Szekszárd Vidéke, 1890 (10. évfolyam, 1-58. szám)
1890-02-08 / 12. szám
— A Szekszárd vidéki méhészegylet titkárává dr. Koboz Zoltán választatott meg. — Tolna vármegyénél 4 közigazgatási gyakornoki állásra pályázat van hirdetve. — A kaszinói közvacsora igen sikerültnek ígérkezik, mert eddig 200-nál több aláíró jelentkezett. — A kivégzettek számai. A szekszárdi lottógyűjtőben a legutóbbi kivégzés miatt a rendes tételek duplájánál is nagyobb volt a forgalom; eddig 40—50 frtot tettek hetenként, a héten pedig majd 120 frtot, nagyobb részt a kivégzettek évszámaiból kombinálva sorokat. ^ — Lopás. Oláh Mari és Oláh Juli kóbor czi- gánynők folyó hó 5-én délelőtt Német István szekszárdi lakos szobájába behatoltak s az ott levő ládából több női ruhaneműt el akartak emelni, azonban tetten éretvén, átadattak a szekszárdi királyi járásbíróságnak. MEGYEI HÍREK. — Brutalitás. Ismeretes dolog, hogy németajkú lakostársaink a szembe jövő kocsi elől kitérni nem igen szoktak, kivált, ha valami csekély teher, üres hordó, pár kéve zsupp, vagy kukoriczaszár van a kocsijukon, már akkor ki nem térnek senki fiának sem. Nem egyszer történt már e miatt szerencsétlenség, szomorú kimenetelű véres verekedés s úgy látszik, hogy a legközelebb megalkotott megyei —• ide vonatkozó — szabályrendeletnek semmi foganatja nincs, sőt arról az egyes községi lakosok talán nem is bírnak tudomással. — Hanem a mi a közelebb múlt napokban Bonyhád vidékén történt, az már csakugyan vérháboritó. Egy magyar paraszt ember ballagott gyalog a kocsiuton s szembe jött vele egy német ember kocsival. A gyalog ember természetesen kitért, kitérés közben azonban megcsúszott a jeges utón s úgy esett el, hogy jobb lábának a feje a kerék egyik vágányán feküdt. Nagyon megüthette magát, mert hirtelen fe kelni s a kocsi elől félremenni nem tudott, a német ember pedig csak egy hajszálnyira sem fordította félre, lovait, hanem buta közönynyel hajtott egyenesen. A nála emberiebb érzésű lovak okosan átlépdelték ugyan az alájok került embert, de mind a két kerék keresztül ment a szegény ember lábán 1 Szerencsére vastag bőrű, kemény csizmája volt s a kocsi üres lévén, nagyobb mérvű sebesülés nem történt. — A zombaí önk. tűzoltók által pénztára javára rendezett tánczvigalom alkalmával a felülfize- tők sorából tévedésből kimaradtak Lunova János 1 frt, és Prinez Erzsi 40 kr felülfizetéssel. — Fogadják nevezettek bár utólag nemes törekvésükért az egylet hálás köszönetét. L. S. —• A bátaszék-zákányi állami vasút vonalán Kaposvártól Dombóvárig még nincsenek lerakva az első rangú sínek, hogy a nehezebb mozdonyokkal közlekedni lehetne. Baross Gábor minisztertől közelebb megjött a rendelet, hogy a vonalrészen a sínek lerakása azonnal megkezdendő, utána pedig a hidak átépítése is sürgősen végeztessék. A kiépítés az őszig bizonyosan megtörténik, s igy rövid idő múlva gyorsvonatok is közlekedhetnek nehéz mozdonyokkal Dombóvár és Zákány közt Fiúméig. — Halálozás. Kircz Edéné szül. Trombitás Julia 23 éves korában Pinczehelyen elhunyt. — Nyilvános nyugtatványozás. H a i s z e r Henrik paksi tanító az „E ö t v ö s-a 1 a p“ gyűjtő és kezelő bizottsága által felszóllittatva, ottani kartársaival karöltve, megindította ezen áldásos alap javára a gyűjtést, még pedig, tekintve a jelenlegi általános kedvezőtlen anyagi körülményeket, oly szép sikerrel, hogy Paksnak minden jó és nemesért áldozatra kész lakosaitól márig 14 frt 63 kr gyűlt be, melyből 13 frtot már elküldöttem az intézet pénztárnokának. Az egyes adományokért itt a nyilvánosság előtt is köszönetét mondva, az adakozásokat a következőképpen közli velünk : Bergmann Emil 3 frt, N. N. 10 kr, Flórián János 50 kr Popovits Gyula 50 kr, Mácsik Lajos 20 kr, Akkermann Péter 10 kr, Parragh Sándor 10 kr, Hermann Ignácz 20 kr, N. N. 20 kr, Trendtl Ferencz 20 kr, Gere 40 kr, Schwarz Nándor 20 kr, Malatinszky S. 50 kr, Schönvaitz János 50 kr, Záborszky Gyula 50 kr, Eizer István 20 kr, Büttel Gusztáv 20 kr, Engel Ignácz 20 kr, Schwarz János 20 kr, Büttl Vincze 40 kr, Goldstein Manó 50 kr, Horváth S. 50 kr, Hoffmann János I frt, N. N. 20 kr, Hagymássy Károly 1 frt, Gyulai Ignácz 20 kr, Pápay Gyula 20 kr, Stern Benő 20 kr, Kiss L. 60 kr, Fördős Géza 50 kr, Molnár S. 40 kr, Rosenbaum Gyula 30 kr, továbbá az ev. ref. népiskola növendékei közül : Szabó István 10 kr, Szabó Sándor 10 kr, Mácsik Lajos 20 kr, Somi Eszter 2 kr, Baksai György 3 kr, Kontra Etel 5 kr, Kontra Sándor 5 kr, Győri Anna 2 kr, Németh József 1 kr, Zá- dori Eszter 2 kr, Molnár Katicza 1 kr, Halász Imre 2 kr. VEGYESEK. SzekszéurcL *V icLéTce. — A legnagyobb és leggazdagabb árjegyzék, melyet magyar czóg valaha kibocsátott, tagadhatatlanul Mauthner Ödön az ország határain túl is épen úgy, mint idehaza tisztelt budapesti magkereskedőnek a napokban megjelent legújabb képes árjegyzéke. Ha csodák történnének s Ben Akiba véletlenül feltámadna, ugyancsak nagyot nézne, hogy az ő hires mondását, mely szerint „semmi sem uj az ég alatt“ Mauthner Ödön milyen „kézzelfogható“ érvekkel czáfolja meg minden évben újra. De csodálatos is, hogy mily kifogyhatatlan forrásból meríti e czég azokat a kellemes meglepetéseket, melyekkel árjegyzékében a gazda- és ker- tészközönsóg iránt való figyelmét évről évre újabb alakban tanúsítja. A mezőgazdasági és kerti újdonságokkal ismét tetemesen bővített legújabb árjegyzék is. melyet voltaképen illusztrált mezőgazdasági és kertészeti kézikönyvnek nevezhetnék, erről az elismerésre méltó figyelemről tanúskodik s azt mutatja, hogy kiadója mily éber tekintetben megtudja válogatni mindazt, a mi a gazda- és kertészközönség érdekében jónak s mezőgazdaságunk és kertészetünk fejlesztésére üdvösnek mutatkozik, amit különben „A növények magról vaó tenyésutése“ czimü nagy áldozat árán az imént kiadott könyv is fényesen bebizonyított. Nem dicséretképen Írjuk ezeket — mert a nemes és elismerésre méltó törekvés maga magát dicséri, hanem azért mert hírlapírói kötelességét mulasztanánk, ha ezen a termelő közönség igényeit minden tekintetben kielégítő s bármely asztalnak is díszére váló, s minden részében magyar kiállítású árjegyzéktől tudomást nem vennénk. Ismerve a czég előzékenységét, arrról is meg vagyunk győződve, hogy bárkinek ingyen és bér- mdntve megküldi, aki evégett levelezőlapod hozzá fordul. VIDÉKRŐL. Tolna. Tisztelt szerkesztő ur ! Kihevertem az influenzát úgy félig meddig, kifizettem a patikát, doktort csak a mészárost nem, megjegyzendő, hogy influzáskodásom alatt csak húst volt szabad ennem, sokat fogyasztottam s nem bírtam a kiadást oly hamarosan kiheverni, mint az influenzát. De majd elfelejtettem : még egy kis adósságba vertem magamat most legújabban, hogy meg ne ismerjenek vettem magamra öt féle jelmezt, a mint gondoltam, hogy valaki már rám ismerhetne azonnal levetettem egyiket s megjelentem más bőrben. Pardon kérem t. szerkesztő ur, ön tán nem is tudja most hamarosan hol is voltam azzal a sok jelmezzel ? Megmondom, ámbár az egész környékben arról beszélnek, ez volt a Tolnán tartott jelmez estélyen, én is ott voltam reggelig, hogy mindent lássak, halljak, csak a szün- óra alatt távoztam, hogy ne kelljen a korcsmáros méreg drága, de rósz borát és eledelét fogyasztanom. Én megjelentem 7 óra előtt és nem lévén cassa, fizetés nélkül vonultam be. Félnyolcz órakor jöttek a rendezők egy szobából és hoztak 2 óriást rudakon, mert járni nem tudtak. Aztán jött egy csinos asszony és ült a cassához, aki azontúl jött: csak pénzért mehetett be. Megérkeztek a jelmezes hölgyek és urak, mamák, papák ; azután jöttek a cselédek, mondhatom nem éppen kis számban, no ezek sem fizettek, úgy tettek mint ón, végül a feleségem, de az csak akkor lépett be midőn a cassa megszűnt s igy díjtalanul volt kénytelen "mulatni. A mint a négyest járták, a terem közepébe felállítottak egy „ringlspielt“ és azon testgyakorlatokat mutattak be, később egy valóságos muzsika banda masírozott a terembe, azok olyan szépen játszottak, hogy a feleségem elórzékenyedve könnyekre fakadt, meghatottságomban szóhoz jutni nem bírván, feleségemet egy oldal lökéssel intettem csendre. Mutattak egy panorámát, de 5 kr belóptidij mellett ! szörnyű dolog, egy rókáról két bőrt huzni. Fogtam hamar egy rendezői jelvényt, az könnyű volt, mert sokan vesztettek el ilyent, és ezen czim alatt megláttam a semmit a mi a panorámában volt. Feleségemnek, hogy kedve menjen, azt hazudtam, hogy ott csupa vad állatok és akasztások láthatók. Ha tudnám hova kell mennem panaszommal, beperelném a rendezőséget, azt mondták, hogy a ki az örök élet forrásból iszik megifjodik és örökkén ifjan marad. Tuszkoltam feleségemet s adtam neki pénzt, hadd igyék az örök élet forrás nedvéből, ifjodjon meg, rá fór szegényre, ki meglehetős számú tavaszt ért; hanem megjártam, a helyett, hogy megifjodott volna : megbetegedett, görcsöket kapott s azt óhajtották, hogy a túlvilágon ifjodjon meg, a ki iszik az örök élet forrásából ? Förtelmes egy ital volt az, mondtam is feleségemnek, menjen haza (legalább unzsenirt mulathatok tovább) el is ment azonnal. Az az örökélet nedv nem volt jó, de szép volt a szökő kút, mely nagyszerűen működött, addig mig a görög tűz füst a a vendégeket a teremből kikergette, álig volt vége e nagyszerű históriának hozták a phonografot, nagyon nehéz egy jószág ez, két markos úri ember hozta, a mint ott állt kezdett magától beszélni, meg verklizni, jaj, az a verkli de szépen szólt? Meg akartam venni az egész phonografot, hogy t. szerkesztő urnák ajándékozzam tiszteletem jeléül, de nem volt eladó, aztán mint mondják a hangja kiszökött belőle. A második négyes alatt lánczra fűzve jöttek az álhatók : majom, ökör, nyúl, medve, borjú, róka, bóka, farkas stb. Ezek kólót tánczol- tak. Kis fiamat nem hoztam el az előadásra,' ha ezt látja egy hétig bivalyokról álmodik. Sok pénz is folyt be, hát ha azt a sok szolgálót is megvámolták volna ? Most röviden ö-szegezve a látottakat, csak örvendhetünk a sikeres mulatságnak, a muzsikusok szebben játsztak mint Sylveszterkor a hangversenyen, abból a feleségem semmit se értett, de ebből sokat; mikor a „Gigerl“-t játszották a feleségem fölkért tánczra, de nem mertem tánczolni vele, ruhája nagyon kivágott volt és szűk. Ha a lányom fölnő, mindig csak jelmezestélyre vezetem, neki álarczra nincs szüksége, megáldotta a jó Isten őt azzal. Jelmez öltönye is lesz, elteszem mostani ruháját, annak tetejére húzok vászon-zsákot és ráírom 9000000-os jó parthie, legalább férjre is akadhat mindjárt, a mi nem megvetendő szerencse, a mai pénzhajhászó világban. Ha t. szerkesztő ur nem veszi rossz néven ide irom számlámat: 3 kr papír, toll koptatás és tinta 1 kr, egy levél táska 1 kr, posta dij 10 kr, mert a levél egy grammal többet nyomott, mint szabad lett volna, 10 kr a borravaló, 5 jelmezöltöny kikölcsönzése á 21 kr: 1 frt 5 kr, beléptidij semmi, 3 pohár sör á 9 kr: 18 kr egyet eltagadtam, ruhatár semmi, a kis cselédem tartotta téli kabátomat, esernyőmet, czipői- met és feleségemnek a lyukas nyakkendőjét, kocsi semmi, gyalog mentem én is, feleségem is, meg cselédem is, nagyon szép száraz idő volt. Összes kiadás: 1 frt és 48 k r, ha t. szerkesztő ur ezt kifizetni óhajtaná, nagyon lekötelezne, azonfelül igen szívesen szolgálok bélyegtelen nyugtával az összeg felvételéről. Lássa kérem hárman voltunk bálban, jól mulattunk reggelig, sokat láttunk, ettünk és még én ittam is s summa summárum 1 frt 48 kr kiadás. Ez bizony nem sok, ha az én szomszédom oly takarékos ember volna mint ón, úgy ő sem panaszkodnék a nagy kiadás fölött. A feleségem mondja (na kérem ez hiteles !), hogy az ő öreganyja vejének a mosónőjét, ki szomszédomnál szokott mosogatni, hallotta, a mint az dörmögve meg mérgesen járt szobájában és hangosan gondolkozott a számlája fölött: három pár czipő á 5 frt 20 kr, 15 frt 60 kr, rőfös kereskedő számlája: csipke, selyem, szövet, szallag, fehher 47 frt 29 kr; szabónő : 2 jelmez, egy renoválás és gombok 12 frt 8 kr ; virágkereskedő : 2 fejdisz, 3 csokor, egyéb apró virágok és levelek 9 frt 61 kr; beléptidij 4. frt; panoráma megtekintés 15 kr; korcsmáros dupla krétás szünórai étel és ital 4 frt 95 kr; három pár uj keztyii hosszú ujjal á 2 frt 75 kr, 8 frt 25 kr; egy pár keztyii mosás 25 kr; szagositó egy üveggel 2 frt 50 kr; összesen 105 frt 68 kr, azaz : egyszázöt forint és 68 kr, mely összeg mai napig kifizetésre vár. Ha t. szerkesztő ur kedves szomszédomnak jelmezes kiadását is kifizetni óhajtaná,
