Szekszárd Vidéke, 1890 (10. évfolyam, 1-58. szám)
1890-03-06 / 16. szám
gosao. Tisztlársaiuia következők: Klein, Bornstein, Feigenstein Simi, Bergerwein, Erschein, Goldschmiedlein, dr. Náczi. Influenza. MÉHÉSZ E TA méhek ápolásáról. •' Tisztelt méhósztársák! Ezen általam tartott felolvasásoknak az a czélja, hogy az okszerű méhészetet megismertessem, a méhészetet megkedveltessem ; egyáltalán, hogy a méhészetnek általában, de főként itt vidékünkön, mentői nagyobb lendületet adjak. Sikerült is már sok esetben, más vidékek lakóit felbuzdit.anom, bennök a méhészet iránti érdekeltséget felkeltenem ; sőt mondhatom, hogy azt, szinte a lelkesedésig fokoznom. Buzdításaim folytán már igen sokan hozzáfogtak a méhészkedéshez. De őszintén bevallom, hogy nem mindég volt benne köszönet. Mert egyik másik hallgatóm, fellelkesedvén, neki buzdult és egész hévvel hozzá • fogott a méhészkedéshez. Meg volt a kedv, meg volt az igyekezet, a költséget sem sajnálta ; de nem koronázván igyekezetét a kellő siker — kedve elment, igyekezete lelohadt, — belefáradt a méhész- kedésbe szintén, kétely támadt lelkében, hogy az én szavaim csak elcsábításra irányultak, de valódikép azoknak nincs meg a reális alapja. Még vádaknak is voltam kitéve; sőt magát a méhészet tudományát is kétségbe vonta, s oda jutott, hogy azon tudomány, azon gyakorlat, a melyet mi a méhészet okszerű gyakorlatának nevezünk, csak czifra komédia. Mert hiszen ő minden hazai és külföldi szakkönyvet áttanulmányozott, — a méhekkel mindenféle kísérletet megtett; készíttetett nekik szép és drága pavillont; hozatott mindenféle kaptárokat: Berleysch, Dierzon, Dathe, Gravenhorst, Göndöcs, Dömötör, Juhos. Bodor stb. a félét; csinált műrajokat, őszszel egyesitett, télire extra etető pépet vett, itató üveggel ellátta s a vége az lett, hogy a kukaczok megették. Hiába nem lehet a méheket dressirozni. Mind az a mesterkélés, a mi a szakkönyvekben le van Írva nem ér semmit. Egyébként már a mi nagyapáink is megmondották, hogy elveszett gazda az, a ki könyvből gazdálkodik. És ezeket a szép dolgokat ón mind egytől-egyig meghallottam ; s még rá is kellett mondanom, hogy a panaszosnak, illetőleg vádlónak tökéletes igaza van. Mert hát ón is Írtam már sok méhészkönyvet, adtam tanítást, utasítást ; valódikép tehát, éppen az én tanácsom, az ón biztatásom volt az, a mely az illető csalódottat jégre vitte, sok költségbe belesodorta. De hát tisztelt hallgatóim minden dolognak két oldala van. Az én — minden egyes tanításomnak a sark pontja az, hogy a ki a méhészetet sikerrel akarja folytatni, mindenek előtt a szakképzettséget szerezze meg. Azonban ezen szakképzettség nem csak odáig tart, hogy a sok szakkönyvet áttanulmányozzuk; azt még tovább kell folytatni, azt meg is kell emészteni, a gyakorlatba átvinni. Mert hiszen, általában látjuk azt, hogy az az orvos, az ügyvéd, a mérnök, a gazda, mikor az egyetemet, az akadémiát elvégezték, még akkor valódi- kép semmit sem tudnak. Ott csak az alapul szolgáló tantételeket gyűjtötték össze, hogy azokat kint az életben két-három évi prakszis után, gyakorlati tudománnyá fejlesszék, érvényesítsék; ekkor lesznek majd azután, valódi szakképzett ügyvéddé, szakképzett gazdává stb. — Tehát igen is, az a tudomány értékes és szükséges; azok a könyvek kincseket érnek ; de hasznukat kell tudni venni, mert különhen az értéktelen holt kincs marad az azokat értékesíteni nem tudóknak. Igen ám, arra már a tapasztalat is megtanított bennünket, hogy azokon a szakpályákon megszerzett elméleti tudomány után még több évi gyakorlatot kell szerezni, hogy az az egyetemet vagy akadémiát végzett egyén, valódi szakképzett mérnök, orvos, vagy gazda legyen. Kinek jutna azonban az eszébe, hogy ezen csekély dolog — a méhészkedés is ilyen szakképzettséget és hozzá gyakorlatot is kivárnia. Hisz ott vannak a példák a múltakból, a mi apáink nem tanulták a méhészkedést könyvekből, nem mentek * Dömötör László által 1890. évi márezius 1.-én Szek- •zárdon a polgári iskolában tartott felolvasás. SzeikiszéircL "V icLéke.. el valamely praktikus méhészhez inaskodni és még is voltak méheik, volt mégis s valódikép a méhészet jobban virágzott mint most, — a nélkül, hogy azokkal a méhekkel sokat mesterkéltek vo'na. Ebben is tökéletes igazuk van az illetőknek. Azonban, ha bonczoljuk egy kissé a dolgot, mindjárt rá is akadunk a nyitjára, a magyarázatára. Hajdanában ugyanis, sőt még a mi gyerek korunkban is a föld nagy része, rét, legelő, kiöntés, posvány volt. Nagyon kevés volt a szántóföld; de annak is egy része mindég ugarul hevert. — Mindezeken a melleknek kora tavasztól, késő őszig dús legelőjük volt, de volt még rengeteg sok erdő, ezekben is a méheknek csak úgy ömlött a sok nektár, szinte duskálkodtak abban ; mi természetesebb, minthogy a méheknek bő legelőjük lévén, azok úgy, magukra hagyatva, burjánozva is — vigan tenyésztek, a dús legelőben szaporodtak és sok mézet is hordtak be. Tehát igy könnyű szerrel is hasznot látott belőlük a gazda. Azonban ezen idők elmúltak. Elmúltak azok nem csak a mellekre nézve; de elmúltak az állattenyésztésre nézve is. Tudjuk azt, hogy hajdanában, mig a legelők, erdők szót nem voltak osztva, kiverték kora tavaszszal a ménest, a csordákat, a birka nyájakat a legelőro, az legelt a széles nsgyhatárban, sőt a szomszéd határokban is s csak késő ősszel számolt be velők a pásztor. Szaporodtak, gyarapodtak, szépen a nélkül, hogy a gazdának gondja lett volna rá, hogy miből élnek. Most már azonban ezeknek is meg van szorítva a legelőjük. így vadjában azokat sem lehet tenyészteni; még is van jószágunk. Sőt azt lehet mondani, hogy az állattenyésztés ott. a hol az okszerűen van berendezve, daczára a sok takarmányszükségletnek, ma még többet jövedelmez, mint hajdanában. Éppen igy a méh tenyésztés is ott, hol az okszerűen van berendezve és hol az szakértelemmel párosult gyakorlattal kezeltetik, ma még többet és biztosabban jövedelmez, mint hajdanában. Oda jutottunk tehát, hogy azt az elméleti szakképzettséget megszerezzük, a gyakorlati ügyességet, jártosságot elsajátítsuk. Kívánatos is, hogy a ki sikerrel akar méhészkedői, az no csak szakkönyveket, lapokat olvasson, ne csak az okszerű méhészeti tudományt tanulja meg; de iparkodjék a gyakorlati jártasságot is valamely praktikus méhésznél elsajátítani s igy elkészülve fogjon hozzá a méhészkedóshez. Vagy pedig hozzá fogván, azt kicsibe kezdje, hogy legyen ideje pár éven át magát belegyakorolni és hogy mentül kevesebbet rontson, mentői kevesebb kárt csináljon magának. A mi. méhész egyesületünknek egyik főczélja az, hogy ilyen gyakorlati iskolául szolgáljon és a kezdő méhészeket az okszerű méhészet gyakorlatába belevezesse. Keménylem, hogy eljön az idő is a mikor a telepen évről-évre egy-két tanonczot kiképezhetünk. (Folytatása következik.) EGYLETEK, TÁRSULATOK. Az országos vörös kereszt egylet szekszárdi fiókja a vezetők kitartó buzgalma folytán nap nap után erősödik. Ma már 10 alapitó s~122 1 frfcot fizető rendes tagja van. Az alapítóktól befolyt egész összeg felküldetik a központba ; az egy forintos tagdíjakból befolyó jövedelem 2/s része azonban az egylet által itt kezeltetik s bármiféle jótékony czólra felhasználható. Múlt év végén a pénztári maradvány 952 frt 38 kr volt. Az egylet elnöke Simontsits Bóláné úrnő, (másik elnöki szók üresedésben). Pénztárnok Módly László. Jegyző Dr. Novak Sándor. Orvos Dr. Sass István. Választmányi...tagok : Boda Vilmos, Dezseőffy Géza, Hanny Gábor, Mikó György, Kurz Vilmos, Dr. Szigetit Gábor. Ágoston Károlyné, Dezseőffy Gózáné, Perczel Helen, Leopold Sándorné, Sass Istvánná, Simontsits Bóláné. A tolnamegyei községi és körjegyzők egyletének nyugdíj választmánya tegnap ülést tartott. Az ülés lefolyásáról hozzuk a következőket. Simontsits Béla a vál. elnöke délelőtt 10 órakor nyitotta meg az ülést jelen voltak : Fejős Imre, Kerbolt István, Erdős Gábor, Ágoston Károly, Módly László jző, Lőrinezy József. A megyei jegyzők azon kérelme, hogy a most takaréktárilag kezelt nyugdíjalap jelzálogos biztosítók mellett a gyámpénztári pénzek módjára helyeztessék el gyümölcsözés végett, elfogadtatott — ennek folytán a kezelési szabályzatoknak szükségessé vált átváltoztatása illetve módosítása végett Kerbolt István elnöklete alatt egy Erdős Gábor, Krisztinkovich János, Bassola Árpád és Laky Gusztáv vál. tagokból álló bizottság küldetett ki. Több jegyzőnek fizetési halasztás iránt benyújtott kérelmének h e 1 y a d a t o 11. A múlt évi nyugdíjalapról vezetett számadás megvizsgálására Fejős Imre elnöklete alatt dr. Szigeth Gábor és Erdős . Gábor vál. tagokból álló bizottság küldetett ki. Ezután az ülés néhány folyó ügy elintézése után feloszlott r. IRO D A L OM, _____ * Bo gyó József tanárjelölt, ki jelenleg törvényszéki elnökünknél nevelőként működik s ki lapunkhoz is küldött egy érdekes elbeszélést, a következő előfizetési felhívást bocsátotta ki: „Mélyen tisztelt; közönség! Most, midőn először lépek a m. t. közönség elé, hogy elbeszéléseimet és rajzaimat kiadjam, én is előállhatnék azon már megszokott phrásissal, hogy barátaim felszólítására vagy ismerőseim buzdítására teszem ezt, de mivel ennek, mint minden phrásisnak ellensége vagyok, jobbnak látom egyszerűen tudatni a m. t. olvasó közönséggel, hogy elbeszéléseimet és rajzaimat: AZ ELET ALOM czim alatt kiadom s kérem becses pártfogásukat. A mii egyedüli érdeme, hogy az életet s a benne szereplő embereket olyannak festi, a milyenek azok valóban, nem hize- leg senki hiúságának, de nem hunyja be szemét a legkisebb erény előtt sem. Előfizetési dij egy példányra 1 frt, melyet postautalványnyal kérek : Bogyó József Szekszárd beküldeni ápril 1-éig, hogy a nyomtatandó példányok száma iránt tájékozva legyek. 10 előfizető gyűjtéséért a kiadó tisztelet- ■ példánynyal szolgál. A m. t. közönség becses pártfogását kérve, maradok Szekszárd, postabélyeg kelte tisztelettel Bogyó József. „AZ ÉLET ÁLOM“ ha ápril 1-ig kellő számú előfizető jelentkezik, folyó év ápril hó végén fog csinos kiállításban megjelenni s az előfizetőknek szétküldetni. Meghaltak Szekszárdon. 1890. évi február hó 27-tól 1890. márczius hó 6-ig. Takács István, 1 hónapos, veleszületett gyengeség. Huber Pál, 82 éves, tüdogiimőkór. Major Sándor, 66 éves agyhiidés. Csiger Mária 1 hónapos, veleszületett gyengeség. Ozv. Himmel Ferenczné, 80 éves, aggkor. Özv. Fördős István né 77 éves, tiidőlo'j. Mozoláuy Lajos 1 hónapos, veleszületett gyengeség. Szerkesztői üzenetek. V. E. A „Pillanatnyi fölvételek“ beküldéséért szívélyes köszönetünket fogadd. Ápril hó előtt azonban nem jön rá a, sor. Most jön az „Idus.“ Koilipaius. Ilyen stylban még a drágán megfizetett „N y i 111 é r b e n“ sem fogadjuk el. A pénzt visszakiildöttiik. — „Etelkának.“ A legközelebb megjelenő „Hölgyek Lapjában“ fogjuk közölni. — L. M. Szakály. Tudósítása idejében megérkezett, s köszönettel vettük és vesszük máskor is; de térsziike miatt a múltkor kimaradt s most is csak összeszoritva hozhatjuk. — T. A. Döbrököz. Ajánlatát szívesen vettük s kívánsága szerint cselekedtünk. — W. A. P.-Tárkány. Nem ütötte meg a mi mértékünket. — H. F. Gyünk. Egy Ízben már izentünk, de — ugylátszik — elkerülte a figyelmét. Az eszme igen jó, s átalakítással hozni fogjuk, de a sokkal előbb érkezett közleményeknek kellett helyet szorítanunk; kérjük szives türelmét, — és további közreműködését. — M. J. Kercseligeí. Jobbat várunk öntől. — S. M. Felsö-lregh. Nagyon kezdetleges; talán még valaha jobbat is irhát. NYILTTÉR. 0cf>ttutr)c tűm <>ö Fr» tnd_ fí. 11.65 p. ífiíetcr — glatt uttb genmftert (ca. 150 öetjd). Ouaí.) — oerf. vein- uub ftiidfipeife povto* unb goti= fret ba§ jNibvicf=3)epőt (Sb .jpcuitcbcvf} (&. u. A pofiié* ferant), ^itrirf). ähufter nmgelieub. Briefe fejteit 10 f'r. ctovto. ‘V’ér'béTü. narancs és mindennemű Déli gyümölcsök. ÍTÁfT’ Cogmac és Pezsgő. Rum és Tea. Kapható : SALA M O N TES TVÉREK fűszer- és csemegekereskedőknél Szekszárdon, Gerenday-féle ház.
