Szekszárd Vidéke, 1890 (10. évfolyam, 1-58. szám)
1890-03-06 / 16. szám
s egyhangúlag meg is választatott. A Szekszárd Vidéke múlt számában hozott hír tudósítója tehát tóved abban, hogy a lemondott ellenőrt az az őt, az ülés újból ő vele helyettesítette volna. Eddig Seier Miklós ur nyilatkozata, melyhez mi csak még' azt fűzzük hozzá, hogy ez az eset is rikító példaként igazolja, mennyire ideje volt, hogy a községi szervezési szabályrendelet meghozassák, mert nem minden nap és nem minden községben akad Seier Miklóshoz hasonl> ember, a ki a régi slendriáut elnézni nem tudta s inkább kész volt régi állásától megválni, minthogy azt lelkiismeretlenül kezelje. — Eljegyzés. Február hó 23-án jegyezte el Hirsch Henrik dunaföldvári lakos, P.-kustyáni nagybérlő, Goldschmied Sarolta kisasszonyt, Golsdchmied József dombóvári nagybérlő kedves leányát. — Döbröközről Szabó Gyula jegyző ur a következőkről értesít bennünket: „Lapjának 14. számában ama hir közöltetett, hogy Kovács Péter itteni lakos egy korcsmái verekedésben veszélyes szúrást kapott és sebeiben meghalt. Ez valótlan. Kovácsnak háza és 2ji telke biróilag elárvereztetek, de a végrehajtást szenvedett nem tartotta érvényesnek a bíróság eljárását, vagyonát tehát erővel is tovább birtokolta, különösen pedig a házat nem hagyta el, miért is a vevő kérelmére a bíróság Kovács ingóságait 2 Ízben karhatalom alkalmazásával az utczára szóratta, de Kovács ismételten elfoglalta a lakást, mig nem harmadszor is kihordat- tak a bútorok, de ekkor már néma ház elé, hanem a község szélére, hol még most is halomban hevernek. Ezen eljárást Kovács Péter megakarta akadályozni s a fedezetül kirendelve volt egyik csendőr kezében a fegyvert megfogta, ki erre szúrással válaszolt, — és úgy Kovácsot mint fiát letartóztatta és orvosilag megvizsgáltatta. — A körorvos az apa és fiú szúrásait könnyű testi sértésnek nyilvánította, miért is mindkettő Tamásiba kisértetett, honnét az apa betegen tért vissza, miből azt következtettük, hogy a különben csekélynek látszott kis sebb megfázván elmérgesedett. Kovács itthon sokáig betegen feküdt, sébjét elhanyagolta s folytonosan perével tépelődött, mig nem Sárközy csendőr főhadnagy ur itt vizsgálatot tartván, a beteg a Bókusba szállíttatott, hol múlt hó 9-én meghalt, a napi lapok szerint korcsmái verekedés közben nyert sebeiben.“ Szükségesnek tartjuk megjegyezni, hogy a korcsmái verekedésre vonatkozó hirt mi is budapesti forrásból merítettük, s igy a rosszul értesültség azokat terheli. — Ä tolnai nemzeti kaszinó alapjában megrendült, két kaszinó tag összeveszett a kaszinó helyiségében s csak az elnök tapintatos közbelépése akadályozta meg a tettlegességet. Az ügy a választm. elé került s az az egyiket végkép, a másikat nyolez napra zárta ki a tagok sorából. A végkép kizárt tag megfellebbezte ügyét a közgyűlés elé. Márczius hó 2-án tartották meg a rendkívüli közgyűlést, a mely a választmány határozatát megdöntötte és a kizárt tagot jogaiba vissza helyezte. Az egész tiszti kar és választmány e miatt lemondott. A közgyűlés hosszabb tanácskozás után uj tiszti kart és választmányt állított össze, a k i z á r t tagot könyv- t á rnokn'a k választott a. E miatt sokan, de főleg a volt tiszti kar és választmány végkép kilep a kaszinóból, a mi a kaszinó föloszlását fogja maga után vonni. Jövő vasárnap újra rendkívüli közgyűlés lesz. — A bátaszéki „kereskedelmi kaszinó“ helyiségében folyó évi márczius hó 22-én este tisztelendő Kozáry Gyula lelkész ur felolvasást tart, melyre a kaszinói tagok családjai és a n. ó. közönség tiszteletteljesen nieghivatnak. Bátaszék, 1890. február 20. — A pinczehely-görbői önkéntes tűzoltó egylet alapszabályait a m. kir. belügymiriister jóváhagyta. Fővárosi levél. Budapest, február 28. Arany s oziistveretii szerszámokkal ellátott tetivór lovak patáinak 'csattogása, fényes hintók dübörgése, Kardok és sarkantyúk pengése, csillogó egyenruhás testőrök rythmíkus lépései s kora regSzelcszáLircL ~\7~ idékie_ géltől késő estig fel s levonuló udvari, fogatok zajos nyargalózásai váltották fél Budavárának más körülmények között majdnem halotti csendjét. A csendes, a máskor majdnem kihalt vár most leglátogatottabb része a fővárosnak, valóságos feltámadás van a bástyákon belül, lázas sürgés-forgás a járdákon s a járókelők arczain kellemes megelégedés tükrözik vissza. Bakon ülő livrés kocsisok és inasokkal ellátott hintók jelzik valamely diszmagyar ruhás mágnás vagy verestaláros főpap közeledtét, majd a fiakkerek és comíőrtablook belátliatlan sora s végre a siklón felözönlő polgári közönség adják meg a várnak e szokatlan élénkséget. Az udvar itthon ! Van-e egy magyar is, kinek szivét nem töltené el az öröm, hogy a magyar király ez idő szerint a magyar királyi palotában lakik. „Az udvar itthon“ — hangzik Kárpátoktól az Adriáig s a zó- nás atyafiak sietnek a fővárosba királyt látni s a felséggel beszélni. 0 felsége hotenkiut kétszer ad általános kihallgatást, de az előjegyzettek száma mégis oly nagy, hogy az utóbb jelentkezetteknek sokszor a negyedik, ötödik kihallgatási napig kell várakozniok, mig a felség szine elé juthatnak. A napokban a Szent-Gy'örgy téren sétálgatván egy megyónkbeli öreg anyókával talál.kozta m, ki keservesen panaszkodott, „hogy már 10' nap óta itt van ebben a drága városban s még mindég nem beszélhetett a császárral.“ — A császárral ugyan itt nem beszél nénóm asszony, hanem talán a király ő felségével óhajtana beszélni, s ugyan mi járandóságban van hozzá ? — Hát megkérem alássan kedves galambom abban a sorban vagyok, hogy volt egy kis szőlőm a „bíborban“ a mitől a jegyző porcziót követelt tőlem, pedig hát micsoda dolog is volt az, hogy én ilyen nyomorult (értsd szegény) asszony létemre porcziót fizessek, mikor három katonát is adtam a császárnak, az egyik huszár volt, a másik baka, a a harmadik meg furvizer kérem alássan, de most már mind a három obsitos. Hát bizony én nem fizettem meg a -restáncziát azután kijöttek a „királyiak“ s élliczitálták a szőlőmet a porczió fejében. Már voltam panaszon a miuiszteriumságnál is, de bizony a miniszteriumság nem tett semmit, most hát megyek a császár elejibe. Mennyi türelemmel kell bírni egy koronás főnek is, hogy ily és sok hasonló panaszokat meghallgasson ! Az udvari bálokat és estélyeket ez idén az udvari ebédek pótolják, melyeknek elsejére a legfőbb katonai méltóságok s csak a másodikra hivattak meg a miniszterek és államtitkárok, figyelmeztetésül szolgálván ez arra, hogy katonaállamban élünk. — Az udvar tagjai különben a kiváncsi közönség előtt igen ritkán láttatják magukat. — A királyné teljesen visszavonultan él ; Valeria fő- herczegnő ragyogó szemeiben és elegáns toilettjó- ben azonban volt szerencsénk gyönyörködni a népszínházban, hol vőlegénye Eerencz Szalvator főher- czeg társaságában megjelent s élénken tapsolt a nemzet csalogányának, Ugyanez alkalommal voltak jelen Mária Dorottya főherczegnő s vőlegénye Thurn Taxis herezeg, Margit főherczegnő s úgy ezek mint a királykisasszony ud<yarhölgyei. A népszínháznak (nem különben a reodutnak) e hó folytán egyébként igen érdekes vendégei voltak : az oroszok, kik a fővárosi színházlátogató közönség részéről kitörő lelkesedéssel fogadtattak és rokonszenvet nyertek. íme a muszka invázió ! Agrenei Szlavianszkij Dimitrij vezetése alatt megjelen az énekes had s egetverő tapsok között tartja bevonulását a népszínház deszkáira. Már a megjelenésük is felette érdekes. Csendesen, szinte loppal mint a testet öltött gonosz lelkiismeret, mereven mint élettelen automaták : úgy vonulnak be kettesével, előbb a gyermekek, azután jönnek a férfiak s végre az asszonyok a maguk helyére mindnyájan XVI—XVII. századbeli fényes orosznemzeti öltözetben, mintegy ötvenen, gyermek és férfi félkezet csípőre téve. így állanak végig mindig abban a rendületlen egykedvűségben, akár énekelnek akár nem, akár tapsolják őket akár nem. asszonyok pazar hímzésű, nyaktól földig érő selyem ruhában székre ülnek s ott ülnek mozdulatlanul mint valami bábuk. Legvégül jön be Szlavianszkij feleségével, kit az egész társaság némán üdvözöl : a férfiak csalmájukat emelik meg, a nők fejet hajtanak. Ily állásban kezdenek énekelni. A gazdagon hímzett byzánti ruháknak fényszivó pompájával csodás ellentétben áll arezuk méla komorsága. A komor arezokon csak az ajkak mozgása árulja el, hogy énekelnek. Es énekelnek melodikus hangú orosz népdalokat, szent énekeket ; de ime minő meglepetés 1 — Bitka búza, ritka árpa .... — Télen nyáron pusztán az én ... . — Diilő utón búza földön .... — Is, is, is .... magyar népdalok hangzanak a társulat tündére, a szép Nadajda ajkairól, a mire felzug a frenetikus taps, s önkénytelenül beismerjük, hogy a kegyetlen muszka saját fegyvereinkkel ismét megvert bennünket. Ily fegyverekkel biró hadsereg előtt — még ha muszka is — mindenkor szívesen meghódolunk. Pulvis et umbra sum us ! Lezajlottak Carneval herczeg zajos napjai s eljöttek a magábaszállás és bünbánat órái, s a hamvazó szerdai Iramú figyelmeztet berniünket arra, hogy a világnak minden dicsősége múlandó ; csak egy az örök, az isten állandó. Es a hamvazó szerdának mysticus, komor lehangoló képét még kornorabbá telte az a koporsó, mely a déli vasút gyorsvonatán déli 12 órakor a pályaudvarra megérkezett. A mozdony tompa sivitása jelezte' a vonat megérkeztét, mintha ez élettelen tárgy is osztozni akarna a nemzet bánatában, s midőn a koporsót magában rejtő kocsi megnyílt a körülállók szemeiben az őszinte részvét könnyei csillogtak. Ott állottam én is, mozdulatlanul némán, midőn a koszorúktól teljesen elborított koporsó az egyszerű eanólforma kocsira tétetett, mely a nemzet legnagyobb fiának tetemeit az akadémia oszlop- csarnokában felállított díszes ravatalra szállitá. Láttam őt mégegyszer virágillattól kábító légkörben, a koszorúk sokasága, a múlandóságra emlékeztető viaszgyertyák homályos fénye s az áldozati tüzek bujdosó lángjai között, a ravatalon — kiterítve, holtan; részt vettem az impozaxs temetés látványosságán (melynek komoly fenségéhez sok burleszk is fűződött) s elkísértem az utolsó útjáig, midőn a magyar államvasutak egy fekete mázas kocsija a nagy állaraférfiut örökre elzárta sóvárgó szemeink elől. Mély megilletődéssel tértem vissza a tolongó gyászkiséret között s néma tűnődések között lelkemben csak egy hang viszhangzott, majdnem hihetetlenül : — Andrássy nincs többé ! Abellinó, TÖRVÉNYSZÉKI CSARNOK. * II Az alaptalan gyanú áldozata. Még a múlt év márczius közepén Berger M ó r tolnai lakos és földbirtokos panaszt tett a paksi járásbíróságnál gazdatisztje Deutsch József ellen, hogy ez a birtokán termett nád árát bizonyos Dunajcsik nevű gazdától átvevén, elsikkasztotta. A vizsgálat tehát meg lett indítva, a tanuk seregei kihallgatva, s ennek folyamán Berger és Deutsch között még számoltatás is történt. Deutsch beismerte, hogy a 130 irtot átvette, nem tudja azonban hova tette, bizonyára elvesztette azt, mert az átvételt követő napon a pénz tarozástól a benne volt iratok s jegyzetekkel együtt eltűnt, össze hányta a kereséssel az egész majort, kikutatta a cselédséget, s a pénznek hűlt helye volt. Berger Mór azonnal elbocsátotta Deutschot, annak bútorait s ingóságait biztosításképpen visszatartotta, igy Deutsch és családja kenyér nélkül maradt, az esztendeig folyt vizsgálat alatt kitéve a vizsgálat zaklatásainak, hitele s becsülete veszélyeztetésének. A múlt óv nyarán id. Volf Jakabné, ennek leánya Volf Anna, — ki szolgálója volt Deutsch Józsefnek — másrészt bizonyos Bosta Józsefék paksi lakosok, szomszédokhoz illően össze czivakod- tak, Bostáék azt hiresztelték, hogy Volf Anna lopta el Deutschtól a pénzt, mikor ez a pénz eltűnése után harmadnapra szolgálatát elhagyta, Bostáék még a csendőrséghez is fordultak a feljelentéssel, hogy ez motozza meg Yolfék házát, mert a pénzt csakugyan Yolf Anna lopta el, ebből 10 frtot kölcsön is kapott sógornője ifj. Volf Jakabné, aki azt megadni nem akarja, mert az is a zsidó pénzéből való volt. Ennek eredménytelen házmotozás volt következése. Múlt deczemberben végre maga Deutschné tett feljelentést a paksi járásbíróságnál, a hol dr. II o d o s s y Géza aljárásbiró vette kezébe az ügyet, s az ő kiváló ügybuzgalma s tapintata rövid idő alatt kiderítette, hogy csakugyan Yolf Anna, Deutsch szolgálója lopta el a 130, helyesebben 135 frtot, — mert 5 frtot saját pénzéből tett hozzá Deutsch. — Deutsch a pénzt távozástól együtt az istáló ajtajánál vesztette el, mit Volf Anna ott megtalált, s midőn másnap a pénzt keresték, a tárczát az árnyékszókbj dobta, a pénzt pedig szoknyája aljába varrta, s betegséget színlelvén, szolgálatát abba hagyva eltávozott Paksra, itt anyjának adta át a pénzt, mikor a csendőrök házmotozást tartottak, akkorra már elköltötték. A bizonyítékok súlya alatt végre kénytelen volt úgy a
