasztási piaczok vannak, ott biztos alapra van fektetve az ipari termelés termé­keinek versenyképessége. S hogy ez mind eddig kellőképen kihasználva nem volt, annak Oka a gazdag tőkepénzeseknek és még gazda­gabb vidéki takarékpénztáraknak idegenkedése volt az ipari vállalkozásoktól. De az állam pénz­ügyi egyensúlyának helyreállításával megváltozott a helyzet. A tőkének hazánkban okvetlen az ipari vállalkozás felé kell fordulnia s evvel egyszers­mind mególdatik a kivándorlás kérdése is, mert az emberi erő a télen tétlenül heverő munka­erő és az egész évben tengődő munkás fog­lalkozást nyer. Nem kell majd szuronnyal és erőszakkal visszatartani az embereket a ki­vándorlástól, mert itt is lesz tere a mun­kálkodásra. És miért kell ennek bekövetkezni ? — Azért, mert az állam háztartásában meg szűnt a deficzit s ennek folytán uj járadékok nem bocsájtatnak ki, a vasúti részvények el fognak tűnni a tőzsde árfolyamjegyzékből s igy a tőkének okvetlen más beruházásokat kell ke­resni, a mint azt a gyors egymásutánban keletkező részvénytársaságok már is mutatják. A pénzvilág úgy a saját, mint az ország előnye érdekében felkeresi az ipari vállalkozásoknak áltála eddig elhanyagolt terét, a vidéki gazdag pénzintézetek a kölcsönadásnak szűk köréből kimozdulva pénzüket gyümölcsöző vállala­tokba fogják fektetni. — Igénybe veendik az\ előnyös állami kedvezményeket és virágozni fognak.\ Ezen változás be fog következni, mert be kell következnie. A szegény nép a csapá­soktól sújtott és az adó alatt görnyedő nép nevécen örömmel üdvözöljük e jobb jövő hajnalának derengését! Jutassy Ödön. — Tolnavármegye Közigazgatási bi­zottsága ma délelőtt ülést tartott, — A szolok adómentessége. A pénzügy- miniszter az 1891. évi I. t. ez. végrehajtása tár­gyában kiadott utasításában meghagyta a pénz­ügyigazgatóságnak, hogy azon parlagon heverő szőlők, melyek egyátalán nem müveltetnek, hat évig adómentességet élveznek. — Távírda tarifa. Uj évtől kezdve uj távirda tarifa lép életbe. A mostani alapdij meg­szűnik s szavankint 3 kr lesz fizetendő, de ugv, hogy legalább 30 krba kerüljön egy-egy távirat. Később lopott és éjjel elfogták, nagyot só­hajtott ágyában : »Mi ver fel súlyos álmámból.« Az utczán végig kisérték, magában dudol- gatta: »Kalapom szememre vágom.« S midőn börtönében felébredt, szomorúan ismételgette : »Bús az idő, bús vagyok én magam is.« Továbbá: »Elátkozom ezt a ezudar világot.« De semmi sem tart örökké; mikor újból szívta a szabad levegőt, könyes szemmel énekelte : »Csavargónak születtem, Csavargó vagyok én.« És búbánattal eltelve érzékenykedett: »Miért vezettem fejem tilalmas dolgokra.« Régi társai, mikor meglátták, fájós érzettel mondogatták : »Jaj be szenyes a kend inge gatyája Elszenyezte az aradi stokházba.« Kiment a temetőbe, szomorú gondolattal. Visszaemlékezett jó szülőire, s ártatlan gyermek, korára — bánatosan dúdolta: »Kelj fel anyám, édes anyám sírodból: Csavargó lett egyetlen égy fiadból.« Rongy lelt, akit többé senki föl nem vett,. Olt veszett el a szemétdombon! Várkonyi Iván. Az uj liermprimás. Vaszary Kolos Ferencz pannonhalmi főapáinak, eszlergomi herczegprimássá való kinevezteléset igazi örömmel és hazafias lel­kesedéssel fogadta az egész nemzet — vallás külömbség nélkül. A legmagasabb kitüntetés a legnépszerűbb főpapot érte. Vaszaryt na­gyon sok jó tulajdonság mellett különösen e három főerény diszili: mély vallásos­ság, lángoló hazaszeretet, párat­lan igazságosság! Ezen legmagasabb kitüntetés alkalmából, minden szerénytelen­ség nélkül elmondhatjuk olvasóközönségünk­nek, hogy Vaszary Kolos herczegérseknek egy becses levelét őrizzük irattárunkban egy szekrénykében, abból az időből midőn 1888. évben Szekszárdon megindult mozgalom fő­gimnáziumot akart létesíteni. Lapunkban ek­kor több czikket bocsájtoltunk közre a fő­gimnázium érdekében, s az ezen czikkeket tartalmazó lappéldányokat egy szép levél kíséretében elküldöltük a pannonhalmi főapát­nak. Pár nap múlva kedves meglepetésben részesültünk; maga a főapát levélben -kö­szönte meg az iránta tanúsított figyelmet a következő szerény sorokban: »A pannonhalmi főapáttól. A »Szekszárd Vidéke« ez. lap tek. Szer­kesztőségének megkülönböztetett tisztelettel Szekszárdon. Mélyén tisztelt Uram! Becses lapjának hozzám kegyesen be­küldött azon számaiért, melyekben a szek­szárdi főgimnázium fölállítása ügyében meg­indult lelkes mozgalomról említés tétetik, fogadja legbensőbb köszönetemet. Mély tisztelettel Pannonhalmán 1888. október 1-én. alázatos szolgája * ■ Vaszary Kolos m. k. főapát. HE L Y I HÍREK. — Lapunk mai vezérczikkét: Jutassy Ödön úr, a »Papai Közlöny« szerkesztője irta. — Tolnamegye adománya. Tolnavármegye alispánja 432 központi és völgységi járásbeli jég­károsult lakosnak kiosztotta a megye által ado­mányozott 3000 frtot, s a közadakozásból bejött 335 frtot, Összesen 3335 frtot. — Eltávozás. Sárközy Kázmér csendörfö- hadnagy, szekszárdi szakaszparancsnok, ki no­vember hó 1-vel nyugállományba helyeztetett, Fehérmegye várnagyjává neveztetett ki. — Katonai kinevozések. November hó 1-vel számítandó ranggal a következő megyebeli tisztek léptetettek elő a honvédségnél: bonyhádi Perczel József alezredes, a 7-ik honvédhuszár ezred parancsnoka ezredessé, — dr. Stokinger László budapesti kir. törvényszéki aljegyző főhadnagy t— hadbíróvá, és dr. Spitzer Manó szekszárdi gya­korló orvos, főorvossá. Az utóbbi kettő a szabad­ságolt állományban. — A közöshadsereg­ben: Bohus Ödön tolnai 10. számú cs. és. kir. huszárörnagy elezredessé léptettetett elő. — Az uj herczegprimásnak Szekszárdon is vannak közeli rokonai: Hanny Gábor apát-plé­bános, Kamarás Fülöp terézianumi nyug. tiszt­tartó és Perlaky József vasúti mérnök. — Az uj harang. A belvárosi r. k. templom uj harangját múlt pénteken húzták fel a toronyba. A régi megrepedt harangot pedig a pécsi Rupp- recht ezég hazavihette cúm pudore.. — Népkonyha Szekszárdon. Jövő hóban nép­konyhát fognak felállítani Szekszárdon. melynek élén Simontsits Béláné úrnő áll. A szekszárdi nöegylet szintén tetemes segélyt fog adni a sze­gények konyhájára. — A szekszárdi népbank 1892. év január elsején alakítandó uj csoportra felhívást telt közzé. A hetibetét megmarad 20 krajezár. Belé­pési aláírások- eszközölhelök a Népbank üzlet- helyiségében, továbbá Bencsik Kálmán, Báthory Elek, Ferdinand Antal és fiai, Goldberger J. Mór, Gottlieb Jakab, Mehrwerlh Ferencz és Lajos,. Mikó György, Szondy István és Pirnitzer és fiai urak­nál. Megjegyezzük még, hogy a Népbank legú­jabban hozott határozatával az 1% kölcsön előjegyzési d i j szedést megszüntette, valamint a késedelmi kamatok diját is tetemesen leszállította. — Szegényház. A szekszárdi alsó temető • nél felállított szegényházban 6 szegény van ed­dig elhelyezve. Három hely még üresedésbe van, melyet legközelebb szintén be fognak tölteni. Az uj szegényház igen csinos és kényelmes. Külseje is jó hatással van a szemlélőre. — Építkezés. A városi nagyvendéglö bér­hazának építése meglehetős serénységgel folyik. Ha az idő kedvező lesz, még az idén tető alá kerül. — Egy hires betyár életéből közöl lapunk egyik olvasója egyet-mást, ki a 80-as révekben Bácskában csendőrőrsparancsnok volt. Ez a hír­hedt betyár Bállá János, kit legutóbb rablás, betörés és egyéb más bűntett miatt a szekszárdi csendőrök elfogtak. Bállá János rovott múltú, erős, magas testalkatú bács-madarasi lakos, ki már annyiszor volt letartóztatva, ahányszor börtöné­ből megszökött. 1886. év tavaszán, az őt kísérő fegyveres őr elöl a robogó vonatól leugrott Baj- mokiál. A csendőrök egy hét múlva Csataalján fogták el, s bevitték Szántovára, hol a községi börtönbe zárták be reggel 5 órakor. Ugyanaz nap délelőtt 9 órakor, már megszökött. Az őrsparancs- uok, mivel éppen husvét első napja volt, a tem­plomban misét hallgatott. Olt adták hírül Bállá megszökését. Úgy parádésan, kardosán, kir.ohant a templomból, s kocsira ülve utána ment s Rasz- tina pusztán fogta et. De hogyan ? A betyár az ottani kis erdő magas fájára mászott fel, mig a csendörörmester, ki egymaga lévén, az urodalmi cselédséget fölfegyverezte, kaszával, fejszével, vas- villávat-hótokkal stb. s a kiserdőt körülkerítette embereivel. Ő pedig egyik béressel s ennek kis fiával bement az erdőbe a deliquenset kinyo­mozni. Sokáig keresték, mig a kis fiú egy fa csücskében meglátta Ballát, kit aztán nagy ne­hezen lemászattak a fáról. Az. örspárancsnok ki­vont karddal, amint a kocsihoz akarta kísérni Ballát, ez őt hirtelen nyakon ragadta a cseléd­ség láttára, s csakis az őrmester két erős. kard­csapására, melyet a balmellére és karjára mért, eresztette el. Délután 4 órakor már ismét bör­tönben ült, honnét másnap erős fedezet • mellett Zomborba kisérték, honnét szintén megszökött, de elfogták. Legutóbb Kis-Hartáról szökött meg, hová a csendőrök újra visszavitték. — Posta Györgyöt, a szekszárdi pinczebe- török vezérét, a szekszárdi kir. törvényszék 3 évi fegyházra ítélte. — A tolnamegyei kir. államépitészeti. hiva­tal vezetését október hó 28-án vette át az uj főnök: Markó Gusztáv kir. mérnök.-- Uj nöegyleti tagok. Az »Egyesült szek- szárd-tolnamegyei nöegylet« tagjai közé beléptek: Bátory Elekné, Hamza Gézáné, Urtika Mária és Weininger Sándorné. — Eljegyzés. Csepke Gábor megyei állator­vos eljegyezte B.auerhúbér Anna kisasszonyt Szek­szárdon. ' — Az első hó. Eső helyett hó; ez is csak könnyű pebelyként szállinközolt le a poros földre kedden reggel. — Esküvő akadályokkal.' Egy fővárosi bádo­gos, ki a szekszárdi igazságügyi palotánál van. alkalmazva, beleszeretett egy csinos leányzóba. Megkérte, kihirdették s az esküvőt, ki is tűzték szombaton délutánra. A násznép megjelent a templomban a vőlegény és menyasszony arcza sugárzott az örömtől: midőn egyszerre, mintha leütött a villám, megrendült az egész násznép. A lelkész nem esküdtelte meg a boldog párt. Nem •' pedig azért, mert a vőlegény elbocsájtó levele a budapesti plébániától nem jött meg. A násznép: hazament s elkezdődött a sürgönyváltás Szekszárd . és Budapest között. Végre távirati utón megjött az engedély : 1 este 9 órakor összekeltek. — Halottak estéje. Mikor a csípős szél her- rasztó leheletével lerázza a falevelet: a kegyelet

Next

/
Oldalképek
Tartalom