Szekszárd Vidéke, 1890 (10. évfolyam, 1-58. szám)
1890-09-18 / 44. szám
JSzekiszéircL "V icLé!k:e_ TÖRVÉNYHATÓSÁGI ÉLETBŐL. A szentgál-lengyelí közút závod-lengyeli szakaszán fennálló közlekedési nehézségek megszüntetése czéljából szükséges, és 1395 frt 12 krnyi költségösszeggel előirányzott munkálatoknak a közúti- alap terhére való keresztülvitelét kimondó törvény- hatósági határozatot a kereskedelemügyi m. kir. miniszter jóváhagyta. Tolna vármegye igazoló választmánya folyó hó 11-én tartott ülésén a vármegyei legtöbb adót fizetők névjegyzékébe az adó arányában s annak kétszeres beszámításával a következő urakat vette fel: Bóbics Antal tamásii, Németh Ferencz tamásii, Geisz László pusztakencsei, Késmárky Iván paksi, Samu László szakályi, Mayer Ferencz Andor kétyi, dr. Hangéi Ignáez szekszárdi, dr. Dragits Imre szekszárdi, Totth Ödön szekszárdi,- Deutsch Sándor szemcsecsehii, László Lajos szekszárdi, Gőzsy Ferencz szekszárdi, Abaffy Gyula szekszárdi, Gömbös László tolnai, Koncsits Pál szekszárdi, id. Heidecker' Károly szekszárdi, dr. Heidecker Béla szekszárdi, dr. Novák Sándor szekszárdi, Madarász János tamásii, Geiger Gyula szekszárdi, Bocla Vilmos szekszárdi, dr. Kramolin Emil szekszárdi, Kramoliny József bonyhádi, Tóth.Károly szekszárdi, dr. Szigetin Gábor szekszárdi, Spiesz János paksi, Gajdossik János mözsi, Hanny Gáb r szekszárdi, Nagy János szekszárdi, Hagymássy Károly paksi, Perezel Dezső bonyhádi, dr. Györky Lajos kölesdi, Haffner István gyönki, dr. Kohn Ármin hőgyészi, dr. báró Jeszenszky Béla paksi, Örffy Lajos szekszárdi, dr. Schaffer Sándor dunafóldvari és dr. Láng Frigyes zombai lakosok. A r. k. óvó és gyermekmenheiy ünnepélyes megnyitása és fölavatása. Lélekemelő ünnepély folyt le Szekszárdon a múlt vasárnap. E napon avattatott fel az uj ovoda Troli Ferencz praelatus és pécsi kanonok által, ünnepélyesen, fényes egyházi szertartás mellett. Az ünnepség lefolyásáról a következőkben referálunk : Szombat délután jöttek meg az apáczák, kik az ovodát vezetik, a délutáni vonaton. Az állomásnál várakoztak reájuk a helybeli apáczák Simont- sits Bóláné, az ovodát föntartó egyesület elnöke, a nőegylet több tagja, s nagy közönség. A szívélyes fogadtatás után kocsikra ültek, s lehajtattak a kórházba, az irgalmas nénikókhez, később megnézték az uj ovoda helyiségét, mely minden tekintetben, kényelmes, Ízléses, s a mai kornak teljesen megfelelő. — Nemsokára a mohácsi hajóval megjött Troli Ferencz praelatus is, ki is azonnal az ovodahelyiséget tekintette meg, s örömének adott kifejezést, hogy az uj ovoda létrejött. Ezután több látogatást tett még, melyek végeztével visszatért a plébániába, hol szükkörú vacsora volt csak. Másnap délelőtt 10 órakor ünnepélyes nagymise végeztével, a praelatus teljes ornátusban fungált. v4ssistensek voltak: Hanny Gábor apát,. Rónay Sándor mohácsi prépost, s a segédlelkészek. Az ünnepélyes, nagymise végeztével, a praelatus tartotta a szentbeszédet is, mely a kisdedek s a gondos irgalmas nővérekről szólt különösen. A szónok szive mélyéből köszönetét mondott első sorban Szekszárd városának, a jótékeny nőegyletnek, Si- montsits Béláimnak, kit különösen kiemelt, s mindazoknak, kiknek fáradozásai folytán jött létre az-uj intézet. A remek szónoklat után megkezdődött a körmenet az uj ovoda helyiségéhez. Elől zászlókkal az ájtatos hívők, utánuk tiszta fehérben szűz Mária leányai; őket követte 6 apácza, 6 helybeli úrnő vezetése mellett; ezékután az assistáló papság s a praelatus még mindig teljes ornatusban. Fél 12 órakor kezdődött meg a megszentelése és felavatása az uj óvodának. A nép százai árasztot- tották el a helyiséget, úgy hogy csak nagynehezen jutott be a papság is. A teremben Simontsitsné köröl láttuk Szekszárd legtekintélyesebb hölgyei közöl igen sokat, kik közöl következőket sikerült feljegyeznünk: Dezseőffy Gézáné. Ágoston Károlyné, Haidekker Béláné, Länderer Arthurné, Hangéi Ig- nácznó, Modly Lászlónó, Knór Nándornó, Babies Mihályné, • Martin Ferenczné, Steiner Lajosné, özv. Theodorovits Lajosné, Madarász Elemérné, Molnár Istvánná, Ellmann Miklósné, Ferdinand Bóláné, Szepauer Ilona, Simon Laura, Oszoly Károlyné, Borsody Lajosné s még sokan. —- A praelatus körül szentelte a falakat, melynek végeztével ünnepélyes beszéd kíséretében átadta a kulcsot a nőegylet elnökének, ki azt nyomban átnyújtotta az apáezáknak. Most előlépett Simontsits. Béláné úrnő, ki meghatott szavakkal köszönte meg, a praelatus működését, eljövetelét, kegyességét. A praelatust nagyon meghatották e szavak, s hogy tényleg szavainak nagyobb súlyt adjon ünnepélyesen kijelentette» hogy ő is e humánus czélu ovoda alapitó tagjává óhajt lenni, és egy ezer forintot* tesz le az ovoda javára. Zugó éljen harsogtatta meg a falakat, s zajos ováczió tárgyává tették a neves főpap, szép adományát. Ezzel az ünnepély 12 órakor véget ért, s a líörmenet egyházi énekek zengése mellett tért vissza templomba. — „Istené a dicsőség és hála“ monda Troli mikor átadta az ovodát rendeltetésének. És mi hozzá tesszük, hogy az elismerés pedig azoké, a kik fáradhatlan buzgalommal s akkor is kitartással tűrtek a szent czél megvalósítására, mikor nemegyszer keserű v o 11 v nekik a pohár. Az eltűrt szenvedések és keserűségekért a létesített mű és a jó tett öntudata adja nmg nekik a legszebb kárpótlást. * A praelatus ezen újabb adományával, 90 ezer forintot tesz ki, eddigi jótékonyságai. Szerk. A főpap tiszteletére Abaffy Gyula ügyvéd fényes villás reggelit adott. A plébánián 1 órakor volt az ebéd, melyen az assistáló lelkészen kívül, Simontsits Béla alispán, Dezseőffy Géza törvény- széki elnök, Boda Vilmos orsz. képviselő stb. vettek részt. A népszerű praelatus még az nap esteli hajóval , tért vissza Pécsre. Hogy mennyire karolta föl Szekszárd közönsége — felekezeti különbség nélkül — ez. intézetet, kitetszik abból, hogy úgy az intelligenczia, a kereskedők, az iparososztály s a jobbmódu földrai- velők, minden szükséges fölszereléssel, élelmi szerekkel legalább egy évig. ellátták. Itt megemlítjük, hogy az uj ovoda átalakítási munkálatát, annak berendezését, czélszerü beosztását ü d várd y Sándor gondnok vállalta el magára s oly derekasan megfelelt ennek, hogy önzetlen működéséért méltán a legteljesebb elismerést vívta ki magának. HELYI HIHEZ. — Személyi hírek. Simontsits Béla alispán, szabadság ideje letelte előtt, e hó 15-én ismét átvette a vármegye vezetését. — Z á v o d y Albin kir. törvényszéki bíró szabadságideje 14-én telt le, állását e napon újból elfoglalta. — Dr. Kulin Sándor törvényszéki vizsgáló bíró, kit távollétében dr. Tarcsay Gyula helyettesített —- szabadság idejének letelte folytán — állását ugyanazon minőségben újból elfoglalta. — 0 p r i s Péter, pécsi posta- és táviróigazgató a múlt héten városunkban tartózkodott s megvizsgálta az itteni posta- és táv- iróhivatalt s azt teljesen rendben találta. Innét el- utaztában megyénk még néhány postahivatalát látogatta meg s azután Pécsre visszatért. — Oláh András, a szekszárdi kir. törvényszék uj bírája állását e hó 12-én foglalta el s a polgári tanácshoz osztatott be. — H a y p á 1 Sándor árvaszéki ülnök folyó évi szeptember hó 29-tői október hó 18-ig terjedő 20 napi szabadságra megy. — Kinevezés. Szekszárd község társasköreiben előnyösen ismert Pfhul Ágoston pénzügyi fogalmazó II. osztályú pénzügyi titkárrá neveztetett ki. — Hymen. Várkonyi Endre sepsiszentgyörgyi főgimnáziumi tanár, lapunk külmunkatársa, eljegyezte Länderer Leona kisasszonyt Szek- szárdról. — Csillag Ignáez helybeli szabóüzlet tulajdonos eljegyezte K a n i t z Szidónia kisasszonyt Duna-Pentelérőb — Megüresedett hivatali állások. A szekszárdi pénzügyigazgatóság a dunaföldvári kir. sóhivatalnál megüresedett III. oszt. sóellenőri, — úgy a hőgyészi kir. adóhivatalnál megüresedett YI. oszt. adótiszti állásokra pályázatot hirdetett. vadászott, — mig a verőczei és nagy marosi nyaralóknak már a váczi püspökség erdejébe való belépés, melyet Suszter Konstantin a takarékos püspök, ki mindent elkövet, hogy püspöksége anyagi ügyeit rendbe hozza (s kiuek sajátos szokásai közé tartozik az azzal való dicsekvés, hogy ő a fővárosban 60 krért meg tud ebédelni,) — a Migazzy-fé'le kastélylyal együtt bérbeadott Zubovits Fedornak. Visegrádon ismerőseim meglátogatása végett kiszállva este Nagy-Marosra kis propelleren keltem át, mely hajójáftitot itt a vasúti forgalom emelése és a gőzhajózási társaság megrendszabályozása czól- jából Baross létesített s azt a minisztérium és a község szubvencziónálják. A bécsi hajóra szállva miután koromsötét volt az éj, legczélszerübbnek láttam azt átaludni Nem is ébredtem föl csak Körtvélyes körül, ahol a fülkénkben alvó másik két úri ember roppant robajjal öltözködni kezdett. Az egyiket megkérdeztem, hány óra leltet, mire ő rögtön szó-beszédbe bocsátkozott velem s a leereszkedő modorából azt gyanítom, hogy jól alvásomból azt következtette, rnikép kereskedelmi utazó vagyok, sőt talán egyenesen föltételezte, hogy „lisztben utazom.“ mert utóbb bemutatván magát kisült, hogy a hires pozsonyi két- szersült-sütők egyike. Hálával tartozom azonban neki, mert ha föl nem lármáz, talán nem lett volna alkalmai] szemlélni a dunaszabályozási óriási munkálatokat, melyek nagyszerűségükkel még laicusnak is imponálnak s melyek hatása a hajó-ok állítása szerint a tulajdonképi mederben máitis észlelhető. Köztudomású dolog ugyanis, hogy a Duna itt nemcsak számtalan ágra szakad, de e tömérdek ágban oly szeszélyességgel változtatja medrét, hogy a hajójarás lehetségessége végett állandó hivatalnokként tartja a Dunagőzhajótársaság a Lotzét, a ki naponként tanulmányozva a meder változásait tapasztalataival segélyére jő a kapitánynak. Most meg épen az érintett észrevehető hatásra való tekintettel a szabályozási vállalat Lotzeja is segédkezik s igy ketten jelölik meg a hajózható medret, felszál Iván minden hajóra, melyet a veszélyes helyeken átjutás után csolnakra ülve hagynak el ismét. Egyébként a partokon nincs semmi különös látni való ; csak egy helyen nyújt kedves képet egy sziget, melyen az árt átszoritja a hatalmas uj töltés s melynek széléről annak egész hosz- szában számtalan apró vízesést csinálva omlik a mederbe a fü és bokrok közöl a szigeten átcsapódó víztömeg ; gyönyörűségemre nemcsak nekem, de annak a három szép leánynak is, a kik velünk utazva inkább látszanak gyönyörködni, ez apró vízesésekben, semmint vis á vis-jukbau egy tipikus gigerliben, aki pedig rikítóan tarka toilette darabjaival s különösen zsák-bősógü inexpressiblejével, melynek egy-egy szárába vékony dereka kényelmesen elfért volna, szintén mulatságos látványt nyújtott. Eközben látni már a pozsonyi várt négyszöglet tornyaival, de csak hosszas kanyargás után ér közelébe hajónk. Pozsony látképe újabban változást szenvedett a nagy közúti vas-hiddal, melynek pillérei oly szélesekre épitvók, hogy elférjenek azokon a még csak ezután kiépítendő vasútvonal sínjei is. Két oldalán gyalog járda, mely nólkülözhotővó fogja tenni a hajóhidat hanem a szép „Au“ ez a hires tulparti mulatóhely, melynek perspective!'a Margit szigetéivel vetekszenek, fái pedig még szebbek a sziget- belieknél, — bizonynyal veszteni látogatottságából, mert mig a hajóhídon ingyen ment át a publikum melynek legnagyobb része nem használta az átkelést közvetítő gőzöst sem, addig az uj hídon fizetni keilend, ami egy Isten áldásával bőven ellátott családapánál bizony számításba kerül. Pozsony különben szintén modernisálódik ; számos eddig csak porfészket képezett kis tere legújabban szép kis ligetté lett átalakítva s uj palotái és bérházai közül (legnagyobb a grf. Karácsonyiféle) nem egy számot tenne a sugárúton* is. Magyar szót azonban most is alig hallani s szép színháza előtti csinos sétányán, melyet Haendel zeneszerzőnek szobra diszit, oly büszkén sétál végig a német katonatiszt, mint Nagy-Németországban a hires Pfanurichek. Egyik legújabb nevezetességét ajánlanám a megyebeli vendéglősöknek is. Ez a pilzeniczi (nem pilseni) sör, melyet a Bergau oldalában lévő Dub- szky-fele kerti helyiségben mérnek s mely arról hires, hogy szesztartalma kevés lévén, nagyon alkalmas ital olyan családos embereknek, akik sokszor és sokat szeretnek inni s mégis józanon kívánják elérni boldogságuknak tűzhelyét! S ha e jeles ital ez ajánlás folytán nagyobb mérvű elterje dóst talál nyerni, akkor e levélnek talán több helyen lesz némi hasznos eredménye, sőt esetleg még én is kapok majd provisiót — az asszonyoktól.
